Page 46

Értékmegõrzõk Beszélgetés a Téka együttes tagjaival A téka – kis betűvel kezdve – a latin nyelv által is átvett görög eredetű szó, s megőrzést jelent. Nem véletlenül nevezik így azt a kisméretű faliszekrénykét, amelynek a régi parasztházak szobájában volt a helye, s amelyben a család értékeit – az iratokat, a pénzt, a Bibliát, a sót, a pálinkát – őrizték. S az sem véletlen, hogy nagy kezdőbetűvel írva e szó azt a népzenét játszó zenekart jelenti, amelyet Tárnoki Beatrix, Vizeli Balázs, Lányi György és Havasréti Pál alkotnak. A Téka ugyanis a megalakulásakor azt a célt tűzte maga elé, hogy összegyűjti, megőrzi és tovább adja a magyar népzene kincseit. Azóta 26 év telt el, s aki ismeri e banda és zenészeinek tevékenységét – a hazai és külföldi koncertezést, táncházban muzsikálást, gyűjtést, tanítást, saját előadásukat, illetve adatközlők felvételeit tartalmazó lemezek kiadását –, az eldöntheti, hogy a zenekar jogosan nevezi-e magát Tékának.

– Először Gyuri és Palcsi titeket kérdezlek, mint a zenekarban máig megmaradt két alapító tagot a Téka megalakulása előtti időkről. Úgy tudom, korán elkezdtetek zenével foglalkozni… – Lányi György: Én zongorázni tanultam hat évig, de nem nagyon szerettem, s mivel kikötöttem, hogy csak ehhez a tanárnőhöz vagyok hajlandó járni, amikor elérte azt a kort, hogy nem fogadott már növendéket, abbahagytam a zenélést. 13 éves koromban viszont egy lány megmutatott gitáron néhány akkordot, s ez annyira feldobott, hogy gitárt kértem a szülinapomra. Nagyon elkeseredtem, amikor a megígért hangszer helyett mandolint kaptam a szüleimtől, de aztán a saját pénzemből megvettem a gitárt. Hosszú hajat növesztettem, s Rollinggal, Beatles-szel, Illéssel, meg saját számokkal próbálkoztam, ám egyszer szólt a bátyám, hogy az iskolájukban népzenét játszanak, nem mennék-e el egy próbára. Addig nem foglalkoztam népzenével: Kodályról meg Bartókról persze én is hallottam, de amikor a rádióban vénasszonyok kezdtek énekelni, rögtön kikapcsoltam, meg egyébként is a Luxemburgra volt állítva a készülék. A próba után elkezdtem gitáron népzenét játszani – hétlépést, porkát –, majd zenésztársaim is akadtak (Szabó Imre, Schlotter Feri, továbbá egy furulyás lány és egy nagybőgős srác), akikkel elkezdtünk muzsikálni, s egyszer elmentünk egy sárospataki versenyre, és arany-oklevelet kaptunk. Amikor kontrásunkat, Szabó Imrét behívták katonának, mondta, hogy tanuljak meg kontrázni. Le is vitt a Bem-rakparton lévő Muzsikás-táncházba, néztem Csoóri Sanyit, hogy miként játszik, s aztán el is kezdtem nála tanulni. 1975 őszén meghallottam, hogy Nagy Zoli is tanul kontrázni, Porteleki Laci pedig hegedülni,

46

s együttesük is van már, amellyel a Veres Pálné Gimnázium klubjának táncházában muzsikálnak. Lejártam én is tanulni. Poros később velem kezdett el gyakorolni, s 1976 tavaszán már tudtuk, hogy együtt fogunk zenélni. A Kassák Klubban kihirdették, hogy június 16-án Abaújszántón népzenei tábor kezdődik, s elhatároztuk, hogy erre mi is benevezünk. S mivel azt is eldöntöttük, hogy összehozunk egy zenekart, Laci a Palcsinak is szólt, akivel egy suliba járt, hogy jöjjön el ő is a táborba. Kedvcsinálóként azzal győzködte, hogy nyilván csajok is lesznek, s focizni is lehet. – S Palcsi, te milyen előélettel érkeztél a táborba, ahol megalakult a Téka? – Havasréti Pál: Általános iskolás koromban én is tanultam zongorázni, s kórusban is énekeltem – kitűnő énektanárunk volt –, a gimnáziumban viszont felhagytam a hangszerrel, mert úsztam, vízilabdáztam, így nem jutott rá időm. Az énekkar azonban megmaradt. Az osztályból sokan jártak táncházba, s én sem maradtam ki ebből. A József Attila Lakótelepen élt egy görög kolónia, ezért görög táncház is működött, s azt látogattuk, de nem zenéltem, csak táncoltam. A magyar tanárunk ajánlására aztán a Fővárosi Művelődési Házba és a Veres Pálné Gimnázium klubjába is eljártunk. S Poros invitálására elmentem az abaújszántói táborba, de az érettségi vizsga miatt néhány nappal később. – L. Gy.: Lacival megbeszéltük, hogy ha Palcsi lejön, elviszi Gácsi Mikihez, aki a bőgőt tanította, mert a leendő zenekarból egy ilyen hangszeres hiányzott. Szerencsére kiderült, hogy Palcsi mindig is bőgőzni akart. Elhatároztuk, hogy hárman alkotjuk majd a zenekart, s mivel volt egy rivális banda, úgy döntöttünk, hogy egész

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

Advertisement