Page 7

nem csak Kelet-Európára volt jellemzõ: a hetvenes években világszerte felértékelõdött a hagyományos kultúrák szerepe. A véleményformáló értelmiségi és mûvészi elit NyugatEurópában és az Egyesült Államokban is saját arcát kereste, s nagy érdeklõdéssel fordult azon kultúrák felé, ahol még fellelhetõ volt a globalizáció elõtti állapot. Ezért kaptak megkülönböztetett figyelmet a moj sze je vi hatás alól kiszabadult, autentikus táncot bemutató magyar néptáncegyüttesek a külföldi néptáncfesztiválokon, ezért figyeltek fel a nem tömegigényt kiszolgáló külföldi lemezkiadók a hetvenes-nyolcvanas évek magyar népzenei együtteseire. Napjaink diktatúrája, a pénz és a gátlástalan üzlet természetesen a népmûvészet területén is érzékelhetõ. Kitûnõ példája ennek a szóban forgó kritika által is említett, s megmentõnek tartott „világzene” megszületése. A világzene kategória létrehozatala kifejezetten üzleti megfontolásból történt, annak érdekében, hogy a szórakoztató zenében egyre nagyobb számban megjelenõ népzenei ihletésû felvételek könnyebben eladhatók legyenek. A világzene egyfajta modern mojszejevizmusként értelmezhetõ. Alapja a sok esetben felszínes ismeretekkel összeszedegetett népzene és népdal, amely egy általános zenei hablattyal leöntve a Dáridó és a McDonald’s szintjén mindenki által gyorsan fogyasztható készterméket produkál. Ugyanennek a gondolat- és üzletmenetnek a mintájára készült a világsikerû Ri ver dance produkció. Az amerikai szórakoztató ipar biztosra ment, hiszen pénzrõl volt szó. A show-mûsorokban jól bevált fény- és hangtechnikai elemek, a meglehetõsen ötlettelen, ámde hatásos koreográfiákban végletekig felfokozott látvány mögött mellékessé vált az évszázados értékeket hordozó ír tánc. A világsikerhez természetesen a professzionális és dollármilliókba kerülõ reklámkampány is elengedhetetlenül szükséges, amelynek segítségével a legsilányabb produkciót is el lehet adni, s amely nélkül a legértékesebb mûvészi teljesítmények is elkallódnak. A „világzene” és a „világtánc” azonban létezõ fogalmak, mint ahogyan a moj sze jev iz mus is létezett. Csakhogy nem szabad összekeverni a szórakoztató zenét a klasszikus zenével, a világzenét a népzenével, a „világtáncot” a néptánccal. Amíg az egyik tömegigényt kiszolgáló, gyorsan változó és változtatható ipari termék, a másik évszázados hagyományra visszatekintõ érték, amelyhez csak avatottan, felkészülten szabad hozzányúlni. Mint minden mûvészeti ágnak, a színpadi néptáncmûvészetnek is természetes törekvése a megújulás, a kísérletezés, az útkeresés. A néptánc mûvészi színvonalú színpadra állításának hagyománya Magyarországon több, mint negyven éves múltra tekint vissza. A néptáncelemeket felhasználó, új formákat találó koreográfiákra napjainkban is találhatunk kitûnõ példákat. A nem hivatásos néptáncmozgalom elmúlt évtizedben tapasztalható hihetetlen méretû kiterebélyesedése, színvonalának emelkedése, a gyermek néptáncegyüttesek nagy száma és magas színvonala reményt ad arra, hogy a néptánckoreográfusok, ahogy az elmúlt évtizedekben, úgy a jövõben is képesek lesznek az elengedhetetlen hagyományápolás mellett új, igényes és mûvészi formák megtalálására. Ezeknek az új utaknak a mércéje azonban nem a show-színpadokon, hanem a Bartók Béla és Kodály Zoltán által meghatározott világban található meg. Diószegi László

Felhívás! A Táncház Egyesület immár második alkalommal indít Táncházvezető-képző Tanfolyamot pedagógusok, táncpedagógusok, táncosok részére. A tanfolyam szeretné megoldani a táncházak működéséhez nélkülözhetetlen, speciális szerepet betöltő táncházvezetők (táncoktatók) szakmai képzését, mert hiányuk alapvető gondot jelent. A táncház különleges szórakozási forma, alkalmazásához olyan hozzáértők segítségére van szükség, akik ismerik a táncokat, jó kommunikációs és helyzet-felismerési készséggel rendelkeznek, s rövid idő alatt kedvet tudnak ébreszteni. Képesek a gátlásokat feloldani a néptáncban még járatlan érdeklõdõkben. Napjainkban az iskolai oktatás is kezdi részének tekinteni a néptáncot és népzenét. A táncház e képzésnek egy kötetlenebb, szabadabb, természetesebb formája, melyet csak szimpla táncismeret vagy szimpla pedagógiai ismeret birtokában nem lehet átadni, közvetíteni. Egy ilyen típusú képzés problémájának megoldására vállalkozik az első sikeres tanfolyam tükrében ismét a Táncház Egyesület. A táncházat a résztvevők az igényes és hiteles tolmácsolók által a magyar kultúra szerves részeként ismerhetik meg. Az egyetemes kultúrában a táncház nemzetközileg egyedülálló értékeket képvisel és közvetít, ezért tartjuk fontosnak szakemberek képzését, a táncházvezetõk utánpótlásának biztosítását. A tanfolyam ideje: 4 félév, havonta egy teljes hétvége gyakorlati és elméleti foglalkozásokkal, 16 óra/hétvége + nyári tábor A képzést záró ellenőrzési formula: gyakorlati és szóbeli, elméleti vizsga Tanfolyamunk indítását októbertõl tervezzük, ha elegendõ számú jelentkezés érkezik szeptember 15-ig. A részvételi költség a pályázati támogatás és a résztvevők számának függvényében személyenként kb. 25.000,- Ft/félév.

Információ, jelentkezés: TÁNCHÁZ EGYESÜLET 1255 Budapest, Pf. 153. Tel./fax: 214-3521 tanchaz@mail.datanet.hu

fotó: Kanyó Béla

folkMAGazin

7

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement