Page 14

REFORMÁTUS ÉNEKEK 1. „1952-ben születtem református lelkész családban. Sokakhoz hasonlóan én is elhagytam a közvetlen közgazdász pályát, és önálló vállalkozásba kezdtem. A szakma, a hivatalos szervek és a közönség véleménye szerint is Magyarország egyik igen fontos, zenei örökségét meghatározó hanglemezkiadójává lettem, lettünk kollégáimmal. Célunk nem a minden áron való profit termelés, hanem a világszerte elismert magyar mûvészek által létrehozott szellemi tõkével való tisztességes „gazdálkodás”. A Periferic Records-nál megjelent több mint 100 album a folk-world, kortárs, szimfonikus-rock, régi zene és jazz-fusion mûfajok kiemelkedõ, magas mûvészi értékû produkciói. Ebbe a zenei környezetbe illesztem ezt a számomra és reményeim szerint sokak számára fontos kiadványt. Régi elképzelésem vált valóra azzal, hogy a Zeneakadémián öt kórus (mintegy 150 énekes) és Pálúr János orgonamûvész elõadásában rögzíthettük CD és kazetta kiadás céljából ezt a

hangversenyt, amely a Magyar reformátusok használatára kiadott Énekeskönyvben található zsoltárokból, fohászkodásokból és énekekbõl válogat. Terveim szerint ez a kiadvány – címében is jelezve – egy sorozat elsõ darabja. A kiadás ötletét az adta, hogy 2000-ben a Budapesten rendezett Reformátusok Világtalálkozóján igen sokan kerestek református énekeket tartalmazó CD-t, illetve kazettát. Azóta már azt is tudom, hogy a külföldön élõ magyarok részérõl is hatalmas az igény ilyen kiadványra, hangzóanyagra. Szándékaim szerint a hangversenyt elvisszük Sárospatakra, Debrecenbe, Kecskemétre, Szentesre (ahol nagyapám volt a lelkész), Pápára és évenként a határon túli legnagyobb református közösségekbe: Kolozsvárra, Újvidékre, Kassára vagy Pozsonyba. Megfelelõ hazai támogatás esetén az ottani bevételt teljes egészében a helyi református egyházközségnek ajánljuk fel. Köszönetet mondok Ede bátyámnak a szervezés során nyújtott lelki támogatásért és az angol fordításokért. Köszönet illeti Jenõ bátyámat buzdításáért, alkotó ötleteiért és a szervezésben nyújtott aktív, tevõleges segítségéért. Végül pedig köszönetet mondok valamennyi közremûködõnek az odaadó és magas színvonalú elõadásért.” Böszörményi Gergely

Díjesõ hullt a Ghymes-re Az Arany Zsiráf és eMeRTon díjak elnyerése után, két arany-, és egy platinalemez büszke tulajdonosa lett a közel 20 éve mûködõ, nagy népszerûségnek örvendõ zenekar. Az elmúlt években „begyûjtött” díjak mellett (Magyar Kultúráért díj, Don Quijote díj) 2002. áprilisában a Ghymes elhozta Magyarország legrangosabb zenei díját, az Arany Zsiráfot. A legjobb hazai jazz és world music albumnak járó kitüntetést László Sándor, a Fonó Records ügyvezetõje vette át, a Ghymes nevében. Itt azonban nem ért véget a díjzuhatag. Pár nappal késõbb a zenekar tagjai a Magyar Rádió által szervezett ünnepélyes díjátadóra voltak hivatalosak, ahol megkapták az eMeRTon díjat. A hazai és nemzetközi színpadokon évek óta teltházzal játszó Ghymes három lemeze további elismerést is kapott. A Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége által a közelmúltban nyilvánosságra hozott határozat szerint, az eddigi eladási példányszámok limitváltoztatásával a Ghymes zenekar Bennünk van a kutyavér (1997) és Tûzugrás (1996) címû albuma aranylemez, míg a Rege (1998) platinalemez lett. –fonó–

14

A címben említett – első olvasásra talán furcsának tetsző – szóösszetétel a Hétrét zenekar bemutatkozó albumának címét takarja, ami egyben az együttes zenei világát, stílusát hivatott röviden és tömören kifejezni. Mielőtt bárki különböző lexikonok után kapkodna, hogy kiderítse a műfaj eredetét, mibenlétét, megnyugtatok mindenkit, teljesen egyedi dologról van szó, ami a Hétrét tagjainak fejében fogant meg. A „free folk” mindössze annyit takar, hogy az együttes a népzene műfaji „korlátait” tágabban, szabadabban értelmezve muzsikál, s mindezt igazi, letagadhatatlan „hétrétes” formában teszi, amire a játékos „hetric” szócska utal. A nemrégiben megjelent album zenei világa teljes mértékben megfelel az általuk kitalált műfaj „merev” szabályainak. A lemezen hallható 12 dal között felbukkan magyar, ír, kelta, skót, manszk(!) népdal is, sőt egyes opuszokban vegyítve kapjuk a különböző népek, kultúrák zenéit, szövegeit, ami igazi csemegévé, szívet-lelket melengető zenei orgiává varázsolja a lemezt. A zene iránti maximális alázat süt az anyagról, ezért is találó az a Nietzsche idézet, amely a CD belső oldalán olvasható, mintegy összegezve az együttes művészetről vallott elképzelését: „Az élet, a szenvedés, a gyönyör e buja bőségének közepette lakozik a tra-

folkMAGazin

gédia, fenségesen, elragadtatva, s távoli, mélabús dalra figyel – a létezésről regél e dal, az élet forrásairól, melyeket így hívnak: vágykép, akarás, fájdalom.” A Hétrét három éve alakult, Nyugatilletve Dél-Magyarország különböző részeiről verbuválódott öt magyar és két amerikai zenészből: Boa Veronika Setanta - ének; Kimberly Coleman - hegedű, ének; Hochrein Judit - furulyák, harmonika, ének; Jon Hanson - hegedű, ének; ITYKO - gitárok, bendzsó, bőgő, mandolin, billentyűs hangszerek, ének; Kardos Endre Bozi - fuvola, furulya, duda, ének; Tóth István - gitárok, charango, bodhárn, dobok, ének. A zenekar az elmúlt években számtalan helyen fellépett, kis puboktól kezdve nagyobb nemzetközi fesztiválokig, utóbbiak közül kiemelkedik a szlovéniai Etno Urban Festival, a hazai Pepsi Sziget, illetve a Művészetek Völgye rendezvénysorozat. A tavalyi évben, egy rangos felkérésnek eleget téve elkészítette az együttes a Román Sándor nevével fémjelzett Experidance Táncszínház Muskétások című darabjának teljes zenei anyagát, a CD várhatóan ez év végén kerül boltokba. Összegzésképpen, erről az egész Hétrét jelenségről a legfrappánsabban egy rajongói bejegyzés árulkodik az együttes honlapjának (www.hetret.hu) vendégkönyvében, miszerint: „...Kishazánknak vannak gyöngyszemei. Itt a példa.” -papp-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

folkMAGazin 2002/2  

A TARTALOMBÓL: András Mihály: A táncház jelene és jövõje Erdélyben; Diószegi László: Egy kritika ürügyén; Timár Sándor: Megemlékezés a 30. é...

Advertisement