Page 4

kulturált szórakozási lehetõséget, hagyományõrzést, nevelést jelentenének majd, hanem turisztikai érdekességet is. Bizonyítják ezt a külföldiek és belföldiek körében is nagyon népszerû népzene és néptánc táboraink, amelyek felérnek egy jól megszervezett intenzív népzene- és néptánc tanfolyammal, oktatóképzéssel, edzõtáborral is. E pillanatban Erdélyben nincs olyan intézményes iskolai oktatása a népzenének és a néptáncnak, amely segítene hagyományaink életének meghosszabbításában. Annak ellenére, hogy most ennek megvalósítására vágyunk, s a már meglévõ oktatási lehetõségeket (mûvészeti iskolák, Tanulók Klubja, Mûvészeti Népiskola) sem tudjuk még elég hatékonyan kihasználni, ügyelnünk kell arra, hogy õseink hagyatéka megmaradjon, s ne csak az intézményekben, hanem a családban is éljen. Talán ez a legnemesebb feladat, hiszen a tradíció helye elsõsorban a család, s nem a különbözõ intézmények, színpadi produkciók vagy archívumok. Erdélyben még mindig van igény és lehetõség a jó táncházakra. Arra, hogy milyen a jó táncház, nem lehet receptet írni, mert mindegyik más. De tapasztalataim szerint maga a táncház egy hatalmas hálózat. Az ott szerzett ismeretségeket egy életen keresztül használjuk, és ez a hálózat mûködik az egész világban. Mi a mai napig ezen keresztül szervezzük táboraink, fesztiváljaink, turnéink közönségét, s baráti köröm legnagyobb része is innen származik. A táncház jó vezetõképzõ intézmény. Akiket a táncház tagsága vezetõnek elfogad, azok általában a élet más területein

is megállják helyüket. A népzenész és néptáncos szakma mostani vezetõsége a táncházból került ki. Ha hivatásos énekest, táncost, de akár könyvelõt vagy programszervezõt keresek, elõbb a táncházban nézek szét, mert ha ott megtalálom õket, akkor valószínûleg a leendõ munkahelyükön is megfelelõ szellemiséget képviselnek majd. A pénz a táncházakban is megkerülhetetlen tényezõ. Ahol én Erdélyben táncházat vezettem – vagyis Désen, Marosvásárhelyen, Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában –, mindig ingyen szerveztem és tanítottam. A zenészek is csak egy-két sört vártak el. Csupán a meghívott vendégekre kellett a pénz. 1990 után már nem önkéntes munka a táncház, csak nagyon kevés helyen. Pénzbe kerülnek a zenészek (3-6 fõ), az énekoktató, a táncoktatók (2-4 fõ), a jegyszedõ, a táncház gazda, a szervezõ, a takarítónõ, a könyvelõ, a hangosítás, a terembérlet, a meghívott elõadók, a hirdetés és a plakát. Eddig az tûnik a leghatékonyabbnak, ha egy személyt megfizetünk azért, hogy a jó táncházhoz szükséges összes körülményt – anyagit, szakmait, kényelmi feltételeket – elõteremtsen, illetve megszervezzen. Sokkal több és jobb táncházaink lennének, hogyha több figyelmet fordítanánk a szervezésre, akár táncház szervezõ képzésben is érdemes lenne gondolkoznunk. A táncház ugyanis nem múlandó divat. Csíkszeredában a hamarosan újrainduló táncházunkban a következõ szempontokat tartjuk majd szem elõtt: – A tánctér legyen elég nagy, és legyen megfelelõ méretû a légtér is.

Ádám Gyula felvétele

4

folkMAGazin

– A kocsmarész jobb, ha kisebb; legyen közel, ám elkülönítve, mert így a szülõk is szívesebben engedik el a gyermekeiket, és gyakrabban megjelennének a fiatal házasok kisgyermekeikkel. Sokan nem örülnek a cigarettafüstnek és annak, hogy megtelnek kocsmaszaggal. – Legyen tánctanítás kezdõknek és haladóknak szabadtánc közben is. – A tánc- és énektanítás folyamatos, módszeres és következetes legyen. – Ügyelnünk kell arra, hogy a táncrendek közötti szünet rövid legyen, s hogy ne olyan zenekar játsszon, amely nem tud jól talp alá muzsikálni, jókedvet teremteni. Különben is, egyik legsürgõsebb tennivalónk a népzenészképzés, mert tapasztalataink szerint Erdélyben ezen a téren sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. – Az oktatók legyenek jól felkészültek, értelmesek, megnyerõ táncú, jó humorú, szép emberek. – A haladó táncosok és az oktatók ne keltsenek gátlásokat a táncházasok körében. – Az oktatókat ne cserélgessük, mert úgy a vendégek nem tudnak eleget fejlõdni és lemorzsolódnak. – Vigyázni kell, hogy a táncház ne váljon egy zárt közösségé, hanem maradjon mindig nyitott; az új tagság szervezése legyen folyamatos. – Nem jó, ha a táncház magja csak egymással táncol. Hasznos lenne, ha a kezdõkkel jóval többet foglalkoznának, ha a táncház ideje alatt a haladók felkérnék a gyakorlatlanokat és az új vendégeket is egy táncra, nagy körben vagy párban.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement