Page 16

Szívmelengetõ születésnap A Tátika énekegyüttes és Bodza Klára jubileumi koncertje A Bodza Klára vezette Tátika együttes 15 éves fennállását ünnepelte - stílusosan - hangverseny keretében 2002. május 4-én, a Hagyományok Háza színháztermében. Az ünneplés a hajdani és jelenlegi „tátikások” részvételével zajlott, nagyszabásúvá egyrészt a szereplõk száma tette, másrészt a színvonalas program sokrétûsége emelte. Színpadra léptek az együttes utánpótlását képezõ, általános iskoláskorú legfiatalabbak is, s az est folyamán a magyar népzenei dialektusterületek mindegyikét megszólaltató énekszámok és énekes leánykörtáncok mellett gyönyörködhettünk hangszeres zene kísérte szóló- és párostáncokban is, sõt még „mesét” is hallhattunk. A nagyszámú résztvevõ alig fért el együtt a színpadon, amikor az est végén saját születésnapját is most ünneplõ Bodza Klárát, kedves tanárnõjüket köszöntötték.

Lássuk, milyen színes programot állított össze a mûsorszerkesztõ, Bodza Klára! Elõször dunántúli karikázókat énekelt és táncolt a Tátika együttes Juhász Zoltán dudakíséretével. E hangulatos bevezetést Olsvai Imre – a hagyományõrzõ népzenei mozgalom legbuzgóbb tudós támogatója, s Bodza Klára bevallása szerint neki is a kezdetektõl fogva egyik legfõbb szakmai tanácsadója – köszöntõbeszéde követte. Ez-

után lépett színre a legfiatalabb generáció: a nagykovácsi Füzike együttes a Vitnyéden (Sopron megye) gyûjtött pünkösdölõ dalcsokrával, a Vadvirág együttes pedig alföldi népdalokkal. A Nádasdy Kálmán Mûvészeti Iskola gyermekcsoportja dunántúli és erdélyi húsvéti szokásdalokat adott elõ, egykét locsolóvers is elhangzott, amit aztán locsolás is követett – igaz, nem vödörbõl. Ahogy a kis pünkösdi királynét

Tisztelt Ünneplõ Közönség! Ünnepelni jöttünk össze ezen a virágzó tavaszi napon. Hármas májusra ébredtünk, hármas májust köszöntünk. Jelképesnek is tekinthetjük, hogy e hónapban jöttünk születésnapi találkozóra. Hisz’ a 15 éves kor az ember egyéni életében is májusi idõ: a gyermek- és felnõttkor határán álló összekötõ kapocs. Már visszanéz kisebb korának élménytömegére, de még elõtte áll a teljes érés, a felnövés útja. Hasonló fordulópont egy közösség 15 esztendeje is, a jóban-rosszban eltöltött másfél évtized. És: történelmi májusban is élünk, a népzenébõl való megújulás tavaszában, amelynek márciusa 1906-ban kezdõdött, áprilisa a húszas-harmincas években, májusa pedig 1970 táján. 15 éve Bodza Klára fáradhatatlan, fiatalos lendülete hozta létre a Tátika együttest. Eleinte 6-8 lelkes leányból álltak, majd évrõl-évre gyarapodtak. Zeneiskolai tanulmányaik befejezése után is együtt maradtak, mert a népzene aktív szeretete közösséggé kovácsolta õket. De nemcsak õket magukat, hanem gyermekeiket is, aki már születésük elõtt 9 hónappal nõttek bele a zene szeretetébe, – amint azt Kodály Zoltán

16

jó magasra emelték társai a jókívánság, „Ekkora legyen a kendtek kendere!” elhangzásakor, úgy illusztrálta a húsvéti locsolás imitáció is a dalok szokásba ágyazottságát. Az est háziasszonya, a mûsort konferáló Kóka Rozália maga is részt vett a programban. „Meséi” nem is annyira mesék, mint inkább valós, életrajzi elbeszélések feldolgozásai, az archaikus moldvai csángó nyelvjárás ízes fordula-

megálmodta! Ki gondolná, ha reájuk néz, hogy húsz kisgyermek 14 édesanyja látható a Tátikák között! Fölemelõ és vigasztaló tény ez, Vörösmarty Mihály szavait juttatja eszünkbe: „van még lelke Árpád nemzetének!” Van még, lesz még teste is, lelke is nemzetünknek. A saját helyi hagyománnyal nem rendelkezõ fõvárosban jóval nehezebb feladat a népzene szolgálata, mint például Tiszakeresztúron vagy Bakonyvásárhelyen! Budapest hagyományápolása elõtt egész nyelvterületünk kincsestára áll, minél többet illik, kell vállalni belõle. Ezt a feladatot példamutatóan látja el Bodza Klára és növendékserege, tanítványainak tanítványai, s a mai mûsor valamennyi fellépõje. Mind az öt népzenei dialektus-területünk felhangzik ma. Különleges öröm számomra – s az Önök számára is – hogy ismét elénk áll Karsai Zsiga bátyánk, a lõrincrévei hagyományok õrzõje, aki több mint ötven év óta táplál bennünket a magyar néptánc- és népzeneörökség kincseivel. Õt és a mai ünnepi mûsor minden résztvevõjét éltesse az Isten jó erõben, egészségben és jó kedvben, bõségben! Olsvai Imre

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement