Page 3

Rég megunt hagyományok?

A TARTALOMBÓL: 8. Gyepûk népe Tündik Tamás

Gondolatok arról, hogy miként látja a Magyar Nemzet szerzõje a magyar nemzet tradícióit

18. Beszélgetés Bodza Klárával K. Tóth László

A folkMAGazin fõszerkesztõje egy tavaszt idézõ januári napon telefonon kedvesen érdeklõdött hogylétem felöl, majd viccesen (értettem a mögöttes dorgálást) megkérdezte, hogy mivel tudna felbosszantani. A kérdés jelentéstartalma nem túl hízelgõ a számomra, ugyanis enyhe célzás volt arra, hogy bizonyára az az oka cikkeim elmaradásának, hogy újabban nem húzom fel magam semmin. Ezek szerint én volnék a mozgalmi örökmorgó, az általános közellenség, akinek semmi sem tetszik, aki már a kérdéseivel is provokálja környezetét. Minek utána megbeszéltük, hogy viszonylag újsütetû gyermekeink hol tartanak a fejlõdésben, letettem a szent esküvést, hogy akkor most lesz cikk.

20. Gajdos és Kerekes Abkarovits Endre

D

9. NYÁRI TÁBOROK 16. „Szivárványos az ég alja...” Juhász Erika

21. A „Gyimesek vidéke” kötetrõl Abkarovits Endre 24. Tánc és képzõmûvészet dr. Nagy Zoltán 27. Ultramarin Bornai Tibor 30. A táncázvezetõi képzésrõl Timár Sándor 34. TáncFA állítás Fügedi János 35. Blága Károly Kicsi Kóta Bakonyi Erika 38. Muharay Elemér emléke Vitányi Iván 40. Megtudta, hogy hál a leján... Kóka Rozália 41. Hangszerész hangszeres K. Tóth László 44. A táncház és a huszárok Fülöp Tibor Zoltán 46. „A Népmûvészet Ifjú Mestere” pályázat 50. Dobos Károly széki prímásról Soós János 51. Moldvai csángó dudások II. Stuber György 53. Tisztelt Szerkesztõség! Juhász Zoltán 54. Angol nyelvû ismertetõ Sue Foy

e mirõl? Hiszen írhatnék a Jászság együttes évfordulós mûsoráról. Több oldalon keresztül ecsetelhetném, hogy miért szeretem õket, s hogy menyire felemelõ volt látni mûsorukat. Vagy az Antológiáról? Minek. A felnõtt antológia legjobb kritikái az Erkel Színház büféjében hangoznak el. Kár, hogy nem jegyzi le senki. A pályázati rendszer következtében a mûsor összeállítása a mindenkori bíráló bizottság ízlését, szándékát tükrözi. Ebbe kár lenne belekötni, hiszen szubjektív döntéshalmazról van szó. Épp ezért kavar sokkal nagyobb érzelmi vihart szakmai körökben, mint az Örökség Gyermek Népmûvészeti Egyesület gyermekantológiája. Az Örökség elnöksége az országos fesztiválokon látott mûsorszámok közül válogat, a mûsorba történõ bekerülés alapfeltétele a nyilvánosság elõtt történõ bemutató. A mûsor szerkesztésénél kisebb a tévedés, hiszen a mûveket több százan látták. Kiegyensúlyozottabb is a gyerekek mûsora. Nem lenne kárára a következõkben, ha a felnõtt antológia bírálóbizottsága minden évben más és más tagokból állna össze – több szem többet lát alapon. Amúgy is nagyon nehéz lehet videófelvételek alapján dönteni. Az sohasem olyan, mint a közönség, vagy az élõ szakmai testület döntése. Az Örökség elnöksége valamennyi fesztiválját végiglátogatja. Valamennyi fesztivál zsûrijében helyet foglal egy valaki az elnökségbõl, akinek feladata, hogy „gyûjtögesse” a legjobb mûvek javaslatait az októberi elnökségi ülésre. Itt áll össze ugyanis az antológia mûsora. Mindezekkel együtt – beleértve a vége-hossza sincs konferálásokat, amelyek a nem igazán mûködõ technika következtében meglehetõsen csökkentették a mûsor „össz-pontszámát” – az idei felnõtt Antológia túlzott magasságokban nem röpült, viszont nem is volt színvonaltalan, nem volt ízléstelen, technikailag – talán egy-két együttest leszámítva – magas szakmai színvonalat képviselt. A mûvek, nos ez mindig a nézõtõl függ, de bármelyikre is gondolok,

folkMAGazin

mindegyik igen igényes és rettenetesen sok munkát maga mögött tudó alkotás volt. Érdemes errõl egyáltalán írni? Itt tartottam gondolataimban, amikor újból megcsörrent a telefonom: „Faxot szeretnék küldeni” – szólt bele ismerõsöm a telefonba. Olvasd el, ha még nem olvastad – mondta majd elindult az adás. Elolvastam a faxon keresztül érkezett újságcikket. „Új esztendõ, rég megunt hagyományok. Még nem ébredt fel Csipkerózsika álmából a magyar színpadi táncmûvészet” – itt tartottam, amikor bekapcsoltam a számítógépet. Cikket írok, gondoltam, és mire az olvasás végéhez értem, annyira dühbe gurultam, hogy kedvenc fõszerkesztõmnek nem kell aggódnia. Ha nem a Magyar Nemzetben jelent volna meg az írás, a cím alapján azt hittem volna, hogy ez valamelyik bulvárlap szenzációhajhász vezércikkének bekezdõ sora. A cikk írójának nem sok köze lehet a hagyományokhoz. Ha lenne, tudná, hogy a hagyományokat nem lehet megunni. Azok vannak. Nem lehet „átdizájnolni” õket kényünkre-kedvünkre. Szeretni, meg nem szeretni lehet, de megunni soha. Mert egy nemzet, egy korszak, egy kultúra részét képezik. Elég viccesnek tartanám, ha a karácsonyról valaki egyszer csak azt mondaná, hogy uncsi. Nem beszélve a fenyõfáról, drága meg macerás, legyen inkább a kaktusz a karácsony jelképe, mert az most olyan király. Vagy uncsi a Mikulás, jöjjön inkább a Jegesmedve (szegény Mikulást próbálták korszerûsíteni, csináltak is belõle Télapót, de aztán – talán valami hagyományok miatt, amelyeket nem lehet csak úgy kisöpörni, ha nem tetszik – mégiscsak Mikulás lett belõle. Azt sem tudom, hogy a cikk írója vajon merre járt, és hol látta, hogy a magyar színpadi néptáncmûvészet Csipkerózsika álmát alussza? Hogy egyáltalán elaludt? Vagy megnézte-e másnap a gyerekek mûsorát? Nem értem az írás bekezdõ sorait sem. Miért gondolja azt M.G., hogy az ideérkezõ marslakó látja, amit egy felkészü-

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement