Page 41

hangszerész hangszeres beszélgetés szerényi bélával Magát a népzenei szakmát is megtiszteltetés érte azzal, hogy a Magyar Hangszerész Szövetség a közelmúltban Szerényi Béla tekerõkészítõt választotta meg a szervezet elnökévé. A Magyar Tekerõzenekar vezetõje a Bokros együttesben is tevékeny szerepet vállal, amelynek Bourdon Synthesis címmel nemrég jelent meg a nyugat-európai és a térségünkbeli tradicionális zenei közösségre épülõ legújabb CD-lemeze. – Mostani lemezetekkel hatra szaporodott a hazánkban megjelent, élõ népzenei tekerõs albumok száma – az egyetlen „adatközlõset” te szerkesztetted Bársony Mihály archív felvételeibõl –, s e kollekció három vonulatot tükröz. A Magyar Tekerõzenekar három CD-je képezi az egyik csoportot, a két Bokros lemez a másikat, s a feleségeddel, Kóta Judittal közös albumotok a harmadikat… – Ez utóbbi, a „Túl a Tiszán” a Bokros-lemezek elõfutárának tekinthetõ, csak a formációt még nem neveztük Bokros együttesnek. Eredetileg arra gondoltam, hogy készítek egy saját albumot, ami duó lett, mert adódott a Jutka is, aztán Havasréti Palcsit, Lányi Gyurit és Borbély Misit is meghívtam. Megszületett a CD, s elutaztunk Franciaországba, ahol mindenki Túl a Tiszán Band-nek nevezett bennünket. Így adódott, hogy nevet kellene választanunk, s mivel korábban sokat gyûjtöttünk a Csongrád mellett lévõ Bokros faluban, már csak e személyes kapcsolódás is motiválta a döntésünket. Ma már humorizálni is tudunk, hogy a csomagjáról elhíresült egykori pénzügyminiszterrõl neveztük el magunkat. Annyiban persze igazad van, hogy a Túl a Tiszán lemez a késõbbieknél tradicionálisabb anyagot tartalmaz, vagyis átmenetet képez a Tekerõzenekar és a Bokros stílusa között. – Az új Bokros hanghordozón viszont egyértelmûen kikristályosodik, hogy miközben több évszázadig is visszanyúltok, a dzseszszes improvizációk is az együttes játékának lényegét képezik. A Szent Gellért legendáját tradicionális magyar zeneként publikáltátok, a Bourdon Synthesis-CD viszont már az európai tradíciókból merít… – Az elõbbi lemez – nem annyira hangsúlyos – vezérmotívuma a Szent Gellért történet, s itt már egy bizánci gregorián dallam áll a zene középpontjában. A mostani lemez viszont a Kárpát-medence kultúrája és a régi nyugat-európai kultúra közösségét keresi – és meg is találja. Mert amikor egy breton paraszt muzsikáját hallom, vagy egy oxitán dallam üti meg a fülemet, megállapíthatom, hogy mindkettõ nagyon közel áll a magyar zenéhez – elõadásmódjában feltétlenül –, s Erdélyben ma (még) rengeteg olyan dallam fellelhetõ, amely a XVIII. században Európa-szerte általánosan ismert volt. A lemezünkön ezt a közösséget nem a magyar, hanem a nyugat-európai oldalról közelítettük meg, s érdekes módon így is ugyanarra az eredményre jutottunk. XVIII. századi angol, francia,

illetve Bécsben lejegyzett magyar dallamokból válogattam, s amikor e zenéket eljátsszuk dögös, veretes népzenei stílusban, akkor fény derül az eredet azonosságára, s minden a helyére kerül. Így amikor egy kalotaszegi legényest, vagy egy verbunkot szólaltatok meg, akkor valójában egy XVIII. századi táncdallamot játszom, amely esetünkben a Bokros együttes igencsak sajátos zenei világában kel életre. Ez a magyarázata annak, hogy a lemezen sehol sem jelöltem származási helyet, mert a mi változatunk már súrolja a zeneszerzés határát. Például a lemez utolsó – Balassi – nótája eddig nem is létezett, én találtam ki, csak hasonlít egy régi dallamra, a végén játszott dzsesszes variáció pedig már tényleg a mi játékosságunkról szól. Ez a kissé ironikus élcelõdés egyébként nem áll távol tõlünk: szerintem ide sorolható a Túl a Tiszán lemez „Az olájok” száma, vagy a Szent Gellért „Szarvasének”-e is. Az elõzõ két lemezünkön egyébként egyfolytában kísérleteztünk, hangszer-összeállításokat próbáltunk ki, legújabb albumunk viszont hangzásvilágában sokkal egységesebb, bár nem mondhatnám, hogy a zenei anyag túlságosan homogén lenne. Most az volt a cél, hogy a zenekar együttesen mutatkozzon meg, mert az elõzõ CD-ken sok duó, trió hangzott el. A Bourdon Synthesis lemezen – melynek címét Berán Pityunak köszönhetjük – szinte minden számban közösen muzsikálunk, s ez igazi kuriózum, mert ilyen hangszerösszeállítást eddig még senki sem produkált. – Ha már a lemezzel kapcsolatban annyit emlegeted a XVIII. századot, érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi két-három évtizedben elszaporodott barokk zenét korabeli, a vonósokat illetõen bélhúros hangszereken játszó zenekarok az eredeti hangzást és játékmódot igyekeznek rekonstruálni, s akkoriban Magyarországon zömmel parasztzenészekkel húzatták el a nyugatról beáramlott zenéket a nemesi kastélyokban. Ez pedig hatott a falusi muzsikára, a parasztzenészek elõadásmódjára. Egyesek szerint ez ma is felfedezhetõ a játékukon, ezért a klasszikus zenére specializálódott muzsikusoknak nem ártana tanulmányozniuk az adatközlõk elõadásmódját, mert ebbõl következtetéseket vonhatnának le a barokk zenészek interpretációjára vonatkozóan… – Hasznukra válna, mert maguktól a klasszikus zenészektõl hallani, hogy a kotta sok esetben akadályozza õket. A XVII-XVIII. században a muzsikusoknak nagy lehetõségük volt a rögtönzésre, s ezt az improvizációs játékot leginkább a parasztzene õrizte meg. Ez tovább erõsítette elhatározásomat, hogy nem jelölöm, honnan vettem a zenei anyagot, mert ha egy hallgató megnézi a kottát, csalódik, hiszen „mást” játszom, mint ami le van írva. Egyébként régen a kotta szinte csak memóriaként szolgált, nem úgy, mint manapság. – A klasszikus zenészekbõl annyira kiveszett az improvizációs készség – legalább is akkor, amikor klasszikus zenét játszanak –, hogy még akkor sem élnek ezzel a lehetõséggel, amikor a szerzõ kifejezetten ezt várná tõlük. Annak idején például a versenymûvekhez nem írtak kadenciát – ez az a rész, amikor a hangszer szólóban marad –, azért, hogy az elõadómûvész rögtönözzön valamit. Beethoven is így képzelte el. Hegedûversenye ezen részé-

folkMAGazin

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement