Page 37

A jászsági verbunkról IV. A történelmi adatok és tények bebizonyították, hogy a verbunk szerves részét képezte a Jászság táncainak. Az adatok gyûjtését tovább folytatva, sorozatunk záró írásában essék szó a táncrekonstrukcióról és – a jászalsószentgyörgyi leírás alapján – a verbuválás bevezetõ muzsikájáról.

A

már sokat említett, 1952-es jászjákóhalmi verbunkgyûjtés az egyedüli felvétel, amely rendelkezésünkre áll a tánc vizsgálatához. Elõször is a gyûjtés „jelentését” kellett rendbe tenni, mert az akadémiai jegyzõkönyv és a hozzá tartozó filmfelvétel között észrevehetõ különbségek figyelhetõk meg. Az egyeztetésben nagy segítséget nyújtott Jászjákóhalmán Fodor Dénes helytörténész (a felvételen gyerekzenészként muzsikál), Fodor Dénesné Balázs Valéria helytörténész (õ nem szerepel a felvételen, de a falu lakosságát jól ismerte, ismeri), Egri Istvánné Lukácsi Magdolna (a felvételen gyerektáncosként táncol) és Nagy András (õ 1954-ben kezdett táncolni a helyi együttesben, így a felvételen nem szerepel, de a felvételen szereplõket ismerte). Ennek az egyeztetésnek az eredményeként minden kétséget kizáróan megállapítható lett, hogy melyik táncost is hívják Kaszab Józsefnek. A jelentés ugyanis egyedül a születési évet tartalmazza. Jászjákóhalmán 1895-tõl van hivatalos anyakönyvezés, így az ottani anyakönyvi hivatalban nem lelhetõ fel a pontos születési idõpont. (A jászjákóhalmi templomban õrzött születési jegyzõkönyvbõl próbálom megszerezni a pontos adatokat.) A felvételen tehát jászsági Huszártáncot, „mely a verbungról szakadt le” láthatunk, táncol: Kaszab József. (A gyûjtés jelentése szerint született: 1889.) A mellékelt képek a Kaszab Józsefrõl készült film egyes kockái. (MTA Ft. 165). Eddigi vizsgálódásaim során még nem sikerült kiderítenem, hogy a valamikori verbunkot egyénileg, szólisztikusan vagy körben táncolták akkortájt a Jászságban. A tánc rekonstrukciós folyamatában a körtánc összeállítás jöhet szóba, hiszen ha úgy is volt régen, hogy a verbunk tánc egyéni elõadásmódot kívánt, azt már ebbõl az egy ránk maradt rövid filmtöredékbõl újjáéleszteni nem lehet. Adott tehát a verbunk filmfelvétel, a verbunk leírásokból kiszûrhetõ, lépésekre átültethetõ része, a verbuválás módjára vonatkozó néprajzi leírás, a hosszabb filmfelvételeken található kanász és oláhos táncok vizsgálata – mindezt összerakva elénk állhat a jászsági verbunk hiteles alapokon nyugvó, nem csak a pillanatnyi tánc, hanem lehetséges teljes, rekonstruált képe. A táncrekonstrukciós folyamat legfontosabb, elengedhetetlen része a jászsági kanász és oláhos táncokat átnézve, ebbõl a meglévõ tánckincsbõl, a verbunk motívumainak kiegészítése. Hogy miért is lehet ezekbõl a táncfajtákból egyes motívumokat beillesz-

„Elmentek a huszárok, Itt marattak a jányok, Ki viselõs, ki vastag, Jaj, de árván marattak.” gy.: Molnár István, Jászszentandrás, 1953. énekelte: Torba Alajos, sz. 1871.

folkMAGazin

teni a verbunk táncfolyamatába, arra álljon itt néhány példa. Mint az köztudott és többen is megírták már: „Az ugrós táncok a magyar tánckincs régi rétegének legfontosabb családját jelentik.” (A magyar nép és nemzetiségeinek tánchagyománya, Budapest 1998., Martin György: Régi és új táncréteg.) Ide tartozik motívumkincsével a jászsági oláhos és kanásztánc is. A verbunk tánc kialakulásában és fejlõdésében: „...a verbunknak a magyar néptánc régi rétegében, az ugrós-legényes típuscsaládban gyökerezõ múltja rajzolódik elénk a tánchagyomány alapján is. [...] A verbunk egységes stílusjegyeit a területi változatoknak a régebbi táncréteghez kötõdõ szálai és a motívumkincs összetétele árnyalják.” (uo. Pesovár Ernõ: Az új magyar táncstílus.) Ez figyelhetõ meg a zenei kíséretben is: „Mikor a verbunkos egyelõre ismeretlen gyökerekbõl – melyek között azonban világosan felismerhetõ a régi magyar népies muzsikálás hagyománya (hajdútánc-kanásztánc)...” (Szabolcsi Bence: A magyar zenetörténet kézikönyve, Budapest, 1979.) Ezek szerint játszik fontos szerepet a jászsági verbunk újjáélesztésében a jászsági oláhos- és kanásztánc, melyekrõl hosszabb, tanulmányozható felvételek állnak rendelkezésünkre. Talán az sem véletlen, hogy olyan hagyományõrzõ területrõl, mint Jászalsószentgyörgy, ahonnan a leghosszabb kanász- és oláhostánc filmfelvételeink vannak, onnan származik a verbuválásra vonatkozó eddigi egyetlen, énekszöveggel ellátott leírás is (megjelent: folkMAGazin 2001 - Tél). Az ott közreadott, kotta nélküli dalszöveget – a leírás szerint – a verbuválás kezdetén énekelték a Jászságban. Ezt a dalt egy jászjákóhalmi zenetanár és helytörténész, Fodor Dénes le is kottázta. A toborzáskor feltehetõleg e figyelemfelkeltés után zendített rá a zenekar a verbunk dallamára (kottája, leírása közreadva: folkMAGazin 2001 - Tavasz). Remélem, a verbunkról szóló négy írásommal sikerült megvilágítanom, hogy a verbunk a Jászságban is élte a maga megszokott rendjét. Ezzel azonban még nem zárult le a kutatási folyamat, hiszen akkor nyugodhatunk meg valamennyire, mikor a tánc saját közegében, a táncosok lábán lép újra elénk. Ebben a munkában, a visszatanulás folyamatában, a jászsági hagyományaink megõrzésében, bemutatásában fontos szerepet játszhat az 1998-ban alakult Jászberényi Hagyományõrzõ Együttes. Kocsán László

37

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement