Page 27

Ultramarin Elõzõ számunk CD-ismertetõjében szerepelt az Ultramarin produkció, amelyrõl most a szerzõ írását közöljük. Elhatároztam, hogy megmutatom, hogyan hallom a népdalokat. Mit hallok a belsõ hallásommal, amikor felcsendül egy magyar népdal. Orosz népdalokkal már több, mint tíz éve szoros viszonyban vagyok a Baba Yaga együttes tagjaként, és mindig ott motoszkált a fejemben a kérdés, miért nem próbálom meg ugyanezt magyar alapanyaggal. Az életem úgy alakult, hogy erre most nyílt lehetõségem. Most, amikor fényesen magyarkodnak a jól helyezkedõ kurzusmagyarok, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy érdekli-e igazán az embereket manapság ebben az országban a saját népzenéjük. Nem próbáltam népdal-szakértõi tollakkal ékeskedni, nem törekedtem rá, hogy a kiválasztott dalok a legfrissebb gyûjtésekbõl származzanak. Éppen ellenkezõleg. Azokhoz a dallamokhoz nyúltam, amelyeket minden átlagos óvodás ismer. Szerintem ugyanis ezek egytõl egyig világslágerek. Arra gondoltam, ahhoz, hogy ez kiderüljön róluk, épp csak annyi hiányzik, hogy feldolgozzam õket. (Fõ az önbizalom, kisebb célokért el sem érdemes indulni.) Nagy tisztességnek tartom, hogy amikor az elsõ vázlatokat megmutattam a körülettem élõknek, egyik barátom mindjárt elhatározta, kiadót alapít, hogy ezt az anyagot megjelentethesse – ez lett a La Ventana Kiadó. A másik barátom meghívott, dolgozzam a hangstúdiójában, sõt, a nevet is felvette – ez ma az Ultramarin Stúdió. Az is jó érzés volt, hogy mindenki, akit felkértem, mûködjön közre a felvételeken, azonnal igen mondott. Salamon Bea volt az elsõ, aki csatlakozott hozzám, õt követte Herczku Ágnes és Agócs Gergely. A gitáros az a Sipeki Zoltán, akivel Salamon Bea a Heavy Méta zenekart csinálta, és aki nélkül Presser Gábor vagy Zorán el sem indul a színpad felé. Elõször dolgozhattam együtt a fiammal, Bornai Szilveszterrel, aki nagy segítségemre volt, mint zenész és mint hangmérnök egyaránt. Ezt a zenekart, az Ultramarint, nem magamnak hoztam létre. Hivatalosan nem is vagyok tagja. Az Ultramarin a lemezen hallható zenészek produkciója, és most, hogy már a boltokba került, a közönségé. Nekem már nincs dolgom vele. A háttérbõl figyelem, mi lesz a sorsa: szépen feloldozást nyer, mint valami bocsánatos bûn, vagy beleröpíti a magyar népdalokat azokba a régiókba, ahol már ott vannak az írek és még néhány olyan nép zenéje, amelyeknek sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, és nem feltétlenül csak a népzene-rajongók figyelmét. Bornai Tibor

Buda Stage

Dzsesszpéntek Március 1-én a Trio Midnight és a vendégként meghívott Dresch Mihály koncertjével megkezdõdött a Raiffeisen Jazz Club koncertsorozata, amelynek keretében havonta egy alkalommal pénteki napon a hazai dzsesszélet kiválóságai „örömzenélnek” a Buda Stageben. Egy-egy alkalommal a fellépõk vagy kimagaslóan tehetséges fiatalok, akik vendéget is választanak az elõttük járó nemzedék tagjai közül, vagy épp az idõsebb generáció jeles képviselõi, akik fiatalokat kérnek fel közremûködésre. Legközelebb a Balázs Elemér Group tartja itt lemezbemutató koncertjét április 12-én, majd május 3-án a Cumó trió játszik, amelynek zongoristája, a 21 éves Oláh Cumó Árpád, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy az együttes a legjelentõsebb európai tehetségkutató versenyen, a belgiumi Hoeillartban négy fõdíjat is kapott. Vendégük ráadásul Babos Gyula lesz. Június 7-én pedig a László Attila Band következik, amelyben Oláh Kálmán zongorázik. K.T.L.

A XIX. század hatvanas éveiben a ponyvakiadók sikerrel kezdték terjeszteni a Grimm testvérek által lejegyzett mese különbözõ átiratait. Ennek nyomán Hófehérke történetének szóbeli terjedése is elkezdõdött, így rövid idõ alatt nálunk is alapvetõ mesetípussá vált és azóta is a magyar népmesekincs részét képezi. Számtalan izgalmas változata alakult ki a Székelyföldtõl egészen Somogyig, melyeket ma már néprajzi gyûjtõk lejegyzéseibõl ismerhetünk. Mi egy olyan változatot választottunk, amelyik a klasszikus mese minden lényeges elemét tartalmazza, tehát a gyerekek számára a történetben semmi nehezen értelmezhetõ esemény nincs, mert ismerik. A dalok szövegei a magyar népköltészet hagyományait követik, a zene pedig arra mutat jó példát, hogy a manapság sokak által alábecsült hangszer, a szintetizátor is alkalmazható a zenei tradíciók folytatására, ha a szerzõ és elõadó a magyar népzene régi motívumkincsébõl, játékstílusából és díszítési hagyományaiból táplálkozik. A zenés, táncos mesejáték koreográfus rendezõje Mosóczi István. Az elõadást a Gödöllõ Táncegyüttes Táncszínháza mutatta be 2002. február 23-án. Az alkotók szándéka a szórakoztatáson kívül az is, hogy a gyermekek figyelme a hagyományos népi kultúra felé terelõdjék, és lássák, hogy azt a mai ember is használhatja gondolatai, érzelmei kifejezésére. Az elõadás megvalósítását támogatta az NKA Táncmûvészeti és Népmûvészeti Kollégiuma, Gödöllõ Város Önkormányzata és a Magyar Országgyûlés. (Kiss Ferenc)

folkMAGazin

27

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement