{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 18

ádár Ferencet (1891–1983, Dévaványa) énekesként és hangszerjátékosként sokan ismerték és kedvelték. Nevét viselõ dédunokája nemcsak szereti, hanem kegyelettel õrzi is emlékét. Felkutatta és nehézségektõl sem megtorpanva összegyûjtötte a dédapával készült hangfelvételeket. Így jöhetett létre ez a lemez, mely nemcsak becses emlékeztetõ a szûkebb szülõföldnek, hanem érdekes, tanulságos zenei portré mindazoknak, akik mélyebben szeretnének betekinteni a magyar zenei hagyományba. A lemez anyaga hosszú idõközökkel, igen különbözõ körülmények között és eltérõ technikai feltételek mellett jutott megörökítésre. Nem szigorú válogatás tudomány, pedagógia vagy szórakoztatás céljára, hanem, ha úgy tetszik, vegyes dokumentuma annak a dallamvilágnak, amit az Alföld egyik jellegzetes táján, a Nagysárréten, egy zenei tehetséggel megáldott, pásztor múltú paraszt ember magáénak érzett. A kiváló népdalénekes és hangszerjátékos Kádár Ferencet az 1950-60-as években népzenekutatók „fedezték fel”. Olyat is tudott, amit abban az idõben a nyelvterület többi részén ritkán vagy egyáltalán nem lehetett hallani: egyedülálló hibátlansággal játszott nádsípon (õ tájnyelvi kifejezéssel náddudának nevezte), szépen és hagyományos eredetiséggel furulyázott, tárogatózott, citerázott, hegedült. A nádsípot és a furulyát családi örökségként ismerte meg; elõbbit nagyapjától, utóbbit édesapjától – csikós, gulyás, csordás elõdöktõl. Az apa emellett klarinétozott, sõt a helyi falusi bandában is játszott. Apja révén Kádár Ferenc a klarinétozás tudományát is elsajátította, de felnõtt korában sietett a klarinétot a század elsõ évtizedeiben igen népszerû tárogatóra cserélni. Ennek hangjával évtizedeken át számtalan tisztelõt szerzett magának a környéken. Népzenei hangfelvételek 1961-tõl kezdve, 69 éves korától kísérik Kádár Ferenc életét. Attól az idõtõl kezdve nevét sok helyen megismerték az országban. Nádsíp- és furulyajátéka a rádióban is sokszor elhangzott; hallható volt játékfilm kísérõzenéjében is. Otthonában külföldi filmriporterek is felkeresték. Természetes, hogy az elsõk között kapta meg „A Népmûvészet Mestere” címet. Zenei emlékeibõl kérésre vagy spontánul sokfélét idézett; élénk szellemû ember lévén, idõközben egyet-mást még tanult is. Zenei világának élethû bemutatásához kiemelkedõ értékû népzenei dokumentumok mellett természetesen néhány olyan felvétel is hozzátartozik, amit a népzene reprezentálására egyébként nem használnánk: egy-két, a népzene perifériáját képviselõ dallam; hangszeren játszott gyermekdal; a „katona-mars” idézése; késõi idõs korának éneklése és hangszerjátéka; Lehel kürtjének megszólaltatása. Kádár Ferenc unokái közül ketten – Ferenc és József – fellépéseire is rendszeresen elkísérték, hogy együtt szórakoztassák a közönséget. A lemezen az utolsó hét felvétel Ferenc unokája dalolásáról és furulyajátékáról készült. A nagyapa nemcsak örökölte, hanem tovább is adta a népdal és a furulya aktív szeretetét. Tanulságos viszont, ahogy itt már a dallamokon is érezni lehet: elõadójuk körül megszûnt az a hagyományos légkör, amelyben idõsebb Kádár Ferenc még otthonos volt. Környezetébõl Kádár Ferenc mûvészi faragásban és festésben is kivált. Keze alól egyebek mellett díszesen faragott tülkök is kikerültek. Ezeket nemcsak faragta, hanem mesterien meg is szólaltatta. Így támadt a Rádió két riporterének (Gyalog Rozi és Hegyi Füstös István) 1953-ban az az ötlete, hogy Lehel kürtjének megszólaltatására is felkérjék (60. darab). A felkérést, mint ez a lemezrõl is hallható, mesterien teljesítette. Ugyanilyen kifogástalan volt népzenei adatközlõnek is. A népzenegyûjtés célját elsõ pillanattól megértette. Vendégszeretettel fogadta a népzenekutatót; fegyelmezetten, okosan teljesítette annak kéréseit, köntörfalazás nélkül adott felvilágosítást minden tudományáról. Magam is tanúsíthatom: épületes dolog volt vele dolgozni.

K

Kádár Ferenc (1891–1983) Nagysárréti népmûvész

Budapest, 2002. június 5.

18

folkMAGazin

Sárosi Bálint

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

folkMAGazin 2002/3  

A TARTALOMBÓL: Soós János: Nyári délután apámmal; Jávorszky Béla Szilárd: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Záhonyi András: Táborról táborra –...

Advertisement