Page 45

MaNCsüPaG

ben a prioritást – bár továbbra is jelentõs és meghatározó elem maradt –, hanem lovaskultúránknak a magyar történelem két kiemelkedõ korszakához fûzõdõ megismerése, megélése, megismertetése. Az egyik ilyen korszak a sajnálatos módon „elfinnugorosított” és többek között „elhuntalanított”, honalapítás elõtti idõszak, a másik pedig a huszárság megközelítõleg négyszáz évét átkaroló periódus volt, amelyben kiemelten kezeltük az 1848-49-es szabadságharc korát. Katonai hagyományõrzõ rendezvények megszervezésébe kezdtünk, melyek mára úgymond kinõtték magukat. Amikor indultunk, nem gondoltunk arra, hogy másfél évtized alatt a történelmi egyenruhás katonai hagyományõrzés hazánkban mozgalommá terebélyesedik. Azzá lett, és ma már szerte a Kárpát-medencében, de Franciaországban és az Egyesült Államokban is mûködnek magyar katonai hagyományõrzõ csoportok, felidézve a különbözõ történelmi idõket, Attilától egészen Horthy Miklós koráig. Hála Istennek a legjelentõsebb katonai hagyományõrzõ programok „eltáncházasításával” sikerült a két mozgalom irányát párhuzamban tartani. Ez azért sem bizonyult nehéz feladatnak, mert a huszár-hagyományõrzõk egy-egy jól sikerült felvonulás, csatabemutató, vagy csak egy kiadós lovaglás után mindig szívesen megiszszák a maguk borát, s ilyenkor hamar dalra fakadnak, táncra perdülnek. Külön szerencse, hogy a két mozgalom alakítóiban eddig is voltak, és most is vannak személyi átfedések, amely

nélkül ez a nagy találkozás, a bizonyos fokig való egymás mellett menetelés lassabban és nehezebben mehetett volna csak végbe, vagy – gondolni is rossz rá – más irányt vehetett volna a fejlõdés. A lényeg az, hogy ami eredendõen összetartozik, az elõbb vagy utóbb össze is nõ. Valamikor a huszárnak állott parasztemberek a hadseregbe magukkal vitték dalaikat, táncaikat, mentalitásukat, meséiket, mondáikat, a seregben történt események pedig tovább színesítették tartalmában, hangzásában és mozgásvilágában ezt az amúgy is rendkívül gazdag népi kultúrát. Mint ahogyan népzenei kincsünk kimeríthetetlen aranybánya sajátságos kultúránk megtartásában és újravirágoztatásában, a magyar hadtörténet is egy mély tó, amelynek közeli és mélyebb rétegeibõl olyan építõelemek hozhatók a felszínre, amelyek már eddig is alkalmasnak bizonyultak egy régi alapokból táplálkozó, de új kulturális ágazatnak, a magyar történelmi egyenruhás katonai hagyományõrzésnek a megteremtésére. A néptáncnak és a katonai hagyományõrzésnek számos közös érintkezési felülete van – az ebbõl adódó lehetõségekkel valamilyen szinten eddig is éltünk. Ma már azonban a kapcsolatot intézményesíteni lenne érdemes, pontosan azért, hogy egy sokkal szervezettebb együttmûködés alakulhasson ki, hiszen egyre világosabb, hogy mind a két mozgalom alkalmas egymás „felerõsítésére”, egymás értékeinek a nagyközönséggel történõ jobb elfogadtatására. Fülöp Tibor Zoltán

folkMAGazin

Rogopag. Bizonyára sokan emlékeznek még Rossellini, Godard, Pasolini és Gregoretti alkotta rendező-kvartett közös filmjére. Talán az FMH farsanggal egyidőben lévő 33. Magyar Filmszemle hatására én is alkottam egy szót. Ez a MaNCsüPaG. Így köszöntem február 2-án, mikor beléptem a ház legendás körtermébe. Kicsit furcsán néztek rám, de hát sok mindent megéltek már itt az elmúlt fél évszázadban. Elsőként az ír zenét játszó Greenfields lépett a pódiumra. Az „örökzöld” dallamokat a közönség csillogó szemmel hallgatta, hiszen zenéjük méltán népszerű. Mire ismerőseimmel bemelegedtem a beszélgetésbe (és a pulcsimba), tovább forrósodott a hangulat, ugyanis a népzenei körökben még kevéssé ismert Nargis együttes lépett színpadra. Az arab és török zenét játszó csapat előadását két csinos hastáncos leány még emlékezetesebbé tette. A rövid szünetet követően a Pannónia Klezmer Band muzsikájára a Machol Halahavot táncegyüttes tagjai zsidó táncokat tanítottak az egyre gyarapodó számú közönségnek. A legkülönfélébb táncos versenyek győztesei már értékes ajándékok birtokában és büszke mosollyal arcukon várták az est utolsó résztvevőjét. A Csürrentő együttes hagyományos moldvai népzenét játszott, melynek köszönhetően a farsang önfeledt táncmulatsággal zárult. A program végén mosolyogva búcsúztam: MaNCsüPaG! Azóta talán elfelejtették, talán megértették üdvözlésemet. Ugye, már Önök is megfejtették? Benkő András

45

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement