__MAIN_TEXT__

Page 10

A Brassói Pályaudvar A Kelenföldi pályaudvarra a múlt hét végén ismét beköltözött a Brassói Pályaudvar. Két előadás közt érkezem, aznap, szombaton, hármat is tartanak. A kis pályaudvar kocsmájában rendben folyik az élet, meleg, füstös-vörös színekben üldögélnek a helyi törzsvendégek. A pályaudvar várójában szalonnát aprít egy kalapos ember a bezárt jegypénztár előtti kis pulton, kenyeret szel hozzá a bicskájával. Odébb viseletbe öltözött emberek üldögélnek, a padokon szerte nagybőgő, hegedű, a rézfúvós banda hangszerei. Egy tyúkot és egy kakast bűvöl egy férfi, a kakas igencsak kikívánkoznék a kosárból. Az Index újságírója autentikus turistaöltözékben járkál (vörös kockás dzseki, hátizsák, ártatlan egyetemista nézés), s ahogy gyűlik a közönség, időnként angolul szólal meg, és útbaigazítást kér. Innen veszem észre, hogy az előadás elkezdődik. A sarokban ülő kis család abbahagyja a vacsorát (a gyereknek enni kell, pályaudvar vagy sem, előadás vagy sem), húznak még egyet egy üvegből (az üveg autentikusan házias és semmitmondó: pálinka és víz egyaránt lehet benne, én persze pálinkának gondolom), s felugranak a síp szavára. Betolakodik elénk egy nagy ember egy nagy kamerával, tolom a gyereket előre, s nézem a szászcsávásiak bőgősét, ahogy pengetni kezdi a húrokat, miközben még mosolyogva cseveg egy csinos fotóslánnyal. Legszívesebben a két gyimesi zenészt, Zerkula Jánost és feleségét figyelem, ahogy a vállukhoz emelik a hegedűt a váróterem padján. A padot egy szilaj legény még megtapodja, de aztán a szép vak öregember mosolyogva, a szép öregasszony pedig az előadás tiszteletére öltö napszemüvegben lassan belekezdenek egy gyimesi dallamba, amire aztán a fickós legények mellé a lányok is bepördülnek középre. Mindenki lelkes, csak egy bundás hölgy morog melleem, amiért nem

10

kapcsolták ki a pályaudvar pörgő menetrendtábláját. Csodálkozom is, mert engem nem zavar. Pályaudvaron volnánk, vagy hol. Voltam én a brassói pályaudvaron, valamikor a nyolcvanas évek közepén. Emberek jöek-mentek, némelyik viseletben, némelyik a városi öltözködés színeiben – már amit a városi öltözködés akkor Brassóban jelente. Nem a pesti divatban. Piszok volt, tolongás, dolgára siete mindahány. Néhányan házaltak. Őket kikerülni igyekeztünk, annak idején. WC-t kerestünk, de a fellelt megoldástól elment a kedvünk. A gyerek valahol lábak közö bujkál, kicsit aggódom, de látom, hogy a válla, miközben a kör szélére guggol, ütemre ring. A nagy kamerás ember már úgyis bent jár a sűrűjében, nem rontjuk az összképet. Most fogok gyanút, hogy a köztünk sétáló, komolyan bólintgató kalauz talán szintén a műsor része. Netán: része a műsornak és a pályaudvarnak is. Laza kis keringőzés kezdődik, városias szűk

folkMAGazin

szoknyák, öltönyök forognak, összekavarodva a kalapokon lengő szalagokkal és a sokrétű szoknyákkal. A Baciui-i Fúvósok rázendítenek. A szalonnázós pult felől vad hejehuja hangjai röpülnek át a várótermi tömeg feje fölö, egyéb körülmények közt megijednék, de most más. Hejehuja, de szépen szól. És máris megszólal egy zsidó kesergő egy másik sarokban. Ráeszmélek, hogy a legjobb, ha o maradok állva a Baciui-i Fúvósok melle, hallgatom a zenét, és lassan áűnök, felolvadok, összekeverednek bennem a felvonuló erdélyi színek és hangok, és az erdélyi emlékek, miközben a gépet lelkiismeretesen csaogtatom, mert a baciui-i cigány legények lelkesen integetve igyekeznek felhívni magukra a figyelmemet. Torockóban a második kocsma idén májusban nyílt. Azelő koporsókészítő műhely volt. A mester átjön néha Magyarországra, komolyabb építkezésekhez, nyaranta. A fia is sokszor jár ide. Koporsó kell mindig, de kocsma is kell mindig. Meg aztán, ha már Torockót felfedezik lassan a magyar turisták, s a tehetősebb kolozsváriak is i vesznek nyaralót, akkor a kocsmai forgalom inkább nő, mint a temetői. Így hát fogták a faanyagot, s kocsmát, asztalt, pultot csináltak. Reggel 8 óra tájban a földre indulók felhajtják a felhajtandót, aztán betér a magamfajta turista, kávét vesz, a gyereknek csipszet (csipsz és jégkrém számtalan változatban kapható), estefelé pedig a környék iú-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

folkMAGazin 2002/4  

A TARTALOMBÓL: K. Tóth László: Az Elvesztett Éden kereséséhez; K. Tóth László: Beszélgetés Kiss Ferenccel; Babarczy Eszter: A Brassói Pályau...

Advertisement