Page 36

HAGYOMÁNY VAGY LEHETŐSÉG - avagy hol lehet a néptáncot tanítani?

Mindenhol, ahol arra megfelelő az érdeklődés, illetve elegendő Ez a forma sajnos egyre jellemzőbb már az olyan megvál„tanító” és „tanuló” van. Azzal, hogy ki ma a tanító, majd ké- tásnak hitt területekre is, mint Erdély, vagy a Felvidék, ahol a sőbb foglalkozunk, nézzük először, hogy kik azok az úgyneve- közelmúltban még számos helyen megtalálhatók voltak az erezett tanulók. Ebben a csoportban többféle lehetőséggel találko- deti, vagy ahhoz közel álló alkalmak a szórakozásra. Sajnos az zunk, hiszen vannak (sajnos egyelőre kisebbségben), akik ma- egyre szaporodó táborok – melyeknek csak igen kis része foguk érzik szükségét a tanulásnak. Ők valamikor gyermek- vagy galmazza meg a monetáris bevétel igénye mellett a kulturális kamaszkoruk körül kerültek kapcsolatba a népi kultúrával, és elmélyülés lehetőségét – szintén nem sokat javítottak a helyzeaz meghatározó tényezővé vált életükben. Ők azok az emberek, ten. A fiatalok, akik valamilyen formában be tudnák illeszteni akik legyenek bárhol a világban, mindig otthon érzik magukat, az életvitelükbe ezt a kultúrát, ma már elvétve mennek ilyen hiszen olyan erős az identitásuk, olyan maximális a kötődé- helyekre, inkább csak az utolsó mohikánok látogatják ezt a kisük, hogy bármilyen hatás is éri őket, kitartanak eredeti hit- kapcsolódási formát. vallásuknál – ők adják a „kemény magot”. Létszámuk azonban Van azonban módja annak, hogy ne kelljen vesznie minda társadalom egészét nézve sajnos elenyésző, legfeljebb olyan annak a kultúrának, amely elválaszt más nemzetektől, ugyanhírességek kerülnek ki belőlük, mint néhány énekesünk, zené- akkor lenézés vagy meg nem értés hordaléka nélkül biztosítja szünk, és táncosunk, a sajátos identitást. Ez akiket mintegy skanpedig a nevelés, amely zenben megjelenő régi az oktatás mellett ma vágású múzeumi táregyre jobban a pegyakat szemlélnek a dagógia homlokterébe kevéssé elmélyültek, kerül. Az oktatás a bár tisztelik tudásukat, kognitív oldalt célozelkötelezettségüket, és za meg, a nevelés pehivatástudatukat. Ettől dig az affektív-emociazonban ők még sajonális tartalmakat ranálatosan kirakati tárgadja meg, tehát végyak maradnak, bárgül is az erkölcsiségre milyen tiszta is az, amit apellál. A kultúra somagukban hordoznak. hasem lehet tudatosan Ezek az emberek tanulható, csak példaáltalában megjelennek értékűen elsajátítható. minden olyan helyen, Olyan helyeket kell ahol a tánc is előfortehát teremteni, ahol dul, ezért nehezen ela nevelés aspektusai választhatók a népműezeket a stratégiai ponKanyó Béla felvétele a 2001-es Táncháztalálkozón készült vészet ezen ágától. A tokat tudják megrahetvenes években induló táncházaktól kezdődően a ma már gadni, és ahol sokan vannak olyanok, akik taníthatóak, mégkimondottan színpadi reprezentációban előforduló néphagyo- pedig önszántukból. Ezek a helyek ma leginkább az iskolák, a mányig megtalálhatjuk ezeket az elkötelezett művészeket. És művészeti nevelés helyei pedig a művészeti iskolák. tulajdonképpen itt a bökkenő. A művészet egy igen nehezen Ezekben az iskolákban tulajdonképpen elméletileg minden meghatározható fogalom, amely a XXI. század fordulójára adott ahhoz, hogy olyan nemzedékek nőjenek fel, akik nem magában hordozza az egyedi, a tömegtől különvált ízlésbeli „amatőr” szemléletben, hanem életfelfogásban és komplexen és megvalósítási különbségeket, melynek megszemlélésére az értelmezik a kultúra össznemzeti értékeit. Nem a nagy szavak emberek az átélést biztosítandóan jegyeket vesznek (valakinek miatt tartom ezt időszerűnek kimondani, hanem amiatt, hogy hasznot termelnek), és jobb esetben még bele is tudnak helyez- létszámában már egy olyan jelentős szervezetről beszélhetünk, kedni az előadó érzelmi világába, netán mondandójába. hogy efölött már nem lehet csak úgy elsiklani. Ma MagyarorHol lehet ma táncot tanulni? A legjobb ott, ahol az még a szágon közel 180.000 gyermek jár művészeti iskolákba, és ebmai napig is élő, és elementáris erővel hat a résztvevőkre. A ből 130.000 az, aki a néptáncot is tanulja. Soha még ilyen lefalu, ahol e kultúra jobbára föllelhető, sajnos eladta magát, két- hetőség nem volt arra, hogy egységesen, jó szemléletben és főfelé is. Azzal, hogy a rendszerváltás bekövetkezett, visszafor- leg politikamentesen teremthessük meg a „népi tömegkultúra” díthatatlan folyamat indult el, nemcsak a falu vált ma rendszert, organikus továbbélését. Ez óriási felelősség az itt tanító pedade a rendszer is leváltja a falut. Nem mint településszerkezetet, gógusok kezében, ugyanakkor leírhatatlan lehetőség is, hiszen hiszen magam is faluban lakom, hanem mint az organikus kul- intézményesített szinteken teremtődött meg a lehetőség arra, túra hordozóját, hiszen megszűnt a családok összetartozása, a hogy végre megfelelő finanszírozási feltételek mellett valósátöbbgenerációs együttélés, a falu lakosai ma jobbára „turisták”, gos kultúrát és identitást taníthassanak azoknak, akiktől „öregakik a tisztább levegő igénye miatt és a zajártalom elől mene- korukra majd a nyugdíjukat kapják”. külnek ebbe a településformába. De már itt is megjelenik a „foEzzel a helyzettel nem élni elképesztő felelőtlenség, viszgalmam sincs ki a szomszédom, és nem is akarom tudni” igény- szaélni vele pedig hihetetlen pimaszság és önzés. Tisztelt koltelensége, aminek űrjét a megszámlálhatatlan tévécsatorna öm- légák, „a kocka el van vetve!” lesztett sületlensége próbál befoltozni. Lévai Péter

36

folkMAGazin

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement