__MAIN_TEXT__

Page 3

A TARTALOMBÓL: 6. Egy kritika ürügyén Diószegi László 8. Megemlékezés a 30. évfordulón Timár Sándor 10. A Táncháztalálkozó fogadtatása Közvélemény-kutatás 16. Szívmelengetõ születésnap Rudasné Bajcsay Márta Olsvai Imre 18. Népzenei verseny Gödöllõn Juhász Erika 19. Beszélgetés Polgár Lillával Tóth Lívia 21. NYÁRI TÁBOROK 27. A gyimesi Babba Mária népe Sándor Ildikó 28. Halotti tor Gyimesben Molnár Zoltán fotói 30. Martin György-emlékülés Felföldi László 32. Fesztivál Zalaegerszegen Záhonyi András 33. Gyermeklakodalom Csíkban András Mihály 36. A botolótól a hastáncig Bander Csilla 37. Jászsági verbunk IV. Kocsán László 38. VI. Méta Fesztivál Panyiga Vas János 41. „Két bácskai falu viselete” Borbély Jolán Dautbegovics Zoltán 44. Kóka Rozália történetei 46. Beszélgetés Agócs Gergellyel Abkarovits Endre 51. Moldvai csángó dudások III. Stuber György 54. Angol nyelvû ismertetõ Sue Foy

A táncház jelene és jövõje Erdélyben Bárhova megyünk tanítani, elõadást tartani a világban, gyakran megkérdezik: „A végén lesz táncház?” Hát persze, hogy lesz. Volt mindig és lesz, míg a világ.

T

udom, hogy a mostani generáció a városi táncházra gondol, mely Erdélyben immár 25 éves múltra tekint vissza. Rövid ideje nem szervezek, és nem tanítok rendszeresen ilyen városi táncházban, és ahogy lenni szokott, ha valamit vagy valakit elveszítünk, kezd felértékelõdni az addigi megszokott természetes. A jó táncház gyûjtõhely és olyan összekötõ láncszem, amely lehetõséget nyújt a közösségi életre, ahol generációk és különbözõ társadalmi kategóriák, kezdõk és haladók és el ne felejtsem: lányok és fiúk találkozhatnak egymással. A táncház sokak életét köti össze. A táncházban mindenki megkapja a magáét: van, aki a pozíciójáért villog a legényesben, van, aki várja, hogy felkérjék egy páros táncra, van, aki majd a közösségi lánckörtáncban vegyül el félénken, van, aki nézelõdni, beszélgetni akar vagy csak egy jót énekelni. A jó táncház közössége minden lehetõséget kihasznál. Amióta Csíkszeredában szünetel a szerda esti táncházunk, sokan megszólítanak és próbálnak meggyõzni arról, hogy indítsuk újra – pedig mûködik a városunkban és a környékünkön jó néhány táncház, mind jók, és van közönségük is. Például az Aprók táncháza, Ádám Kati vezetésével szerdánként a Szakszervezetek Mûvelõdési Házában 16 órától, ahol lelkes és szép tanítónõk oktatnak 2-7 éves gyerekeket énekre, közös játékra, táncra, és szoktatnak mindenkit jókedvre. Ugyanitt csütörtökönként Pörgentyû népi játszóházat mûködtetnek 16 órától 7 éven felülieknek. Minden hétfõn a Csíkszeredai Tanulók Klubjában a Nagy István Mûvészeti Líceum tart közös táncházat a város diákjainak Antal Rózsika vezetésével; hétfõn este pedig a Bahia Blue teázóban folyik a folk-kocsma jellegû, jó hangulatú mulatság. Kár, hogy itt túl sok a cigarettafüst, és nincs még több hely táncolni. Vannak még a környezõ falvakban is táncházak, amelyeket a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes utánpótláscsoportjainak nevezhetünk: pillanatnyilag ez 10-14 kis közösséget jelent, s több mint ezer gyereket a következõ településekben: Csíkcsicsó, Csíkmadaras, Csíkrákos, Csíkdánfalva, Csíkjenõfalva és Karcfalva, Csíkszentdomokos és Balánbánya, Maroshévíz, Csíkborzsova, Szentegyháza, Csíkszentkirály, Csobotfalva, valamint Csíkszereda.

Ezek a csoportok átmenetet képeznek az iskolai ének- és tánctanítás, illetve a táncház és a hagyományõrzõ csoport között. Itt az oktatók a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes mostani és régi tagjai, ami azért is jó, mert a hivatásos elõadómûvészeink oktatóvá is válnak, és a szakmán belül hiánypótló tevékenységet végezve jutnak plusz jövedelemhez. Csoportjaikon keresztül jobban kötõdnek szülõföldjükhöz, és tevékenységüket a média, a falu, a munkaközösség és a családjuk is értékeli. Sok folklórgyûjtés és egyben nagy felelõsség hárul rájuk, hogy minden településen elsõsorban a saját hagyományt tanítsák vissza. Nemrég Csíkdánfalván – a legutóbbi ilyen folklórgyûjtésen – szülõk, nagyszülõk és gyerekek egymást túllicitálva mutatták, tanították, mesélték, énekelték, muzsikálták anyanyelvüket, mert számunkra az anyanyelv nemcsak grammatika, hanem mindaz, amiben nemzeti önazonosságunk, személyiségünk, magyar lelkiségünk megszólal. A táncon, éneken, zenén keresztül is tarthatjuk a kapcsolatot egymással és a nemzettel. Eddig az utánpótláscsoportok tevékenységét az iskolák, önkormányzatok, a Megyei Tanács, az Oktatási Minisztérium, valamint a szülõk és az András Alapítvány támogatták. Jó hír, hogy az utóbbi idõben magánvállalkozók is kezdtek anyagilag hozzájárulni utánpótlásunk neveléséhez. Kis anyagi befektetéssel, lelkes és rendszeres tevékenységgel komoly eredmények születnek. Igény van arra, hogy ezek a gyerekcsoportok idõnként találkozzanak és a fellépések végén olyan nagy táncházakat tartsanak, mint a nagyok. Egy ilyen találkozót már sikerült megszervezni, amikor is kicsinek bizonyult a Városi Mûvelõdési Ház és a környezõ falvakból érkezett több száz gyerek megmutatta egymásnak a virtust, beindult a verseny. A találkozó jókedvû táncházzal ért véget. 2002. április 14-én pedig gyermeklakodalmat szerveztünk Csíkjenõfalván. Úgy gondolom, szükség van arra, hogy ezek a gyermek és ifjúsági csoportok megteremtsék a saját táncházaikat, amelyeket be lehet építeni a mai igényekhez igazítva a régi helyükre, a falu szokásrendjébe. A városi táncházakon és a színpadon keresztül újra felértékelõdnek és visszakerülnek falvainkba népi hagyományaink Ezek a jövõben nemcsak

A címlapon: Bálványos, Románia, 1998. – Molnár Zoltán felvétele

folkMAGazin

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement