Page 8

MEGEMLÉKEZÉS A HARMINCADIK ÉVFORDULÓN 30 éve, 1972. május 6-án rendezték az elsõ budapesti táncházat a Liszt Ferenc téri Könyvklubban (ma Írók Könyvesboltja). Ebbõl az alkalomból 2002. május 6-án, a Corvin téri Budai Vigadó épületében emlékestet tartottak a Hagyományok Háza szervezésében. Kelemen László fõigazgató megnyitóját követõen Lelkes Lajos és Sebõ Ferenc visszaemlékezését hallhatták a meghívott vendégek, majd részleteket láthattak a Gulyás testvérek „Szék télen” (1969) címû filmjébõl és levetítették Székely Orsolya „Hajnalban indultunk” (1973) címû alkotását. A táncházban az est házigazdája, Halmos Béla, valamint Sebõ Ferenc és Éri Péter muzsikált. Összeállításunkban Timár Sándor levelét közöljük, amelyet távollétében fia, ifj. Tímár Sándor olvasott fel. A Vitányi Ivánnal készült interjú a Sansz 2002/6-7. számában jelent meg, Szalay Zoltán fotómûvész korabeli felvételeit a Táncház Archívum bocsátotta rendelkezésünkre.

Timár Sándor

Kedves Táncház-kedvelõk! Kedves Barátaim, Kollégáim! Nagy öröm számunkra, hogy az eltelt három évtized alatt a világ számára is példaadó, csodálni való munkát végeztünk a magyar néptánc és népzene, a néphagyományok megismerésében, újjáélesztésében, megõrzésében. Mai világunkban ez forradalmi tettnek számít, mert a civilizációs technika ipari termékeivel, divatvilágával – üzleti érdekei kedvéért – életünk minden területén azonos rendszerre törekszik, ennek következtében a mi sokszínû világunk, egész kultúránk egyszínûvé mosódhat. Véleményem nem a civilizáció ellen szól! Örülünk annak, hogy néhány óra alatt földünk másik oldalára repülhetünk vagy „zsebtelefonunkkal” egy parkban sétálgatva a világ bármely pontján élõ partnerünkkel beszélgethetünk. De az nagyon elszomorítana, ha mondjuk a Kárpát-medencében vagy a világ bármely táján élõ magyarok vagy a szomszéd népek gyönyörû, sokszínû táncait egy egységes tánckultúra váltaná fel, mint ahogyan ez történt Nyugat-Európa tánchagyományaival, melybõl egy egységes balett táncnyelv született, s amely azonos Párizsban, Moszkvában, New Yorkban és Budapesten is. Az elmúlt harminc évre örömmel tekintünk vissza, s bizakodva nézünk a jövõ felé. Elért eredményeinket közös, összehangolt munkával valósítottuk meg. Itt szeretnék köszönetet mondani a hajdani Bartók Béla táncegyüttesem tagjainak, akik velem együttmûködve segítettek egy új néptánc-pedagógiai módszer kimunkálásában, mely nélkül nem lett volna táncházmozgalom. S nem valósulhatott volna meg, ha nem lett volna ezt megelõzõen az a sokoldalú néprajzi kutatómunka, amelyben fontos szerepet kaptak a táncfolklorisztikai vizsgálatok Martin György, a Pesovár testvérek és még sok neves kutató részvételével.

8

Szerencsére jó példa volt Bartók Béla, Kodály Zoltán és tanítványainak népzenei gyûjtõ- és kutatómunkája. Itt kell megemlítenem, hogy a táncházak megszületéséhez az archaikus népzenének a városokban is élõ formában kellett megszólalnia. Ebben Halmos Béla, Sebõ Ferenc és társaik voltak segítõink. Köszönettel kell szólnom az elsõ táncház ötletét felvetõ Lelkes Lajosról és Kallós Zoltánról, valamint mindazokról, akik a szervezésben, lebonyolításban részt vettek. Ebbe a munkába a táncházvezetõi tanfolyamok elindítását is bele kell érteni. Kezdetben a néptánc oktatók képzését a Népmûvelési Intézet táncosztálya vállalta fel Héra Éva vezetésével, s most a Táncház Egyesület látja el ezt a feladatot. Dicséretet érdemel a sok új táncházvezetõ, akik segítségével az ország sok-sok pontján él és mûködik a táncház, melyet hagyományõrzõ elõdeink a táncos, közös szórakozás, az ismerkedés, az ifjúság összefogása, nevelése, illetve a faluközösségbe való beilleszkedés fontos színtereként tartottak számon. Gondolataim végén Bartók Bélát idézem, és nagyon sajnálom, hogy nem láthat egy-egy Táncháztalálkozót, ahol ezrek járják a hagyományos táncainkat. Az õ munkássága idején ez elképzelhetetlen lett volna. Bartók így emlékezik vissza gyûjtõútjaira: „Amekkora változatosságot a fül kap, hála a dallamok sokféleségének, akkorában van része a szemnek is. Ezek felejthetetlen élmények; fájdalmasan felejthetetlenek, mert tudjuk, hogy a falunak ez az állapota pusztulásra van ítélve. És ha egyszer kipusztult, soha többé föl nem fog támadni, helyét soha valami hasonló nemû nem fogja betölteni.” Hála Istennek, nekünk mégis sikerült magyarságunkat megõrzõ értékeinket felélesztenünk, sõt, ma már az iskolai nevelésben is használjuk. Szükségünk is van erre, hogy egy szebb és jobb világot teremthessünk magunknak és utódainknak. Ehhez kívánok minden kollégámnak, minden „táncházasnak” sok sikert, erõt és kitartást! Timár Sándor Korniss Péter, Novák Ferenc, Borbély Jolán, Csoóri Sándor

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement