Page 28

PÁLYÁZATI KIÍRÁS „Táncház-népzene 2003”

Na Vágášskej Huce novina še stálá... „Vágáshután új hír járja...” – A Vágáshutáért Egyesület új hangkazettája

V

A Hagyományok Háza Népmûvészeti Mûhelye a Magyar Mûvelõdési Intézet „Táncháztalálkozó” sorozatának folytatójaként másodszor ír ki lemezpályázatot hivatásos és mûkedvelõ népzenei együttesek, hangszeres és énekes szólisták, illetve énekegyüttesek részére. A felhívás célja, hogy a népzenei mozgalom különféle elõadóinak színvonalas produkciói egy igényes válogatás keretében CD-lemezen, illetve mûsoros kazettán megjelenhessenek. Pályázni hagyományhû népzenei felvétellel és azon alapuló feldolgozással lehet. A beküldött pályázati anyag idõtartama együtteseknél legfeljebb összesen 15 perc, szólistáknál legfeljebb összesen 10 perc (nem több, mint 3-3 mûsorszám!) legyen. A pályázatban csak olyan összeállítások szerepelhetnek, amelyeket az elõadók korábban CD-n még nem jelentettek meg. A beérkezõ pályázatokat az öttagú szakmai zsüri két fordulóban bírálja el. Döntésük alapján általában tizennyolc-húsz produkció kap bemutatkozási lehetõséget. A lemezsorozat szerkesztõje szerkesztési okok miatt, korlátozott számban olyan elõadókat is felkérhet a kiadványon közremûködésre, akik a pályázaton vettek részt. A válogatásnál elõnyben részesítjük a magyar népzenével induló jelentkezõket. A pávakörök, népi együttesek, a citerazenekari mozgalom együttesei, a hagyományõrzõ elõadók és a hivatásos zeneszerzõk tevékenysége pályázatunk körén kívül esik, így felvételeiket nem áll módunkban fogadni. Az adminisztráció megkönnyítése érdekében kérjük, hogy a zenei anyag mellett egy kísérõlevélben tüntessék fel a mûsorszámok címét, földrajzi eredetét (tájegység, falu), idõtartamát, az elõadók nevét. (Feldolgozások esetében a szerzõ személyét is jelöljék meg.) Feltétlenül adják meg továbbá postai, fax, e-mail és telefonos elérhetõségüket! Minden pályázót értesítünk szereplése eredményérõl, sõt az idén elõször az illetékes zsüritagok személyre szólóan is megfogalmazzák észrevételeiket, amennyiben erre igény merül fel. (Ezt segítendõ a pályázati anyagokat archiváljuk.) A nyertesek tiszteletdíjban és költségtérítésben részesülnek, továbbá tiszteletpéldányokat kapnak a hanghordozókból. A lemez bemutató hangversenyére 2003. áprilisában kerül sor a Hagyományok Háza színháztermében – reményeink és az elõzõ évek gyakorlata alapján – a kiadványon szereplõ összes elõadó részvételével. A pályázatokat az alábbi címre kérjük beküldeni: Hagyományok Háza Népmûvészeti Mûhely, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Beérkezési határidõ: 2002. november 4. Agócs Gergely

28

ágáshuta, ez a kis zempléni falu nemcsak gyönyörû fekvésével, lakosainak közvetlenségével kerített hatalmába, de jó húsz esztendõvel ezelõtt részt vehettem egy keresztelõi mulatságon, melynek élményét máig õrzöm. Az ott hallott dalok most is a fülemben csengenek. Ezért kerestem fel fõiskolai hallgatóimmal 1998 és 2000 között több alkalommal a régi nótafákat, s kértem mikrofon elé a szlovák anyanyelvû falu éneklõ csoportját. Ebbõl a gyûjtésbõl ad ízelítõt ez a válogatás. Legjellegzetesebbek a tót szövegû gyermekjátékok (Za hori, za lesi…), keresztelõkor énekelt dalok (Kreszni ocec, kreszná mác…), lakodalmasok (Dáleko zme vándrováli), balladák (Isla sirotocska…). Megszólalnak régi, a magyar hagyomány évszázadok óta ismert dallamai (Csordapásztorok, Krisztus Jézus született…), ismert lakodalmi énekek (A veres futóka,

Hej menyecske, menyecske). Az összeállítás újabb rétegét jelentik a magyar népies mûdalok itt is népszerûsödött formái (Verba, verba vipukáná…, Zsoltá ugorká…). Végül hallhatunk olyan dallamokat, melyekrõl rögtön magyar népdal jut eszünkbe, vagy jól ismert magyar népdalra ismerünk tót szöveggel (Trencsán dolinecská, Siroká je távodicská…). A Na Vágášskej Huce novina še stálá... c. összeállításban zenei világok furcsa keveredését, egymásra hatását tapasztalhatjuk: régi az újjal, veretes a kevésbé értékessel, szomorú a vidámmal, tót a magyarral. De mind – a technikai fogyatékosságok ellenére – õszinte, belülrõl fakadó ének. Õrizze ez az összeállítás is a régi értékeket. Talán lehet még mások számára is élmény e dalok hallgatása, mint ahogy számomra az volt, jó húsz évvel ezelõtt. 2002., Szent Jakab hava Joób Árpád

KETTÕS

„Istenem, milyen a fiatal, há’ mint Gyék Káruly mondja: cirkulázott a vére Zerkulának.” Vén mámá feltűzött a guzsalyra egy nagy gyapjat, s font az öregasszony, néném – a növelő anyám – el volt Biharba’, éhes világ volt, elvitt egy köteg posztót eladni. Egyszer csak idegen fehérnép érkezik hezzánk. Olyan szép fehérnép vót, nem vót konyta sem, azt hittem leán. – Adjon Isten jó napot! – Adjon Isten, lelkem, mi járatban van? – Én eleget jártam a táncokba, megfizetem magának óráról-órára, csak tanítson meg táncolni, mert nem tudok. Abba’ az űdőbe’ milliós világ vót, mondom: harmincötezer óránként. – Jól van, Jani bácsi, de ha nem tudok pénzt adni, a méz jó lesz-e? – Hogyne, lelkem – a kőtség akár-mikor jó vót. Mondom vén mámának: – Vén mámá, vegye a guzsalyát, s menjen bé, Kereskedőni – a szomszédba –, s fonjon ott, mert én kell tanítsak táncolni. – S há kit? – Ezt a leánt kell tanítsam táncolni. – Ej, hogy a sánkér egye a koptyáját! – Na, Irénke, lelkem, tessék mondani, mit parancsol! – Mindent. Mindenre tanítson meg! – Na jó, előbb a kettősre – az a legkönnyebb. Fátyolfüggöny volt az ablakon, s az utca ott ment el előtte, mondom, „Hoppá!”, meggondolkoztam, „Kifelé!”. – Jere lelkem a színbe! Elseprettem a mocskot, s elkezdünk táncolni, de akár a seprűt fogtam vóna, s akár őt, semmit nem tudott táncolni, pedig minden este ott vót

folkMAGazin

a bálba. „Hát, mit csináljak vele?” – elgondolkoztam egy kicsit, s ahajt indítom tovább, „Hát pénzér’ – gondoltam – le van ejtve, valamenynyire megtanítom.” De hát gondold meg, hogy nem tud semmit táncolni, s fütyölj vagy énekelj magadnak. Fütyöltem, de nem tudtam lépni sem, úgy kellet vóna, hogy kacagjak, a szüvem szakadott meg; de hogy ne vegye észre: sirültünk jobbra meg balra, ide-oda. Há’ eccer a fehérnép úgy fel van lobbanva, hogy égett el, rizgett belé. Mondom magamba’ „Eppe Borica! Itt nem arról van szó, nemcsak a táncról, ide még egyeb es kell! – Halgass ide, Irénke, mondok neked valamit drága lelkem! – ekkor mán tegeztük egymást – Itt nem jó táncolni, menjünk csak bé a házba! – Miétt? – Meglátod ott jobban fog menni. – Há’ miétt? – Feküdj csak fel az ágyba, vesd csak széjjel a lábadot! Fel es fekszik, s veti es. – Ha kettős kell, megtanítalak. – Há’ melyik az a kettős? – Megmutatom. Most. Én. – fel, s suppantsad! Végezünk, s indítom táncolni, de csak, mint a medve. Na – mondom –, fel az ágyba! Még egy próba. – Janika, hát mit csináljunk? – Te ne törődj semmit! Megtanulsz! Háromszor-négyszer megcsináljuk, s há’ eccer koppan az ajtó, s jő a postás... Lejegyezte: Ábrahám Judit (Zerkula és a Szigony zenekar - CD, FolkEurópa Kiadó)

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

Advertisement