Page 1

2002 – Tavasz

Ára: 400 Ft

Fotó: Stephen Spinder

IX. évfolyam 1. szám

FODOR NETI SÁNDOR


folkMAGazin

Ligetalja CD-01

ER-CD 049 EDR-CD 045

ER-CD 053

www.agyomanyokhaza.hu

Táncház Egyesület • www.tanchaz.hu

Hagyományok Háza

FMVMCD 008


Rég megunt hagyományok?

A TARTALOMBÓL: 8. Gyepûk népe Tündik Tamás

Gondolatok arról, hogy miként látja a Magyar Nemzet szerzõje a magyar nemzet tradícióit

18. Beszélgetés Bodza Klárával K. Tóth László

A folkMAGazin fõszerkesztõje egy tavaszt idézõ januári napon telefonon kedvesen érdeklõdött hogylétem felöl, majd viccesen (értettem a mögöttes dorgálást) megkérdezte, hogy mivel tudna felbosszantani. A kérdés jelentéstartalma nem túl hízelgõ a számomra, ugyanis enyhe célzás volt arra, hogy bizonyára az az oka cikkeim elmaradásának, hogy újabban nem húzom fel magam semmin. Ezek szerint én volnék a mozgalmi örökmorgó, az általános közellenség, akinek semmi sem tetszik, aki már a kérdéseivel is provokálja környezetét. Minek utána megbeszéltük, hogy viszonylag újsütetû gyermekeink hol tartanak a fejlõdésben, letettem a szent esküvést, hogy akkor most lesz cikk.

20. Gajdos és Kerekes Abkarovits Endre

D

9. NYÁRI TÁBOROK 16. „Szivárványos az ég alja...” Juhász Erika

21. A „Gyimesek vidéke” kötetrõl Abkarovits Endre 24. Tánc és képzõmûvészet dr. Nagy Zoltán 27. Ultramarin Bornai Tibor 30. A táncázvezetõi képzésrõl Timár Sándor 34. TáncFA állítás Fügedi János 35. Blága Károly Kicsi Kóta Bakonyi Erika 38. Muharay Elemér emléke Vitányi Iván 40. Megtudta, hogy hál a leján... Kóka Rozália 41. Hangszerész hangszeres K. Tóth László 44. A táncház és a huszárok Fülöp Tibor Zoltán 46. „A Népmûvészet Ifjú Mestere” pályázat 50. Dobos Károly széki prímásról Soós János 51. Moldvai csángó dudások II. Stuber György 53. Tisztelt Szerkesztõség! Juhász Zoltán 54. Angol nyelvû ismertetõ Sue Foy

e mirõl? Hiszen írhatnék a Jászság együttes évfordulós mûsoráról. Több oldalon keresztül ecsetelhetném, hogy miért szeretem õket, s hogy menyire felemelõ volt látni mûsorukat. Vagy az Antológiáról? Minek. A felnõtt antológia legjobb kritikái az Erkel Színház büféjében hangoznak el. Kár, hogy nem jegyzi le senki. A pályázati rendszer következtében a mûsor összeállítása a mindenkori bíráló bizottság ízlését, szándékát tükrözi. Ebbe kár lenne belekötni, hiszen szubjektív döntéshalmazról van szó. Épp ezért kavar sokkal nagyobb érzelmi vihart szakmai körökben, mint az Örökség Gyermek Népmûvészeti Egyesület gyermekantológiája. Az Örökség elnöksége az országos fesztiválokon látott mûsorszámok közül válogat, a mûsorba történõ bekerülés alapfeltétele a nyilvánosság elõtt történõ bemutató. A mûsor szerkesztésénél kisebb a tévedés, hiszen a mûveket több százan látták. Kiegyensúlyozottabb is a gyerekek mûsora. Nem lenne kárára a következõkben, ha a felnõtt antológia bírálóbizottsága minden évben más és más tagokból állna össze – több szem többet lát alapon. Amúgy is nagyon nehéz lehet videófelvételek alapján dönteni. Az sohasem olyan, mint a közönség, vagy az élõ szakmai testület döntése. Az Örökség elnöksége valamennyi fesztiválját végiglátogatja. Valamennyi fesztivál zsûrijében helyet foglal egy valaki az elnökségbõl, akinek feladata, hogy „gyûjtögesse” a legjobb mûvek javaslatait az októberi elnökségi ülésre. Itt áll össze ugyanis az antológia mûsora. Mindezekkel együtt – beleértve a vége-hossza sincs konferálásokat, amelyek a nem igazán mûködõ technika következtében meglehetõsen csökkentették a mûsor „össz-pontszámát” – az idei felnõtt Antológia túlzott magasságokban nem röpült, viszont nem is volt színvonaltalan, nem volt ízléstelen, technikailag – talán egy-két együttest leszámítva – magas szakmai színvonalat képviselt. A mûvek, nos ez mindig a nézõtõl függ, de bármelyikre is gondolok,

folkMAGazin

mindegyik igen igényes és rettenetesen sok munkát maga mögött tudó alkotás volt. Érdemes errõl egyáltalán írni? Itt tartottam gondolataimban, amikor újból megcsörrent a telefonom: „Faxot szeretnék küldeni” – szólt bele ismerõsöm a telefonba. Olvasd el, ha még nem olvastad – mondta majd elindult az adás. Elolvastam a faxon keresztül érkezett újságcikket. „Új esztendõ, rég megunt hagyományok. Még nem ébredt fel Csipkerózsika álmából a magyar színpadi táncmûvészet” – itt tartottam, amikor bekapcsoltam a számítógépet. Cikket írok, gondoltam, és mire az olvasás végéhez értem, annyira dühbe gurultam, hogy kedvenc fõszerkesztõmnek nem kell aggódnia. Ha nem a Magyar Nemzetben jelent volna meg az írás, a cím alapján azt hittem volna, hogy ez valamelyik bulvárlap szenzációhajhász vezércikkének bekezdõ sora. A cikk írójának nem sok köze lehet a hagyományokhoz. Ha lenne, tudná, hogy a hagyományokat nem lehet megunni. Azok vannak. Nem lehet „átdizájnolni” õket kényünkre-kedvünkre. Szeretni, meg nem szeretni lehet, de megunni soha. Mert egy nemzet, egy korszak, egy kultúra részét képezik. Elég viccesnek tartanám, ha a karácsonyról valaki egyszer csak azt mondaná, hogy uncsi. Nem beszélve a fenyõfáról, drága meg macerás, legyen inkább a kaktusz a karácsony jelképe, mert az most olyan király. Vagy uncsi a Mikulás, jöjjön inkább a Jegesmedve (szegény Mikulást próbálták korszerûsíteni, csináltak is belõle Télapót, de aztán – talán valami hagyományok miatt, amelyeket nem lehet csak úgy kisöpörni, ha nem tetszik – mégiscsak Mikulás lett belõle. Azt sem tudom, hogy a cikk írója vajon merre járt, és hol látta, hogy a magyar színpadi néptáncmûvészet Csipkerózsika álmát alussza? Hogy egyáltalán elaludt? Vagy megnézte-e másnap a gyerekek mûsorát? Nem értem az írás bekezdõ sorait sem. Miért gondolja azt M.G., hogy az ideérkezõ marslakó látja, amit egy felkészü-

3


letlen, hozzá nem értõ, saját nemzeti kultúráját lefitymáló és szégyenlõ újságíró lát. A marslakó szerintem gyönyörû lányokat, (akik még 2002-ben sem szégyenlik megnöveszteni és befonni a hajukat, nem fáradtak kikeményíteni a nagyalsót) és jó vágású legényeket (akik elképesztõ virtuóz tánctudásukkal, egészen egyedi csak a magyarokra jellemzõ csapásokkal tarkítják a mozgást) láthatott. Mert a bõgatyás hímnemûeket, a befont fejszõrzetû nõnemûeket csak az látja, aki nem szereti saját magát, nem szereti, vagy szégyelli, hogy hová tartozik, és röstelkedik mások elõtt, mert „csak magyar”. Olyan ez, amikor valaki megtagadja a szüleit, amikor azok már felnevelték, s megmaradtak szegénynek. A magyar színpadi néptáncmûvészet modernizálásáról meg felesleges lenne beszélni. Már csak azért is, mert a néptáncmûvészet modernizálásáról néhány parton kívüli és tájékozatlan kibicen kívül senki nem akar beszélni. Legfõképpen nem a világ közvéleménye. Vé-

letlenül egészen bizalmas, belsõ körökbõl tudom, hogy a vezetõ szakmai világszervezet, a Nemzetközi Néptánc-fesztivált Szervezõk Világszövetsége (CIOFF) képviselõi – mégiscsak 80 ország színe-java szokott egy asztalhoz ülni – kevés dologban értenek annyira egyet, mint abban, hogy a legfontosabb feladatunk 2000 után a hagyományos kultúra mentése, megtartása eredeti formájában. Hogy a nemzetközi néptáncfesztiválok megrendezésének óriási felelõsége van abban, hogy mit engednek színpadra és mit nem. Hogy a most egy-két országban divatba jött elektromos hangszereket – ja kérem Üzbegisztán felé uncsi lett harmonika meg a dob hagyománya, imádják a szintetizátort – ki kell irtani a magát valamire is becsülõ fesztiválnak. Hogy a közízlés nem befolyásolhatja, változtathatja meg a hagyományokat, mert akkor azok elvesznek. És hiába próbálkozik Michael Flatley – Írországba a lábát be nem teheti, az ír folklór árulójának tartják, divatban is

volt vagy két évig, aztán amikor már látta valaki, akkor gyorsan el is felejtette a nagy „bizniszment”. Szóval miközben a CIOFF Fesztiválbizottsága (melynek elnöke szerény személyem) meghirdette a maga dzsihadját az értékeset értéktelenítõ kóklerek és bizniszfolkloristák, a giccs, a gagyi ellen, miközben Európa és a világ nyugati részén a folklór autentikus formájára kíváncsiak az emberek, ahol a hagyományok megtartása és megõrzése még a lehetetlen ellenére is felértékelõdött kollektív cél, aközben úgy tûnik, Magyarországon néhányan fáziskésésben vannak. Arra gondolván, hogy valami újat kellene kitalálni, megoldásként a meglévõ kiirtásában gondolkodnak. És ehhez mindig kiváló segítség az olyan közhelyek bedobása, mint a „szakszervezeti néptáncmozgalom”, a „Gyöngyösbokrétáskodás”, no meg a „sztálinista néptáncfesztivál”. Mert manapság, ha valakinek ezeket a fülébe súgják, akkor az kapát és kaszát ra-

Új esztendő, rég megunt hagyományok Még nem ébredt fel Csipkerózsika-álmából a magyar színpadi néptáncművészet Ha egy marslakó beül az Antológia 2001 című néptáncelő- zőt. Míg a közhangulatba tökéletesen illeszkedett a Bihari adásra, könnyen arra a következtetetésre jut, hogy a föld- János és a Válaszút Táncegyüttesek nagy pipájú, kevés donek ezen a szegletén különösen harsány és haragos a nem- hányú előadása: előbbi közhelyesen monumentális kutaszeti táncdivat: nagybajszú, bőgatyás, pörge kalapos hím- földi táncai (Szűcs Gábor), utóbbi fantáziadúsan induló, nemű egyedek csapdossák a csizmaszárat, hadonásznak de ki nem bontakozó Pályaudvara (Diószegi László). Jólszínes löttyel teli flaskákkal, olykor hosszú, befont fejszőr- lehet, az elcsépelt térformákkal működő, siváran ötlettezetű nőneműeket forgatnak saját tengelyük körül. Semmi len, a táncos személyes virtuozitását gondosan kigyomláló több. Mindezt soha meg nem unt, katonás alakzatokban, darabok, mint többek között a martonvásári Százszorszép négyszögekben, körökben, látványosan hömpölygő átlók- Táncegyüttes rábaközi vagy a miskolci Szinvavölgyi Táncban. Ó, szent diagonál, sosem mész ki a divatból… együttes sárközi táncai is élvezhetők azoknak, akik nem A magyar színpadi néptáncművészet fejlődéséről, mo- vélik úgy, hogy a Gyöngyösbokréta-mozgalom és a szakdernizálódásáról, bátor, öles lépteiről beszélni túlzott elő- szervezeti csárdások kora után is lehetne, kellene újat monzékenység volna. Nem szükséges más dani. Bár a szombati alkalom a szakbolygóról idepottyanni ahhoz, hogy A tizenöt műsorszám alatt ma szemléje, ünnepe volt – a telt ház, egyoldalú képet alakítsunk ki a ma- csak elvétve oszlott el az a tomboló közönség nem engedte fegyar tánckultúráról, vagy hogy a műledni –, ez az ünnep az önszembesítés fajtól idegenkedők előítéleteit lássuk unalom, a fáradtság, az el- pillanata is. igazolódni a szombat délelőtti előadás használtság homálya. Merre tartasz, magyar néptáncalapján. Az elmúlt év (úgymond) kiművészet? Megmaradsz a muzeális emelkedő koreográfiáiból válogattak az Antológia 2001 értékű táncrekonstrukcióknál, melyekben minél monurendezői, a Martin György Néptáncszövetség – így akár mentálisabban, geometrikus fegyelmezettséggel törekszel a néptáncmozgalom és -művészet jelenének nagyszabású, megemlékezni hajdan volt extázisokról? Vagy utat vágnál nézőt, táncost, koreográfust egyaránt felvillanyozó össze- az emészthetőbb, világzenei alapú, multikulturális mozfoglalása is lehetett volna ez az alkalom. Ám idén az An- gáskészletű show felé, hogy közérthetővé tedd magad? tológia állatorvosi lóként került színpadra. Egy helyen, Gondolkodsz netán más lehetőségekben is? Gondolsz neviszonylag rövid idő alatt, frappánsan összefoglalta, mi- tán önfiatalításra is, vagy öregesen-mogorván védelmezed lyen problémákkal, kételyekkel küszködik a mai magyar évtizedek zárványait, megrögzöttségeit, fittyet hányva a néptáncművészet. provincializmus fenyegetésére? A tánc legeltökéltebb híveA tizenöt műsorszám alatt csak elvétve oszlott el az inek föl kell tenniük a továbblépés kínos kérdéseit, mert unalom, a fáradtság, az elhasználtság homálya. A dunaúj- az idei antológia a szakma elkényelmesedéséről, helyben városi Vasas Táncegyüttes Utolsó kecskekeresése (koreog- toporgásáról, maradiságáról tanúskodott. Véget kell vetniráfus: Rácz Attila) egyszerű ugróssal és rengeteg humorral, ük az önáltatásnak, a koreográfusi babonáknak, az alibiiróniával, a Jászság Népi Együttes moldvai táncegyvelege koreográfiáknak, a védekező belterjességnek, mert a rossz (Kocsán László) lírai erejével, méltóságteljességével és me- trend megfojtja a kiváló alkotásokat. Margittai Gábor tafizikájával, a békéscsabai Mlinár család bensőséges soMagyar Nemzet, 2002. január 24. mogyi tánca (Mlinár Pál) keresetlenségével fogta meg a né-

4

folkMAGazin


gad akkor is, ha történetesen azt sem tud- s még sorolhatnám, hogy mennyien és kik, párizsi UNESCO irodájának vezetõje, a ja, mirõl van szó. Megjegyzem, az ilyen po- akik a pénz hajszolása helyett életüket te- Gannai Fesztivál igazgatója), aki másodmacsék és osztályidegen, közösség és népel- szik fel az értékmentésre. Jópofa lenne, ha gával érkezett, s mindhárom szakmai szölenes szakszervezeti mozgalom olyan vipe- tárgyalkotó népmûvészeink, a Népmûvé- vetség (Martin, Örökség, Muharay) antorafészkeket tudott csak kitermelni, mint a szet Ifjú Mesterei igazodva a trendhez, egy lógiáját végignézte. (Mellesleg meglehetõBihari János Táncegyüttes (Novák Ferenc, szép napon benetton színekre cserélnék a sen nagy rálátással bír a világ népmûvészeFoltin Jolán Kossuth-díjas koreográfusok hímzések fonalát, mert „uncsi” az a régi ti mûhelyeire.) Egy fiatal koreográfust hovezetésével), Vasas Táncegyüttes (Stoller kalotaszegi terítõ. Parasztzenészeinktõl sem zott magával tanulmányútra, hogy a francia Antal), Építõk Vadrózsák (Erdélyi Tibor). várhatjuk el, hogy cseréljenek hangszere- néptáncügyek újrakezdéséhez legyen elég Mellesleg a szakszervezeti csárdások korá- ket. A színpadi néptáncmûvészetnek nem adaléka. Nos, az örökséges antológia után, a ban korszakalkotó koreográfusok dolgoz- „közérthetõnek” kell lennie, hanem a maga megjelent hazai szakemberekkel beszélgettak, s korszakos mûveket vén aláhúzta, hogy bár hoztak létre (Szigeti Káreddig is tudta, de most oly, Györgyfalvay Katais megerõsödött a hite, lin, Kricskovics Antal). hogy a magyar népmûMiért kellene szégyellni vészeti mozgalom a világ azt a kort? És ki elõtt? egyik legerõsebb iskoláVagy úgy kell most is ja. Hogy a három nap járnunk, mint a hajdani alatt újból meggyõzõGyön gyös bok ré tá sokdött róla, hogy a hagyonak, akiket a föld mányokat így kell õrizszínérõl is eltöröltek, ni. Ebben a formában. mert valaki azonosította Azért hozta el ifjú kolõket egy politikai korlégáját, mert biztos volt szakkal? Több ezer mabenne, hogy a magyarok gyarországi néptáncosjó úton haladnak, s hogy nak röstellkednie kelleaz itt végzett munka pélne, mert a magyar népda és modell értékû az tánc nem más, mint olyan országok számára, pörgekalapos bõgatyáahol a multikultúra haKanyó Béla felvétele a 2001-es Táncháztalálkozón készült sok csapkolódása, betására elvesztek a hagyofont szõrzetûek saját tengelyük körüli for- hitelességében kell megmutatnia a régmúlt mányok. Irigykedett egy kicsit, mert tudgása? A néptáncmûvészetnek nem az a dol- idõk szépségét a mai embereknek. Oku- ja, milyen nehéz a régi, a hiteles megkereséga, hogy újat mutasson. (Megteszik azt a lásul és ragaszkodásul. Hogy tudjuk, kik se ott, ahol annak õrzése megszakadt vagy kommersz-központú kereskedelmi tévék is, vagyunk, honnan jöttünk, kik és hogyan elfelejtõdött. bár úgy tûnik már ott is több a jó érzés. éltek elõttünk. Az egyiptomi piramisokat Az Antológia végén Kodály tanár úr Vannak, akik csak azért is a magyar gyártá- sem jutna eszébe senkinek kékre festeni, szavai jutottak eszembe: A kultúrát nem lesú szappanoperát nézik, mert az „legalább csak azért, mert kopottak. A magyar nyel- het megörökölni. Egy-kettõre elpárolog, ha magyar”). A magyar néptáncmûvészetnek vet sem azért szeretjük, mert szép, hanem minden nemzedék újból és újból meg nem az a dolga, hogy szépet, hiteleset és igazat azért, mert a miénk. szerzi magának. Mint egy szakmai világszervezet pont mutasson a színpadon. Hogy adja vissza Nos, lehet, hogy a felnõtt antológia az ellopott-elkopott nemzeti öntudatot, a e feladatokért felelõs vezetõje, lévén napi szerkesztése, a látott mûsorszámok egyikebüszkeség érzését, hogy közületek való va- kapcsolatban számos országgal, ismerem és másika nem volt szerencsés választás. Vigyok. Adja vissza az ünnepet, az ünnep mél- tudom a világ szakembereinek és közvéle- szont aggodalomra nincs ok: tökéletesen tóságát, a hetedik nap rendtartását, valamit ményének állásfoglalását e kérdésben. Igen: látható volt, hogy a magyar népmûvészeti a régiekbõl (Márai). És miközben M.G de- legfontosabb dolgunk, hogy megõrizzük, és mûhelyek tiszteletre méltó szándékkal, s geszre unta magát a nézõtéren, szubjektív átadjuk évtizedek zárványait, megrögzött- óriási tömegbázissal bírva, õserõvel képesek ízlésvilágomból fakadó véleményem ellené- ségeit. Mert ezeket hívjuk úgy, hogy hagyo- megõrizni mindazt, amit sokan eltékozolre nagyon büszke voltam. Büszke voltam, mány. Természetes és szükségszerû, hogy tak volna, vagy engedve a csábításnak belehogy vannak még fiatalok, akik az ízléstelen legyenek újítók, feldolgozók, játékos ked- öntenék a multikulturális olvasztótégelybe. csillogás, a semmitmondó multikulturális vûek, akik kísérleteznek táncszínházzal, al- Kós Károly szavaira hagyatkozva fából, kõmoslék helyett megszállott módjára ragasz- ternatív mûhelyekkel, lehetõségekkel. De bõl házat, igékbõl várat lehet építeni. Adja kollektívan nem lehet kimondani az elve- Isten, hogy a néptáncosok igéibõl épített kodnak a régihez. Hogy elképesztõ „mélyfúrásokat” vé- tést, az elfelejtést csak azért mert az „régi”. vár soha ne legyen gyengébb, mint amit geznek, hogy folytatják Martin György A kísérletezés elsõsorban a hivatásos mû- 2002. januárjában az Antológián láthatmegkezdett és fájdalmasan korán befe- helyek feladata. Az amatõr együtteseknek tunk. Erõs falak között ugyanis „Csipkerójezett munkáját. Felfedezik Gagybátort, azonban az a küldetése, hogy megõrizzék zsika” még sokáig szunnyadozhat. De ha Paszabot, hogy újat találjanak, ahelyett, mindazt, amibõl lehet kísérletezni. Miköz- falak sem lesznek, a falakkal együtt szehogy lézerfénnyel kábítanák a nagyérde- ben M.G. a „szakma” elkényelmesedésérõl, gény királylány álmai is véget érnek. És akmût a közérthetõség kedvéért. Hogy van- maradiságáról beszél, egészen másként lát- kor mi lesz veled szegény, magyar színpadi nak Bistey Attillák, Szilágyi Zsoltok, Fitos ta ezt Jean Roche (a CIOFF elsõ számú néptáncmûvészet… Dezsõk, Ordasok, Utolsó óra programok, képviselõje az UNESCO-ban, a CIOFF Szigetvári József

folkMAGazin

5


A táborszervezés nehézségeirõl A Rece-Fice Balkáni Táncház Tábor idén hatodszor jelentkezik. Úgy tûnik, bevált az új helyszín, a közönségnek tetszett az új környezet, és az alapkoncepciónk is kiállta az idõ próbáját. A helyiek is szívesen látnak bennünket, mint már tavaly írtuk, Földvár egyébként is erõs a kulturális rendezvények terén. Ez már nem a Bródy által megénekelt ócska színpadú kultúrház: azóta sportcentrummá avanzsált. nagyobb gondot a program összeállítása okozza: ho-

Agyan lehet minél több ember igényét kielégíteni –

gondolom, ez másutt is így lehet. Vannak ugyanis lelkes kezdõk, akik szeretnének minél több dallal, tánccal megismerkedni, és lehetõleg egy hét alatt fölzárkózni az évek során több táncegyüttest is végigkoptatott öreg rókákhoz. Akik egyébként szintén szeretnének valami újat tanulni, de õk valami ínyenc falatra vágynak, lehetõleg egészen új tálalásban. És persze vannak, egyre többen, akik régen nem járnak már táncházba (gyerekek, munka, stb.), de egy hetet szívesen eltöltenek a régi társasággal (idõközben megereszkedett pocakjuk miatt inkább a büfében, mint a táncparketten), persze csak ha hozhatják a gyerekeket. Akiket nap közben alaposan le kell fárasztani, hogy a szülõk este nyugodtan sörözzenek. (Kombi Wartburg, tetõcsomagtartó, konyhafelszerelés az utánfutón...) Ha rossz az idõ, a délelõtti és délutáni tánctanítás az esti táncházzal együtt is kevésnek bizonyul, az emberek anyátlannak érzik magukat, teljes súllyal nehezedve a szervezõgárdára. A közös futballmeccstõl a társasjátékig, a helyszínen lévõ tánctanárok felkeltéséig, és programon kívüli hadrendbe állításáig mindent tálcán kell nyújtani. Az után persze, hogy elõzõ éjjel négykor többen megsértõdtek, hogy miért akarunk mi máris aludni, mikor õk hárman még nem álmosak. (Persze õk délutánig alusznak, hogy bírják következõ nap hajnalig.) Jó idõ esetén ugyanezek az emberek a strandon heverésznek, fütyülnek a kiváló és jó nevû táncoktatókra, akik akár az ország másik végébõl vagy egyenesen a Balkánról érkeztek. Egyeseket annyira kimerít a tikkadás, hogy az esti bulira sem jönnek el, különben sem szeretik az aznapi vendégzenekart. „Miért nem a Rece-Fice játszik, ha már az õ táboruk?” – kérdik másnap. A cigándi Nagy Dezsõ Mûvelõdési Ház és Cigánd Nagyközség Önkormányzata a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával az idén is megrendezi névadónk születésének évfordulója alkalmából a II. Kiemelt Regionális Nemzetközi Népdaléneklési Versenyt. A verseny idõpontja: 2002. május 4., szombat. 10.00 órától a szólisták, 14.00 órától a kórusok versenyeznek. Helyszín: Nagy Dezsõ Mûvelõdési Ház, Cigánd A versenyen részt vehet bárki, aki nem végzett énekszakot zenemûvészeti akadémián vagy fõiskolán, nem rendelkezik hivatásos elõadó-mûvészeti engedéllyel.

6

Szeltner László és Balogh Rita – Iliosz Táncegyüttes

És akkor még nem is említettük az olyan csodabogarakat, akik centivel lemérik az ágyat, majd miután kicsinek találják, visszakérik a pénzt. Vagy akinek mi faragunk nyársat a szalonnasütéshez, mert szerinte ez is a rendezõk dolga. Aki elõzõ nap lemondja a megrendelt ebédet, majd aznap reggel szól, hogy mégis kérne, de plusz három adagot, méghozzá húsmenteset. Aki minket kelt föl hajnali 8-kor, hogy eltûnt a zuhanyzóból a szappanja. Ez már csak hab a tortán, kedves anekdoták lesznek belõlük. Nos, hát ennyi félék vagyunk! A többség eddig is jól érezte magát, mindenkinek a kedvére tenni meg úgysem lehet. De azért megpróbáljuk az idén is, hátha már elég tapasztalatunk összegyûlt ahhoz, hogy most már tényleg minden eshetõségre és igényre fel legyünk készülve. Avar Panni és ifj. Vitányi Iván

FELHÍVÁS „Az ének szebbé teszi az életet, az éneklõ pedig másokét is.” (Kodály Zoltán) Korhatár nincs. Népdalénekesek, népdalkörök, pávakörök, kórusok jelentkezését várjuk, határon innen és túl. A versenyzõk népviseletben is szerepelhetnek. Az énekverseny zenei anyaga: minden versenyzõnek egy dalcsokorral kell jelentkeznie. Egy dalcsokor 3-4 népdalból álljon, de ne legyen hosszabb 4-5 percnél. Jelentkezési határidõ: 2002. március 30.

folkMAGazin

Díjak szóló énekes kategóriában: I. hely: 10.000 Ft II. hely: 6.000 Ft III. hely: 4.000 Ft Kórusok kategóriájában: I. hely: 40.000 Ft II. hely: 30.000 Ft III. hely: 20.000 Ft A versenyzõk részére ebédet biztosítunk. A jelentkezésekkel együtt kérjük a népdalok címét, kórusoknál a létszámot és egy rövid bemutatkozást is elküldeni címünkre: Nagy Dezsõ Mûvelõdési Ház, 3973 Cigánd, Fõ út 38., tel.: 06(36)-47-534-012 (Patkó Csaba népmûvelõ)


Kaláris táborok Nagykállón A Nagykállói Művelődési Központ munkatársai az egykori Téka-táborok folytatásaként a harmadik évezred első évében második alkalommal rendezték meg a Kaláris elnevezést felvett hagyományőrző táboraikat. A kétszer nyolc teljes nap ismételten visszaigazolta, hogy a bekövetkezett változások ellenére a hely szelleme, a varázs megmaradt. Egykori táborozók, de nagyon sokan mások is szívesen jöttek Harangodra az „emberi épületek” miatt is, mint írta az egyik lakó a munkanaplóba. Következzék most egy csokorra való válogatás a véleményekből: „...Két év kihagyás után néhány érdekes újdonsággal találkozunk – matató és Bözsi néni „sütödéje” –, ami nagyon elnyerte tetszésünket… …Köszönöm a lehetőséget, hogy részt vehettem a tábor mindennapjaiban. Az itteni munka hagyományőrző, a fiatalok lelki fejlődésében mérföldkövet jelentő dolog. Kisgyermekes anya lévén elégedett voltam, jövőre ismét eljövünk ...

ESEMÉNYEK SÁROSPATAKON VII. Pünkösdi Gyermektánc Találkozó 2002. június 3. A rendezvény a zempléni régió gyermektáncosainak találkozója. A programot pünkösdi király választás, táncház és a Szent Erzsébet ünnep forgataga színesíti. II. Bodrog Folkzenei Fesztivál 2002. június 23. Sárospatak nyári kulturális kínálatában többféle zenei stílus kapott eddig helyet, fesztiválok, koncertsorozatok formájában. E palettáról mindezidáig hiányzott az a zenei áramlat, amely a hagyományos népzenébõl gyökerezve sokfelé ágazott el, s amelyet összefoglaló néven folkzenének nevezünk. A Bodrog Folkzenei Fesztivál a magyar zene mellett a magyarsággal együttélõ népek és más európai népek autentikus zenei kultúrájára enged kitekintést, teret adva a folk, folkjazz, etno, worldmusic zenei irányzatok jeles képviselõinek is. Meghívottaink: Balogh Kálmán Gypsy Band, David Klezmer Quintett, Vujicsics együttes, Zurgó együttes, Szõttes Kamara Táncegyüttes, Bodrog Táncegyüttes III. Sárospataki Bornapok és Szüreti Fesztivál 2002. szeptember 28-29. Két napon át színes népmûvészeti kiállítás és bemutató, népies kirakodóvásár színesíti a bortermelõk bemutatóját. Neves népzenei elõadók, népmûvészeti csoportok, utcaszínházi produkciók követik egymást a város több helyszínén. Szüreti felvonulás, nyilvános szüret és préselés zajlik a rendezvény ideje alatt, muzeális eszközök és technikák felhasználásával, amit a résztvevõk is kipróbálhatnak.

...A tábor dolgozói továbbra is nagyon készségesek és figyelmesek. A foglalkozások színvonalasak, tartalmasak, az anyagok minősége jobb, mint régebben volt, a vezetők kiválóak, talán a gyimesi táncoktatás volt időnként profiba hajló, a tanulni vágyók bánatára... ...A változás csak jót hozott a tábor életében Nagyobb a tisztaság, s van anyag a rnunkákhoz. A foglalkozások és a tánc időben kezdődnek. Nagyon jó volt a Kocsán László-Kuli Orsolya és a Lévai Péter-Kiss Zsuzsa páros tánctanítása. A tábor hangulata békésebb, mint korábban, s ez nem baj. A konyha, mint mindig, most is hibátlan. Mindent köszönünk. Jövőre tizenötödször is jövünk... ...Sok-sok éve hallottam először erről a rendezvényről. Az ország különböző tájain élő, egészen különböző korú és foglalkozású barátaim beszéltek róla. Csak azt mondta mindenki, hogy rendkívüli ez a hely. Most, hogy tíz év után végre először eljutottam ide, minden várakozásom beteljesült. Csodálatos környezet, szép, emberi épületek, s végül, de nem utolsó sorban remek programok. A legnehezebb dolgunk itt az, hogy a sok jó lehetőség közül a legjobbat válasszuk magunknak. ...” * A tábor szervezői ebben az évben is hasonlóan jó lehetőségeket kínálnak nomád sátortáboraikban. Július 3. és 11. között az általános iskoláskorú diákokat, kísérőiket, a nagycsaládosokat várják Azokat, akik önállóságra vágynak, kedvelik a közösséget, s e formában szeretnének megismerkedni a paraszti társadalom és kultúra hagyományaival. A hatalmas víztározó partján kötetlen formában lehet ismerkedni az agyagozással, a bőrözéssel, a fafaragással, a gyöngyfűzéssel és a nemezeléssel. A táborban lesz lehetőség népi hangszerek készítésére, egyes népszokások megtanulására, s minden nap a Bözsi nénje által kemencében sült finomságok kóstolására. Lesz tábortűz, tábori bemutatkozó műsor, s egy alkalommal falusi disznóvágás. S természetesen zene és tánc délelőtt, délután és este. Az egyes foglalkozásokon felkészült emberek állnak a táborozók rendelkezésére, hogy ki-ki minél több használati és dísztárgyat vihessen haza a majdani élménybeszámolók bizonyítékaként. A szabadidőben kellemes pihenést ajánlanak a vadregényes környezetben: csónakázást, vízibiciklizést, a környék nevezetességeinek megismerését, a gyógyvizű strand látogatását. A szervezők úgy gondolják, hogy ez a kínálat az „első táborozóknak” is – az egykéket gyermekfelügyelők várják – felhőtlen nyaralást ígér, bátran választhatják. A jelentkezési és befizetési határidő június 14. További információért a Nagykállói Művelődési Központ munkatársaihoz lehet fordulni (4320 Nagykálló, Bátori út 1., telefon: 42-263-141), akik készséggel adnak felvilágosítást a július 13-án (szombaton) induló Kaláris Népművészeti Táborról is. Az előzőekhez képest fő ismérvei, hogy lazább, kötetlenebb, mozgalmasabb, dinamikusabb, zajosabb, s korhatár nélküli. Hangsúlyozottan – napi hat óra időtartamban – szerepet kap a táncoktatás, s az esti táncház rendre hajnalig tart. E táborban a táncoktatók naponta váltják egymást, a zenei kíséretet a Galga zenekar és a Kerekes együttes felváltva biztosítja.

folkMAGazin

7


A múltra visszatekintve szívet ván ének: „...Hol vagytok, mamelengetõ érzés, hogy idén gyarok...”. Kiemelhetném még a hatodik táncos és népzenei Csoma Gergely múlt évi, diatábort szervezhetjük moldvai színesített elõadását Moldvai népzenei tábor Tiszadobon vetítéssel csángó vendégeinkkel közösen. a moldvai csángó szokásokról, Balatonkenese (1977) és Baja (1998) gén végre igazán felszabadultan ihogtat- melyet több száz érdeklõdõ figyelme kíután negyedik tiszadobi táborunkra ké- tak, hujjogattak otthoni lakodalmi kiál- sért, vagy azt a pillanatot, amikor nyolc szülünk. Házigazdánk és vendéglátónk tásokat a kenesei parti úton fel-alá sé- zenész játszotta a berladjankát, extáa Széchenyi Általános Iskola és a polgár- táló tizenéves moldvai gyerekek. Vagy zisba hajtva a kissé fáradtan érkezõ, mesteri hivatal minden tábor után sze- az, amikor egy kis bajai templom csönd- de a tüzes táncban felfrissülõ 100 fõs retettel várt minket vissza a következõ jében felcsendült a moldvai lányok és nyíregyházi mûvészeti szakközépiskolás évben, foglalkozásainkhoz Tiszadob fi- asszonyok imádságos éneke, esetleg az, csoportot. Elégedetten gondolhatok arra atalsága is egyre nagyobb létszámban amikor a második tiszadobi tábor meg- is, hány kapcsolat, barátság szövõdött csatlakozott. nyitóján egy katolikus és egy reformá- ezekben a táborokban, hányan látogatAz évek során kialakult rend sze- tus lelkész köszöntõje után Szabó Péter, tak el Moldvába új ismerõseikhez, vagy rint a Moldvából – és idõnfogadhattak onnan vendégeként Gyimesbõl – tele busszal ket. Ezeknek a magyarorszáérkezõ csángó zenészek énegi táboroknak nem is lehekesek és táncosok két hetet tett más folytatása, mint megtöltenek el az iskolában, amiszervezni az elsõ Moldvában bõl az elsõ hét táncos-kézmûrendezett tánctábort, éppen ves gyermektábor, a második Külsõrekecsinben, 1998-ban, pedig a számos bel-és külamely azóta is folyamatosan földi érdeklõdõ után akár a mûködik. (Errõl egy- késõbbi hangzatos „Országos és Nemírásban számolnék be.) zetközi Néptáncos és NépzePár mondatban a jelennel, nei Tábor” nevet is viselhetné. vagy még inkább a jövõvel Csángó vendégeink az évek is illik foglalkozni. Az eddifolyamán eljuthattak a Balagiekbõl sejthetõ, hogy táboton partjára, láthatták a fõrunk meglehetõsen speciális: város nevezetességeit, bejuta programok középpontjában hattak az Országházba, kora moldvai csángó kultúra, abmányozhattak kishajót a baból is a tánc, a zene és a jai Dunán, ismerkedhetek a dal helyezkedik el, melyek Tisza-menti városokkal. A elsajátításáról a helyi hagyomoldvai csángó gyermekekmányõrzõ mesterek gondosnek szervezett délelõtti makodnak. Mi, magyarországiak gyarnyelvû írás és olvasásokcsak ott segítünk be, ahol ez tatásra – amit az iskola két elengedhetetlenül szükséges. lelkes tanára, Kõszegi Ildikó Szívesen látjuk olyan táncés Szõke Katalin vállalt maegyüttesek vagy képviselõik gára – sokszor az idõsebbek jelentkezését, amelyek csánis beültek. Mi, vendéglátók gó táncokkal is foglalkoznak, és táborozók pedig odagyûlvagy tervezik azt, mert olyan Fehér Márton (Külsőrekecsin, Moldva) Fotó: Tündik Tamás hettünk a furulyán, kobzán, lehetõséget tudunk biztosítahegedûn, gardonyon tanító mestereink, Tiszadob polgármestere azzal zárta be- ni a számukra, melyben nem csak a hiHodorog András, Legedi László István, szédét, hogy közösen énekeljük el a ma- teles tánc- és zeneanyaggal ismerkedhetFehér Márton, Mandáki Aurél, Paun gyar, a székely és a csángó himnuszt. nek meg, de esténként csángó vendéVaszile, Tímár Viktor, Tímár János, Ró- De a pesti gyerekek rácsodálkozása is le- geinkkel is táncolhatnak, mulathatnak. ka Szabolcs, vagy Benkõ András köré, hetett, amikor a moldvai Külsõrekecsin- Gyermektáborunk önállóan is látogathaizzadhattunk a 200 fõt is könnyedén be- bõl és az erdélyi Jobbágytelkérõl érke- tó, de a gyermekeket tanári felügyelet fogadó táncterem parkettáján Sára Feri zett hasonló korú fiú társaik – a tábor- alá is lehet adni, budapesti indulással és megalkuvást nem ismerõ tánctanításain, ban készült kézmûves termékekkel szé- visszaérkezéssel. majd pihenésképpen leülhettünk az éne- pen berendezett, mindig tiszta – közös 2002-ben gyermektáborunk június kes asszonyok lába elé, hogy áhítattal szobáját meglátták. (A romániai fiúk a 24-30-ig, felnõtt táborunk július 1-7-ig hallgassuk és tanuljuk Bálint Erzsi néni- szobák hagyományos tisztasági- és szép- tart, szervezi a Gyepûk Népe Közhasztõl, Dobos Rózsától, Szarka Marikától, ségversenyét megnyerték a csángó lá- nú Alapítvány. Petrás Katától, vagy Botezát Viktortól a nyok elõtt.) Ám az is emlékezetes maJelentkezési cím: szebbnél szebb csángó énekeket rad, ahogy a tiszadobi falunap esti gáláTündik Tamás Így utólag nehéz megmondani, me- ján ezernél is több torokból zúgott fel 2040 Budaörs, Szivárvány u. 8. lyik volt a legemlékezetesebb pillanat. a csángó asszonyok vezetésével és a kiTelefon: Talán az, amikor a harmadik hét legvé- osztott szövegek segítségével a Szent Ist23/422-019 vagy 30/260-9467

Gyepûk Népe

8

folkMAGazin


NYÁRI TÁBOROK Jurtatábor Lengyeltótiban július 27-től augusztus 29-ig egyhetes turnusokban A Soproni Pendelyes Kulturális Egyesület a megalakulásától kezdve szervez tábort – napközis rendszerűt Sopronban, egyhetes művészeti tábort Lengyeltótiban. 2001 nyarán létesült a Jurtatábor a Somogy megyei Lengyeltótiban. A helyi sporttelepen, az erdő szélén kialakított tábor a jurták sajátos hangulatával, természetközeliségével, széles körű szolgáltatással várja a táborozókat. Szolgáltatások: - szállás a jurtákban (650 ft/éjszaka/fő) - étkezés (igény szerint teljes ellátás vagy félpanzió) a helyi általános iskola ebédlőjében - játszótér - tiszta és kulturált egészségügyi helyiségek - kézműves foglalkozások (nemezelés, agyagozás-korongozás, fafaragás, bőrözés, gyöngyfűzés, szalmafonás, gyékényezés, hímzés) - tánc- és daltanítás - strandolási lehetőség (a Kék-tó üdülőfaluban helyben, vagy a Balatonnál) - tábortűz, esti programok (táncház, előadások) - kirándulások, lovaglás, íjászat A fenti szolgáltatások – előzetes egyeztetés alapján – igénybe vehetőek. Várjuk csoportok, osztályok jelentkezését, de egyéni táborozókat is fogadunk. Igény szerint komplett programot szervezünk és bonyolítunk le – szükség szerint biztosítjuk az oktatókat, anyagokat. Részvételi díj: 2000,- Ft/fő/nap (szállás, étkezés, programok) Táborvezető: Sipos Ferenc Szervező: Herr József

Néptáncoktatók: Varjaskéri Anita, Sipos Ferenc, Takács Gábor, Szabó Zsolt, Szalay Tünde Kézműves oktatók: Fodor Katalin, Fodor János Jelentkezés: peofis@axelero.hu Tel.: 30/226-3739, tel./fax: 99/510-246

e-mail: szepgyula@i-card.ro Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168

Nyári néptánc-, kézműves és lovastábor Csikóváralja június 30. - július 7. – 7-12 éves korig július 14 - 21. – 7-12 éves gyermekeknek augusztus 11 - 18. – 12-18 éves korig Helye: Csikóváraljai turistaház (Pomáz mellett), az erdő közepén, családias környezetben. Programok: néptánc- és népdaltanulás, népi gyermekjátékok, egész napos kézműves foglalkozás, lovaglás, kirándulás, vetélkedők és soksok játék. Költség: 24.000,-Ft - teljes ellátás (napi ötszöri étkezés), szállás, lovaglási díj, programok díja Befizetési lehetőségek: jelentkezési díj 4.000,Ft., a fennmaradó összeget részletekben vagy egyben a táborkezdésig lehet befizetni. Információ és a jelentkezés: Poszuk József és Dénes Annamária Tel.: 343-0758

Betyártábor Galgahévíz, június 24-30 és július 1-7. (létszám függvénye) 9-16 éves gyermekek számára sok kalanddal, néptánccal, lovaglással erőnléti és bátorság próbákkal Információ: Balla Tímea és Balla Zoltán 2193 Galgahévíz, Dobó I. u. 24. Tel.: 28/461-494, 20/313-5419

Népi játékok és kézműves tanfolyam IV. osztályos gyerekek számára Válaszút - Kolozs megye, június 16-23. Csak sátorral! Részvételi díj kb. 50 USD, vagy ennek megfelelő mennyiségű lei Jelentkezés: Kallós Alapítvány Cím: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16. jud. Cluj, Romania Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Németh Ildikó

Néptánctábor felső tagozatos gyerekeknek Abádszalók, június 24-30.; július 8-13. Információ: Bakonyi István 5350 Tiszafüred, Pf. 40. Tel./fax: 59/350-222, Tel.: 20/9619-266 VI. Népművészeti gyermektábor Tiszadob, június 24-30. Kézműves foglalkozások, tánc és daltanulás, ismerkedés népi játékokkal élő zenére. Strandolási lehetőség, kirándulás, kastélynézés Vendégek: csángó táncosok, zenészek, énekesek, gyerekek Gyimesből, Moldvából Helyszín: Tiszadob, Széchenyi István Általános Iskola, Károlyi Mihály u. 7. Részvételi díj: 18.000,- Ft Ellátás: napi háromszori étkezés Szállás: ágyakkal berendezett osztálytermekben, vagy önálló sátorozási lehetőség, vagy fizető vendéglátás.

Fotó: Stephen Spinder

folkMAGazin

9


Utazás: vonattal, a tiszalúci áálomásról lovas szekérrel és komppal; indulás hétfőn reggel, visszaérkezés vasárnap este a kísérők felügyeletével. Létszám korlátozott (60 fő)! Információ: Tündik Tamás Tel.: 23/422-019, 30/260-9467

Részvételi díjak 7 teljes napra: - 20 fő esetén: 19.800,-Ft/fő - 30 fő esetén: 18.700,-Ft/fő - 40 fő esetén: 17.600,-Ft/fő - egyéni jelentkezőknek: 21.300,-Ft/fő - félpanzió + foglalkozások: 17.500,-Ft/fő Információ: Baranyó Edit Tel./fax: 56/496-305, Tel.: 70/211-3019 E-mail: nagykoru@tourinform.hu Honlap: www.nagykoru.hu

Néptánc és Népművészeti Gyermektábor Bükkszék, június 25-július 1. Keleti palóc játékok, szokások, táncok és kézműves foglalkozások Információ: Vidróczki Alapítvány, Zeltner Imre 3200 Gyömgyös, Barátok tere 3. Tel.: 37/312-281, Fax: 37/500-362

Kaláris Népművészeti Gyermektábor Nagykálló, július 3-11. Népzene, néptánc, kézműveskedés, disznótor, kemencében sült finomságok Részvételi díj (anyagszükséglet, tiszteletdíjak, napi háromszori étkezés): - 14 éves korig: 17.000,- Ft (sátorszállással), 15.000,- Ft (sátorszállás nélkül) - 14 éves kortól: 19.000,- Ft (sátorszállással), 16.000,- Ft (sátorszállás nélkül) Előzetes jelentkezési és befizetési határidő: június 14. Információ: Stock Gyula igazgató - II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ 4320 Nagykálló, Bátori u. 1., tel.: 42/263-141

Néptánc és Népművészeti Gyermektábor Mezőhegyes, június 25-30. Bodrogközi táncok tanítása általános iskolásoknak, lovaglás, strand, kézműves foglalkozások Információ: Gergely Erzsébet, ÁMK 5820 Mezőhegyes, Békepart 1. Tel.: 68/466-103, fax: 68/467-632 X. Suvadás Kézműves tábor és Folklórtalálkozó Arló, Kemping, június 30- július 6. Kézműves mesterségek, koncertek, táncház, igény szerint hangszer- és táncoktatás Házi zenekar: Dűvő együttes, Vendégek: Kabóca, Gajdos, Márkus színház, M.É.Z. Részvételi díj (naponta): - sátorhely, oktatási díj, anyagköltség, koncertjegy: 1.600,-Ft - oktatási díj, anyagköltség, koncertek: 800,- Ft - oktatási díj, anyagköltség: 500,-Ft - koncertbelépő táncházzal: 500,-Ft Étkezés (reggeli, ebéd, vacsora): 1.000,-Ft/nap Kedvezmények: - öt Suvadáson való részvétel esetén: 50% - 6 éves kor alatt ingyenes - családi kedvezmény (két 14 av alatti gyermek és szülők): 20%/fő - csoportos kedvezmény: 10 fő esetén a szervező részvétele ingyenes Reggeli, ebéd, vacsora: 700,- Ft Információ: Arlói Jóléti Szolgálat Közalapítvány, 3663 Arló, Ady E. út 162. tel./fax: 48/444-190 e-mail: onkorm.arlo@matavnet.hu honlap: baz.corvus.hu/arlo Palóc tánc- és kézművestábor Hollókő, június 30. - július 7. Szeretettel várunk 7-12 éves gyermekeket és oktatóikat Hollókőbe, ahol a vidék táncaival, játékaival, szokásaival, valamint kézműves mesterségekkel lesz mód megismerkedni. Az egy hét szakmai programjában szerepel tánc-, játék- és énektanulás (rimóci és kazári táncok), kézműves foglalkozások (gyékény, bőr, textil, csuhé, csipke), kirándulás, találkozás hagyományőrzőkkel, játékok, táncházak. Szállás: a palóc vendégházakban és az Általános Iskola szállásán Étkezés: Vár Étterem (Ófalu) Táncoktatók: Szabó János, Gyebnár László A kézműves szakmai vezető: Pethő Andrásné A tábor várható részvételi költsége: 19.500,-/fő. Jelentkezni (létszám és életkor megjelölésével) április 15-ig az alábbi címeken lehet: Gyebnár László, 1042 Budapest, Árpád u. 142/A., tel.: 20/399-4644 Hollókőért Közalapítvány, 3176 Hollókő, Kossuth u. 68. , tel.: 32/579-010

10

Fotó: Stephen Spinder VI. Moldvai Csángó Tánctábor Tiszadob, július 1-7. Moldvai csángó táncok haladók és tánccsoportok számára, daltanítás, hangszeroktatás - furulya, kavál: Legedi László István - ének: Bálint Erzsébet Klézséről, Dobos Rózsa Külsőrekecsinből Helyszín: Szécehnyi István Általános Iskola, Tiszadob, Károlyi Mihály u. 7. Házigazda: Tündik Tamás Részvételi díj teljes hétre: - 15.000,- Ft (áprilisi befizetéssel), - helyszínen: étkezés: 1.000,- Ft/nap/fő, szállás: 1.000,- Ft/nap/fő, tábordíj: 1.000,- Ft/nap/fő - 10 fős csoportnál egy fő részére ingyenes - 7-12 éves korig 50%, kisebbeknek ingyenes Információ: Gyepük Népe Alapítvány 2040 Budaörs, Szivárvány u. 8. X/59. Tel.: 06-23/422-019, 06-30/260-9467 Népzene-néptánctábor gyerekeknek és ifjaknak Válaszút - Kolozs megye, július 1-7. Csak sátorral! Részvételi díj kb. 50 USD, vagy ennek megfelelő mennyiségű lei Jelentkezés: Kallós Alapítvány Cím: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16. jud. Cluj, Romania Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Németh Ildikó e-mail: szepgyula@i-card.ro Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168 Lovas, nomád és kézműves tábor Nagykörű, július 1-10. A szervezők 8-26 éves táborozókat várnak. Igény szerint más időpontokban is tudnak indítani tábort, egyéni és csoportos jelentkezést egyaránt várnak. Programok: mézesbábozás, fafaragás, fazekasság, kosárfonás, nemezelés, lovaglás, strandolás, ősi magyar ételek, horgászás, íjászat, sátorverés, tűzrakás, kubik-tó, szürkemarha gulya

folkMAGazin

Rece-Fice Balkáni Táncház Tábor Balatonföldvár, július 5-14. 10 nap aktív pihenés! Tánc- és daltanítás, kézművesség, játék, sport, strand. Vendégegyüttesek, koreográfusok, táncházak Szállás: tábori ágyakon, vagy sátorban. Ár: 2.300-3.000,- Ft/nap (étkezés nincs benne) Jelentkezés, bővebb felvilágosítás: - Bonczó Emese, 30/439-9535 - A Rece-Fice táncházában: Fáklya Klub, Bp. VI. Ker. Csengery u. 68. Minden hétfőn. - Vidékieknek levélben is: Rece-Fice együttes Bp. 1022 Barsi u. 5. E-mail: vitanyi@drotposta.hu Részletes információk, jelentkezési lap letölthető lesz: www.folkinfo.net/recefice XI. MÉTA népzenei és néptánctábor Karád, július 6-14. Zeneoktatás: kezdő/haladó szinten vonós és fúvós hangszerek, cimbalom, tekerő - MÉTA Tánctanítás: Magyarborzási (Észak-mezőség) és somogyi cigány(!) - Gerlecz László Somogyi eszközös és páros táncok - Pajor János és Fejes Tímea Részvételi díj: - 1 hétre 14.500,- Ft (oktatás, szállás teremben), 13.100,- Ft (oktatás, szállás saját sátorban) - 1 napra 2.200,- Ft (oktatás, szállás teremben), 2.000,- Ft (oktatás + szállás saját sátorban) Étkezési költség: - ebéd: 430,- Ft/nap (nem kötelező) - vacsora: 350,- Ft/nap (nem kötelező) Információ, jelentkezés: Almásy Zsuzsa, 2600 Vác, Pf. 342., fax: 06/1-321-44-20 e-mail: ald-fa@matavnet.hu Jelentkezési határidő: június 14. V. Maros-Küküllőmenti Népzene és Néptánctábor július 7-14. Magyarlapád, Fehér megye Rendező: Magyarlapádi Művelődési Otthon és az Ethnika Kulturális Alapítvány Program: lapádkörnyéki, kutasföldi magyar táncok, vízmelléki román és cigány táncok tanítása haladóknak; magyarlapádi, királyfalvi táncok tanítása kezdőknek és gyerekeknek; hang-


Fotó: Stephen Spinder szeres népzene oktatás szakirányítóval és adatközlőkkel; népdaltanítás, néprajzi előadások; hagyományőrző táncosok és zenészek; szalonnasütés mulatsággal; minden este táncház Részvételi díj (napi 3 étkezés, saját sátorral): - magyar állampolgárok részére: 50 USD - nyugati állampolgárok részére: 100 USD Kérésre pótdíj ellenében szállást biztosítunk: - magán házaknál 4 USD/nap/fő (vagy ennek megfelelő lej) Jelentkezési határidő: július 1. A férőhelyek száma korlátozott! Jelentkezés, információ: Ethnika Kulturális Alapítvány 3331 Lopadea Nouâ, nr. 8. Jud. Alba, Romania Tel./fax: 00.40.64.198813, 00.40.58.804909 mobil: 00.40.94.370819, 00.40.95.322370 e-mail: ethnika@colbga.ab.edu.ro Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168 IV. Marosszéki népzene és néptánctábor Jobbágytelke, július 7-14. Szervező: Folk Center Alapítvány Társszervező: Helyi Önkormányzat Helyszín: Jobbágytelke ( Sâmbriaș vagy Sîmbriaș ), Maros megye, Románia Házigazda: Balla Antal Tanítás: nyárádmenti, mezőkölpényi táncok kezdőknek és haladóknak László Csaba, Füzesi Albert, László Zsolt vezetésével; nyárádmenti énekek Kerekes Boglárkával; adatközlő zenészek Vavrinecz András irányításával Zenélnek: péterlaki zenészek, Csalóka, Bekecs, Öves, adatközlők Az esti táncházakban hagyományőrző együttesek, adatközlő zenészek, táncosok és énekesek

Meghívottak: Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, Berecz András, adatközlő táncosok, Néprajzi előadások: Sebő Ferenc, Romhányi András,Tonk Sándor, Barabás László, Gub Jenő, Balassi Enikő Kézműves műhely: Kiss Emőke és Papp Emese Fotókiállítás: Bálint Zsigmond - Videóvetítések, szórakoztató programok, lovaglás, szekeres kirándulás, folkkocsma Szolgáltatások: napi háromszori étkezés (igény esetén vegetáriánus étrend); elszállásolás iskolában, sátorban (ha hozol magaddal), vagy díjszabás ellenében, kérésre családoknál (derékalj, hálózsák szükséges!); melegvízszolgáltatás; gyermekfelügyelet; játszóház; orvosi felügyelet Részvételi díj: - 100 USD / fő a tábor teljes időtartamára, mely tartalmaz minden szolgáltatást és az öszszes programon való részvételt. - A magyarországi, vajdasági, felvidéki résztvevők számára 50 %-os, a romániai, kárpátaljai résztvevők számára pedig 80 %-os kedvezményt nyújtunk; tíz éven aluli gyermekek 40 %-os kedvezményben részesülnek; 20 fős csoport jelentkezése esetén kedvezményt biztosítunk. Részvételi szándékát kérjük jelezze! Levélcím: OP.2, CP.279, RO-4300, Tg.Mureș E-mail: folkc@fx.ro Honlap: www.hhrf.org/folkc Tel.: 00-40-92-318035, 00-40-93-185718, 00-40-94-699915 „Kaláris” Népművészeti Tábor Nagykálló - Harangod, július 13-21. Népzene, néptánc, kirándulás, disznóvágás, gyermekjátékok, kézműveskedés Részvételi díj (sátorhely, anyagszükséglet): - felnőtteknek: 12.000,- Ft + étkezési költség - 14 éven aluliaknak: 8.000,- Ft + étkezés

folkMAGazin

- 4 éves korig: térítésmentes + étkezési költség - 4-6 éves korig: 3.000,- Ft + étkezési költség Étkezést a helyszínen és a jelentkezési lapon lehet igényelni. Jelentkezési határidő: június 14. Információ: Stock Gyula - II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ 4320 Nagykálló, Bátori u. 1., tel.: 42/263-141 VIII. Székelyföldi Tánctábor Felsősófalva, július 14-21. Táncoktatás kezdőknek és haladóknak: BodóBán János, László Csaba, Mátéfi Csaba és párjaik segítségével Népdaloktatás: Bartha Ildikó, Papp Zsuzsa Népzeneoktatás: vonós hangszerek, cimbalom, Sinkó András vezetésével Muzsikálnak: székelyszenterzsébeti, szászcsávási, csíkszentdomokosi hagyományőrzők, a Csalóka és Palló zenekarok Részvételi díjak (étkezés, oktatás, szállás, programok): 125 USD; 50 USD (keleti tömb országaiból érkezőknek pályázati támogatásokból); 30 USD romániai részvevők számára Kedvezmények (csak azoknak, akik a tábor egész idejére fizetnek): - 20 fős csoportok esetében 1 fő, 35 személyes csoportoknál 2 fő számára díjmentes - 40% óvodás gyermekeknek Szállás családoknál külön kérésre: 2 USD-nek megfelelő lei/fő/éjszaka Jelentkezési határidő: július 1. Információ és jeletkezés: - Bodó-Bán János, 2038 Sóskút, Hegy u. 15. Tel.: 23/348-036, 30/9529761 - László Csaba, 4180 Cristuru Secuiesc, srt. Kossuth Lajos, B11/18, Romania Tel.: +40.66-242927, +40.94-632669 e-mail: laszlocsaba@kabelkon.ro

11


VIII. TÖRÖKSÍP Nemzetközi Népművészeti Tábor Kunszentmiklós, július 14-21. Az ÁMK József Attila Művelődési Ház programja gyermekeknek, diákoknak és felnőtteknek, egyéni és családi programokkal néptánc: Gyurkó Erzsébet, Keltai Gábor népi hangszerek oktatása: Csendes zenekar, Tóth Béla Ottó (citera) fafaragás: Bodacz Tibor szalma- és gyékényfonás: Vida Jánosné és Garas Mihályné szövés: Tóth Márta tojásfestés, nemezelés: Csonti Melinda gyöngyfűzés: Szeghalminé Ócsai Mariann kerámia: Honti Rita mézeskalácssütés: Lévainé Bodnár Edit Szállás a Művelődési Házban Információ: Téglás Miklós, tel.: 76/351-344

Népi játékok és kézműves tanfolyam V-VIII. osztályos gyerekek számára Válaszút - Kolozs megye, július 14-21. Csak sátorral! Részvételi díj kb. 50 USD, vagy ennek megfelelő mennyiségű lei Jelentkezés: Kallós Alapítvány Cím: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16. jud. Cluj, Romania Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Németh Ildikó e-mail: szepgyula@i-card.ro Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168 Szlovákiai Népművészeti Tábor Gombaszög - Camping, július 16-21. Táncoktatás: Gömöri táncok Oktató: Richtarcsík Mihály és Furik Rita Minden este táncház

Tükrös Tábor Simonpuszta, július 16-20. Tordastól 5 km-re, a 70-es út mentén. Érkezés július 16-án délután, táborbontás július 21-én reggel. Népzene, néptánc: rétközi néptáncokat oktat Németh Ildikó és Szabó Szilárd; magyarpalatkai páros és férfi táncatáncokat oktat Hégli Dusán és Lépes Anikó A gyerekekkel Bíró Éva, Korpás Éva, Tessely Zoltán és Halmos Zsuzsa foglalkozik (ének, tánc, népi játékok) A zenét szolgáltatja és oktatja a Tükrös Zenekar, valamint Erdei Attila, Lakatos Róbert, Farkas Róbert és Liber Róbert, énektanulás Korpás Évával Meghívott adatközlők: szatmári zenészek Népi mesterségek: üvegfestés, textilfestés, busóálarc,-zöldségbáb,- csutkababa-készítés, méhviaszgyertyaöntés, papírmasé (Bordács Andrea), nemezelés, fazekasság (Kovács Erika), sípkészítés, sárkányeregetés (Rumi László), íjászat Budaházy Edda vezetésével Kiállítás: Schéner Mihály festő „Jelenlévő Múlt” könyvsorozat Mulatságok: Boka Gábor színháza, Dödölle Színtársulat, Dr Walter & The Lawbreakers koncert (blues) , minden este táncház!!! Egyéb kikapcsolódási lehetőségek: strandolás (táborlakóknak ingyenes), lovaglás, tenisz, minigolf Különlegességek: állatfarm magyar állatfajtákkal (szürke marha, mangalica, juhok, kecskék,

Fotó: Stephen Spinder

12

Zeneoktatás: ipolymenti hangszeres népzene (hegedű, 4 húros brácsa, bőgő, igény szerint cimbalom, fuulya, tárogató) Oktatók: Hegedős együttes (Budapest) és hagyományőrző zenészek Gömörből Hagyományos gömöri kézművesfoglalkozások: szövés, agyagozás, gyékény (kézműves mesterek vezetésével) Esténként hagyományos gömöri ételek készítése (juhtúrós-káposztás sztrapacska, nódli stb.) és gömöri szilvapálinka kóstolója Kísérőműsorok: aprók tánca, gyermekjátszóház; szalonnasütéssel egybekötött nótázó est (daltanítás); tábori táncházak; kirándulás a Szilicei Fennsíkra; táborzáró műsor és táncház Borzován Tábori óvoda: Benkó Tünde vezetésével A tábor helye: Gombaszög - Gombasek camping (14 km Rozsnyótól - Rožňava, Pelsőc Plešivec irányában) – Sátrat hozz magaddal! Részvételi díj: 1 napra - 200,-Sk (programok) Camping: 30,-Sk/fő/éjszaka (gépkocsi: 30,-Sk) Étkezés: 1 napra 200,-Sk (reggeli, ebéd, vacsora – a helyszínen külön-külön is rendelhető) Kedvezmények: - csoportok részére 10 fő felett napi 20% - törzstáborozók részére (akik az utóbbi három évben táborunkba eljöttek): napi 20% Korlátozott számban lehet faházban is szállást igényelni, kizárólag előzetes egyeztetés és szóbeli megegyezés alapján. Jelentkezési határidő: július 5. Bejelentkezés után postai utalványt küldünk a részvételi díj befizetésére. Bővebb felvilágosítás: Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, Nám. 1. mája 10-12, 81557 Bratislava, Slovakia Tel.: +421.903/389-501 (Richtarcsík Mihály), +421.903/209-615, +421.2/544-10310 (Farkas József), 20/4444-955 (Agócs Gergely)

folkMAGazin


baromfik), helyben készített kecskesajtok Részvételi díj: 1400 Ft.-/nap/fő, 14 év alatt 800 Ft,-/nap/fő Napi háromszori étkezés (az igényt kérjük jelezni): 1650 Ft-/nap/fő, 14 év alatt 1400 Ft-/nap/fő Szállás: Kőépületben 6 és 10 ágyas szobákban: 1000 Ft,-/fő/éj (igény esetén ágynemű + 300 Ft,-) sátorral: sátorhely 400 Ft,-/nap, felnőtteknek 250 Ft,-/nap, gyerekeknek 150 Ft,-/nap Információ, jelentkezés: FolkEurópa Kft. 1071 Budapest, Damjanich u.44. I/3. tel/fax: 462-0411, mobil: 30/857-3016 e-mail: folkeuro@axelero.hu XI. Egyszólam népzenei tábor Váralja, Ifjúsági Tábor, július 18-26. Tanárok: az Egyszólam együttes tagjai, valamint Dsupin Pál, Szabó Károly, Pál István tereskei dudás, vendégek (énekes és furulyás Visából) Információ: Aranytíz Ifjúsági Centrum Budapest, V. Molnár u. 9. Tel./fax: 266-9349, tel.: 317-5928 XI. Népművészeti tábor egyetemistáknak, főiskolásoknak Letenye, július 20-29. Szakágak: szövés, hímzés, kosárfonás, agyagozás, lószőrfonás, csipkeverés, tojásfestés, csuhébabakészítés, nemezelés, népi szabászat, rongybaba Információ: Fáklya Művelődési Ház és Könyvtár, 8868 Letenye, Szabadság tér 15. Tel.: 93/343-034, 93/343-194 (táborvezető) IV. Cigányfolklór Tábor Komandó, július 21- július 28. Őrkői cigánytáncok: Orza Călin, Keresztes Edit Küküllő-menti cigánytáncok: Ivácson László, Kiss István, Tekeres Gizella, Vajda Katalin. Népdaloktatás: Demeter Erika Közreműködnek: a szászcsávási cigány zenészek és a Gázsa zenekar Meghívottak: Kovalcsik Katalin - népzenekutató; Albert Ernő - tanár; Dr. Pozsony Ferenc egyetemi tanár; Szabó Judit - tanár, valamint Boros Lóránd. Naponta két alkalommal 10.00-12.30, illetve 17.00-19.00 óra között néptáncoktatás, népdaloktatás 12.30 és 13.00 óra között. Délutánonként 15 és 17 óra között a meghívott előadók meghallgatása, videofilmek, dokumentumfilmek, a hallottak megvitatása. Minden este táncházat tartunk. A hétvégen gálaest zárja a tábort. Egyik délelőtt kirándulni kehet a Lakóca tetőre (1700 m). Részvételi díj: - 110 USD a nyugati országokból érkezőknek - 55 USD a magyarországiaknak A részvételi díj magába foglalja az ellátást – reggeli, ebéd, vacsora –, az oktatási díjat, a tábor rendezvényein való részvételt, valamint a szállást faházikókban. A faházikók száma korlátozott, lefoglalásukat a jelentkezések sorrendjében tudjuk biztosítani. A sátorozók 5 USDnek megfelelő kedvezményt kapnak. Jelentkezési határidő: 2002 június 30. A korlátozott számú helyek miatt, a határidő után érkezett jelentkezéseket és a be nem jelentkezett személyeket nem fogadhatjuk. A jelentkezésben kérjük feltüntetni: név, pontos cím, ha igényel vegetáriánus étkezést, milyen szállásra tart igényt, milyen táncokat szeretne tanulni.

Fotó: Stephen Spinder A tábor július 21-én délután kezdődik a Sepsiszentgyörgyhöz hozzánőtt Őrkő cigánytelep meglátogatásával. Találkozás a sepsiszentgyörgyi központi parkban, az 1848-as emlékműnél, 15 órakor. A látogatás után a résztvevőket autóbusz szállítja Komandóra. A jelentkezéseket a következő címek egyikére kérjük: - Deák Gyula Levente, 4000 Sepsiszentgyörgy, str.Stadionului nr.15, bl.19, ap.34, Romania Tel.: 00-40-94-307027, 00-40-67-315418 E-mail: hame@cosys.ro - Papp István Gázsa, 1209 Budapest, Batthyány u. 26, telefon: 287-0981 II. Családos kézműves tábor Válaszút - Kolozs megye, július 21-28. Csak sátorral! Két gyermeknél több esetében kedvezmény jár! Részvételi díj kb. 50 USD, vagy ennek megfelelő mennyiségű lei Jelentkezés: Kallós Alapítvány Cím: 3400 Cluj, B-dul 21 Decembrie 1989 nr. 16. jud. Cluj, Romania

folkMAGazin

Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Németh Ildikó e-mail: szepgyula@i-card.ro Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168 Népzenei és Néptánc Tábor Tisza-Folk Alapítvány Tiszakécske, július 27- augusztus 3. népi hangszerek (citera, furulya, tekerőlant, koboz), népdaléneklés, gyermek és felnőtt néptánc oktatás (Felvidék-Magyarbőd, Dél-Alföld), hagyományos kézműves foglalkozások Részvételi díj (szállás, oktatás, napi háromszori étkezés): - 12 év alatt és nyugdíjasoknak: 20.900,- Ft - 12-18 év között: 23.900,- Ft - 18 év felett: 26.900,- Ft Sátorozás esetén a táborozó részvételi díja 3.000,- Ft-tal csökken. Együtteseknek 10 fő felett kedvezményeket adunk!

13


Fotó: Stephen Spinder Jelentkezési határidő: június 15. Információ, jelentkezés: Urbán Zoltán táborvezető 6060 Tiszakécske, Szent Imre tér 1. Tel.: 76/442-069, 20/4640-390 E-mail: tiszaflk@enternet.hu Honlap: w3.enternet.hu/tiszaflk Gyimesi Népzene és Néptánc Tábor Gyimesközéplok, július 27- augusztus 3. Sátortábor! Tánc- és zeneoktatás adatközlők közreműködésével, kézműves foglalkozások Tervezett programok: - makedon, lengyel-goral hagyományőrzők - gyimesi és moldvai hagyományőrzők - Vadangyalok, Ordasok, Dr. Valter és barátai, amerikai fagottos, Lopótök Színtársulat, gólyalábasok, Martenica Táncegyüttes, Ifjú Szivek Táncegyüttes - kalibázás, kaszálás, főzőverseny, ökörsütés Részvételi díj: - 130,-Euro, vagy ennek megfelelő USD - magyarországiaknak: 10.000,-Ft Sátrat mindenki hozzon magával! Információ: Mihók György szervező Gyimesközéplok - Polgármesteri Hivatal, Lunca de Jos, c. 4140, Romania Tel.: 0040-66/139-610 XII. Kalotaszegi Népzene és Néptánc Tábor Kalotaszentkirály, augusztus 4-11. - kalotaszegi táncok oktatása kezdőknek és haladóknak - hegedű, háromhúros brácsa és bőgő oktatása - népdaloktatás

14

- előadás kalotaszegi táncosok, énekesekkel - ének- és legényesverseny - kirándulás - minden este táncház Részvételi díj (napi 3 étkezés, sátorozás): - magyar állampolgárok részére: 50 USD - nyugati állampolgárok részére: 100 USD Kérésre pótdíj ellenében szállást biztosítunk magán házaknál: 4 USD/nap/fő Jelentkezési határidő: július 1. A férőhelyek száma korlátozott! Jelentkezés: Archívum Kulturális Alapítvány, 3400 Cluj, str. Gheorghe Dima nr 22/23, jud. Cluj, Romania Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168

- napijegy: 2.300,-Ft/fő - 6-14 éves korig: 8.000,-Ft/fő - 6 éves kor alatt térítésmentes Étkezési költség (ebéd, vacsora): 1.000,-Ft/fő Kollégiumi szálláslehetőség: 1.000,-Ft/fő Sátrat mindenki hozzon magával! Ingyenes strandhasználat! Információ: Jászság Népi Együttes 5100 Jászberény, Víz u. 1., Pf. 116. Tel./fax: 57/411-294, 57/407-472, 20/9691-963 (Szűcs Gábor), 30/9981-851 (Kocsán László) E-mail: jneszh@mail.datanet.hu

XII. Csángó Fesztivál Jászberény, augusztus 2-6. XXI. Nemzetközi Táncház és Zenész Tábor Jászberény, augusztus 4-11. Tánctanítás (mindkét falu tánca a békéscsabai szólótáncfesztivál kötelező anyaga): - Feketelaki táncok - Lévai Péter és Kiss Zsuzsanna - Tyukodi táncok - Végső Miklós és Hortobágyi Gyöngyvér Zenetanítás: szászcsávási zenekar Gyerekeknek napközben Sándor Ildikó tart játszóházat; kézművesfoglalkozások gyakorlott oktatók segítségével Részvételi díjak: - felnőtteknek: 11.900,-Ft/fő

Bakonyi néptáncos és kézműves szaktábor alsó és felső tagozatos gyerekek részére Magyarpolány, augusztus 5-10. Információ: Pintér Katalin 8196 Litér, Bajcsy Zs. u. 44/b. Tel.: 30/9069-179

folkMAGazin

Népzene és Néptánctábor Vajdaszentivány - Maros megye, augusztus 4-11. Információ, jeletkezés: Varga János, Zalai Táncegyüttes Tel.: 06-99/320-213, 06-20/326-4339

IV. Duna-Tisza-Kőrös-Maros Eurorégió nemzetközi néptánc és kézműves tábor általános és középiskolás táncosoknak Röszke, augusztus 5-10. és 12-17. Információ: Szeged Táncegyüttes Alapítvány Alapfokú Művészeti Iskola, Habina Péter igazgató, 6722 Szeged, Kálvária sgt. 14. Tel./fax: 62/422-251


Néptánctábor gyerekeknek Krasznokvajda, augusztus 5-10. Gagybátori tánctábor az abaúji Csereháton általános iskolás gyerekeknek, hagyományos falusi környezetben, erdei kirándulásokkal, túrákkal, adatközlőkkel színesítve. Infromáció: Darmos István 3950 Sárospatak, Eötvös út 6. Tel.: 47/311-811, 20/4342-051 Tatros Tábor Moldvában Somoska, augusztus 5-11. Vendégek: Somoskáról, Klézséről, Rekecsinből, Pusztinából, Diószénből, Kákováról, Magyarfaluból, Gyimesből, Kárpátia zenekar, Zurgó együttes, Vitamin D, Babtársulat, Maskarás Bábszínház. Szombat este a Fanfara Bacioi szolgáltatja a talpalávalót. A tábor megközelítése: kocsival, vonattal, busszal, stoppal Szállás családoknál, ajánlott ár: 200,- Ft/éjszaka Étkezés (ebéd és meleg vacsora): 800,- Ft/fő/nap Részvételi díj, napijegy: 1.500,- Ft/fő heti jegy: 7.000,- Ft/fő Utazással (Budapest-Somoska-Budapest mikrobusszal), teljes ellátással a részvételi díj: 27.000,- Ft; 6 éves korig a tábor ingyenes! A tábor befogadóképessége 150 fő. Jelentkezési határidő: június 30. Befizetés: 11991119-98997853 (megjegyzésbe: Tatros tábor!) Információ: Benchea Gratzy Tel.: 20/347-3634 e-mail: gratzy@dpg.hu, clan@hdsnet.hu X. Mezőségi Népzene és Néptánc Tábor Válaszút, augusztus 11-18. Programok: - tánctanítás adatközlő táncosok részvételével - zeneoktatás

- népdaloktatás: Kallós Zoltán és adatközlők - hagyományőrző táncosok, zenészek különböző magyar falvakból - ének- és legényesverseny - néprajzi előadások - minden este táncház Részvételi díj (napi 3 étkezés, sátorozás): - magyar állampolgárok részére: 50 USD - nyugati állampolgárok részére: 100 USD Kérésre pótdíj ellenében szállást biztosítunk magán házaknál: 4 USD/nap/fő Jelentkezési határidő: július 1. A férőhelyek száma korlátozott! Jelentkezés: Archívum Kulturális Alapítvány, 3400 Cluj, str. Gheorghe Dima nr 22/23, jud. Cluj, Romania Tel./fax: 0040.64.198-813, 0040.95.332-370, 0040.948.00533 (mobil) Magyarországi jelentkezési cím: Pintér Zsuzsanna, Pestújhelyi Közösségi Ház 1158 Budapest, Szűcs István u. 45. Tel./fax: 410-7168 Szászcsávási Néptánc és Népzene Tábor Szászcsávás, augusztus 11-18. Információ: Szánthó Zoltán Tel.: 365-0085, e-mail: szantho@egt.bme.hu V. Ördöngös Népzenei Tábor Gyerekeknek Kiskunhalas, augusztus 11-17. A kiskunhalasi Ördöngös zenekar népzenei tábort szervez gyerekek számára. Helyszín a Szilády Áron Református gimnázium és kollégiuma. Oktatók: Bakó Katalin (ének ), Borbás Tibor (nagybőgő, cselló), Borsi Ferenc (tambura, citera), Horváth István (mezőségi brácsa, tangóharmonika), Maruzsenszki Andor (hegedű, klarinét), Maruzsenszki Endre (hegedű, citera), Navratil Andrea (ének ), Újvári Gábor (furulya) Az oktatás Dél-Alföld, Dunántúl, Szatmár, Kalotaszeg és Mezőség zenei- és énekanyagából történik.

Tíz év Erdélyben, 1992-2002 „VALAMI NAGYON KÜLÖNLEGES DOLOG ÕRZÕDÖTT MEG. LEGALÁBBIS EDDIG.” A hetedik éve Budapesten élõ Stephen Spinder amerikai fotográfus szívügyének tekinti, hogy fényképezõgépével és sajátos érzékenységével megörökítse, képekké varázsolja mindazt, ami a néphagyományból még látható és tapasztalható. Témáit az emberek mindennapi életébõl meríti, elsõsorban az erdélyi zene- és tánchagyományokat dokumentálva. Munkáiból a Budapesti Tavaszi Fesztiválon állít ki a Vármegye Galériában. (Bp., V. Vármegye u. 11.) Megnyitó március 20-án 18 órakor, utána táncház. (www.extra.hu/spinder)

Ötödik alkalommal lesz vendégünk Hodorog András adatközlő furulyás (Románia, Bákó megye, Klézse), aki a táborunk egész időtartama alatt velünk muzsikál és mesél a régi dolgokról. Egy napra ellátogat hozzánk Berecz András és dr. Halmos Béla. Ezen kívül gyermekjátékokat, közös éneklést és zenélést, előadásokat és táncházakat is szervezünk. Szabadidőben lehetőség van sportolásra, népi játékokra, sógyurmázásra és fafaragásra. Napi ötszöri étkezés! A tábor a résztvevők közös műsorával ér véget. Részvételi díj: 10.000,-Ft. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Hangszert hozzál magaddal! Információ, jelentkezés: Dr. Maruzsenszki József, 6400 Kiskunhalas, Harangos tér 11. Tel.: 77/424-346, 30/9 635-826 ALAPHANG Népzenei és Néptánc Tábor Nagykörű, augusztus 12-17-ig A Nagykovácsi Zenei Alapítvány zeneiskolája ismét tábort szervez. Itt minden résztvevő számára lehetőség nyílik arra, hogy szervezett foglalkozásokon mélyítse el zenei és táncos tudását, és megismerheti népi kultúránk általa kevéssé ismert területeit: zenészeknek táncés daltanítása, táncosoknak daltanítás, hangszer-ismertetés. Tanáraink: népi ének - Bodza Klára koboz - Horváth Gyula furulya, tilinkó - Ladányi Ferenc citera - Lipták Péter tekerő - Romháti Krisztián tánc - Szalóki László Szállás: 4-fős faházakban és sátorban. Díj teljes ellátással gyerekeknek:1 6.500,-Ft Felnőtteknek: 25.000,-Ft Jelentkezés és információ: Lipták Péter Tel.: 30/9843-616, 26/356-400 E-mail: liptakp@freemail.hu 3. Széki Napok Szék (Sic), Kolozs megye, augusztus 18-24. Szervezi: Pro Urbe Szék Alapítvány Programok: - tánctanítás: a széki táncokat tanítja Szabó Szilárd és párja; ördöngősfüzesi táncok tanítása adatközlők közreműködésével - népdaltanítás - kézműves foglalkozások: szalmakalap-fonás, szövés, viselet készítés, hímzés - előadások, filmvetítés - kirándulások - minden nap reggeli áhitat - esténként táncház, utolsó nap búcsú tábortűz - Bertalan napi ünnep Részvételi díj: 12.000,- Ft (sátorban), szállás családoknál + 5 $/fő/éj (ez az ár csak tájékoztató jellegű) Információ, jelentkezés: Filep Sándor - Szék (Sic), str. I. 275. jud. Cluj 3492 RO, tel.: 0040-64-228-149 Kovács Flóra - Szeged, Marostői u. 7-9. 6726 Tel.: 06-70-263-3122 Farkas Csilla - Szombathely, Felsőőr u. 42. Tel.: 0036-20-998-1627 E-mail: ProUrbeSzek@posta.net III. Tekerő és Duda Szaktábor augusztus 22-26. Információ: Havasréti Pál Tel.: 06-30/940-1242 E-mail: teka@mail.datanet.hu

folkMAGazin

15


Keleti Szél

„Szivárványos az ég alja...” Népdalok Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébõl

2000. tavaszán adtunk hírt arról, hogy újabb népdalgyûjtemény kiadását tervezi a Szabolcs-SzatmárBereg megyei Pedagógiai és Közmûvelõdési Intézet és Tovább-képzõ Központ. A kötet szerkesztésére Joób Árpádot kérték fel. Az eredeti elgondolás szerint a dallamtár korábbi három, rövid idõn belül hiánycikké vált kötet – Szól a figemadár (1957), Gilice madár (1976) és az Édesanyám rózsafája (1993) – anyagából válogatott volna. A koncepció azonban idõközben módosult, s a munkára tervezett egy év kevésnek bizonyult. A szerkesztõ errõl 2002. böjtelõ havában, a kötet elõszavában így ír: „Az elsõ terv az volt, hogy az eddig megjelent három kiadvány értékeibõl álljon össze a füzet. Az új kiadás lehetõsége azonban azt sugallta, hogy a korábbi kötetek ér-

tékeit megtartva a válogatás az itt gyûjtött, már valahol megjelent vagy kéziratban levõ teljes anyagból merítsen. Így jelentetett forrást a Magyar Népzene Tára eddig megjelent tíz kötete, Halmos István: A zene Kérsemjénben c. monográfiája (Bp. 1959); Szatmár megyei népdalok összeállítása (Népzene és zenetörténet II. Bp. 1974); Paksa Katalin–Németh István: Magyar Népzenei Antológia IV.(Bp. 1994). A tudományos és népszerûsítõ kiadványok mellett lehetõségem nyílt a MTA Zenetudományi Intézet Népzenekutató Csoportjának kézirattárában is anyagot gyûjteni. A megbízható források, a dallamtípusok és változatok nagy mennyisége alapján a gyûjtemény tartalmazza a tájra jellemzõ dallamokat, jellegzetes helyi változatokat és ezen a vidéken is énekelt, általánosan ismert népdalokat. A válogatás egyik fontos feladat az

Kurtyán Györgyné

Lázár Mihályné

Balázs Jánosné

(Nyíradony, 1907-1990)

(Nyíradony, 1916-1998)

(Aradványpuszta, 1910-1991)

A folkMAGazin téli számában már bemutattuk a „Rozmaring, citrusfa” – nyírségi népdalok címmel az Aradványpusztai Asszonykórus és a Nyíradonyi Pávakör közös kazettáját. A kiadványon a csoportok mellett a két település neves szólistáinak – az aradványpusztai Balázs Jánosnénak, valamint Kurtyán Györgyné Keczán Amáliának és Lázár Mihályné Keczán Johannának – korábbi, eddig máshol nem publikált felvételeit is hallhatjuk. A kazetta bemutató koncertjére december 8-án Nyíradonyban került sor. A hajdani kiváló énekesek felvételrõl bejátszott hangját az élõ zene mellett mindenki számára megható volt hallani. A kazetta a napokban CD formában is megjelenik, szeretettel ajánljuk az olvasók figyelmébe. * A gödöllõi Frèdèric Chopin Zeneiskola az idén immár harmadik alkalommal rendezi meg a zeneiskolák országos népzenei versenyét. A mostani megmérettetésen már a zenemûvészeti szakközépiskolások is részt vehetnek. A ren-

16

volt, hogy az itt „termett”, itt különösen népszerû dallamok helyet kapjanak a kötetben.” A gyûjtemény 245 dallamot tartalmaz tematikus elrendezésben. A pásztor- és betyárdalok, bujdosóés rabénekek, katonadalok mellett megismerhetjük a vidék legjellegzetesebb balladáit. Bemutatja továbbá a jeles napok, a lakodalom szokásanyagát is, s nem hiányoznak belõle a szerelmi dalok, táncdallamok és tréfás mulató dalok sem. Az új kötet a napokban kerül ki a nyomdából, és elõreláthatóan a Táncháztalálkozón már kapható lesz. Reméljük, sokak örömére. Joób Árpád elõszavából idézve: „Szeretettel ajánlom ezt a könyvet – Szabolcs-Szatmár-Bereg megye énekes hagyományainak válogatását – mindazoknak, akik szeretnek dalolni. Gyerekeknek és felnõtteknek, fiatalnak és idõsnek, hogy a dal valóban – ahogy Kodály Zoltán mondja – a lelkünk lélegzése legyen.” Juhász Erika

dezvény sikerét bizonyítja, hogy egyre növekszik a résztvevõk száma. Ez részben köszönhetõ a gödöllõi zeneiskola kiváló szervezõmunkájának, és az örvendetesen bõvülõ népzenei oktatásnak is. A mostani versenyre olyan sokan jelentkeztek, hogy regionális elõdöntõket kellett szervezni, amelyek Budakalászon, Budapesten, Székesfehérváron és Nyíregyházán zajlottak. Nyíregyházán február 8-án találkoztak Békés, Hajdú-Bihar, Szabolcs-SzatmárBereg, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén megye ifjú muzsikusai. Három korcsoportban, szólistaként vagy csoportban mutatkozhattak be a gyerekek. Egyéni kategóriában negyvenhárman indultak, legnépesebb a legkisebbek csoportja volt. Tizenhét hangszeres és énekes együttest láthattunk. Mindkét kategóriában az énekesek jelentették a legerõsebb mezõnyt. A szólisták közül huszonhárman, a csoportok közül pedig kilencen jutottak tovább az országos találkozóra, amelyet 2002. április 19-21-én rendeznek Gödöllõn. (J. E.)

folkMAGazin


Nemzetközi Néptánc-fesztivált Szervezõk Világszövetsége

A Fesztiválbizottság magyar elnöke A Nemzetközi Néptánc-fesztivált Szervezők (UNESCO B státuszú) Világszövetsége (CIOFF) 2001. októberében Portugáliában tartotta éves rendes közgyűlését, amelyen a szervezet szakmai szempontból talán legfontosabb bizottsága elnökének Szigetvári Józsefet választották. A CIOFF Elnöksége, valamint Fesztiválbizottsága legközelebb 2002. március 16. és 24. között ülésezik Százhalombattán, s a küldöttek a Táncháztalálkozóra is ellátogatnak.

A portugáliai közgyűlés során több magyar vonatkozású esemény történt. Tekintettel arra, hogy 2004-ben hazánk jelentős népművészeti eseménynek ad majd otthont (a későbbiek során az illetékesek megfelelő helyen és körülmények között tájékoztatják a hazai szakmát és közvéleményt az eseményről) a konferencia során workshopot tartottunk Magyarországról, illetve a 2004-es eseményről. A workshopot (amelynek megszervezése, és előkészítése a CIOFF Fesztiválbizottságának szakmai feladata volt) Héra Éva állította össze, s vezette le. A tartalmas és mindenki számára nagy megelégedést jelentő újszerű esemény során képet kaphattunk a világfesztiválokról szóló általános elképzelésekről, illetve arról is, hogy ki mit tud Magyarországról. A játékosnak szánt kérdőív (Magyarország-totó) számos meglepetést tartogatott a számunkra. A kérdések összeállítása során a „beugratónak” szánt szélsőséges megállapításokról azt hittük, annyira blődek, hogy ezekről aztán senki sem gondolja, hogy igazak. Kiderült, hogy Magyarország pénze akár a tugrik is lehetne, hogy zászlónk pompázhatna akár arany- és rózsaszínben is, és hogy Albánia épp úgy szomszédunk, mint Törökország. Mindezzel együtt kénytelenek voltunk rájönni, hogy a 2004-es esemény milyen hihetetlen lehetőség lesz arra, hogy hazánkat kellőképpen a világ közvéleményének fókuszába állítsuk. A konferencia során választásra is sor került. A CIOFF képviselői néhány szakmai bizottság élére állítottak új elnököket, így a Jogi Bizottság élére Jean Francois Proux (Franciaország, a Montoire Nemzetközi Néptánc-fesztivál igazgatója), valamint a Kulturális Bizottság élére Renauld Albassini (Svájc, Fribourg fesztivál) került. Magyar vonatkozású választás is történt: a CIOFF szakmai szempontból talán legfontosabb bizottsága elnökének Szigetvári Józsefet, a százhalombattai Summerfest Nemzetközi Néptáncfesztivál igazgatóját választották. Személyében hosszú évek után került honfitársunk a CIOFF vezető testületébe (Council), amelynek hazánkat képviselő tagja utoljára akkor volt, amikor Vásárhelyi Laci bácsi képviselte a CIOFFban Magyarországot. A Fesztiválbizottság tagjai is cserélődtek: Juraj Hamar (Szlovákia), Susanne

Kramer (Luxemburg), Pedro Alonso (Mexikó), Norbert Müller (Németország) és Karin Hilare (Franciaország) kapott felkérést az új elnöktől. A Fesztiválbizottság új célokat tűzött ki maga elé. Megújításra vár a fesztiválok rendszere. Legfontosabb a fesztiválok CIOFF-fesztivál cím elnyeréséhez szükséges új és szigorúbb elvek alapján működő feltételrendszerének kidolgozása, a fesztiválokon részt vevő együttesek minőségi követelményeinek átdolgozása, az együttesek és fesztiválok minőségi ellenőrzésének kidolgozása, az együttesek és a fesztiválok közötti kapcsolatrendszer javítása. A CIOFF Elnöksége (Council), valamint Fesztiválbizottsága legközelebb 2002. március 16. és 24. között ülésezik. A tagok 26 országból érkeznek majd hazánkba. Mindkét munkabizottság Százhalombattán tartja ülését, amely azért is jelentős, mert az elnökségi ülés helyszínéül két város közül választhattak: Százhalombatta mellett Casablanca nyújtott be kérelmet a rendezés jogának elnyeréséhez. (A helyi lobbyn túl az ésszerűsség volt a döntő, a 2004-ben megrendezésre kerülő esemény helyszínbejárása, a munkacsoportok közös ülésének lehetősége.) A konferencia közben a küldöttek látogatást tesznek a budapesti Táncháztalálkozón, illetve Pécsett is. Az ülésszak utolsó napján (március 24-én) kerül sor a 10 éves Pest Megyei Népművészeti Egyesület jubileumi gálaműsorára, amelyet a világszövetség jelenlévő tagjai is megtekintenek. Az ülésszakok között számos kiegészítő kulturális programon vesznek részt a küldöttek, így a százhalombattai Chorus Matricanus Női Kar egyházzenei koncertjén, illetve a Magyar Állami Operaház Hattyúk tava című eladásán. A megrendezéshez szükséges anyagi támogatást Százhalombatta (Magyarok Öröksége Alapítvány), illetve a Nemzeti Kulturális Alapprogram Népművészeti Szakkollégiuma biztosítja. Március 19-én a küldöttek díszvacsorán vesznek részt, amelyet Vezér Mihály, Százhalombatta polgármestere ad tiszteletükre. A vacsorára meghívást kapnak a hazai népművészeti szakmai szervezetek képviselői is, ahol kötetlen formában találkozhatnak a nemzetközi népművészeti mozgalom vezető testületével. (Sz. J.)

folkMAGazin

10 éves a Pest Megyei Népművészeti Egyesület Jubileumi gálaműsor 2002. március 23-án szombaton 18.00-kor Százhalombattán, a Barátság Művelődési Központ színháztermében. A Pest Megyei Népművészeti Egyesület 1992-ben Százhalombattán alakult meg. Célja a megyei népművészeti események szervezése, felmenő rendszerű bemutatkozási fórumok, találkozók rendezése. A jubileum alkalmából Százhalombattán kerül sor a megalakulásra emlékező ünnepi közgyűlésre. A közgyűlés díszelnöke Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatója lesz, aki a résztvevőknek bemutatja az intézményt. A közgyűlést gálaműsor követi, amelyben a megye legjobb együttesei, szólistái mutatkoznak be. Fellépnek: a százhalombattai Forrás Néptáncegyüttes, a ráckevei Kéve Néptáncegyüttes, az isaszegi Csata Táncegyüttes, a szentendrei Szentendre Táncegyüttes, a nagykovácsi Aranypatkó Táncegyüttes, hévizgyörki és mogyoródi hagyományőrzők, gödöllői gyerek szólisták, valamint a tököli Koló zenekar. A műsor során köszöntőt mond Kari Bergholm (Finnország) a CIOFF elnöke, T. Mészáros András, Pest Megye Közgyűlésének elnöke, Vezér Mihály Százhalombatta polgármestere. A Pest Megyei Népművészeti Egyesület által alapított megyei díjakat először a jubileumi gálaműsor során vehetik át a kitüntetettek. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! Információ a rendezvény szervezőinél: Magyarok Öröksége Alapítvány Forrás Néptáncegyüttes, tel.: 06-23/358-973

17


Átörökíteni a népdalt Beszélgetés a 60. születésnapját ünneplõ Bodza Klárával Klasszikus énekesként került a népzenei pályára. A népdalok szeretetét alföldi származású szüleitõl örökölte. Életét betöltõ népzenei koncertjei, népdalgyûjtõ és oktatói munkája mellett a régi magyar dalok, virágénekek, diákdalok is felkeltették az érdeklõdését. Nemrég elhunyt férje, Czidra László éppen egyszerû elõadói stílusa miatt vendégszerepeltette gyakorta régizenei együttesében. A Németh László-díjas Bodza Klára mégis a tanítást tartja életében a legfontosabb tevékenységnek.

– Miben látod több évtizedes munkálkodásod legnagyobb jelentõségét? – Fõként abban, hogy a népdal terjesztésével, továbbadásával, az újratanulás lehetõségének megteremtésével sokat tehetek azért, hogy e kultúra tovább éljen. Munkatársaimmal elkészítettük a három kötetes Magyar Népi Énekiskola címû alternatív tankönyvet: az 1992-ben és 1994-ben megjelent elsõ két kötetet Paksa Katalin népzenekutatóval, az 1999-ben kiadott harmadikat pedig korábbi tanítványommal, Vakler Annával. E munka azért mérföldkõ a népdal átörökítésének folyamatában, mert nemcsak kottatárat állítottunk össze, hanem az ehhez kapcsolódó hangzó anyagot is, mely lehetõvé teszi a hiteles megszólaltatás elsajátítását. Ez különösen szép feladat, mert az idõsebb nótafák lassan eltávoznak közülünk, az archív felvételeket pedig egyre nehezebb konzerválnunk. A tankönyvekhez tartozó felvételek és a kottatár segítségével viszont a népdal feltámasztható, élõvé tehetõ, s a mi feladatunk, hogy ez meg is valósuljon. Ily módon próbáljuk ápolni, megõrizni és továbbadni örökségünket, s bár az egész életemet végigutaztam, hirdetve a magyar népdalok szépségét Európa-szerte, Amerikában és Japánban, a legfontosabb feladatomnak mégis a tanítást, az ifjú generációval való foglalkozást tartom. Úgy érzem, ez folytatható, amíg az embernek tart a lelkesedése, s érzi a környezete szeretetét. Nem függ a kortól.

Bodza Klára és a Tátikák

– Sokan a Tátika Énekegyüttes kapcsán ismerik a neved… – A Tátika is pedagógiai céllal alakult 1986-ban, mert a közösségnek formáló ereje van. Tanítványaim az együttesben tanultak meg szépen énekelni, s önállóan is megszólalni, mert ha valaki kezdett kitûnni a tudásával, az lehetõséget kapott szólóénekre. Aki viszont még nem érte el ezt a szintet, az beleolvadhatott az együttesbe, s így kisebb önbizalommal is részt vehetett a közös énekben, míg nem fejlõdött annyit, hogy egyedül is megszólalhasson. A közösségben tehát jobban fejlõdhettek a tanítványok, mintha csak egyénileg foglalkoztam volna velük. A Tátika elõször egy név nélküli éneklõ csoport volt, akiket az elsõ alkalommal Sebõ Feri hívott meg a Sólyomének címû lemezének felvételére. Késõbb néhányszor helyet kaptunk a táncháztalálkozó-lemezeken is, akkor már Tátika névvel. A Magyar Rádió és Televízió is sokszor meghívott bennünket népzenei mûsoraiba, az együttes több országos népzenei versenyen nyert aranyérmet és kapott kiemelt nívódíjat, 1990-ben pedig elnyerte a Népmûvészet Ifjú Mestere címet. Önálló koncerteket is adtunk elsõsorban Juhász Zoltán és a Méta közremûködésével. 1996-ban önálló hangkazettát, a következõ évben pedig CD-t jelentettünk meg Bodza Klára és a Tátika címmel, amelyen az öt magyar dialektus legszebb darabjai szólalnak meg a Méta együttes, Juhász Zoltán, Sáringer Kálmán, Kobzos Kiss Tamás és Bartha Z. Ágoston közremûködésével. A lemez anyagát 1997-ben koncerten mutattuk be a Budai Vígadó színháztermében, melynek egy részét a Duna Televízió felvette. Ahogy az együttes tagjai felnõttek és férjhez mentek, kirepültek, az utánpótlásból mindig kiegészült a létszám. Vagyis az együttesi munka igen sok eredményt hozott. Évek folyamán a legjobb tanítványaim önállóan is alapítottak együtteseket, mint például Szeibert Andiék a Naputánjárót (ez a moldvai csángó magyarok képes beszédében napraPetrics Istvánné, Kallós Zoltán, Bodza Klára, Gyurka Mihályné

18

folkMAGazin


Bodza Klára és Sebő Ferenc

forgót jelent), Izsák Kati a Vándor Vokált, Papp Ági a Villõt, Vakler Anna pedig elõbb a Dúdolót, majd a Guzsalyast. Utóbbi két tanítványom kiemelkedõen eredményes pedagógiai munkát végez, Vakler Anna szellemi társammá is vált a tankönyv megírásában és a népi énektanterv szerkesztésében, amely bekerült a Nemzeti Alaptanterv programjába. A Tátika 15 éves mûködését egy jubileumi koncerttel szeretnénk megünnepelni, amelyen a tervek szerint az összes egykori „tátikás” fellépne. Az eseményen természetesen az utánpótlás, vagyis a 9 és 14 év közötti tanítványaimból alakult Vadvirág és Füzike együttesek is helyet kapnának. S ugyan a koncertezést is fontosnak tartom, mert szükségem van a közönség visszajelzésére, lelkesedésére, amely érzékelteti, hogy adhatok az embereknek értéket, számomra mégis a tanítványaim sikerei jelentik a legnagyobb örömet. – Jelenleg hol tanítasz? – A budafoki Nádasdi Kálmán Mûvészeti és Általános Iskolában és a Nagykovácsi Mûvészeti Iskolában, s a tervek szerint késõbb talán a Váci Zenemûvészeti Szakközépiskolában is. A tanítás és a koncertezés mellett népdalversenyek zsürijébe is gyakran meghívnak. – Koncerteken elõfordul, hogy kobzon kíséred magad… – Ez inkább csak egy kis kirándulásnak tekinthetõ, amely onnan ered, hogy sokszor egyedül léptem fel, nem kísért zenekar, s a kobozjáték ilyenkor nagyon jó kiegészítõ volt, hiszen változatosabbá, színesebbé tette a mûsoromat. Ez a hangszer hozott össze a férjemmel is, mert hozzá fordultam, amikor elhatároztam, hogy eléneklem az Ómagyar Máriasiralmat. Kaptam is tõle egy nagyon szép lemezfelvételt, s miután megtanultam a dalt, õ készített egy nagyon izgalmas kobozkíséretet hozzá, mely olyan jól sikerült, hogy késõbb gyakran beépítette a Camerata Hungarica

együttes mûsorába. Végül a vele való közös szakmai munka kiteljesedése egy életre szóló társkapcsolatot eredményezett. Ettõl kezdve a Camerata Hungarica vendégszólistájaként gyakran adtam elõ középkori, reneszánsz és magyar vonatkozású barokk énekeket, melyeket a férjem mindig az én egyszerû énekstílusomhoz alkalmazkodva válogatott és illesztett be az együttese mûsorába. A Magyar Rádió is õriz jó néhány olyan felvételt, amelyen Czidra László kobozra feldolgozott virágének-összeállításait szólaltatom meg. – Tilinkózni hol tanultál meg? – Egy Tisza-parti népzenei táborban, ahol nemcsak tanítottam, hanem kikapcsolódásként magam is tanultam – gardonozni és tilinkózni a nagykovácsi népzenész csapat furulyatanárától, Ladányi Feritõl. Ez is bizonyítja, hogy a tanulás nem kötõdik korhoz, hiszen a tanárom jóval fiatalabb volt nálam, s a tilinkózást is mindössze három éve ismertem meg. Igazából nem is mélyedtem el a hangszer bonyolultabb technikai játékában, mivel ez számomra csak egy zenei kikapcsolódást jelentett. Így inkább a muzsika szeretete segített át a technikai nehézségeken. Férjem is felfigyelt a hangszer iránti lelkesedésemre, s néha, közös koncertjeinken zenei érdekességként bemutathattam a tilinkót a közönségnek. – A közeljövõben hol találkozhatunk veled? – Legközelebb az idei Táncháztalálkozón szerepelünk a tanítványaimmal, ezt követi majd a 2. Országos Gödöllõi Népzenei Versenyre való felkészülés és részvétel. Nagy izgalommal készülünk a már említett tátikás jubileumi koncertünkre, melyet május 4-én a Budai Vígadó színháztermében mutatunk be. Végül igen komoly feladat vár rám szeptemberben, amikor is Bakó Judittal közösen egy 30 órás továbbképzõ programot tartunk ének, szolfézs, népzenetanároknak és óvódapedagógusoknak a népi ének tanításának módszerérõl. K. Tóth László

Czidra László és Bodza Klára Japánban

folkMAGazin

19


Gajdos és Kerekes

A Kerekes és a Gajdos együttes egymásra figyelve, szorosan együttmûködve, idõnként közösen is zenélve igyekszik a táncházasokat kiszolgálni. Rendezvényeik idõpontját egyeztetik, ezáltal a táncházak látogatóinak hol az egyik, hol a másik zenekar játékára van módja táncolni. További nyereség, hogy az egriek így két különbözõ jellegû táncházba járhatnak: a Kerekes elsõsorban a manapság igen népszerû gyimesi és moldvai zenét játssza, míg a Gajdos repertoárja szinte valamennyi dialektusra kiterjed. Az idén például a székelyföldi táncok tanítását állították a középpontba. A táncoktatást mindkét táncházban Barsi Csaba végzi párjával, Várkonyi Teklával. A két együttes mögött két külön intézmény áll: a Gajdos táncháznak a Mûvészetek Háza (korábban: Ifjúsági Ház) biztosít helyszínt (de próbáikhoz a Megyei Mûvelõdési Központ ad helyet), míg a Kerekes táncházai a Megyei Mûvelõdési Központban kerülnek megrendezésre az intézmény támogatásával. A táncházak mellett a két együttes gyakran rendez koncerteket meghívott elõadókkal, s eddig ebben az évadban ez is olyan szerencsésen alakult, hogy hol az egyik, hol a másik táncházban tûnt fel valamilyen neves vendég. Az elõzõ évadban a Gajdos egy táncháztól független klubbal is próbálkozott, ahol havonta egyszer egy meghívott vendéggel nyílt alkalom családias hangulatban beszélgetni, de természetesen a muzsikálás se maradt ki teljesen a programból. Több emlékezetes találkozásnak lehettünk tanúi (Sebestyén Márta, Szomjas György, Halmos Béla, Sebõ Ferenc, ifj. Csoóri Sándor és mások), de az anyagi feltételek és az egyenletes látogatottság biztosítása túl nehéz feladatnak bizonyult. Szeptembertõl aztán a meghívásokat a saját táncházukba szervezték – s az esemény elnevezése Gajdos Klub és Táncház lett –, ami persze azzal járt, hogy a beszélgetések elmaradtak. Talán egyszer sikerül még visszatérni a kétféle együttléthez, különösen, ha az együttesek majd saját otthont kapnak. A Gajdos 2001-ben a tizenöt éves fennállását ünnepelte. Az õsz a jubileum jegyében telt. Szeptemberben – a Magyarországot bemutató nagy kulturális seregszemle, a MagyArt résztvevõjeként – Franciaországban jártak, a táncházi évadjukat így a hónap végén indították. Elsõ vendégük – szép gesztussal – a Kerekes volt (amit a Kerekes májusban viszonoz majd), s a közönség ezt értékelte is: igen sok résztvevõ és remek hangulat jellemezte a szezonnyitó táncházat. A következõ idõszakban elvégezték az utolsó simítá-

20

Pezsgõ táncházi élet Egerben Valószínûleg kevés vidéki város dicsekedhet azzal, hogy két neves együttese, ennek következtében két sikeres táncháza is van. Egerben a néptánc és népzene szerelmesei ilyen kivételes helyzetet élveznek.

sokat új CD-jükön, a „… világ közepén legyek!” címû lemezen, hogy a jubileumi koncertre megjelenhessen. Úgy döntöttek, hogy ezen az albumon csak népzenei felvételek lesznek, míg a feldolgozásokból 2002-ben készülnek egy másik lemezt megjelentetni. Ebben is szinte szinkronban vannak a Kerekes együttessel, akiknek elsõ CD-jük nem sokkal hamarabb látott napvilágot.

A Fehér Zsombor vezette Kerekes lemezén tükrözõdik a több mint öt év alatt felgyülemlett táncházi zenélés tapasztalata, de más zenei irányzatok is hatással voltak rájuk. A jazz, a blues, a komolyzene, a balkáni zene alkotóelemeit is felhasználták, kitágították a moldvai népzene hangzásvilágát, úgy, hogy közben megõrizték annak temperamentumos, nyers lüktetését. A CD anyagát szeptemberben mutatták be táncházukban. Októberben a húszas évek amerikai fekete népzenéjét játszó Little Sonny and the New Pawnshop együttest hívták meg, akikkel bluest és moldvai zenét játszottak együtt. Novemberben Palóc Bált rendeztek a Tarnaleleszi bandával együtt, a Fedémesi Asszonykórus és a Szenterzsébeti Férfikar közremûködésével. Decemberben Berecz András volt a vendégük, aki önálló mûsora mellett, a táncház szüneteiben is mesélt és népdalokat tanított. A Gajdos jubileumi hangversenyére október 27-én került sor. Az együttest számos ne-

folkMAGazin

ves vendég köszöntötte részvételével. Üdvözlõ beszédet mondott Kelemen László kormánybiztos, a Hagyományok Háza igazgatója. A mûsorban fellépett többek között a Csík Zenekar, Berecz András, a Turai Énekmondók, a Magyar Dudazenekar. Az eseménynek egy teljes „Táncház” magazint szentelt a Duna Televízió, a filmet januárban vetítették. A Kossuth rádió is önálló mûsorban emlékezett meg az évfordulóról. November elején az együttes a bécsi Táncháztalálkozón szerepelt, majd a hónap végén az Ifjú Muzsikást látta vendégül a Gajdos Klub és Táncházban. Karácsony elõtt „Betlehembe jer pajtás …” címû ünnepi mûsorukat adták elõ. Január elején Polgár Lilla a táncháztalálkozóra megjelenõ lemezének felvételén mûködtek közre alkotóként és elõadóként. Január végén a Méta együttes volt a Gajdos vendége, akik elõbb új lemezüket mutatták be, majd a Gajdossal együtt húzták a talpalávalót a táncházban. Februárban ünnepelte az egri Lajtha László Táncegyüttes a fennállásának 25. évfordulóját. Ezen is közremûködött a Gajdos. Közben a Kerekes új lemezének felvétele is elkészült, amely várhatóan márciusban jelenik majd meg „Fütyül a masina …” címmel. Ezen autentikus gyimesi népzenét játszanak mestereikkel, a gyimesi Tímár fivérekkel együtt. A lemezt elsõsorban táncoláshoz készítették; hosszabb számok lesznek rajta furulyás népzenébõl. A táncházak mellett a néptánc kedvelõi még több más szórakozási lehetõséget találnak a városban, részint az amatõr tánccsoportokban (Szederinda, Katáng, Lajtha, Táltos), részint olyan nyitott rendezvényeken, ahol bárki, akár alkalomszerûen is, megjelenhet. Ilyet tart Balogh Ágnes, a Szederinda vezetõje a Forrás Szabadidõ Központban, ahol külön tanfolyamokat indított olyanoknak, akiknek nem ifjú éveikben jutott eszükbe a néptáncok tanulása. A Mûvészetek Házában pedig a Haddelhadd együttes szervez gyermek táncházakat. A XXI. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár március 16-17-én megrendezendõ eseményén mind a Gajdos, mind a Kerekes fellép. Egy héttel késõbb, március 22. és 24. között pedig immár harmadik alkalommal várja a közönséget Egerben a Maratoni Folk Hétvége a Mûvészetek Házában, amelyen az ország legjobb együtteseit is hallhatjuk. A jó együttmûködés újabb példája lesz, hogy az eseménysorozat a Gajdos és a Kerekes közös koncertjével kezdõdik. Abkarovits Endre


Váradi Péter Pál - Lõwey Lilla: Gyimesek vidéke Fotóalbum-sorozat Erdélyrõl A veszprémi szerzõ házaspár, Váradi Péter Pál és Lõwey Lilla legújabb fotóalbumának bemutatására 2001. szeptember 17-én került sor Budapesten, a Magyarok Házában. Ezt vidéki bemutató körút követte, mely szeptember 20-án kezdõdött Egerben, s a magyarországi városok mellett októberben Gyimesközéplokon és Gyimesfelsõlokon a csángók is megismerkedhettek a szülõföldjükrõl készült gyönyörû kiadvánnyal. Bizonyára sokan vannak olyanok olvasóink között, akik már ismerik eddigi köteteiket, de – mivel albumaikat magánkiadásban jelentetik meg (PéterPál Kiadó) és nem a szokásos könyvterjesztõi hálózaton keresztül juttatják el az olvasókhoz – lehetnek olyanok is, akik még nem találkoztak eddigi mûveikkel, vagy legalábbis nem mindegyikkel. Pedig ez az album már tizenharmadik kötete annak a sorozatnak, mely Erdély tájairól szól. Ezért talán hasznos lehet, ha szólunk a szerzõpárosról és eddigi munkásságukról. Mindketten erdélyi származásúak; Lõwey Lilla szovátai, Váradi Péter Pál pedig – ahogy a neve is mutatja – nagyváradi. Jelenleg Veszprémben élnek, a férj agrármérnök, a feleség eredetileg magyar-történelem szakos tanár, irodalmi szerkesztõ, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Veszprém Megyei Tagozatának titkára. Hogy energiáját teljes mértékben a sorozat készítésének szentelhesse, kénytelen volt eredeti foglalkozásának gyakorlásával felhagyni. Váradi Péter Pál elõször kiállításokat rendezett mûvészi fotóiból, majd felvételei három album anyagául szolgáltak, melyek Kalotaszeget mutatták be, s 1989 és 1991 között jelentek meg. Az elsõ kettõ Kalotaszeg tájegységeit ismertette meg az olvasókkal, a harmadik a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójára jelent meg Tõkés László elõszavával, a magyar mellett angol és német összefog-

Kilátás a Szermászóról

lalóval és képjegyzékkel, s Kalotaszeg templomait vette sorra. Ezek azóta is olyan alapmûvek, hogy egyetlen erdélyi utazás elõtt sem mulasztom el fellapozni a köteteket, hogy további ötleteket kapjak úti céljaimat illetõen. Jó lenne, ha újra kaphatók lennének, hiszen azóta sem jelent meg Kalotaszegrõl hasonlóan nagyszabású mû. 1994-ben egy új sorozat indult, Erdély – Székelyföld címmel. Az elsõ kötet a Korond és vidéke volt, melynek elõszavában Sütõ András így ír az album szerepérõl: „ ..a nemzeti önismeret gondjáról van szó, a hon pedig apáink hazája, történelmi múltunk színtere; egy emlékbe költözött Magyarország, amelyet ismernünk kell Trianon áldozataiként is. [...] Hetven esztendõ alatt az erdélyi-romániai magyarság emlékezetébõl a történelmi önismeret maradványait is megpróbálták kiirtani. [...] Aki nem tudja, honnan jön: oda vezetik, ahová akarják. A múltjától megfosztott ember jövõjét merénylõi alakítják.” Már Sütõ András „honismereti album”-ként definiálja a kötetet, s a szerzõk ezt a meghatározást fogadják el újabb kiadványaikban is. A sorozatnak ez most a nyolcadik olyan kötete, amely a Székelyföld valamelyik kis táját mutatja be. Az eddigiek a jelenlegi Hargita megye (korábbi Csík és Udvarhely vármegyék) vidékein át vezették az olvasót. Korondot követte az „Alcsík és Kászon”, majd a „Közép- és Felcsík”, a „Gyergyó és vidéke”, a „Fehér-Nyikó és Keresztur vidéke”, a „Nagy-Küküllõ és Udvarhely vidéke”, a „Homoródidombság”. Hargita megye bemutatása a jelen „Gyimesek vidéké”-vel zárul. Megjelent két további kötet is, melyek a havasokat mutatják be õsszel, illetve télen. Ezekben a Gyimesiek egy csoportja Csíksomlyón

folkMAGazin

21


utóbbi évek kötetei fokozatosan közelítik. (Ezt jól mutatja a „Gyergyó és vidéke” két kiadása közötti különbség.) Lõwey Lilla, aki ugyan nem a kezdetektõl, de most már a sokadik kötet szövegét írja, lírai kísérõ szöveggel kapcsolódik a képekhez. Nála például egy vidék földrajzi leírása nem a földrajzkönyvek száraz tényeit mutatja csupán, hanem kiérzõdik belõle a hon szeretete. Saját gondolatait kiegészíti olyan nagy erdélyi írók és tudósok gondolataival, mint Orbán Balázs, Nyírõ József, Wass Albert, Kányádi Sándor – hogy csak néhányat említsek. Lenyûgözõ az az alaposság, ami minden kötetet jellemez. Szinte elképzelhetetlen, hogyan voltak képesek magyarországi lakosként a Székelyföld szinte minden települését, minden völgyét bejárni. Hiszen a felvételek arról tanúskodnak, hogy különbözõ évszakokban személyesen és többször elmentek ezekre a helyekre, ami, a romániai útviszonyokat ismerve, még ma sem kis teljesítmény. A legújabb kötet képei például hat éven át készültek. Természetesen utazásaik alkalmával több vidék fotózása történik párhuzamosan. Bár Orbán Balázstól napjainkig több könyv született a Székelyföld leírására, a jelen kötetek nagy elõnye, hogy vizuálisan is az olvasó elé tárják a látnivalókat; a tájat, az épített környezetet, az embereket, a viseletet, az ember életének jeles napjait. Ezáltal az utazni vágyó újabb és újabb ötleteket meríthet belõlük, a „karosszékben utazó” meg legalább ily módon Búcsút nyerve, megtisztulva – hazafelé ismerkedhet meg Erdély gyönyörû tájaival és népével. képeket versek kísérik, s a szerzõk irodalmi fotóalbumnak Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy abból a szemnevezik ezt a két kiadványt. A sorozat Háromszék (a je- pontból sem vállalkoztak könnyû feladatra a szerzõk, lenlegi Kovászna megye) tájain folytatódik majd. hogy míg a tájak a valóságban is gyönyörûek és a népi A tájegységeket bemutató kötetek felépítése hasonló, kultúra még sok helyen virágzik, a Székelyföld jelentõs rés a mostani Gyimesek vidéke sem tér el ettõl. A földrajzi szeit nem a nagy mûemlékek, kiemelkedõ mûvészettörtékörnyezet leírását a vidék történelmének felidézése követi. neti emlékek jellemzik. Itt a táj és az ember, illetve a kettõ Ezután általában a településeket veszik sorra a szerzõk, kapcsolata az, ami még az alkalmi látogatót is megfogja. bemutatva azok fõbb nevezetességeit, mûemlékeit. A kö- És az erdélyi tájakról származó szerzõket még inkább instetek nagy figyelmet szentelnek a népéletnek, a fennma- pirálhatja a szülõföld szeretete, mely a képeken és a szöradt szokásoknak, a népi hitvilágnak, a népmûvészet tár- vegben egyaránt jól tükrözõdik. gyi emlékeinek, a népi kultúra ma is élõ formáinak. Ahol Végezetül egy pár szót a jelen kötet tárgyáról, a néptáncnak vagy a népzenének fontosabb szerep jut, Gyimesrõl. Csíkszeredából kelet felé indulva, a Fügés tetõott ezekrõl is szólnak. Kerülik az ismétlést, s a korábban höz kapaszkodik fel az út. Innen vethetjük az elsõ pilmás kötetben már ismertetett tényanyagot szokásokat, lantást a jellegzetes gyimesi tájra, a helyenként csak néstb. nem mutatják be újra és újra, csak az adott tájegység hány elszórt fenyõfával tarkított meredek domboldalaksajátosságait. Feltételezik, hogy olvasóik többsége ismeri ra, melyeket a lakosság fõként kaszálónak és legeltetésre a korábbi köteteket, ezért az egész Székelyföldre jellemzõ használ. A dombok között fut a Tatros patak, partjain pedolgokat csak egyszer írják le. dig 24 kilométer hosszan három összefüggõ település: Diósgyõr, Kaláka Folkfesztivál Rosta Katalin, Regina, Zerkula János, Gryllus Dániel,Gyimesfelsõlok, Sára Ferenc Váradi PéterFikó Pál gyönyörû felvételeinek eredeti minõGyimesközéplok és Gyimesbükk. Valaségét az egyre jobb nyomdatechnikának köszönhetõen az mikor mindhárom Csík vármegyéhez tartozott, ma csak

22

folkMAGazin


az elsõ kettõ része Hargita megyének, Gyimesbükköt mesterségesen leszakították, s Bákó megyéhez csatolták. A település legérdekesebb részei azonban a Tatroshoz lefutó oldalvölgyek, melyeket – s nem csak a bennük levõ vízfolyásokat – patakoknak nevezik az itt élõ gyimesi csángók: pl. Tarhavaspataka, Hidegség-pataka, Bükkhavaspataka, Áldomás-pataka, Bálványospataka. A patakvölgyek eleinte lakóházakat rejtenek, majd egyre inkább az állattartással kapcsolatos épületek következnek, míg végül, a hegytetõre felmászva elérjük a juhászok esztenáit, ahol a juhász – nyáron sokszor a családja is – tavasztól õszig kint tartózkodik. A csángók korábbi századokban menekültek Gyimesbe, hol politikai, hol gazdasági kényszerbõl. Szemben a moldvai csángók siralmas helyzetével, a gyimesi lakosság nagy többsége magyar, és magyarként való megmaradásuk esélye sem rosszabb, mint a székelyföldieké. Itt még fellelhetõk a magyar népi kultúra korábbi rétegei, õrzik viseletüket, gyakorolják õsi gazdálkodási módszereiket. Ugyanakkor kezdenek itt is elhagyni sok mindent, s csak remélni lehet, hogy a gyimesi zene és tánc nagy divatja a magyarországi táncházakban, a már Gyimesközéplokon is évek óta megrendezett nyári tánctáborok rádöbbentik a csángóságot kultúrájuk értékeire, s visszatanulják a feledésbe merülõ elemeket. Helyi vezetõik is kultúrájuk értékeinek tudatosításán fáradoznak, mint Berszán Lajos tiszteletes, a „Sziklára Épített Ház”-nak nevezett iskola igazgatója. Gyönyörûség volt látni a televízióban, amikor a ballagáskor a három tájegységrõl származó tanulók székely, gyimesi és moldvai csángó népviseletbe öltözve búcsúztak iskolájuktól.

A Sziklára Épített Ház – „templom és iskola”

Ez a könyv is eljut Gyimesbe, s bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a csángók még jobban felismerjék kultúrájuk értékeit, s becsüljék azt, ami számukra természetes; a gyönyörû gyimesi tájat. Abkarovits Endre

A Gyimesek vidéke kötet szerzõi – Váradi Péter Pál és Lõwey Lilla – Erdély címmel három nyelvû (magyar, német, angol), egész Erdélyt a Partiumtól a Bánáton át Dél-Erdélyig átfogó reprezentatív fotóalbumot jelentettek meg. Az új fotóalbum elõszavát Sütõ András írta. A könyv a mai Erdély 16 megyéjének történelmi múltjából és jelenébõl ad ízelítõt, 220 oldalon, több mint 300 színes fotón keresztül, képaláírásokkal és képmagyarázatokkal. Az albumok megrendelhetõk: PéterPál Kiadó 8200 Veszprém Pf. 330. telefon: 88/422-091 fax: 88/403-375 ppkiado@mail.uti.hu

folkMAGazin

23


Darmos István: A cigánytáncok megjelenése a magyar néptánc-szakirodalomban A magyarság kultúrája nem ismerhetõ meg, a vele együttélõ népek kultúrájának vizsgálata nélkül. Ez az irodalomtörténeti – a folklór és a folklorizmus jelenségeit is érintõ – tanulmány a cigányság történetének rövid ismertetését követõen bemutatja, hogy a magyar közélet és tudományos élet érdeklõdése miként fordult a cigány kultúra felé, s ez hogyan tükrözõdött a publikációkban. Szól arról is, hogy milyennek látták elõdeink a cigány tánckultúrát, s ennek kutatása mikor és mi által emelkedett tudományos szintre. Fontos része a publikációnak tánckutatóink ezirányú tevékenységének vizsgálata, s az, hogy miben találták meg a magyar és cigány mozgásvilág öszszefüggéseit, kapcsolódási pontjait. A tanulmány második felébõl képet kaphatunk arról, hogy ez a mozgásvilág mi módon él tovább, illetve éled újra a roma és nem roma táncosok lábán, s milyen kifejezési formákra tartották alkalmasnak neves koreográfusaink. A gazdag irodalomjegyzék segítséget nyújt mindazoknak, akik kedvet kapnak a mû olvasása során egy-egy felmerült problémakör mélyebb megismerésére. Ajánlom e tanulmányt azoknak a roma és nem roma szakembereknek, akik irodalomtörténettel, tánckutatással, táncpedagógiával, magyar vagy cigány néptánccal foglalkoznak, táncpedagógiai mûhelyeknek, mûvészeti iskoláknak, roma és magyar táncegyütteseknek. A tanulmány 36 oldal terjedelemben, B/5-ös formátumban, a szerzõ magánkiadásában jelent meg. Támogatta a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Nemzeti Kulturális Alapprogram. A kiadvány ára: 600 Ft/db (+ postaköltség), öt darab feletti rendelés esetén a hatodik példány ajándék. Viszonteladók jelentkezését is várjuk. Megrendelhetõ utánvéttel a következõ címen: Darmos István 3950 Sárospatak, Áchim A. u. 7. Tel: 20/4342051, Fax: 47/312-812

24

ánctörténészeink régóta haszT nálják a képzõmûvészeti táncábrázolásokat, mint tudományos do-

illusztráció keretei közül, képek és szobrok tárgya lesz. A népélet és néptánc ábrázolások mellett másik vonulatot képeznek azok az alkotások, amelyeken a tánc kultikus, mitológiai, történeti keretben jelenik meg, mint a Múzsák tánca, udvari jelenet, áldozati szertartás vagy a cédrus imádása (id. Markó Károly, Székely Bertalan, Csontváry és mások mûvein), de lehet szabad festõi fantáziálás is (Szinyei- Merse Pál, Hollósy Simon képei).

kumentumot. Felismerték a bennük rejlõ lehetõségeket: irodalmi forrásokhoz társítva segíthetik a feledés homályába merült régi táncformák felidézését. A tánc, mint képzõmûvészeti téma, átfogó feldolgozását is elsõként egy, a tánc világához tartozó kutató, a nemrég elhunyt balerina és táncpedagógus, Szalay Karola kísérelte meg 1942-ben kiadott doktori disszertációjában. A maga módján ár a fotó térhódításával a táncezt a kezdeményezést folytatja 2002. ábrázolás elveszti dokumentáaugusztus 15. és október 27. közt megrendezendõ kiállításával a szé- ciós szerepét, mûvészeti jelentõsége kesfehérvári Városi Képtár - Deák azért - legalább is egy ideig - megmarad. Már nem a látványGyûjtemény, egybegyûjtve a leírás a fontos, hanem magyarországi vonatkoa feldolgozás mikéntzású, illetve magyar je, annak a különmûvészek által alleges élménynek a kotott táncábrázomegjelenítése salásokat. A tárlajátos eszközökkel, tot a hetven éve amelyet a tánc és született Martin Egy székesfehérvári az új mozgásmûvéGyörgy és Szalay szeti formák képviKarola emlékének kiállítás elé selnek. A XX. század ajánljuk. elejének magyar mûvéevezetésként a tánctörszei rendkívüli fogékonyténeti publikációkból jól issággal ragadják meg e táncélmény mert XVII-XIX. századi grafikai különféle vonatkozásait: Rudnay lapokat gyûjtjük egybe, köztük azo- nosztalgikus múltidézéssel és sírva kat a ritka dokumentumokat, me- vigadva, Aba-Novák a magyar falu lyek a régi táncstílus jellegzetes meg- eleven színektõl és formáktól duzzadó nyilvánulásait ábrázolják: a hajdú- panorámájának keretében, Vaszary tánc guggolásos és felugrásos mo- és Vértes Marcell az egzotikus rittívumait, a katonatánc összefogó- musú modern társas tánc jeleneteidzásos vagy kivont szablyával lejtett vel, Kövesházi Kalmár Elza pedig az formáját, s e fegyveres típus népi avantgárd táncfelfogástól ösztönözváltozatát, rokonát, a pásztortáncot. ve. A táncábrázolások e század eleji Nem hiányoznak majd a látnivalók nagy fellobbanásának kulcsfigurája közül a verbunk- és csárdásábrázo- talán Medgyessy Ferenc, aki domlások sem, melyek a XIX. század ele- bormûvek sorában jelenítette meg a jétõl lezajló táncstílusbeli átalakulást szilaj erejû és sodró szenvedélyességû szemléltetik. A mûvészek, akik mind- magyar tánc lényegét. ezt megörökítették, többnyire hatervezett fehérvári kiállítás elsõzánkba kerülõ külföldiek. Hosszabbsorban múzeumi anyagra épül, rövidebb itt tartózkodásuk alatt rajzolják le a népélet õket különösen ér- de a rendezõk szívesen látják magándeklõ mozzanatait, a viseletet és a személyek jelentkezését is, akik valamilyen figyelemre méltó táncábrázotáncot. lással rendelkeznek. múlt század második felében vidr. Nagy Zoltán szont már magyar alkotók uralmûvészettörténész ják a terepet: Izsó Miklós, Barabás Miklós, Lotz Károly, Munkácsy Mi- Városi Képtár - Deák Gyûjtemény hály, s kivételt képez a nálunk letele8000 Székesfehérvár pedõ osztrák mûvész, Canzi Ágost. Oskola u. 10. Legalább ilyen fontos változás, hogy telefon/fax: 22/329-431 a téma kilép a könyv- és folyóirat- e-mail: keptar@kabel.datatrans.hu

B

Tánc és képzõmûvészet

B

A

A

folkMAGazin


TÁNCHÁZ - NÉPZENE 2002. 1. Tendl Pál dallamai (Sopron) 5:20 Unger Balázs 2. Somogyi dalok 5:05 Kokojza egy. 3. Abaúji szlovák muzsika 3:50 Németh D. és a Figur banda 4. „Szigetközi nádas, berek” 4:31 Széles András 5. Lassú és sűrű (Cege) 4:05 Maruzsenszki Andor és zenekara 6. Gyimesi dalok 4:10 Fiastyúk énekegyüttes 7. Keserves és féloláhos (Gyimes) 2:21 Lehőcz Alexandra 8. Széki lassú és magyar 4:14 Virágvölgyi Márta és zenekara 9. Hertelendyfalvi dalok (Vajdaság) 3:47 Kocsis Zsuzsanna 10. Sokác lakodalmi köszöntő (Mohács) 2:26 Végh A., Nyitrai M. 11. Pe doi pasi és barbunc (Nagysármás) 3:42 Morotva zkr. 12. Lassú és pontozó (Magyarbece) 2:29 Dóra Áron és Tintér Gabi 13. Ádámosi csárdás és szökő 4:41 Csombor zkr. 14. Szerelem, szerelem... (Moldva) 2:24 János Hajnalka 15. Klézsei kettősök (Moldva) 2:35 Fábri Géza 16. Rutén lakodalmi zene (Técső) 5:16 Pál István és zenekara 17. Hajnali és csárdás (Kalotaszeg) 3:46 Hajdú Kinga és a Vilmos zkr. 18. Mérai csárdás és szapora 4:52 Szeredás zkr. Összidő: 69:34

folkMAGazin

25


Új Network lemezek a Fonóban

26

folkMAGazin


Ultramarin Elõzõ számunk CD-ismertetõjében szerepelt az Ultramarin produkció, amelyrõl most a szerzõ írását közöljük. Elhatároztam, hogy megmutatom, hogyan hallom a népdalokat. Mit hallok a belsõ hallásommal, amikor felcsendül egy magyar népdal. Orosz népdalokkal már több, mint tíz éve szoros viszonyban vagyok a Baba Yaga együttes tagjaként, és mindig ott motoszkált a fejemben a kérdés, miért nem próbálom meg ugyanezt magyar alapanyaggal. Az életem úgy alakult, hogy erre most nyílt lehetõségem. Most, amikor fényesen magyarkodnak a jól helyezkedõ kurzusmagyarok, én pedig nem vagyok biztos benne, hogy érdekli-e igazán az embereket manapság ebben az országban a saját népzenéjük. Nem próbáltam népdal-szakértõi tollakkal ékeskedni, nem törekedtem rá, hogy a kiválasztott dalok a legfrissebb gyûjtésekbõl származzanak. Éppen ellenkezõleg. Azokhoz a dallamokhoz nyúltam, amelyeket minden átlagos óvodás ismer. Szerintem ugyanis ezek egytõl egyig világslágerek. Arra gondoltam, ahhoz, hogy ez kiderüljön róluk, épp csak annyi hiányzik, hogy feldolgozzam õket. (Fõ az önbizalom, kisebb célokért el sem érdemes indulni.) Nagy tisztességnek tartom, hogy amikor az elsõ vázlatokat megmutattam a körülettem élõknek, egyik barátom mindjárt elhatározta, kiadót alapít, hogy ezt az anyagot megjelentethesse – ez lett a La Ventana Kiadó. A másik barátom meghívott, dolgozzam a hangstúdiójában, sõt, a nevet is felvette – ez ma az Ultramarin Stúdió. Az is jó érzés volt, hogy mindenki, akit felkértem, mûködjön közre a felvételeken, azonnal igen mondott. Salamon Bea volt az elsõ, aki csatlakozott hozzám, õt követte Herczku Ágnes és Agócs Gergely. A gitáros az a Sipeki Zoltán, akivel Salamon Bea a Heavy Méta zenekart csinálta, és aki nélkül Presser Gábor vagy Zorán el sem indul a színpad felé. Elõször dolgozhattam együtt a fiammal, Bornai Szilveszterrel, aki nagy segítségemre volt, mint zenész és mint hangmérnök egyaránt. Ezt a zenekart, az Ultramarint, nem magamnak hoztam létre. Hivatalosan nem is vagyok tagja. Az Ultramarin a lemezen hallható zenészek produkciója, és most, hogy már a boltokba került, a közönségé. Nekem már nincs dolgom vele. A háttérbõl figyelem, mi lesz a sorsa: szépen feloldozást nyer, mint valami bocsánatos bûn, vagy beleröpíti a magyar népdalokat azokba a régiókba, ahol már ott vannak az írek és még néhány olyan nép zenéje, amelyeknek sikerült felhívniuk magukra a figyelmet, és nem feltétlenül csak a népzene-rajongók figyelmét. Bornai Tibor

Buda Stage

Dzsesszpéntek Március 1-én a Trio Midnight és a vendégként meghívott Dresch Mihály koncertjével megkezdõdött a Raiffeisen Jazz Club koncertsorozata, amelynek keretében havonta egy alkalommal pénteki napon a hazai dzsesszélet kiválóságai „örömzenélnek” a Buda Stageben. Egy-egy alkalommal a fellépõk vagy kimagaslóan tehetséges fiatalok, akik vendéget is választanak az elõttük járó nemzedék tagjai közül, vagy épp az idõsebb generáció jeles képviselõi, akik fiatalokat kérnek fel közremûködésre. Legközelebb a Balázs Elemér Group tartja itt lemezbemutató koncertjét április 12-én, majd május 3-án a Cumó trió játszik, amelynek zongoristája, a 21 éves Oláh Cumó Árpád, akinek oroszlánrésze volt abban, hogy az együttes a legjelentõsebb európai tehetségkutató versenyen, a belgiumi Hoeillartban négy fõdíjat is kapott. Vendégük ráadásul Babos Gyula lesz. Június 7-én pedig a László Attila Band következik, amelyben Oláh Kálmán zongorázik. K.T.L.

A XIX. század hatvanas éveiben a ponyvakiadók sikerrel kezdték terjeszteni a Grimm testvérek által lejegyzett mese különbözõ átiratait. Ennek nyomán Hófehérke történetének szóbeli terjedése is elkezdõdött, így rövid idõ alatt nálunk is alapvetõ mesetípussá vált és azóta is a magyar népmesekincs részét képezi. Számtalan izgalmas változata alakult ki a Székelyföldtõl egészen Somogyig, melyeket ma már néprajzi gyûjtõk lejegyzéseibõl ismerhetünk. Mi egy olyan változatot választottunk, amelyik a klasszikus mese minden lényeges elemét tartalmazza, tehát a gyerekek számára a történetben semmi nehezen értelmezhetõ esemény nincs, mert ismerik. A dalok szövegei a magyar népköltészet hagyományait követik, a zene pedig arra mutat jó példát, hogy a manapság sokak által alábecsült hangszer, a szintetizátor is alkalmazható a zenei tradíciók folytatására, ha a szerzõ és elõadó a magyar népzene régi motívumkincsébõl, játékstílusából és díszítési hagyományaiból táplálkozik. A zenés, táncos mesejáték koreográfus rendezõje Mosóczi István. Az elõadást a Gödöllõ Táncegyüttes Táncszínháza mutatta be 2002. február 23-án. Az alkotók szándéka a szórakoztatáson kívül az is, hogy a gyermekek figyelme a hagyományos népi kultúra felé terelõdjék, és lássák, hogy azt a mai ember is használhatja gondolatai, érzelmei kifejezésére. Az elõadás megvalósítását támogatta az NKA Táncmûvészeti és Népmûvészeti Kollégiuma, Gödöllõ Város Önkormányzata és a Magyar Országgyûlés. (Kiss Ferenc)

folkMAGazin

27


Gyimesközéplok

ERDÉLY

Balánbánya (Gyergyó)

A Magyar Sajtófotó 2001. pályázaton Molnár Zoltán budapesti fotográfus hat felvételből álló sorozatával a Társadalomábrázolás - dokumentarista fotográfia kategóriában II. díjat nyert. A képek a Néprajzi Múzeum kiállításán láthatók március 16. és április 11. között.

28

folkMAGazin


Temetés Gyimesben Favágók - Komandó

1997-2001

Molnár Zoltán Spanyolországban és Portugáliában készült fotóiból állít ki májusban a Nyitott Műhely Galériában (Budapest, XII. kerület, Ráth György utca 4.), a Fotó hónap keretében. E képeket ősszel a marosvásárhelyi Vár Galéria mutatta be.

folkMAGazin

29


A hagyományok átadásának felelõssége Hiánypótló táncházvezetõi képzés Csaknem két évtized szünet után végre ismét indult egy táncházvezetõ-képzõ tanfolyam, mely a közelmúltban fejezõdött be. Az utóbbi években a táncházmozgalom igencsak érezte a vezetõk továbbképzésének elmaradását, ezért volt nagyon szerencsés és idõszerû a Táncház Egyesület kurzusának megszervezése Bakonyi Erika közremûködésével, amelynek a Belvárosi Ifjúsági Ház adott otthont. Ilyen továbbképzésre a hetvenes évek elején többre is sor került nyári táborok formájában, a Művelődési Intézet támogatásával, Héra Éva irányító szervezésével. Szakmai vezetőként magam is aktív szerepet játszottam benne, táncfolklorisztikai segítőm – egykori táncos társam – Martin György, a zenei munkatársak Sebő Ferenc, Halmos Béla és tanítványaik voltak. Ezeken a tanfolyamokon nagyon sok új tanárt képeztünk, s egy ideig az új vezetők el is tudták látni a táncházak irányítását Az viszont nem volt szerencsés, hogy utána majd két évtizedig nem történt hasonló továbbképzés, pedig az új vezetők neveléséhez egyre több gyűjtött tánc és pedagógiai tapasztalat halmozódott fel, s egyre több fiatal kívánkozott megismerkedni néphagyományainkkal, itthon és külföldön egyaránt. De miért is tartjuk fontosnak a táncházmozgalmat, az óvodai, iskolai néptáncoktatást, illetve a táncegyüttesek művészeti munkáját? Olyan sokat emlegettem már, hogy amikor élt még a hagyomány a nép körében, a nagyszülők, apukák, anyukák, a családon belül a testvérek, vagy egy-egy kis baráti közösség is milyen gondossággal adták át az ifjabbaknak, gyerekeknek népünk hagyományait. Azért írtam így, hogy „népünk hagyományai”, mert az említett közvetítők nemcsak játékokat, táncokat, dalokat tanítottak, vagy meséltek a gyerekeknek, hanem a népünk kultúrájának az egészét adták át az újabb generációnak. Ez nem volt csekély feladat! Amikor iskola sem volt a kisebb falvakban, településeken, különösen fontos szerep jutott ennek a nevelői munkának: a néphagyomány nevelte fel az ifjúságot.

30

Az iskolák általános megszervezése nagy segítséget jelentett abban, hogy a gyerekek megtanultak írni, olvasni, számolni. Megismerkedhettek hazánk és szomszédaink földrajzával, történelmével. Az irodalom, a költészet is gazdagította a gyerekek ismereteit, fejlesztette szépérzéküket, s elkezdődött az ének- és rajztanítás is. De mi történt mindeközben a korábban oly sok ismeretet közvetítő, nevelő néphagyomány értékeivel? Sajnos, az akkori tanítók ilyen ismeretekkel nem rendelkeztek, e tárgynak nem volt oktató, tanári gárdája, s igazán ma sincs megoldva ez a kérdés. Mi lehet ennek az oka? Az első, hogy hatalmas adattára van a néptáncainknak, népi játékainknak, népszokásainknak, melyek hajdan nevelték a kicsi gyermekközösségeket, de az ifjúság és a felnőttek magatartásformáit is szabályozta. Ezen értékek tanítása nem annyit jelent, mint az énekórán az énektanítás, rajzórán a rajz tanítása, vagy az irodalom tantárgy igényei szerint a vers vagy a regény olvasása. A néptánchoz – mint már említettem – az egész néphagyomány szervesen kapcsolódik, s olyan hatalmas ismeretanyagot, sokoldalúságot követel, ami bizony csak nagy munka árán szerezhető meg. Arról még nem is szóltunk, hogy egy tanárnak nemcsak egy tájegység hagyományait kell ismernie, hanem szinte valamennyit, sőt, a nemzetiségek, illetve a szomszéd népek tradícióját is, hiszen ezek tanulmányozása nélkül nem érthetjük meg igazán a magunkét sem. A néphagyomány mellőzésének másik okára Kodály Zoltán hívta fel a figyelmet a Magyar Népzene Tára – Gyermekjátékok kötete bevezetőjé-

folkMAGazin

ben (1951): „Flóri könyve” óta (1830) legtöbb nevelőnk abban a tragikus tévedésben élt, hogy a népet nevelni annyi, mint valójában kiforgatni, másra, jobbra, értsd: idegenre tanítani. Fokozódott ez 1850 után, az osztrák tanítási rendszer bevezetésével. Földfeletti és földalatti csatornákon bőven áramlott be a német ízlés, de nem a jó, a nagyok útját egyengető, hanem az alacsony, a tucat és fércművek szálláscsinálója. Aki nem lapozza át e félévszázad iskolai és óvodai gyűjteményeit (kritikai történetük még nincs megírva), nem lehet képe róla, micsoda nemzetpusztító merénylet készült itt gyermekeink, s bennük az egész magyar jövő ellen. Ahová eljutott, kipusztította a még megmaradt hagyományt...” Talán ez a néhány gondolat magyarázatot ad arra, hogy az iskolai oktatásba miért nem került be a néptánc, a néphagyomány. S még az is tudnivaló, hogy korábban a gyűjtések – a népzenét kivéve – hiányosak voltak, ezért a táncokat tanító tanárok pedagógiai módszere sem alakult ki. Hiszen 40-50 éve a táncot úgy tanultuk, hogy oktatóink megmondták, hogy ebből a motívumból ennyit, a másikból annyit táncoljunk, a térben így vagy úgy haladjunk. Időnként kérték, hogy rögtönözzünk, de akkor még a táncok belső törvényszerűségeit nem ismerte senki. Hála Istennek, azóta nagy előrelépés történt, a táncok gyűjtése és azok belső törvényeinek feltárása ügyében. Ennek eredményeképpen ma városi környezetben is képesek vagyunk újraéleszteni a néphagyományt, s tovább is tudjuk adni, mint hajdan történt ez a nép körében. Ez nagyon nagy dolog, ezt csodálja a világ körülöttünk, mert ilyen


Kanyó Béla felvétele a 2001-es Táncháztalálkozón készült

formában tradíció újraélesztése, ápolása, megmentése sehol sem történik. Sajnos, ez a különleges kultúramentés nálunk is nagyon szűk körökre korlátozódik, mert nincs elegendő szakember, szaktanár, akik az ehhez szükséges széleskörű ismerettel rendelkeznének. Néhány iskolában már sikeres a néptáncoktatás, de még messze nem a teljes iskolahálózatban. A táncházvezetői tanfolyam hiánypótlást végzett, hiszen a hallgatók közül sokan nemcsak táncházakban hasznosítják ismereteiket, hanem iskolákban, óvodákban vagy együtteseknél. A képzés két éves volt, havonta egy-egy hétvégén találkoztunk, szombaton és vasárnap. Az első félévben 28 fővel indultunk – közülük húszan végezték el sikerrel. Legtöbben vidékről jártak a tanfolyamra, ketten Kolozsvárról. A tanfolyam gyakorlati tánc és játék tanulásán túl (a dunai, tiszai, erdélyi dialektusterületekről 12 tájegység, játékmódszertan, játéktípusok; testséma – Timár Sándor, Sándor Ildikó, Tálas Ágnes) táncfolklorisztikai alap-

ismeretekkel (Dr. Pesovár Ernő), tánctörténettel (Kaán Zsuzsa), általános és csoportpszichológiai és pedagógiai ismeretekkel, különböző korosztályok tanításának elemzésével (Stang Tünde), ünnepi szokásainkkal (Karácsony Molnár Erika), népzenével (Eredics Gábor), daltanítással (Fábián Éva), néprajzi alapismeretekkel, a néprajzi gyűjtés módszertanával és hagyományoktatással (Sándor Ildikó, Agócs Gergely), táncjelírással (Neuwirth Annamária) és művelődésszervezéssel (Németh Katalin) foglalkoztunk. A tanfolyam szombati órái után aprók táncába és táncházba látogattunk, mely után az ott látott módszertani fogásokat összegeztük. Feladat volt még az egymás közti tánctanítás, gyerekek egymás előtti tanítása és annak értékelése – időnként vendégtanárokat is fogadtunk (Furik Rita, Richtarcsík Mihály, Plugor Judit és Könczei Árpád). Nagy élményt jelentett a hallgatók számára a két nyári tánctábor. Az első évben a szlovákiai Gombaszögön, a második alkalommal pedig az erdélyi

folkMAGazin

Magyarlapádon volt a tánctábor (a fent említett táncoktatók vezetésével), ahol a hallgatók adatközlőkkel is találkozhattak. Mindez azért volt fontos, hogy a leendő táncházvezetők más-más kulturális közegben is tapasztalatot szerezzenek, idegen terepen is próbáljanak meg kapcsolatokat teremteni, hiszen a táncházban nap mint nap más-más emberekkel találkozhatunk. A felsorolt tantárgyak, feladatok mennyisége azt igazolja, hogy a hallgatóknak két év alatt, havi találkozókkal nagyon kevés idejük jutott a záróvizsgára felkészülni. Mégis örömmel írhatom, hogy megértették a néphagyomány jövőbeni szerepét, s azt, hogy a tanfolyam csak irányadó volt arra, hogyan készüljenek fel az adott módszer segítségével a jövőbeni feladatokra. Megértették, hogy miként használják fel népi műveltségünk gazdag értékeit az oktatói, nevelői munkában, és hogy ezekhez az értékekhez csak felelősséggel nyúlhatnak.

Timár Sándor Budapest, 2002. február 27.

31


FELHÍVÁS!

V. Kárpát-medencei Verbunkverseny A Zalaegerszeg Megyei Jogú Város anyagi támogatásával a „Tedd ki a pontot!” Nemzetközi Legényesverseny példáján elindulva az 1998-as évben versenysorozatot hirdettünk meg, amelynek célja, hogy mi, mai táncos fiatalok a Kárpát-medence jellegzetes, szép férfi táncával, a verbunkkal kössünk mélyebb ismeretséget. Ez az adott táncok ismerete mellett az adatközlővel való személyes ismerkedést is jelent. A sorozatot az első évben Zerkula János (Gyimesközéplok) táncával kezdtük, majd pedig a Marossárpatakon élő Székely János táncával ismerkedtünk. 2000-ben a mérai Berki Ferenc (Árus) verbunkja volt terítéken, tavaly pedig Fülöp Ferencnek, a Decsi Hagyományőrző együttes kiemelkedő táncosának anyaga volt a feladat. Az idei évben egy másik még élő nagy verbunktáncos egyéniség megismerését tűztük ki célul: a Gyimesközéplokon élő Blága Károlyét („Kicsikóta”). I. forduló: Kötelező tánc A táncos feladata, hogy 2 perc időtartam alatt féloláhos és verbunktáncot mutasson be Blága Károly táncából. A kötelező folyamatot az 504. sz. MTA filmen látható tánccal kell kezdenie, majd a fennmaradó időben a táncos szabadon építkezhet a leírt táncanyagból. II. forduló: Szabadon választott tánc A táncos feladata, hogy két perces időtartamalatt rögtönzött táncot mutasson be Blága Károly táncaiból, melyet kiegészíthet bármely gyimesi adatközlő féloláhos és verbunktáncával. Segédanyagok: táncjelírás és filmanyag, amelyek a Zalai Táncegyüttes adattárában rendelkezésre állnak, és a benevezett versenyző kérésére átmásolhatóak. Táncjelírás és filmanyag kérdésében Czigány Árpádné Ibolyánál lehet érdeklődni. A zsűri öt tagból áll, soraiban a hazai szakembereken kívül helyet foglal Blága Károly is. Értékelési szempontok: 1. A tánc hitelessége, stílusa 2. A szabadtánc építkezésének színvonala 3. A táncos megjelenése, magatartása, viselete

„TEDD KI A PONTOT!” VI. Nemzetközi Legényesverseny

Pénzdíjak: I. díj: 50.000 Ft; II. díj: 40.000 Ft; III. díj: 30.000 Ft; IV. díj: 20.000 Ft; V. díj: 10.000 Ft A zsűri feladata a felajánlott díjak odaítélése is. A verseny időpontja: 2002. május 12. 10.00-16.00 Helyszín: Városi Hangverseny és Kiállítóterem, Zalaegerszeg, Ady út A verseny ideje alatt fesztivál zajlik városunkban, amelyen külföldi együttesek mellett több mint tíz hagyományőrző együttes is részt vesz. Vendégeink lesznek többek között Vajdaszentivány, Gyimesközéplok, Panit, Nyárádselye, Nyárádmagyarós, Marossárpatak, Külsőrekecsin hagyományőrző táncegyüttesei. A versenyre jelentkezőknek díjtalanul biztosítjuk a szombat éjszakai szállást, valamint a szombati ebédet és vacsorát. A Dunántúl területén, négy versenyző egyidejű felkészülése esetén a kötelező anyag letanításához díjtalanul oktatót biztosítunk. A jelentkezés módja: Kérésre jelentkezési lapot is küldünk, de ezen kívül a megadott telefonszámon, vagy személyesen is lehet nevezni a verseny megkezdésének pillanatáig. A díjtalan szállás és étkezés igénybevételére csak a május 1-ig regisztrált versenyzőknek van lehetőségük. Jó felkészülést kíván a Zalai Táncegyüttes Egyesület, Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzata Kulturális és Idegenforgalmi Bizottsága! Információ: Gönczi ÁMK 8900 Zalaegerszeg, Landorhegyi út 21. tel.:92/596-482

A felkészüléshez szükséges videófelvételt – hozott kazettára – és táncírást a rendezőség ingyen bocsátja a versenyre jelentkezők részére, a nevezési díj (1.500,- Ft) befizetését igazoló szelvény vagy másolatának bemutatását követően.

2002. április 27. – Budapesti Művelődési Központ A versennyel a rendezőség segítséget kíván nyújtani a legényes tánc minél magasabb színvonalú elsajátításához és továbbéltetéséhez. Az évenkénti versenyen a Kárpát-medence kiváló legényes táncosainak anyaga kerül sorra Kalotaszegről, a Küküllő mentéről és a Mezőségről. A versenyre 18. életévüket 2002. Szent György napjáig betöltött férfiak jelentkezhetnek. A táncosokat öt tagú szakmai bizottság értékeli. I. Kötelező tánc: Berki Ferenc „Árus” filmre vett táncaiból a rendezőség által kijelölt három folyamat

Nevezési határidő: 2002. március 31. Tervezett díjak: I. díj: 100.000,- Ft; II. díj: 70.000,- Ft; III. díj: 50.000,- Ft A kitöltött nevezési lapokat a nevezési díj befizetését igazoló szelvény fénymásolatával együtt kérjük visszaküldeni. Külhoniak nemzetközi postautalványon vagy átutalással a Budapesti Művelődési Központ 11784009-15490610 számlaszámára adhatják fel – országuk pénznemében – a nevezési díjnak megfelelő összeget.

II. Szabad tánc: Mérai legényes (8–12 pont rögtönzés) A versenyző szabadon építkezhet a kötelező folyamatokból és/vagy Tötszegi István „Bonc Pitti”, Kömös György „Gazsi”, Árus Béla és más mérai táncosok anyagából, a táncfolyamatok építkezési elveinek megfelelő módon történő újraalkotásával.

32

folkMAGazin

Budapesti Művelődési Központ Bartók Táncegyüttes Alapítvány H-1518 Budapest Pf. 145. tel.: 36/1/371-2782 fax: 36/1/371-2761 e-mail: bartok@bartokdance.hu


ÖRÖKSÉG-HÍREK www.folkorokseg.hu

Khamoro Cigány Tánc Stúdió

XII. Gyermek és Ifjúsági Néptánctalálkozó Április 5-6-7., Szeged Információ: Orbán Hedvig igazgató Szeged, Gyermekek Háza, 6724 Kálvin tér 6. Telefon, fax: 62/420-278

A Khamoro Cigány Tánc Egyesület 2001-ben alakult, céljai a cigány tánckultúra, a cigányzene, a hagyományok megőrzése, a roma és nem roma gyerekek, felnőttek oktatása, tánctáborok, táncházak, tánckurzusok szervezése. Az egyesület vezetői Szitai Mária, Farkas Zsolt (a Kalyi Jag Együttes tagjai), a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskola folklór tanárai, a Khamoro Cigány Tánc Stúdió vezetői. Több éve tanítunk általános iskolákban, táncházakat tartunk, itthon és külföldön egyaránt. Szakmai körökben köztudott, hogy a táncos motívumok keverednek, ezáltal nem őrzik meg eredeti formájukat. Ezért szükség van arra, hogy ezeket a táncokat olyan hiteles előadóktól tanulják meg, akik megőrizték ennek a műfajnak a tisztaságát. Szükségesnek éreztük tehát egy olyan fórum életrehívását, ahol tanulni és fejleszteni lehet a cigány táncok eredeti formáit. A táncstúdió idén februárban indult a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskolában (1068 Budapest, Felsőerdősor u. 6.). A tanfolyamokon a jelentkezők az alábbi táncokat sajátíthatják el:

III. Országos Ifjúsági Néptáncfesztivál Április 26-27-28., Pápa Jelentkezési határidõ: március 15. Információ: ÁFEOSZ, Varga Edit, 1054 Budapest, Szabadság tér l4. Telefon: 353-4222, 30/301-3314, Fax: 311-0066 II. Országos Ifjúsági Szólótáncverseny Május 24-26., Eger Információ: Megyei Mûvelõdési Központ, Lisztóczki Mónika 3300 Eger, Knézich K. u. 8. Telefon: 36/510-025, Fax: 36/510-029 ÖRÖKSÉG GYERMEKTÁNC FESZTIVÁLOK GYERMEKMAJÁLIS Május 4-5., Kecskemét Jelentkezési határidõ: március 15. Cím: Vajda Péter Mûvelõdési Központ, Csasztvan András 5540 Szarvas, Kossuth tér 3. Telefon, Fax: 66/311-464 Részvételi költség: szállás 1.000 Ft/fõ/éj, napi három étkezés 1.300 Ft/fõ PÜNKÖSDÖLÕ Május 18-19., Szekszárd Jelentkezési határidõ: március 15. Cím: Babits Mihály Mûvelõdési Központ, Matókné Kapási Júlia 7100 Szekszárd, Szent István tér 10. Telefon/fax: 74/316-722 Részvételi költség: 2.300 Ft/fõ SZOMSZÉDOLÁS Május 24-26., Debrecen Jelentkezési határidõ: március 15. Cím: Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelõdési Intézet, Koroknai Katalin 4026 Debrecen, Kálvin tér 2/a. Telefon: 52/530284, 52/413-977, Fax: 52/416-040 Részvételi költség: szállás 1.000 Ft/fõ/éj, napi 3 étkezés 1.000 Ft/fõ

Országos Nemzetiségi Fesztivál és Minõsítõ Verseny Ráckeve, 2002. április 27-28. Április 27. - szombat Délelõtt 10 órától - Néptáncosok Országos Bemutató Színpada: minõsítõ verseny A verseny után a román és cseh vendég együttesek mûsora. Este táncház, muzsikál a Szalamás Zenekar. (helyszín: az általános iskola csarnoka) Április 28. - vasárnap: Délután 14 órától - menettáncos felvonulás 15 órától - nemzetiségi gálamûsor (helyszín: az Ács Károly Mûvelõdési Központ szabadtéri színpada) Bõvebb információ: Ács Károly Mûvelõdési Központ, Ráckeve Budai Gábor igazgató Tel/fax: 06-24-518-650, 06-24-424-150 muvkozp@mail.matav.hu

folkMAGazin

Szatmári cigány táncok (Nagyecsed) Szatmári cigányos csárdás Cigány botoló Romániai csingerálás Az oktatás első felében a tánc elméleti részével foglalkozunk, videó anyagok segítségével betekintést nyújtunk az archaikus cigány táncok formáiba; második részében pedig a tánctanulással. Egy-egy dialektus megtanulása két hónap, a foglalkozásokra heti két alkalommal, szerdán és pénteken, 16 órától 19 óráig kerül sor. A kéthónapos tanfolyam (16 alkalom) részvételi díja: 9600 Ft/fő. Célunk olyan táncoktatókat és táncosokat kinevelni, akiknek a jövőbeni célkitűzései közé tartozik a hagyományos cigány tánc oktatása, illetve annak magas szinten való művelése. Minden jelentkezőt szeretettel várunk! Jelentkezés: Khamoro Cigány Tánc Egyesület 1107 Budapest, Szállás u. 15. Szitai Mária: 06-30/224-8055 Farkas Zsolt: 06-20/361-5140

33


TáncFA állítás Digitális filmarchívum készül A magyar néptánc – vagy tágabban fogalmazva: Kárpát-medencei tánckultúránk – tömegek érdeklõdését és támogatását tudhatja maga mögött. E mûfaj majd fél évszázada hivatásos formában megjelenik a színpadon, fiatalok tízezrei mûvelik az amatõr mûvészeti mozgalmak keretében, az elmúlt 25 év alatt pedig önálló szubkulturális létre tett szert, városi táncházak képében. A növekvõ társadalmi elismertség jeleként a Nemzeti Alaptanterv a néptáncot beemelte a közoktatásba az iskolakezdéstõl a középiskolás korig, valódi elismertségét pedig az mutatja, hogy egyre több iskola ténylegesen fel is veszi tantervébe e tárgyat, és ennek nyomán százak választhatják szakmájuknak a néptánc-pedagógiát.

Ne felejtsük el azonban, hogy e széles alkalmazási paletta egy gyökérbõl táplálkozik, mindig a „tiszta forráshoz” nyúl viszsza: az eredeti, autentikus néptánchoz, a paraszttáncosok tudásához, mozgáskészségéhez. E tudás megszerzésének mai, általánosan használt elsõdleges forrása a kiemelkedõ táncosokról készített mozgóképes felvételek. Az autentikus táncosok, a táncos „adatközlõk” repertoárjának filmes rögzítése ugyan már az 1920-as évek végén megkezdõdött, a néptáncokat jelentõsebb mértékben az ötvenes évek óta veszik mozgófilmre a kutatók. Sokáig csak a 16 mm-es fekete-fehér, többnyire néma filmfelvételek szolgáltatták az – esetenként így is csak szûkös – alapot az érdeklõdés kielégítésére. A felvételek zöme az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztályának központi gyûjteményébe került, majd ennek egy részét a Népmûvelési Intézet Néptáncosok Szakmai Háza, mint szolgáltató tette a szélesebb szakmai közönség számára hozzáférhetõvé. A XX. század hetvenes éveinek végére, nyolcvanas éveinek elejére a néptánc-együttesek és a táncházak tömegeket megmozgató hatása nyomán egyre növekvõ igény jelentkezett újabb és újabb táncos anyagok megismerésére, illetve a már ismert táncok érdekesebb változatainak feltárására. Szakmai központok vezetõi, koreográfusai és táncosai szerveztek gyûjtõutakat vagy hívtak meg autentikus adatközlõket, hogy tudásukat bõvítsék, munkájához eredeti és új anyagot találjanak, amely eredetisége révén koreográfiájuknak, tanítási készletüknek egyéni jelleget és értéket ad, és – nem utolsó sorban – mindig rendelkezésükre áll. E társadalmi gyûjtések során nagy mennyiségû videofelvétel készült. Szerencse, hogy az érdeklõdés és az aránylag elérhetõ árú videotechnika egyidejûleg akkor jelent meg, amikor régiónkban még volt alkalom eredeti táncos eseményeket, vagy megrendezett körülmények között nagyszerû elõadók hiteles táncait rögzíteni, és így megõrzését egy idõre biztosítani. A néptánc autentikus alkotói, a kiemelkedõ tehetségû paraszttáncosok megfogyatkozásával tûnik ki egyre

34

észrevehetõbben a gyûjtõk munkájának jelentõsége, ráadásul a néptánc megismerése iránt változatlan igény mutatkozik. Világossá vált, hogy ezen improvizatív kinetikus tudás efemer „terméke” – a néptáncos mozgásformák – értõ módon való átadásának hagyományos folyamata és kreatív továbbéltetése az életformák változásával megszakad. Megszûnik tehát az a kiapadhatatlannak hitt forrás, amelyhez eddig mindig viszsza lehetett térni újabb és újabb felvételek készítése érdekében. Ezért az eredeti táncokról készült felvételek törvényszerûen felértékelõdnek. Ám éppen rögzítési technikájuk, az olcsóbb, tehát gyengébb kategóriába tartozó (rendszerint VHS, S-VHS, Hi8 rendszerû) videoszalagok fokozatos romlása miatt várható az értékes képi anyag eltûnése – e felvételek bizony veszélyeztettek. Ugyanakkor azt is észre kell vennünk, hogy a különbözõ helyen készített felvételek létérõl többnyire csak azok az egyének vagy intézmények tudnak, akik azokat elkészítették. Az internet megjelenésével a néptánc forrásanyagról való tájékoztatás, annak elérhetõsége és megõrzése területén új lehetõség tárult fel. A videós gyûjtemények digitalizálása és internetes hozzáférhetõségének biztosítása révén egyszerre oldódna meg az értékes néptáncos mozgóképi anyag megõrzése és társadalmilag széles körû megismertetése. Ezért kezdeményezte az MTA Zenetudományi Intézet Néptánc Osztálya egy TáncFilm Adatbázis felépítését, vagy TáncFA állítást (ültetést?), eleinte csak szûk körben, néhány együttesvezetõvel, akikrõl tudtuk, hogy jelentõsebb saját videós gyûjteménnyel rendelkeznek. Ahogy a kezdeményezés híre elterjedt, mind többen csatlakoztak, mára körülbelül már negyvenen álltak nevükkel és gyûjteményükkel az ügy mellé – úgy tûnik, a csemete gyökeret eresztett. Célunk elsõsorban az, hogy a digitalizálás révén megõrizzük az eredeti, autentikus táncosok mozgásanyagát, és az internet révén ismertté is tegyük azoknak létét. De nem állnánk meg egy szöveges adatbázisnál (tehát mondjuk annak táblázatos feltünteté-

folkMAGazin

sénél, hogy Magyarózdról hány pontozó található a Zenetudományi Intézet Néptánc Archívumában, és azt ki, mikor táncolta, gyûjtötte), hanem magát a tényanyagot, a néptáncról készült, immár digitalizált felvételeket is közzétennénk. Talán mindenki számára egyértelmû, hogy ez a megoldás a néptáncpedagógusi és alkotói-koreográfusi munka eredményességét, hatékonyságát jelentõsen növelné. Minden szakember, együttesvezetõ, oktató és táncos csak nyerhet azon, ha nem kell heteket, hónapokat azzal töltenie, hogy a számára fontos táncanyagot felkutassa, újabb anyagot ismerjen meg, idejét utazással és keresgéléssel töltse. Ha könnyen felmérhetjük, hogy egy-egy megismerni kívánt tánctípusról vagy területrõl van-e már gyûjtött tánc, talán nem fogjuk elõdeink munkáját esetleg feleslegesen megismételni. Ha mégis úgy találjuk, saját gyûjtésre is szükségünk (és lehetõségünk) van, az elõzmények ismeretében felkészültebben mehetünk a választott területre. Az pedig még felmérhetetlen, vajon hány újabb érdeklõdõt vonz majd a néptánc felé, ha láthatja annak eredeti, tiszta formáját. A „TáncFA állítást”, mintegy demonstrációként, a résztvevõk néhány perces saját gyûjtés beadásával kezdik, amelynek digitalizálását a Néptánc Osztály elvégzi. Ez az anyag az elkészültét követõen várhatóan a Zenetudományi Intézet honlapjáról (www.zti.hu) lesz elérhetõ – a már digitalizált anyagból három képkockát itt is láthatunk. Azzal persze mindannyian tisztában vagyunk, hogy a terv valós megoldása jelentõs költséggel és tetemes idõráfordítással jár majd – olyan mértékû feladat, amely csak komoly támogatással, pályázatok útján végezhetõ el. Fel kell tárni a rendelkezésre álló, sok különálló helyen fellelhetõ anyagot, annak teljes áttekintése után szakmai és képminõségi szempontból válogatni, végül a mûszaki munkálatok (digitalizálás, vágás) és adatolás után szerverre helyezni, s az adatok folyamatos elérhetõségét biztosítani kell. Természetesen minden érdeklõdõ csatlakozását szívesen látjuk, akár anyaggal, akár arról való információval, hogy hol található csatlakoztatásra érdemes anyag. A csatlakozásnak azonban két feltételt szabtunk: a beadandó anyag eredeti néptánc és eredeti gyûjtés legyen, tehát nem valahonnan másolt kópia. Jelentkezni e sorok írójánál lehet a Zenetudományi Intézet címén (1014 Budapest, Táncsics Mihály utca 7.), vagy e-mailben (janosf@zti.hu), azaz stílszerûen az inteneten keresztül. Fügedi János


Táncos egyéniségek

A gyimesközéploki Blága Károly Kicsi Kóta A gyimesközéploki sötétpatakiak közösségi és szellemi életének egyik jelentõs, talán a legkifejezõbb személyisége Blága Károly, melléknevén Kicsi Kóta. 1931. január 14-én született a gyimesközéploki Sötét-patakon, Blága Károly Kóta és Molnár Katalin kilencedik gyermekeként. A család eredetileg csíkdámfalvi származású, Sötétpatakra Gyimesfelsõlokról költöztek ki. A Blága család híres volt jó táncos, jól éneklõ, mulató tehetségérõl. Kicsi Kóta édesanyja nagyon szépen énekelt, a gyerekek összeálltak párba táncolni és a nagyobb tanította a kisebbet. A szülõk úgy szerették volna, hogy a gyerekeik is jó táncosok legyenek. Így nagyon korán, gyerekkorban megtanulták a gyimesi közösség táncait és mehettek a serketáncba. Fiútestvéreivel együtt édesapjától tanulta a férfitáncokat: a verbunkot és az oláhost. Az oláhos volt a kedvence, bár mindkettõt kiválóan tudja. Blága Károly az elemi iskolában öt évet végzett. Szeretett tanulni és legkisebb fiúgyermek lévén a szülei is taníttatni szerették volna. Blága Károly számára a családi emlékek meghatározóak értékrendje kialakulásának szempontjából. 1949-ben Antal János vezetésével alakult meg a helyi hagyományõrzõ tánccsoport, ahová a katonaságig, 1952-ig járt. Legnagyobb táncos élménye elsõ színpadi fellépéséhez kötõdik: Csíkszeredában lépett fel a csoport, ekkor látta édesanyja színpadon szólóban táncolni és nagyon büszke volt a fiára: „kicsi fiam, olyant táncoltál, hogy nem s a lábaidon jártál, hanem olyan dróttal rángattak”. A fiatal emberek számára a táncalkalmak biztosították a találkozás, az ismerkedés lehetõségét más helységek fiatalságával, s a párválasztás. Blága Károly is a táncban ismerte meg jövendõbeli társát, a felsõloki Bodor Annát. A munkaszolgálatos katonaság letöltése után erõsödött meg kapcsolatuk, 1956. június 24-én házasodtak össze. 1970-ben feleségével együtt ismét tagja lett a helyi tánccsoportnak. Rendszeresen jártak a „Megéneklünk Románia” versenyekre, úgy mondta: „versenytáncba”. Bukarestben oklevelet és érmet is kapott szólótáncáért. Blága Károly életét nagyban befolyásolta a tánccsoportban eltöltött sok-sok évtized, a velük aratott siker, elismertség, ismeretségek. Számára és az õt körülvevõ környezet számára a mai napig nagyon fontos a tánc, mint szórakozási, közösségi forma megléte. Életében igen jelentõs szerepet játszott a lakodalmi „gazdáskodás”. Ezáltal fellépése, kifejezõkészsége finomodott. 1962-tõl 2001 februárjáig összesen 407 lakodalomban gazdáskodott. Jó kiállása, megjelenése miatt a szûkebb és tágabb ismeretségi köré-

Tündik Tamás felvétele (1998.)

ben igen népszerû. A mai napig rendszeresen gazdáskodik. Mint lakodalmi gazda és mint táncos elõadó jó empatikus képességgel rendelkezik, jól „reagálja le” a közönség jelzéseit, akik szívesen hallgatják élvezetes, fordulatokban gazdag elõadását és nézik szép mozdulatait tánc közben. Ez az elismertség inspirálhatja további variációkra táncban és beszédben egyaránt. Blága Károly verbunkjáról az elsõ filmfelvételt 1962-ben Martin György készítette (MTA ZTI Ft. 504). 1980-ban Zsuráfszki Zoltán táncos, koreográfus, Martin György tanítványa, rendezett Blága Károly csûrjében táncgyûjtést (MTA ZTI Ft. 1063.). Ezután Blága Károly két ízben (1982 - SzH SVHS B. 34., 1986. Selyemgombolyító) járt feleségével Magyarországon, s mindkét alkalommal készült felvétel táncaikról. Azóta több kisebb-nagyobb lélegzetvételû gyûjtés született közremûködésével erdélyi bemutatókon, kisebb magyarországi vendégszerepléseken. Blága Károlyt kivételes vele született képességek, tehetségek jellemzik: jó a memóriája, kiváló a beszédkészsége, elõadói vénája, hallása és ritmusérzése, szervezési készsége, valamint kreativitása. Táncos elõadói egyénisége határozott, jó kiállású, nem zavarja a reflektorfény, hiszen a saját közegében gyakorolt lakodalmi gazda szerep jó

folkMAGazin

terep az önálló fellépésre. Az a tény, hogy színpadon, idegen helyzetben, nem a megszokott közegben szerepel, nem változtat stílusán, motívumanyagán, táncszerkesztésén. Táncos tehetségére, elõadói készségére azt lehet mondani, hogy „tiszta táncos egyéniség”: a táncban közérthetõen fogalmaz, nem bonyolítja túl a táncszerkesztést. Kreativitásának egyik alapja a zene, a zene által kapott érzelmi impulzusok. Gyakran emlegeti, hogy mikor a muzsika megszólal, attól kezdve neki csak a zene létezik és maga a táncöröm. A zenei impulzusok, inspirációk mûködtetik benne a pillanatnyiság érzetét, élvezve a zenét, a táncot, melybõl motivikai variációi születnek. Fontosnak tartja a zene ismeretét, a zenére és az általa keltett impulzusokra való odafigyelést, valamint a férfi vezetõ és a nõ alkalmazkodó szerepét a páros táncokban. A táncok alapos ismerete alapján verbális tánctudása egyszerûen, lényegre törõen, plasztikusan megfogalmazott. Tánchoz való tehetsége, a zene iránti érzékenysége eredményezi fogékonyságát, tudatosságát a tánc iránt. Táncos motívumkészletének alakulása, lassú, folyamatos változása, érése egész élete során zajlik. Mindig érik élmények, elles mástól figurát, kitalál, hozzátesz az addigiakhoz a hagyományos kereteken belül. Jó memóriája sokat segített neki a táncegyüttesben való sikeres munkában, amikor beállított táncfolyamatokat kellett táncolniuk. A „Gyimesbe járók” olyan adatközlõnek ismerhették meg Blága Károlyt, akinek mûveltsége sok irányba nyitott. Ismeretanyagában jelentõs helyet foglal el a helyismeret, a történeti tudat, és a táncélet. A közösség történeti tudatát világosan ki tudja fejezni, tudása alapos, közérthetõen fogalmaz. Történeti tudásával erõsíti közössége történeti tudatát és identitástudatát. Sokszor hivatkozik az idõsebbektõl hallottakra, mintegy alátámasztva ismereteit. Blága Károly kivételes megõrzõ egyéniség. Általánosnak mondható az a tény, hogy a hagyományos közösség maga fölé emeli azokat az alkotó egyéniségeket, akik többlettudással, tehetséggel rendelkeznek, ezáltal a közösség javára tehetnek, elnyerve annak megbecsülését. Blága Károlyban a fenti ismérvek egyesülnek. Közössége elismeri tudását, elfogadják, mint közösségvezetõt és mint szokásszervezõt, de õ nem kiemelkedni, kiríni akar a társaságból, hanem tudásával, tehetségével akarja a közösség javát szolgálni. Boldogan fogadja, hogy a gyimesi kultúra – amit megõrzött, fenntart és hordoz – érdekli az embereket, s mindezt általa ismerhetik meg. Így nem fog veszendõbe menni, mert õ ezzel „tud szolgálni”. Bakonyi Erika

35


HAGYOMÁNY VAGY LEHETŐSÉG - avagy hol lehet a néptáncot tanítani?

Mindenhol, ahol arra megfelelő az érdeklődés, illetve elegendő Ez a forma sajnos egyre jellemzőbb már az olyan megvál„tanító” és „tanuló” van. Azzal, hogy ki ma a tanító, majd ké- tásnak hitt területekre is, mint Erdély, vagy a Felvidék, ahol a sőbb foglalkozunk, nézzük először, hogy kik azok az úgyneve- közelmúltban még számos helyen megtalálhatók voltak az erezett tanulók. Ebben a csoportban többféle lehetőséggel találko- deti, vagy ahhoz közel álló alkalmak a szórakozásra. Sajnos az zunk, hiszen vannak (sajnos egyelőre kisebbségben), akik ma- egyre szaporodó táborok – melyeknek csak igen kis része foguk érzik szükségét a tanulásnak. Ők valamikor gyermek- vagy galmazza meg a monetáris bevétel igénye mellett a kulturális kamaszkoruk körül kerültek kapcsolatba a népi kultúrával, és elmélyülés lehetőségét – szintén nem sokat javítottak a helyzeaz meghatározó tényezővé vált életükben. Ők azok az emberek, ten. A fiatalok, akik valamilyen formában be tudnák illeszteni akik legyenek bárhol a világban, mindig otthon érzik magukat, az életvitelükbe ezt a kultúrát, ma már elvétve mennek ilyen hiszen olyan erős az identitásuk, olyan maximális a kötődé- helyekre, inkább csak az utolsó mohikánok látogatják ezt a kisük, hogy bármilyen hatás is éri őket, kitartanak eredeti hit- kapcsolódási formát. vallásuknál – ők adják a „kemény magot”. Létszámuk azonban Van azonban módja annak, hogy ne kelljen vesznie minda társadalom egészét nézve sajnos elenyésző, legfeljebb olyan annak a kultúrának, amely elválaszt más nemzetektől, ugyanhírességek kerülnek ki belőlük, mint néhány énekesünk, zené- akkor lenézés vagy meg nem értés hordaléka nélkül biztosítja szünk, és táncosunk, a sajátos identitást. Ez akiket mintegy skanpedig a nevelés, amely zenben megjelenő régi az oktatás mellett ma vágású múzeumi táregyre jobban a pegyakat szemlélnek a dagógia homlokterébe kevéssé elmélyültek, kerül. Az oktatás a bár tisztelik tudásukat, kognitív oldalt célozelkötelezettségüket, és za meg, a nevelés pehivatástudatukat. Ettől dig az affektív-emociazonban ők még sajonális tartalmakat ranálatosan kirakati tárgadja meg, tehát végyak maradnak, bárgül is az erkölcsiségre milyen tiszta is az, amit apellál. A kultúra somagukban hordoznak. hasem lehet tudatosan Ezek az emberek tanulható, csak példaáltalában megjelennek értékűen elsajátítható. minden olyan helyen, Olyan helyeket kell ahol a tánc is előfortehát teremteni, ahol dul, ezért nehezen ela nevelés aspektusai választhatók a népműezeket a stratégiai ponKanyó Béla felvétele a 2001-es Táncháztalálkozón készült vészet ezen ágától. A tokat tudják megrahetvenes években induló táncházaktól kezdődően a ma már gadni, és ahol sokan vannak olyanok, akik taníthatóak, mégkimondottan színpadi reprezentációban előforduló néphagyo- pedig önszántukból. Ezek a helyek ma leginkább az iskolák, a mányig megtalálhatjuk ezeket az elkötelezett művészeket. És művészeti nevelés helyei pedig a művészeti iskolák. tulajdonképpen itt a bökkenő. A művészet egy igen nehezen Ezekben az iskolákban tulajdonképpen elméletileg minden meghatározható fogalom, amely a XXI. század fordulójára adott ahhoz, hogy olyan nemzedékek nőjenek fel, akik nem magában hordozza az egyedi, a tömegtől különvált ízlésbeli „amatőr” szemléletben, hanem életfelfogásban és komplexen és megvalósítási különbségeket, melynek megszemlélésére az értelmezik a kultúra össznemzeti értékeit. Nem a nagy szavak emberek az átélést biztosítandóan jegyeket vesznek (valakinek miatt tartom ezt időszerűnek kimondani, hanem amiatt, hogy hasznot termelnek), és jobb esetben még bele is tudnak helyez- létszámában már egy olyan jelentős szervezetről beszélhetünk, kedni az előadó érzelmi világába, netán mondandójába. hogy efölött már nem lehet csak úgy elsiklani. Ma MagyarorHol lehet ma táncot tanulni? A legjobb ott, ahol az még a szágon közel 180.000 gyermek jár művészeti iskolákba, és ebmai napig is élő, és elementáris erővel hat a résztvevőkre. A ből 130.000 az, aki a néptáncot is tanulja. Soha még ilyen lefalu, ahol e kultúra jobbára föllelhető, sajnos eladta magát, két- hetőség nem volt arra, hogy egységesen, jó szemléletben és főfelé is. Azzal, hogy a rendszerváltás bekövetkezett, visszafor- leg politikamentesen teremthessük meg a „népi tömegkultúra” díthatatlan folyamat indult el, nemcsak a falu vált ma rendszert, organikus továbbélését. Ez óriási felelősség az itt tanító pedade a rendszer is leváltja a falut. Nem mint településszerkezetet, gógusok kezében, ugyanakkor leírhatatlan lehetőség is, hiszen hiszen magam is faluban lakom, hanem mint az organikus kul- intézményesített szinteken teremtődött meg a lehetőség arra, túra hordozóját, hiszen megszűnt a családok összetartozása, a hogy végre megfelelő finanszírozási feltételek mellett valósátöbbgenerációs együttélés, a falu lakosai ma jobbára „turisták”, gos kultúrát és identitást taníthassanak azoknak, akiktől „öregakik a tisztább levegő igénye miatt és a zajártalom elől mene- korukra majd a nyugdíjukat kapják”. külnek ebbe a településformába. De már itt is megjelenik a „foEzzel a helyzettel nem élni elképesztő felelőtlenség, viszgalmam sincs ki a szomszédom, és nem is akarom tudni” igény- szaélni vele pedig hihetetlen pimaszság és önzés. Tisztelt koltelensége, aminek űrjét a megszámlálhatatlan tévécsatorna öm- légák, „a kocka el van vetve!” lesztett sületlensége próbál befoltozni. Lévai Péter

36

folkMAGazin


A jászsági verbunkról III. „Jaj, de szépen rakják a szögedi tornyot, Jaj, de szépen húzzák a hármas harangot. Magam komendálom császár katonának, Engem is bevesznek császár huszárjának. Kérem a kapitányt, adjon egy paripát, Úgy viselem gondját, nem lel benne hibát!”

A jászsági verbunk utáni kutatást ezúttal H. Bathó Edit munkája alapján folytatom, mely a Szolnok Megyei Levéltárban található okiratok, rendeletek, periratok, büntetõperi és hirdetési jegyzõkönyvek, valamint hajdani újságok a Jászságra vonatkozó feljegyzéseit, híradásait gyûjti egy csokorba.

A

katonatoborzást különféle rendelkezések szabályozták , amit a mindenkori Verbung Commandók csak alkalomadtán tartottak be. A sorra kerülõ verbuválást olykor már elõre kidobolták a falvakban, városokban. Az 1812-es jászberényi hirdetési jegyzõkönyvben a következõket olvashatjuk: „Felsõbb rendelések szerént az itt helyben kvártélyozó Ns. Eszterházi gyalog Regimentbéli katonaság a Ns. Palatinale Regement Számára a Ns. Jász Districtusban és a két Kunságban 48 Recruták verbuválására kiküldetve lévén, hirül adatik a hadi szolgálatra alkalmatos iffjaknak, hogy egy üdeig ezen Gyalog verbung Commandó Verbúválás okáért meg fordulni fog, nem a mondott gyalog Ns. Regement, hanem valójában a Ns. Palatinale Regement számára fog verbuválni…” Hogy a Jászságból verbuvált katonákat miért is szerették annyira, arra Baksay Sándor ad egy lehetséges választ. Õ így látta a jászságban élõket 1891-ben: „Edzett és szép nép kivált a nagy-kun, s még inkább a jász. A nagykun széles, fehér tojásdad arcú; a jász még szálasabb és vállasabb; barna mandula szemû hosszasnyakú faj, nõi között sok a kiváló szépség, melyet a csinos, néha túlságig gazdag öltözködés még emel…” Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a „jászkunok által kiállított palatinális huszárezred (ahogy õk nevezték) ezüstzsinorzatú kék dolmányával mindenkor gyöngye volt a királyi hadseregnek”. Már a Magyar Királyság számára 1809-ben készített Toborzási utasítások is tartalmazzák az újoncokra vonatkozó magassági elõírásokat. Ennek tükrében talán hihetõ a fenti leírás. Az udvari haditanács, a minél eredményesebb toborzás érdekében, fontosnak tartotta a különbözõ vidékek hagyományainak ismeretét. Errõl tanúskodik a már említett, 1809-es Toborzási Utasításokból a következõ rész: „…A kísérethez és fõleg a toborzáshoz beosztott altisztek és közlegények lehetõség szerint a toborzókörzetbeliek legyenek, de a nyelvet és az ottani szokásokat mindenesetre jól ismerjék…” A verbunk tánc a Jászságban is élte a maga megszokott életét. A kocsmák és az útszéli csárdák kiváló helyet és alkalmat nyújtottak a katonatoborzásra, a zenés-táncos verbuválásra is. Errõl vall egy 1820-as jászberényi perirat anyaga: „Elsõ Tanú Bartall Pál 18 Eszt. Nõtelen Vallya hogy õ Húshagyó Kedden estveli órakor ment a morgói Korcsmába, ahol a Verbunkosok muzsika mellett tánczoltak, mulattak. Utánam valami jó Egy óra múlva Sánta József bundába, Kalapba, gatyába oda érkezett, s ottan voltunk mind addig míg a Verbunkosok a Musikusokat magokkal el nem hajtották…” 1844-ben, abban az idõben, amikor „folyik a harc a magyar nyelvért és mellette a magyar zenéért és a magyar táncért” , a Regélõ Pesti Divatlap írása szerint Jászberényben a „társalgás kizárólag magyar volt; minden második tánc nemzeti, a körtánc csak egyszer lejtetett, a ’lakodalmas’ és ’három a tánc’ többször lelkesen járatott el, míg a keringõk verítékes izzadalmak közt napszámoltattak le”. Szintén a Regélõ 1842-ben már arról számol be, hogy „Jász Berényben” a bál alkalmával a következõ táncokat járják: „lassú, toborzó, friss…”. Itt számunkra a toborzó tánc érdekes, mert lehetséges, hogy párhuzamot vonhatunk a verbunk jászsági bálokon történõ megjelenésével. Annak ellenére, hogy a „titkon való verbuválásokat” rendeletek tiltották, mégis gyakran elõfordultak ún. erõszakos verbuválások, amikor a legényeket akaratuk ellenére, különféle cselfogásokkal katonának sorozták. Ilyen erõszakos verbuválásról tanúskodik az 1809-es árokszállási perirat vaskos anyagai is. Az árokszállási bíró

(Gy.: Bartók Béla, 1907, Jászberény)

jelentésébõl: „A folyó október holnapnak végeik ki állítandó Katonáknak be verbuválása végett, Kaszap János Tanátsbéli Társom felvigyázása alatt el rendelvén vasárnap este a Verbunkot, midõn a Verbunk az ugy nevezett Feir Ló Kortsmába érkezett, már akkor vas villával, késsel és bottal ottan várták a Verbunkot Aba János, Mikus Antal és Bognár György fejõs juhászaink, meg látván õket ottan Kaszap János Uram a Szögletbe öszve bújva; Szépen Szóllott hozzájok, hogy mit gubbaszkodsz? Gyere tánczolly! Ezen szóra tüstént Aba János késsel, Mikus Antal vas villával, Bognár György pedig bottal állottak Kaszap János Uramnak.…”. A fent említett részlet is azt mutatja, hogy a verbunk tánc szerves része volt a jászság táncainak és tudták is járni. Nem hiába szólította fel a katonáskodni nem akarókat Kaszap János Uram: „Gyere tánczolly!”. Az 1809-es Toborzási utasítások a túlkapások ellen is felhívják a figyelmet. Ezek a gondolatok szépen hangzanak, habár nem mindig tartották be a rendeletben leírtakat: „…másfelõl éppen ennyire elhibázott dolog lenne, ha megpróbálná fondorkodással és ígéretekkel rábírni az embereket arra, hogy katonának álljanak, netán megnemengedett cselt vagy erõszakot alkalmazna ezzel a szándékkal…” Az egykor Rózsa Sándor bandájába tartozó jászjákóhalmi betyárt, Fazekas Dávidot is a császár seregébe akarták sorozni még a szabadságharc kezdete elõtt, de õ ez elõl megszökött. Harcolt Kossuth szabadcsapatában, majd 1854-ben elfogták, és kerülõutakon vitték Gyöngyösre, ahol felakasztották. 1836-ban egy férfiról, nevezetesen Kuly Jánosról értesítette a jászberényi Verbung Commandó Jásztelek községét: „Cs. Kir. Jászberényi Verb. Commandó. A Szabad Jász Mihály Telki Helysége Ns. Bírájának. Dtó. Jászberény 13-ik Februarius 1836. Kuly János szabadságos katona, aki tolvajság végett itten fogva volt. a Ns. Fõherczeg Ferdinánd 12-ik Magyar Lovas Ezred kormányának a rendeléssire tegnap 50 páltzával megbüntetettett, és a Ns. Tanátsnak kéréssire további való Szabadságára bocsájtatik. Nengeringhausen trázsamester. Az 1836. Eszt. Böjt Más Havának 5-ik napján tartott Tanáts Gyûlésében felololvastatván”. Egy másik munkában a következõket találjuk: „1848-ban Baldacci báró, a haditanács elnöke kiáltványban jelentette be a toborzás megindítását: – A haza nevében szólítattnak fel tehát mindazon honlakosok, kik a rendes nemzetõrségbe, az ország zászlója alá, a királyi trón, a haza és alkotmány védelmére belépni kívánnak, hogy magukat az illetõ hadfogó (Werbung) helyeken jelentsék be. – A toborzás helyéül a Jászkun Kerületekben Jászberényt és Kunszentmiklóst jelölték meg.” Összegezve: az elsõ jászsági verbuválásra, a verbunk táncra vonatkoztatható adatunk 1778-ból datálódik; a következõ 1809-bõl, majd 1812-bõl, 1820-ból, 1836-ból, 1842-bõl, és ezt a korszakot 1848 zárja. Egyszer még megelevenedik a toborzás 1859-ben. Ezek az adatok folytonosságot tételeznek fel a jászsági verbuválásokkal kapcsolatban. Úgy látszik belõlük (ami további kutatást igényel), hogy folyamatosan mûködik a Jászkun Kerület fõvárosában, Jászberényben a hadfogó parancsnokság. A verbunk tánc nyomai eddigi adataink szerint tehát megtalálhatók, visszavezethetõk a következõ jász helységekben: Jászalsószentgyörgy, Jászárokszállás, Jászberény, Jászjákóhalma és Jásztelek. Kocsán László

folkMAGazin

37


Vitányi Iván:

Muharay Elemér születésének századik évfordulóján Száz éve született Elemér bácsi és már lassan negyven éve, hogy meghalt. Életműve immár a történelem része, hatásában mégis itt van velünk, azokkal is, akik később jöttek, és nem ismerhették őt személyesen. A népművészeti mozgalom mai legidősebb generációja a negyvenes évekből ismerte, mint egyik nagy apostolát. Bácsinak szólította mindenki, pedig alig volt negyven éves. Már jelentős múlt állt mögötte. Fiatal színészként filmen is kapott kisebb szerepet, aztán lapszerkesztő lett és kulturális tanulmányokat írt. Így ismerkedett meg feleségével, Zakar Edittel, az akkori legfiatalabb költőnemzedék ígéretes tagjával. (Ő – hál’ istennek – még közöttünk van, verseit most adták ki kötetben.) Aztán színházi stúdiót hozott létre, amelyben a népi színjátszás hagyományait és az avantgarde újításait kívánta összehozni. Nagyszerű fiatalok csatlakoztak hozzá, mint például Bihary József, Várkonyi Zoltán és Bánhidy László. De ezt nem volt könnyű fenntartani, a pénzszerzés akkor is nehéz volt, különösen ilyen új kezdeményezésekhez. Ezért fordult figyelme a fiatalok felé. Nemcsak arra gondolt, hogy új közönség kell, hanem arra is, hogy az az egyszerre modern és népi művészet, amiről álmodott, ne csak fogyasztani való legyen, éljen igazán, a fiatalok maguk is gyakorolják. Gyakorolják?! Éljenek vele! Váljon életmódjuk részévé! Ekkor egyszerre két dolgot vállalt. Egyrészt számtalan előadást tartott az akkor nagy számban működő népfőiskolákon. Előadásait könyvben is kiadta, ez volt a „Hagyományunk, művészetünk, életünk”. Másrészt elvállalta a Levente Művészegyüttes vezetését. Ne értsük félre, ezzel nem csatlakozott a készülő hadigépezethez. A Levente Központban akkor néhány tehetséges fiatal éppen nem a németeket akarta kiszolgálni, hanem a népi írók szellemében széleskörű programon dolgozott. Ennek lett volna része egy művészegyüttes, amely népdalokat énekel, néptáncot táncol és a népi színjáték hagyományait ápolja. Muharay vállalta ezt a munkát. Zenei vezetőnek megnyerte Balla Pétert, a táncra előbb Molnár Istvánt, aztán pedig (mivel két dudás ezúttal sem fért meg egy csárdában – de azért nem vesztek össze) Szabó Ivánt. A színjátszó csoportot maga vezette, írta és rendezte az előadásokat. A csoport tagjai egyrészt diákok, másrészt – ehhez Muharay ragaszkodott – munkásfiatalok, köztük baloldaliak is voltak. Ez az együttes vált az 1945 előtti népművészeti mozgalom egyik legfőbb élesztőjévé, a regöscserkészek és Molnár István csapata mellett. Tagjai közül sokan szentelték későbbi életüket is a mozgalomnak, vagy más művészeti pályán alkottak jelentőset. Sokan ma is itt vannak közöttünk. 1944-ben együttesének baloldali tagjaival együtt részt vett az ellenállásban. Így lett 1945-ben a Budapesti Nem-

38

zeti Bizottság tagja. Utána felhagyott a politikával. Inkább visszatért az együtteshez, amelyet Népi Ének-, Tánc- és Játékegyüttes néven alakított újjá. Nagy előadásra készült, amelyben az új magyar politikai és szellemi elitnek bemutatja a népművészet lehetőségeit és meggyőzi őket annak jövőjéről. Azt remélte, hogy ennek eredményeként létre lehet hozni egy olyan új központot, amelynek keretében hivatásos népi együttes, archívumok és szervezőgárda egyaránt működik. A bemutatót 1946. április 4-én tartották a Nemzeti Színházban. Jelentős siker volt, a vezetőknek is tetszett, de nem annyira, hogy biztosítsák a központ és a hivatásos együttes létrehozásának anyagi hátterét. A kudarc megtörte az együttes munkáját. Eljutottak egy pontra, ami után már nem lehetett a régi módon folytatni. Intézmények kellettek volna hozzá, de azok (a hivatásos együttesek és a Népművelési Intézet) csak később jöhettek létre. Muharay ezért másfelé fordult. Vissza a néphez. Apostoli munkáját a hagyományőrző együttesek között folytatta. Amikor aztán a Népművelési, illetve akkori nevén a Népművészeti Intézet megalakult, annak keretében tevékenykedett. A maiak legtöbben már ebből a korból ismerik Muharay Elemért. Ismét fáradhatatlan volt. Járta az országot, emberek százaival tartotta a kapcsolatot. Egyaránt értette a parasztok és az értelmiségiek nyelvét. Tanácsokat adott, segített, bírált és dicsért. Egyszemélyes intézménnyé vált. Nemzedékek tanultak tőle, ám ő maga sem volt rest mindenkitől tanulni. Óriási érdeme, hogy a hagyományőrző mozgalom nem omlott össze. És bár az új fellángolást, a táncházmozgalom kialakulását már nem érte meg, áttételesen az ő munkája is benne van, hiszen annak sok „lelki atyjával” dolgozott együtt. 1956-ban természetesen ott találjuk – az Intézet legjobbjaival együtt – a forradalom mellett. Bűnhődött is érte. Az Intézet új vezetése még az iratait is kiszórta az udvarra, alig lehetett megmenteni egy részüket. (Nem tudom, van-e még belőlük az irattárban.) Egyszer egy írásomban az „utolsó prófétának” neveztem Elemér bácsit. Meglehet, nem a legutolsó, de mindenképpen azok közül való. Szükség van ilyen prófétákra. Mélyen rajta hagyta keze nyomát az utána következő nemzedékek kulturális életén. Rengeteget tanultunk tőle, és ha másképpen is, de máig sokan követik. Tiszta ember volt, nagy álmokkal, amelyeket nem magának, hanem az egész társadalomnak szőtt. Őrizzük tehát emlékét, azzal a tisztelettel, amelyet megérdemel!

folkMAGazin

Elhangzott 2001. november 30-án, a Hagyományok Házában rendezett emléknapon. (Archív fotó; köszönet Szánthó Józsefnek – a szerk.)


Gyűjtés egy „fehér folt” területén A mezőségi Felsőgyékényes táncai 1992-ben jártam Désen (Dej; Románia) a SAMUS Néptáncfesztiválon, itt találkoztam elõször a felsõgyékényesi hagyományõrzõ tánccsoporttal. Rögtönzött táncot mutattak be, ami feltûnt azon az óriási koreográfiai rendezvényen. 2001. júliusában megkerestem a gyékényesi polgármestert, aki támogatásáról biztosított a gyûjtés megszervezésében. Beszélgetésünk közben megtudtam, hogy a faluban vannak zenészek. Készítettem hang és videó felvételt, ám kiderült, hogy a zenélésük nem alkalmas a gyûjtéshez, mert földmíves emberekként nem foglalkoztak komolyan a muzsikálással. Más muzsikusokat kerestem tehát, akik a környékre jártak és a vidék szokásanyagát ismerték. A Déstől 10-15 kilométerre délnyugatra fekvő, ma teljesen románok lakta vidéket, járva találkoztam egy prímással, akit Rus Mihainak (sz. 1927) hívnak. Ő segített a többi zenész felkutatásában. Így találtunk rá Talpa Augustin brácsásra (sz. 1938), Gyémánt József prímásra (sz. 1939), ifj. Gyémánt József bőgősre (sz. 1971), aki nagyon jól hegedül is. Alőr (Urisor) faluban, a brácsás otthonában összehoztam a zenekart, próbafelvételt készítettem velük. Kiderült, hogy mesterien játszanak együtt, mindnyájan ismerik a vidék zenéjét, egyenként is jó muzsikusok. A szamosmenti román muzsika jeles képviselőivel álltam szemben, akik ízes, régi dallamokat játszottak kezdetben maguktól, később kérésre. Talpa Esztera (sz. 1938) - háziasszony és brácsásfeleség - keserveseket énekelt bőven, majd bemutatta a gyékényből font lábtörlő készítésének fortélyait. Mintegy kétórányi hangés videofelvétellel, illetve két tekercs fotóval távoztunk a helyszínről. A zenekar megvolt, következett a táncos gyűjtés megszervezése. Ennek időpontját 2001. október 28-ra tűztük ki. Előtte három hétvégén is elmentem a faluba, hogy mindent elrendezzek, semmit sem akartam a véletlenre bízni. Még egyszer megkerestem a helyi vezetőket és

tisztáztuk a gyűjtés körülményeit. A kultúrházban kaptunk helyet. A szervezést egy szerencsés véletlen is segítette, aminek nagyon örültem. Egy nappal a gyűjtés előtt jelen lehettem egy hagyományos almaszüreti mulatságon. Itt találkoztam először személyesen a gyékényesi táncosokkal, akiket kedvcsináló vendégtáncosoknak hívtak meg. A spontán mulatságban bő órás videofelvételt és egy tekercs fotót készítettem a táncokról.

folkMAGazin

A gyűjtés délután 2 órakor kezdődött zenekari felvétellel. Mivel három prímás, egy brácsás és két bőgős volt, több felállásban is készítettem hang és videofelvételt. Ezután következett a táncos felvétel. A hat pár viseletbe öltözve úgy táncolta végig a szokásos táncrendjüket, mint régen, ahogyan ők hívják: „csűrtáncban” (joc de sura): Joc denceput sau Ţiganeşte (kezdőtánc): lassú csárdás; Romaneşte: aszimmetrikus lüktetésű forgatós tánc, mely első látásra mintha a bonchidai román forgatós, a mezőméhesi purtata és a mezőgyéresi de-a lungu ötvözete lenne; De-nvirtit sau Ceardaş: mérsékeltebb tempójú gyorscsárdásnak felel meg; Fecioreşte iute: sűrű legényes; Fecioreşte rar: ritka legényes; Şapte pasi: hétlépés; Doi pasi: kétlépés. A táncokban meghatározó az improvizáció. A legényeseket jól kivehető pontszerkezetben, tiszta zárlatokkal táncolják. Páros táncaikban a férfi maga mögé forgat, nem jellemző a kar alatti forgatás, viszont sokat csapásolnak és figuráznak. A táncot folyamatos, szinte szünet nélküli csújjogatás kíséri. Két teljes táncrendet sikerült rögzíteni a hat pár táncossal, s mindezt spontán bál követte, ahol meglepetésünkre szintén nagyon jó táncosokkal találkoztunk. A mintegy 60 résztvevőből majdnem mindenki tudott táncolni. Ebbe a faluba még érdemes sokszor visszatérnünk. Köszönet a felsőgyékényesi polgármesternek, a falu lakóinak a közvetlen támogatásért, a feleségemnek és Balatoni Katalinnak, akik segítettek a gyűjtőmunkában, valamint a KAS Hagyományőrző Egyesületnek, amely erkölcsileg és anyagilag támogatta a szakmai munkát. A hang- és képanyag megtalálható lesz a Hagyományok Háza közgyűjteményében. Bodó-Bán János

39


Megtudta, hogy hál a leján a legénvel

Az uram testvérje, Magdó tizennyólc éves vót. Bákóban, valami professzornál ügyelt egy nyóchónapos gyermekre. A kicsike erõst hurutott, s a gazdaaszony elvitte õköt egy faluba, hogy a buba szípjon tiszta ájert. Magdó mindennap kellett vigye a gyermeket a mezõre sétálni. Mentek ide-oda, kimentek a hegyre. Egy nap, ahogy sétáltak, Magdó észrevette, hogy jõ utánnik egy nagy, balán legén. Leültek a gyermekvel a zöld fûre, kicsit továbbacska a legén es leült. Nem szóllott semmit, csak nezte, nezte, nezte õköt. Magdó ült egy órát, s osztán mindcsak sétálni kezdett. A legén es felkõtt s menegetett utánnik esent. Osztán haza-indultak, a legén mindcsak ment utánnik, megnezte, hogy melyik kapun mennek bé. Ez egy csütörtöki nap vót. Szombaton a faluban bál vót. Azt mondta a gazdasszony Magdónak, hogyha akar, menjen el a bálba. – Elmennék, de nincs kivel – húzódozott Magdó. – Hagyd el, met keresek én egy lejánt, s avval elmentek – mondta az asszony. Jól van. Hozott es egy lejánt. Elmentek a bálba. Leültek valami székekre. Ültek ott egy esfert órát, akkor megnyílott az ajtó, s béjött az a legén, akivel Magdó a mezõn találkozott. Megállott az ajtóban, körös-körül jártatta a szemeit. Vigyázkodott, s egyszer csak meglátta Magdót. Odament, s elvitte táncolni. Megmondta a nevit, hogy õt Valérnak híják. Magdó es megmondta az övét. A legén megkérdette, honnét van, mit keres abban a faluban? Meddig marad ott? Így s úgy. Mikor elfogyott a bál, Magdó hítta azt a lejánkát, amelyikvel eljött s hazafelé indultak. Mikor kiértek a kapun, két legén utólérte õköt. Az egyik annak a lejánkának a barátja vót, a másik, akivel Magdó megüsmerkedett. A másik leján a legénnyivel elément, ezek ketten hátra-maradtak. A legén feltette a kezit Magdó vállára, megcsókolta a száját, osztán hazamentek a kapuig. Ott a kapuban még megcsókolta, akkor Magdóban úgy kezdett lobogni a vér, hogy lett oda. A kezei rizegtek. Na, bément s lefeküdt, de reggelig semmit se aludt. Úgy tetszett neki, hogy örömiben elreppenik. A legén azt mondta Magdónak, hogy a másik vasárnap menjen el a filmhoz, a moziba, s ott találkoznak. Hét közben nem jöhet, mert õ mesiniszta, s kell hordozza a vonatokot. Eljött a vasárnap, elmentek a moziba, hazafelé az úton setét vót, s a legény egyet csókolta Magdót. Magdónak kitõt az üdõ ott falun, s hazavitték Bákóba a gyermekvel. A legén minden hónapban kétszer meglátogatta. Esztendeig s nyóc hónapig így tõt az üdõ. Egy vasárnap este kijöttek a moziból, Magdó haza akart menni, de azt mondta a legén, még ne menjen, igyanak meg bár egy pohár bérét. Na, megittak egy-egy hármat. Akkor a leján megszédült, a lábai mentek ki alóla. Azt mondta a fiú, hogy így ne menjen haza, menjenek el a hotyilhoz. Elmentek oda s kivettek egy odályt. Bémentek. A legén vetkezni kezdett, hogy feküdjék le. Magdó leült a székre, s akkor kapott hírt, hogy õ hol van. El akart futni, de, a lábai nem vitték. A legén mondta neki, hogy õ es vetkezzék le. Magdó csak ült a széken, nem akart levetkezni semmiképp. Akkor a legén felvette az ölibe, letette az ágyra s kérdezni fogta: – Még háltál-e legénvel vajegyszer? – S efféléket. Magdó azt mondta, hogy nem hált legénvel, s nem es tudja, hogy kell. Azt kérdette a legén: – Nem akarnád-e tudni, hogy hál a leján a legénvel? – Én szeretném tudni, de megvárom, hogy férjhezmenjek s akkor megtudom. – Minek addig várni?! Nem változik el semmit a leján, ha hál a legénvel. Magdó hejába mondta, hogy de elváltozik, met õ hallta. A legén csókolni fogta, s csak csókolta, csókolta. Magdó elgyengült egésszen, levetkezett, s osztá megtudta, hogy hál a leján a legénvel. Reggel öt órakor felöbredtek, hamar felkõtek, s Magdó futni kezdett hazafelé. Ahogy futott a sztrádán, úgy tetszett neki, hogy az egész világ õt nézi s tudják, hogy mi történt vele. A gazdája

40

megkérdette, hogy hol ült az éjenn? Hol hált? Õ azt mondotta, hogy egy barátnõjénél. Négy hónapig minden vasárnap hált a hotyilban a legénvel. Négy hónapig nem vette számba, hogy mi van vele. Egy este lefeküdt hanyatán, s akkor valami megrúgta a hasát. Valami megmozdult benne. Õ akkor szinte hóttravállott. Számát vette, hogy õ megmásodegyesedett. Még akkor vasárnap elment a legénvel sétálni és megmondta neki, hogy õ imán nehezes. Amikor ezt a legén meghallta, megejedett, az orcája elébb sárig lett osztá veres. Nem mondta imán, hogy menejenek hálni a hotyilba. Elhuzakodott a lejántól, s többet nem es kereste vasárnaponként. Magdó szinte ellett a bánattól. Dógozni se tudott rendesen. Ült még egy hónapig a gazdáinál, s osztán elment a város végire, más gazdákhoz. Onnat es elhajtották egy hónap múlva, met nem vót ura, hogy dógozzék, erõst megnehezesedett. Haza nem mehetett. Egy magára való asszon béfogadta, de nem adott pénzt a hónapjára, csak ételt, s szállást, s ezétt dógozott, amennyit bírt. Sírt éjjel, nappal. Olyanná vált, hogy nem vót megüsmerni való. Egy este elment tejétt az elementárhoz. Mikor bément s rendbeállott, meglátta, hogy elõtte az ötödik Valér. A legén vett valamiket s mikor megtért, hogy kimenjen, akkor meglátta Magdót. Megállott, a szemei kikerekedtek, nezte, nezte a lejánt, hogy igazásan megtudja, valóságoson õ-e az, vaj nem? Magdó lesütte a fejit, s ment eléfelé a sorban, vett tejet, s osztán elindult hazafelé. Akkor a legén hátulról megrikolytotta: – Magdó, állj meg! Magdó megállott, a legén odament, a két kezivel megragadta, megkérdette, hol lakik s mi van vélle s elyenyeket. Másnap elment hezza a házhoz. Azt mondta az asszonyának: – Mit eszik ez a leján? – Azt eszik, amit én eszem – mondta az asszon. Akkor a legén pénzt adott Magdónak, hogy vegyen ételt. Osztá mégegyszer eljött, még adott pénzt. Mikor harmadszor jött el a legén, Magdó már nem vót otthon. Elvitték az espitályba. Akkor a legén kapta magát, elment a virágboltba, vett egy marék virágot s elment õ es az espitályba. Kérdette egy szórától, hogy van-e ott egy elyen s elyen nevezetû leján? Akkor megmondták neki, hogy igen, van, egy órával ezelõtt született neki egy fiacskája. – Megnezhetem-e õköt? – kérdette a legén. – Igen, két óra múlva – monta a szóra. Nagy keservesen eltõt a két óra. A legén bélépett az ajtón. Magdó hanyatán feküdt az ágyon, a szemeit béhunyta. A legén megcsókolta a kezit, s melléje tette a virágokot. Magdó felpilantotta a szemeit, a szemei megtõtek könnyüvel. – Hol van a fiunk? – Még én se láttam. Egy óráig beszélgettek s akkor a szóra eléhozta a fiacskájikot. Szép, nagy kicsike vót. Ezután a legén elment. Még megnezte õköt többször, de egyszer se mondotta, hogy elveszi, vaj mi. Megkérdezte a szórát, hogy mikor szabadítsák ki a fiát s az asszonyát. A szóra megmondta. Akkor Valér vett egy taxit, s odajött az espitályhoz s hazavitte õköt az õ házához. Az édesanyjának csak annyit mondott, hogy Magdó s a gyermek az övé. Egy hét múlva megindították az írásokot, hogy esküdjenek meg. Moldvai csángó asszony elbeszélését feldolgozta: Kóka Rozália Szójegyzék: ájer = levegõ; balán = szõke; bére = sör elementár = élelmiszerbolt; ellesz = elpusztul esent = ismét; hotyil = szálloda; hurut = köhög megmásodegyesedik = teherbeesik; megrikolyt = rákiált mesiniszta = mozdonyvezetõ; nehezes = terhes nem ura = nem képes; odály = szoba; rizeg = remeg

folkMAGazin


hangszerész hangszeres beszélgetés szerényi bélával Magát a népzenei szakmát is megtiszteltetés érte azzal, hogy a Magyar Hangszerész Szövetség a közelmúltban Szerényi Béla tekerõkészítõt választotta meg a szervezet elnökévé. A Magyar Tekerõzenekar vezetõje a Bokros együttesben is tevékeny szerepet vállal, amelynek Bourdon Synthesis címmel nemrég jelent meg a nyugat-európai és a térségünkbeli tradicionális zenei közösségre épülõ legújabb CD-lemeze. – Mostani lemezetekkel hatra szaporodott a hazánkban megjelent, élõ népzenei tekerõs albumok száma – az egyetlen „adatközlõset” te szerkesztetted Bársony Mihály archív felvételeibõl –, s e kollekció három vonulatot tükröz. A Magyar Tekerõzenekar három CD-je képezi az egyik csoportot, a két Bokros lemez a másikat, s a feleségeddel, Kóta Judittal közös albumotok a harmadikat… – Ez utóbbi, a „Túl a Tiszán” a Bokros-lemezek elõfutárának tekinthetõ, csak a formációt még nem neveztük Bokros együttesnek. Eredetileg arra gondoltam, hogy készítek egy saját albumot, ami duó lett, mert adódott a Jutka is, aztán Havasréti Palcsit, Lányi Gyurit és Borbély Misit is meghívtam. Megszületett a CD, s elutaztunk Franciaországba, ahol mindenki Túl a Tiszán Band-nek nevezett bennünket. Így adódott, hogy nevet kellene választanunk, s mivel korábban sokat gyûjtöttünk a Csongrád mellett lévõ Bokros faluban, már csak e személyes kapcsolódás is motiválta a döntésünket. Ma már humorizálni is tudunk, hogy a csomagjáról elhíresült egykori pénzügyminiszterrõl neveztük el magunkat. Annyiban persze igazad van, hogy a Túl a Tiszán lemez a késõbbieknél tradicionálisabb anyagot tartalmaz, vagyis átmenetet képez a Tekerõzenekar és a Bokros stílusa között. – Az új Bokros hanghordozón viszont egyértelmûen kikristályosodik, hogy miközben több évszázadig is visszanyúltok, a dzseszszes improvizációk is az együttes játékának lényegét képezik. A Szent Gellért legendáját tradicionális magyar zeneként publikáltátok, a Bourdon Synthesis-CD viszont már az európai tradíciókból merít… – Az elõbbi lemez – nem annyira hangsúlyos – vezérmotívuma a Szent Gellért történet, s itt már egy bizánci gregorián dallam áll a zene középpontjában. A mostani lemez viszont a Kárpát-medence kultúrája és a régi nyugat-európai kultúra közösségét keresi – és meg is találja. Mert amikor egy breton paraszt muzsikáját hallom, vagy egy oxitán dallam üti meg a fülemet, megállapíthatom, hogy mindkettõ nagyon közel áll a magyar zenéhez – elõadásmódjában feltétlenül –, s Erdélyben ma (még) rengeteg olyan dallam fellelhetõ, amely a XVIII. században Európa-szerte általánosan ismert volt. A lemezünkön ezt a közösséget nem a magyar, hanem a nyugat-európai oldalról közelítettük meg, s érdekes módon így is ugyanarra az eredményre jutottunk. XVIII. századi angol, francia,

illetve Bécsben lejegyzett magyar dallamokból válogattam, s amikor e zenéket eljátsszuk dögös, veretes népzenei stílusban, akkor fény derül az eredet azonosságára, s minden a helyére kerül. Így amikor egy kalotaszegi legényest, vagy egy verbunkot szólaltatok meg, akkor valójában egy XVIII. századi táncdallamot játszom, amely esetünkben a Bokros együttes igencsak sajátos zenei világában kel életre. Ez a magyarázata annak, hogy a lemezen sehol sem jelöltem származási helyet, mert a mi változatunk már súrolja a zeneszerzés határát. Például a lemez utolsó – Balassi – nótája eddig nem is létezett, én találtam ki, csak hasonlít egy régi dallamra, a végén játszott dzsesszes variáció pedig már tényleg a mi játékosságunkról szól. Ez a kissé ironikus élcelõdés egyébként nem áll távol tõlünk: szerintem ide sorolható a Túl a Tiszán lemez „Az olájok” száma, vagy a Szent Gellért „Szarvasének”-e is. Az elõzõ két lemezünkön egyébként egyfolytában kísérleteztünk, hangszer-összeállításokat próbáltunk ki, legújabb albumunk viszont hangzásvilágában sokkal egységesebb, bár nem mondhatnám, hogy a zenei anyag túlságosan homogén lenne. Most az volt a cél, hogy a zenekar együttesen mutatkozzon meg, mert az elõzõ CD-ken sok duó, trió hangzott el. A Bourdon Synthesis lemezen – melynek címét Berán Pityunak köszönhetjük – szinte minden számban közösen muzsikálunk, s ez igazi kuriózum, mert ilyen hangszerösszeállítást eddig még senki sem produkált. – Ha már a lemezzel kapcsolatban annyit emlegeted a XVIII. századot, érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi két-három évtizedben elszaporodott barokk zenét korabeli, a vonósokat illetõen bélhúros hangszereken játszó zenekarok az eredeti hangzást és játékmódot igyekeznek rekonstruálni, s akkoriban Magyarországon zömmel parasztzenészekkel húzatták el a nyugatról beáramlott zenéket a nemesi kastélyokban. Ez pedig hatott a falusi muzsikára, a parasztzenészek elõadásmódjára. Egyesek szerint ez ma is felfedezhetõ a játékukon, ezért a klasszikus zenére specializálódott muzsikusoknak nem ártana tanulmányozniuk az adatközlõk elõadásmódját, mert ebbõl következtetéseket vonhatnának le a barokk zenészek interpretációjára vonatkozóan… – Hasznukra válna, mert maguktól a klasszikus zenészektõl hallani, hogy a kotta sok esetben akadályozza õket. A XVII-XVIII. században a muzsikusoknak nagy lehetõségük volt a rögtönzésre, s ezt az improvizációs játékot leginkább a parasztzene õrizte meg. Ez tovább erõsítette elhatározásomat, hogy nem jelölöm, honnan vettem a zenei anyagot, mert ha egy hallgató megnézi a kottát, csalódik, hiszen „mást” játszom, mint ami le van írva. Egyébként régen a kotta szinte csak memóriaként szolgált, nem úgy, mint manapság. – A klasszikus zenészekbõl annyira kiveszett az improvizációs készség – legalább is akkor, amikor klasszikus zenét játszanak –, hogy még akkor sem élnek ezzel a lehetõséggel, amikor a szerzõ kifejezetten ezt várná tõlük. Annak idején például a versenymûvekhez nem írtak kadenciát – ez az a rész, amikor a hangszer szólóban marad –, azért, hogy az elõadómûvész rögtönözzön valamit. Beethoven is így képzelte el. Hegedûversenye ezen részé-

folkMAGazin

41


nek elõadását, a zenészek viszont jó ideje szinte kivétel nélkül szeretném rákényszeríteni a Tekerõzenekarra. Nyilván ez az én a Kreisler által komponált kadenciát játsszák, ritka kivételként egyéni utam, hogy felfedezzem a hangszeremben rejlõ, még ki esetleg a Joachim által írottat… nem használt lehetõségeket. – Beethovenrõl megemlítik a kortársak, hogy mindig másképpen – A Bokrosban tehát egyszerre keresitek a tradíciókat és az újíjátszotta a zongoraversenyeit. Valószínûleg ugyan úgy gondolko- tási lehetõségeket… dott a zenérõl, mint ma egy erdélyi prímás. A magyar népzenében – Új lemezünkön a régi zene csupán nyersanyag, amelyet ha a épp az a páratlan érték, hogy hihetetlen szabadságot enged a ze- fellelt formájában akarnék eljátszani, nem így szólna. Azért volt nésznek. Ennek tulajdonítható, hogy a magyar muzsikusok any- érdemes visszamenni a XVIII. század zenéjéhez, mert akkoriban nyira népszerûek: a világon mindenütt csodálatot vált ki, hogy né- Európában jelentõs mozgások zajlottak. Nem véletlenül találtam hány perc alatt mi mindent képesek produkálni, s természetesen például egy francia szonátában olyan dallamot, amely a moldvai ugyan ez a helyzet a táncosokkal is. kecskéssel azonos – vélhetõen dallamvándorlás eredményeként – Tapasztalataid szerint Nyugaton mi a helyzet a népzenék –, de nem akartam sem magyar, sem francia módon eljátszani. megszólaltatásával? Mint ahogy Jutka is énekli a Csordapásztorokat, de olyan variáci– Legtöbbször régizenészek játsszák ezeket a dallamokat, ame- óban, ami nem is létezik, ez az õ változata, amit egyszerre inspilyek így eléggé kotta ízûen szólnak. Vagy népzenészek, de oda- rált a moldvai asszonyok gregorián stílusú éneke, s maga a régi kinn ez elég amatõrnek számít. A profi tradicionális zenészek pe- egyházi népének. dig ma már szinte kizárólag dzsesszt vagy valami „tájidegen” dol- – Öt éves kisfiad is közremûködik a lemezen… got játszanak. Imád– Nagyon ügyes kisják az arab dallamokat srác, s mivel Jutka és a távol-keleti hangénekel, én meg zenézásokat, teljesen elrulek, számos alkalomgaszkodtak az otthoni mal vinnünk kell mahagyományoktól. gunkkal. Remek a rit– S a parasztzenémusérzéke, s kis dobszek, már ahol létezjával szokott is játnek még? szani a Tekerõzenekar– A franciaországi paban. Tudja a számokat, rasztmuzsikusok pélvelünk van a színpadául ugyanolyanok, don. Timár Sanyi bámint akiktõl mi gyûjcsiéknál táncolni is tatöttünk az Alföldön. nul. A lemezen persze Bretagne nyugati fecsak csengettyûzik. lében, vagy az ország – Köztudodott, hogy középsõ részén, Berry nemcsak játszol a temegyében olyan örekerõn, hanem komoly Fotó: T. Asztalos Zoltán gekkel találkoztam, mûhelyed is van… akik még ma is ugyan azt a kemény, pattogós stílust képviselik, – Hat különbözõ modell alapján készítek tekerõt, épp a fiam mimint a mi mestereink. A különbség csak annyi, hogy amíg a ma- att egy kis gyerektekerõt is kitaláltam, s mondhatom, nagyon begyar táncházmozgalom a parasztzenébõl alkotott fantasztikusat, vált, sokan rendelnek ilyet. Pályafutásom alatt eddig közel 200 Nyugat-Európában kevésbé értékelték saját tradícióikat, s a pro- hangszert készítettem. A hangszerkészítés a fõ tevékenységem: fik inkább a világzene felé fordultak. Hazánkban viszont minden hegedûkészítést tanultam, de amióta önálló vagyok, csak tekerõvalamirevaló zenész tisztában van azzal, amit Bartók vallott: hogy vel foglalkozom. a népdal a maga valóságában a lehetõ legtökéletesebb zenemû. – Ehhez kapcsolódik, hogy bõvült a tevékenységeid köre: nemNépzenénket a nagyon finom kis variációk, belsõ zenei poénok rég megválasztottak a Magyar Hangszerész Szövetség elnökének. teszik rettentõ izgalmassá, és ha ezt jól játsszuk el, akkor a ze- Mondanál néhány szót errõl a szervezetrõl? nemûvészet bármely mûfajával felveszi a versenyt. Ezért tudtak – Tíz éve alakult a Szövetség, s a kezdetektõl a tagja vagyok. A a parasztzenészek épp olyan „nagyok” lenni a maguk közösségé- létezõ összes magyar professzionális hangszerkészítõt tömöríti – ben, mint bármely kortárs irányzat legjelentõsebb sztárjai. Szaba- vagyis azokat, akik ebbõl élnek, s ilyen képzettségük van. A Madi Vilmos neve ugyan jóval többször hangzik el a médiában, mint gyar Hangszerész Szövetség tehát hegedûkészítõ, fa- és rézfúvós, teszem azt Vizeli Balázsé, ám a hallgatóságuk mindkettõjüket egy- zongorakészítõ, orgonaépítõ, valamint népi és történeti szakoszformán értékeli, és ami a lényeg, õk is elismerik egymás tudását. tályokból áll. Meg kell, hogy mondjam, hogy a klasszikus hang– A tekerõs lemezekre visszatérve, a Tekerõzenekar stílusa kife- szerkészítõk társasága a profiljukból adódóan eléggé arisztokratijezetten különbözik a Bokrosétól (noha mindkét formáció játszik kus. A népi hangszerkészítés mindig is az „egyéb” kategóriába Bokros faluból származó zenét)… tartozott, így némi túlzással elmondható, hogy elnökké való meg– A Tekerõzenekar egy közös alkotómûhely, alapvetõ élményünk választásom olyan, mintha a Zeneakadémia rektorának népzea közös gyûjtés, így ez a társaság egyértelmûen hagyományõrzõ nészt jelöltek volna. csoportosulás. Majdnem minden tagunk tanít valahol tekerõt, s – A gyakorlati teendõk tekintetében mit jelent számodra ez az elközös célunk a magyar tekerõzene felkutatása, megõrzése és be- ismerés? mutatása, akár színpadi formában is. Ez az oka annak, hogy rend- – Rengeteg munkát, és még több tanulást. Legalább minimális szerint bõ gatyában, süvegben lépünk fel, ezzel is ápolva a Dél- szinten fogalmat kell alkotnom olyan kérdésekrõl, mint például a Alföld hagyományát. A Bokros zenekar ellenben az öt tag egyé- mûemlékorgonák restaurálása, vagy a zongorák korszerû intonálániségét hangsúlyozza. Új hangzásokat kreálunk, ám ezeket nem sa, vagy a mestervonók készítése, és még sorolhatnám…Emellett

42

folkMAGazin


olyan szakmai szervezetekben kell a hangszerkészítõk érdekeit képviselnem, mint mondjuk a Zenei Tanács, az Egyházzenei Társaság, az Iparkamara, vagy az IPOSZ. Arra azonban ügyelek, hogy kiemelt hangsúlyt kapjon a szervezetünk civil jellege, mert azért tömörültünk szövetségbe, hogy az érdekeinket védjük, s hogy kulturális programokon keresztül tudatosítsuk mindenkiben a magyar hangszerkészítés világszínvonalát. Egyébként van valami hasonlóság a néphagyomány és a mi mesterségünk átöröklõdése között, a hangszerkészítés ugyanis mind a mai napig tradicionális szakma, szájhagyomány útján öröklõdõ „titkokat” õriz: egy-egy mester tudása szó szerint a saját tanítványaiban folytatódik. Ezért aztán ez a szakma egy kissé zárt, a külvilág számára meglehetõsen megközelíthetetlen. Ennek a rejtõzködésnek van elõnye, de hátulütõje is. Ma Magyarországon ugyanis az emberek többségének a „mesterhegedû” kategória az feltétlenül olasz márka, a versenyzongora az német, a fafúvós meg francia. Azt viszont senki sem tudja, hogy a cremonai Hegedûkészítõ Iskola elsõ igazgatója magyar ember volt – még a harmincas években –, s hogy Európa legrégibb, folyamatosan mûködõ hegedûkészítõ mûhelye 1880 óta Budapesten, a Liszt Ferenc téren várja a muzsikusokat. Ugyancsak a fõvárosban található egy 104 esztendõs zongorakészítõ családi vállalkozás, amelyben apa és fia dolgozik, s ez így megy már az alapítás óta, de említhetnék négy generációs orgonaépítõ céget is, amely szintén családi manufaktúra. Külön csoda, hogy létezik még néhány cég, amely az elõzõ rendszer alatt is magántulajdonban maradt, igaz, a többit tönkretették. Kevés szakma van, amelynek olyan nagy hátrányt kell behoznia, mint a miénknek. Hihetetlen, de volt idõszak, amikor nagynevû hegedûkészítõknek úttörõsípokat kellett gyártaniuk. Ennek ellenére nem sikerült a szakmát teljesen tönkretenni, és amint lehetõség nyílt rá, megalakult a civil szervezetünk, amely csatlakozott az Ipartestülethez, s iskola is létesült, a Zeneakadémiához kapcsolódva. – S a tekerõkészítést nem tanítod? – Immár nyolcadik esztendeje tartok elõadásokat a Zeneakadémia Hangszerészképzõ Iskolájában, ám a szakterületem annyira speciális, hogy nem tudok tanítványokat felvenni. A szakképesítés megszerzéséhez hegedûkészítésbõl kell vizsgázni, s én nem tudnék erre növendékeket felkészíteni. Természetesen aki megkeres, annak megmutogatom a mesterfogásokat, de állandó tanítványt nem vállalok. Az elõadásaim során persze igyekszem a tudnivalók népszerû részét bemutatni, hogy a tanulók és a szakmabeliek is egyre nyitottabbá váljanak a népi hangszerek iránt. Nyilván a világ is ilyen, ma már a különbözõ zenei mûfajok is közelednek egymáshoz. – Miket tervezel a közeljövõben? – A feladat nagyságából adódóan az elkövetkezendõkben az elnöki tevékenységem dominál majd. Ez egy nagyon komoly szakma, óriási felelõsséggel jár, nem lehet ezt a munkát félvállról venni. Idén kiadunk egy könyvet „Hangszermûhelyek Magyarországon” címmel, s rendezünk egy országos kiállítást, amelyen a hangszerkészítés összes ága bemutatkozhat, mégpedig zenei programokkal együtt. Olyan koncertet szeretnénk, amilyenre még nem volt példa: kiváló elõadómûvészek új készítésû mesterhangszereket mutatnak be. Ezek az elõadások tehát nem az eljátszott mûvekrõl, s a fellépõ zenészekrõl szólnak majd, hanem a hangszerkészítõkrõl. Az esemény, melynek címe: „Hangszerkészítõk Fesztiválja” augusztus 15. és 20. között kerül megrendezésre a Nemzeti Galériában. Emellett számtalan, kisebb kamarakiállítást tervezünk az ország különbözõ fesztiváljain, mert úgy érzem, ez a legjobb lehetõség, hogy mestereinket megmutassuk és népszerûsítsük. K. Tóth László

Kedves Barátaink! Az utóbbi években – hála Istennek – megszaporodtak a tekerős rendezvények Magyarországon. Mindannyiunk érdeme, hogy ezek az események nagyon jó hangulatúak és szakmailag is kimagasló színvonalat képviselnek. Szeretném, ha mindannyian jó előre beírhatnánk a naptárunkba a várható programokat, ezért most egy kis listát állítottam össze a 2002. év már biztosnak mondható eseményeiről. (Sz. B.) IV. ORSZÁGOS TEKERŐS TALÁLKOZÓ Május 4-5. , POMÁZ Az idei évtől két naposra bővült fesztiválon a hagyományoknak megfelelően hangszeres oktatás lesz két napig, a szentesi és csongrádi (tiszaalpári) stílus jegyében. A családi igényeket is figyelembe véve kézműves foglalkozást, tánctanítást és táncházat is szerveztünk. Vendégül várjuk a Tiszaalpári Hagyományőrzőket, a „Trio B” formációt (Binder Károly, Borbély Mihály és a Bokros zenekar), valamint a Kalamona zenekart, akik új, „Szélkötő” c. lemezüket mutatják be. A pomázi Országos Tekerős Találkozó alkalmából jelenik meg Bársony Rózsa, Havasréti Pál és Szerényi Béla gondozásában a „Bársony Mihály daloskönyv”, a „Bársony Mihály archív felvételei” c. lemez mellékleteként. Másik kiadványunkat pedig Gundyné Szerényi Andrea óvodapedagógus állította össze „Tánc és népszokások az óvodában” címmel. Információ: Pomázi Zeneiskola 2013 Pomáz, Mátyás király u. 2 Tel: 06-26/326-210, 06-26/525-329 Tel/Fax: 06-26/525-330 E-mail: pomazene@axelero.hu www.pomazene.ngo.hu Szerényi Béla, 1037 Budapest, Fergeteg u. 11. Tel: 06-1/250-79-88, 06-20/438-91-45 E-mail: szerenyibela@freemail.hu SZEGEDI TEKERŐFESZTIVÁL Május 19-20. A már hagyományos Hídi Vásár ideje alatt tekerősök muzsikálnak végig, a vásár területén. Mindkét este koncert lesz a felújított várban, ahol mindemellett a Magyar Hangszerész Szövetség regionális kiállítást rendez. Fellép a Bokros, a Kalamona, a Madárdal, a Magyar Tekerőzenekar, a Mandel Quartet és Sebő Ferenc. Információ: Mocselini Rudolf (06-62/543-135 , 06-30/ 903-47-23) MIHÁLY NAPI KUKORICAFOSZTÁS Szeptember 28-29. , TISZAALPÁR A tiszaalpári hagyományőrzők és a Bársony család a tavalyi évtől felújította a kukoricafosztás és fosztóbál régi hagyományát. Ebben az évben is várunk mindenkit kukoricatörésre, fosztásra, birkavacsorára és hajnalig tartó bálra. III. KESZTHELYI TEKERŐS TALÁLKOZÓ November 30. - december 1. Somogy, Zala és a Balaton-felvidék zenei anyagával foglalkozunk, most már harmadik éve a Család Iskola által kínált csodálatos hétvégéken. Egész napos tekerő, tánc és énektanulás, koncert és András-napi bál vár minden érdeklődőt. Információ: Keszey Tivadar (06-83/320-107, 06-30/237-97-49)

folkMAGazin

43


A táncház és a huszárok Elõször az érzelem, aztán az értelem A hetvenes évek elején történt, amikor a Körösi gimnázium egyik Szentendrei útra nézõ osztálytermében Schéner Mihály és Sebestyén János – kiváló osztálytársaim – valamiféle általam nem kedvelt ritmusra ugráltak a tízperces szünetekben, és meg-megállva, de szemmel láthatóan egyre növekvõ elégedettséggel csapdosták bokájukat. Jól ismertem õket, és úgy véltem, hogy õk is afféle korunk gyermekei, mint én. Akkoriban ez azt jelentette, hogy éltünk-haltunk a beat zenéért, az ahhoz közel álló vagy abból kinövõ zenei mûfajokért, és az ezekhez szorosan kapcsolódó külsõségekért. Ez utóbbihoz volt sorolható a nehezen beszerezhetõ, „eredeti” farmernadrág, vagy a szülõk és nevelõk által céltudatos elszántsággal üldözött hosszúhaj-divat, a különös gonddal összeválogatott topis cucc és annak hanyag viselete. Mini és Syrius koncertekre jártunk, rajongtunk a jazzrockért – vagy legalábbis úgy csináltunk –, és örömünket leltük azokban a felvonulásokban, amelyek farmeröltönyöktõl kéklõ, lobogó hajú, slendrián és pózoló tömegek formájában masíroztak mindig valamilyen zenei rendezvény irányába. Amerikai filmekbõl próbáltuk ellesni a követendõ allûröket, francia, olasz és angol filmekbõl tájékozódtunk a „jövõ kultúrájáról”. Akkor ezt sokan lázadásként éltük meg egy réginek és elavultnak hitt életformával szemben. Tény, hogy Magyarországon mindez valóban lázadás volt, a fennálló rendszer ránk kényszerített merevségét és kisszerûségét elutasítandó, de odavetett dac volt ez az élet minden területét megszálló, mindig összevont szemöldökû gyarmattartónak is, hiszen a magunkévá tett „ige”, a vonzó köntösben megjelenõ „értékrend váltó”, mégis csak az ellenséges Nyugatról jött. Mindenesetre én ekkoriban, mint fiatal suhanc, így érzékeltem a körülöttem végbemenõ, modernizációs tünetekkel párhuzamosan zajló „beatfolyamatokat”, és szinte biztos voltam abban, hogy korosztályom túlnyomó része, különösen pedig osztálytársaim azok, akik azonosulnak zeneorientált világlátásom-

44

mal. Épp ezért volt furcsa, hogy amíg dühkitörésekbe torkolló generációs vitákba keveredtem szegény nagyszüleimmel egy-egy táncdalfesztivál, vagy „jó ebédhez szól a nóta” kapcsán – nekem ugyanis magyar nóta vagy népdal, egyre ment –, azon közben barátaim a magyar népzene dallamaira épülõ nyilvános táncpróbáival, félreérthetetlen falusi hangulatot teremtettek egy óbudai gimnáziumban. Kicsit mindketten gyanúsak voltak nekem már régóta, mert állandóan festészetrõl beszélgettek, amihez nekem annyi közöm volt, mint Mihály barátomnak a négyszer százas gátfutáshoz – vagyis semmi. Ezt valahogy azonban a gimnázium addigi két éve alatt megszoktam, de a néptánc hisztériát nem tudtam mire vélni. Nem fért bele a modernnek, tehát egyedül üdvösnek hitt világszemléletembe. Addigaddig csodálkoztam persze, míg egyszer csak táncos lábú társaim elhívtak oda, ahová õk jártak: a Muzsikás táncházba. * Hetvennégyet írunk. A Belvárosi Mûvelõdési Ház második emeletének nagytermében a hangszórókból népzene szól, kockás, betûretlen flanelingû, hosszú hajú fiúk forgatják a farmernadrágos lányokat, a széleken népviseletes emberek üldögélnek. A zenekar tagjai is ugyanúgy öltözködnek, mint a táncosok, és ami meglepõ, hogy természetesen viselkednek, nem a cigányzenekaroktól megszokott belemosolygós, lakkcipõs és csokornyakkendõs módon. Hangszereik ütött-kopottak, de látszik, hogy nem most tanulnak rajtuk játszani. Énekhangjuk szintén csak természetesnek mondható, nem gurguláznak és nem színészkednek szívre tett kezekkel nagy estélyikben, mint a nótaénekesek. Szóval, a kor külsõségei között, egyszer csak megjelent nekem a magyar népzene, amit ráadásul addig nem is ismertem. Nem a zene volt az, ami egybõl megfogott, mert az elõször olyan kibogozhatatlannak tûnt, mint valami összekuszálódott pamutgombolyag, hanem úgy együtt az egész. A régi meg az új e furcsa keveréke, a barátaim társasága

folkMAGazin

és az óriási választék – már ami a lányokat illette – volt az, ami hétrõl-hétre visszavitt engem a táncházba. Gátlásos gyerek voltam, ritkán álltam be táncolni, így fordulhatott elõ, hogy a mai napig nem tanultam meg azt. Viszont a sok oldalvonalon tartózkodás során valahogyan belemászott a fülembe a zene, oly annyira, hogy lassan-lassan a legkacifántosabb „hegedûkanyarintásokat” is értékeltem. Nem csak a lelki húrokat megérintõ hegedûsírásra éreztem rá, hanem az azt nyomatékosító vagy talán másképpen hangsúlyozó, ám mindenképpen a zenével együtt összhangban élõ táncra is. Mialatt néztem a sergõ-forgó párokat, a legjobb, a legvadabb táncszituációt is szinte mindig tovább gondoltam, tovább koreografáltam magamban, s ezzel néha az extázis határáig jutottam. Ám az alatt a pár hónap alatt, mire a zenével és a tánccal való azonosulás idáig jutott, megtörtént bennem az átalakulás. Mert nemcsak a zenérõl meg a táncról volt már itt szó, hanem az addig lesajnált múlt és az ostobán megvetett falu értékeinek elfogadásáról, az erdélyi emberekkel való kapcsolat kialakulásáról, a határon túli magyar élet megérzésérõl, kultúránk feneketlen kútjába való bepillantás lehetõségérõl, és arról a kellemetlen felismerésrõl, hogy a periférián mozog az, aminek központi szerepet kellene játszania neveltetésünkben, felnõtté válásunk folyamatában. Ha lehet, kerülöm a patetikus megnyilvánulásokat, de mégis ki kell mondani, hogy a táncház az, ami kihozta belõlem a magyart. Olyan érzelmi szálakat érintett meg a táncházi zene és hangulat, amely szép lassan tudatformáló erõvé változott, s amelyet nem helyettesíthetett semmilyen könyv sem, semmilyen elõadás sem, és amely közel harminc év elteltével is meghatározza cselekedeteimet, s irányt szab életemnek. * Amikor a nyolcvanas évek közepén társaimmal megalakítottuk a Történelmi Lovas Egyesületet, akkor ez a tudati-érzelmi alap volt az, amibõl merítettünk, és amihez programokat kapcsolva építkeztünk, ez volt a legfõbb motiváció. Ekkor már nem a zene és a tánc jelentette cselekedeteink-


MaNCsüPaG

ben a prioritást – bár továbbra is jelentõs és meghatározó elem maradt –, hanem lovaskultúránknak a magyar történelem két kiemelkedõ korszakához fûzõdõ megismerése, megélése, megismertetése. Az egyik ilyen korszak a sajnálatos módon „elfinnugorosított” és többek között „elhuntalanított”, honalapítás elõtti idõszak, a másik pedig a huszárság megközelítõleg négyszáz évét átkaroló periódus volt, amelyben kiemelten kezeltük az 1848-49-es szabadságharc korát. Katonai hagyományõrzõ rendezvények megszervezésébe kezdtünk, melyek mára úgymond kinõtték magukat. Amikor indultunk, nem gondoltunk arra, hogy másfél évtized alatt a történelmi egyenruhás katonai hagyományõrzés hazánkban mozgalommá terebélyesedik. Azzá lett, és ma már szerte a Kárpát-medencében, de Franciaországban és az Egyesült Államokban is mûködnek magyar katonai hagyományõrzõ csoportok, felidézve a különbözõ történelmi idõket, Attilától egészen Horthy Miklós koráig. Hála Istennek a legjelentõsebb katonai hagyományõrzõ programok „eltáncházasításával” sikerült a két mozgalom irányát párhuzamban tartani. Ez azért sem bizonyult nehéz feladatnak, mert a huszár-hagyományõrzõk egy-egy jól sikerült felvonulás, csatabemutató, vagy csak egy kiadós lovaglás után mindig szívesen megiszszák a maguk borát, s ilyenkor hamar dalra fakadnak, táncra perdülnek. Külön szerencse, hogy a két mozgalom alakítóiban eddig is voltak, és most is vannak személyi átfedések, amely

nélkül ez a nagy találkozás, a bizonyos fokig való egymás mellett menetelés lassabban és nehezebben mehetett volna csak végbe, vagy – gondolni is rossz rá – más irányt vehetett volna a fejlõdés. A lényeg az, hogy ami eredendõen összetartozik, az elõbb vagy utóbb össze is nõ. Valamikor a huszárnak állott parasztemberek a hadseregbe magukkal vitték dalaikat, táncaikat, mentalitásukat, meséiket, mondáikat, a seregben történt események pedig tovább színesítették tartalmában, hangzásában és mozgásvilágában ezt az amúgy is rendkívül gazdag népi kultúrát. Mint ahogyan népzenei kincsünk kimeríthetetlen aranybánya sajátságos kultúránk megtartásában és újravirágoztatásában, a magyar hadtörténet is egy mély tó, amelynek közeli és mélyebb rétegeibõl olyan építõelemek hozhatók a felszínre, amelyek már eddig is alkalmasnak bizonyultak egy régi alapokból táplálkozó, de új kulturális ágazatnak, a magyar történelmi egyenruhás katonai hagyományõrzésnek a megteremtésére. A néptáncnak és a katonai hagyományõrzésnek számos közös érintkezési felülete van – az ebbõl adódó lehetõségekkel valamilyen szinten eddig is éltünk. Ma már azonban a kapcsolatot intézményesíteni lenne érdemes, pontosan azért, hogy egy sokkal szervezettebb együttmûködés alakulhasson ki, hiszen egyre világosabb, hogy mind a két mozgalom alkalmas egymás „felerõsítésére”, egymás értékeinek a nagyközönséggel történõ jobb elfogadtatására. Fülöp Tibor Zoltán

folkMAGazin

Rogopag. Bizonyára sokan emlékeznek még Rossellini, Godard, Pasolini és Gregoretti alkotta rendező-kvartett közös filmjére. Talán az FMH farsanggal egyidőben lévő 33. Magyar Filmszemle hatására én is alkottam egy szót. Ez a MaNCsüPaG. Így köszöntem február 2-án, mikor beléptem a ház legendás körtermébe. Kicsit furcsán néztek rám, de hát sok mindent megéltek már itt az elmúlt fél évszázadban. Elsőként az ír zenét játszó Greenfields lépett a pódiumra. Az „örökzöld” dallamokat a közönség csillogó szemmel hallgatta, hiszen zenéjük méltán népszerű. Mire ismerőseimmel bemelegedtem a beszélgetésbe (és a pulcsimba), tovább forrósodott a hangulat, ugyanis a népzenei körökben még kevéssé ismert Nargis együttes lépett színpadra. Az arab és török zenét játszó csapat előadását két csinos hastáncos leány még emlékezetesebbé tette. A rövid szünetet követően a Pannónia Klezmer Band muzsikájára a Machol Halahavot táncegyüttes tagjai zsidó táncokat tanítottak az egyre gyarapodó számú közönségnek. A legkülönfélébb táncos versenyek győztesei már értékes ajándékok birtokában és büszke mosollyal arcukon várták az est utolsó résztvevőjét. A Csürrentő együttes hagyományos moldvai népzenét játszott, melynek köszönhetően a farsang önfeledt táncmulatsággal zárult. A program végén mosolyogva búcsúztam: MaNCsüPaG! Azóta talán elfelejtették, talán megértették üdvözlésemet. Ugye, már Önök is megfejtették? Benkő András

45


„A NÉPMŰVÉSZET IFJÚ MESTERE” cím elnyerésére kiírt pályázat feltételei 2002-ben A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma ösztönözni kívánja a fiatalok népművészeti előadói, tudományos és alkotótevékenységét, a magyar nemzeti és a magyarországi nemzetiségi hagyományok ápolását, továbbéltetését. Ezen szándéka kifejezéseként az érintett szakmai szervezetekkel és állami intézményekkel egyetértésben minden évben pályázatot ír ki a „Népművészet Ifjú Mestere” cím megszerzésére. Az elismeréseket a NKÖM minisztere augusztus 20-án nyújtja át az arra érdemes pályázóknak. Egy évben legfeljebb tizenöt új cím adható ki. Pályázati kategóriák I. Előadóművészet hangszeres népzene; népdal; néptánc; népmese II. Tárgyi alkotóművészet fazekas; faragó (kéreg, szaru, csont, fa, bútor); gyermekjátékkészítő; kovács; népi bútorműves; népi ékszerkészítő (fém, gyöngy, lószőr); szűcs, bőrműves; rézöntő; szalma-, gyékény-, csuhé- és vesszőfonó; tojásfestő; textilhímző, -szövő (gyapjú, vászon), nemez-, viselet-, paszománykészítő; csipkeverő, kékfestő; népművészeti forma- és motívumkincset hordozó nagyméretű tárgyak, köztéri tárgyegyüttesek (játszótéri, ill. beltéri plasztikák, építészeti megoldások) tervezője és kivitelezője; a népi hangszerkészítés formai és funkcionális követelményeinek megfelelő hangszerek, hangkeltő eszközök készítője Pályázati követelmények Általános feltételek A részvétel alapfeltétele minden kategóriában a 20 és 35 év közötti életkor, írásban benyújtott szakmai önéletrajz és legalább 10 oldal terjedelmű dolgozat. Az önéletrajz tartalmazza a pályázó eddigi szakmai-művészeti tevékenységének összefoglalását (indíttatása, mesterei, jelenlegi tevékenysége; eddigi szakmai eredményei, jövőbeni tervei, célkitűzései). A dolgozattal a pályázó elméleti ismereteiről ad számot, amelynek témája: – Előadóművészet kategóriában a pályázó által választott tájegység, falu, adatközlő egyéniség művészete; egy bizonyos műfaj, dallamtípus, előadói stílusjegy elemzése stb. Foglalja össze a témával kapcsolatos gyűjtői tevékenységét, annak módszerét, az elmélyült szakirodalmi és archívumi tájékozottsága mellett személyes élményeit is! – Tárgyi alkotóművészet kategóriában a pályázónak az általa megismert tájegységekről, stílusokról szerzett elméleti, technológiai ismeretei, gyakorlati jártassága; az ezt bizonyítani hivatott pályamunkák szakmai elemzése, szakrajza. Indokolja meg témaválasztását is! A dolgozatokat legalább 10 oldal (13-as betűnagyság, 1,5-es sortávolság, 10 ezer karakter) terjedelemben, gépelt vagy nyomtatott, fűzött formában, két példányban kérjük benyújtani. A pályamunkákat szakértő zsűri bírálja el, ennek eredményéről minden pályázó írásos értékelést kap. Előadóművészeti kategóriában a megfelelő színvonalú dolgozat benyújtása előfeltétele a gyakorlati bemutatkozásnak! (Segítségképpen lehetőséget adunk a korábbi évek elfogadott dolgozatainak megtekintésére.) Speciális feltételek Gyakorlati megmérettetés Előadóművészet kategóriában: –- Hangszeres népzene és népdal esetében a pályázó az öt nagy népzenei dialektusból (dunántúli, felsőmagyarországi, nagyalföldi, erdélyi, moldvai – ld. Sebő Ferenc: Népzenei olvasókönyv 38. oldal) három különböző tájegység anyagával készüljön. (Indokolt esetekben, egyes hangszertípusoknál, hangszereknél – pl. tekerő, koboz, tambura – a zsűri ez alól értelemszerűen kivételt tehet.) A háromból két (egyenként kb. 3-5 perces) produkciót kell közönség előtt, előadásszerűen bemutatni. A műsorszámok egyike a leadott dolgozat témájához kapcsolódó legyen, a másikat a zsűri a helyszínen választja ki a fennmaradt két dialektusból. –- Szólistaként énekesek és a következő hangszeresek indulhatnak: hegedűs, cimbalmos, furulyás, dudás, tekerős, tamburás, citerás, kobzás, klarinétos, tárogatós. –- Egyéb (kísérő) hangszeresek hagyományos összetételű hangszeres csoportban, zenekari tagként vehetnek részt a pályázaton. (Természetesen erre az előbb felsorolt hangszereseknek is lehetőségük van, amennyiben nem kívánnak szólistaként indulni.) –- A hangszeres szólisták kísérettel is szerepelhetnek, az énekes pályázók legalább egyik műsorszáma kíséret nélküli legyen. –- A néptáncos pályázó a három nagy táncdialektus (dunai, tiszai, erdélyi – ld. Martin György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok 20-27., 56-130. oldal) egy-egy általa választott tájegységének jellemző tánctípusaival készüljön. Ezekből két (egyenként kb. 5 perces) produkciót kell közönség előtt, előadásszerűen, a tájegységnek megfelelő viseletben bemutatnia. Az első műsorszám a leadott dolgozat témájához kapcsolódjon, a másodikat a zsűri választja ki a helyszínen a fennmaradt két dialektusból. (Ez utóbbi számonkérése a pályázó általános tájegységi jártasságának felmérését szolgálja.) –- Nemzetiségi anyaggal jelentkezők - hangszeresek, énekesek, táncosok egyaránt - három (egyenként kb. 5 perces) produkcióval készüljenek. Ebből egy értelemszerűen a dolgozat témájához kapcsolódó legyen, a másik kettő lehet két különböző magyar, és / vagy anyaországi, és / vagy másik nemzetiségé. A három műsorszámból kettőt kell közönség előtt, előadásszerűen, (táncosoknak a tájegységnek megfelelő viseletben) bemutatniuk. Az egyik a dolgozata témájául választott nemzetiségi anyag, a másikat a zsűri jelöli ki a helyszínen. Próbalehetőséget (és táncosok részére zenekart) a helyszínen biztosítunk, a különleges igényeket kérjük külön, előre jelezni!

46

folkMAGazin


FELHÍVÁS 30 ÉVES A TÁNCHÁZMOZGALOM

PÁLYÁZAT

A Hagyományok Háza pályázatot hirdet táncházi zenekarok részére, melynek keretében öt táncházi zenét játszó zenekar kap lehetőséget, hogy nyilvános megjelentetésre szánt népzenei anyagát hangstúdiójában, legfeljebb 50 munkaórában hanghordozóra rögzíthesse. A nyertes zenekarok a Magyar Televízió „Aranyfüst” című műsorában bemutatkozási lehetőséget kapnak. Pályázati adatlap a Hagyományok Háza főigazgatóságán (Budapest, I. ker. Corvin tér 8.) szerezhető be, vagy a www.hagyomanyokhaza.hu weboldalról tölthető le. A pályázathoz a zenekar megjelentetésre szánt produkciójából származó hangzóanyagot kell csatolni, mely házi, demo felvétel is lehet. A pályázati anyagot a Hagyományok Háza főigazgatóságára levélben (1251 Budapest, Pf. 23.) vagy személyesen lehet eljuttatni. A pályázat benyújtásának határideje: 2002. április 1. A pályázat értékeléséről minden indulót a benyújtási határidőt követően 30 nappal levélben értesítünk. A beérkező hangzóanyagokat 3 hónapig őrizzük meg. Pályázati információ: Linder Bálint (00-36-1) 201-5017, (00-36) 20-390-4792

2002. május 6-án lesz 30 éve, hogy először rendeztek táncházat Magyarországon, Budapesten, a Liszt Ferenc téri Könyvklubban (ma Írók Boltja). A következőt ugyanazon év júniusában, majd októberében tartották ugyanott. A jubileum alkalmából a Hagyományok Háza Táncház Archívuma összejövetelt rendez a Budai Vigadóban az évforduló napján, hétfőn. Kérünk mindenkit, aki annak idején ott volt ezekben az első táncházakban, illetve tud ilyen személyekről, sürgősen közölje velünk elérhetőségét telefonon, levélben, vagy emailben. Cím: Hagyományok Háza, Táncház Archívum, 1011 Budapest, Corvin tér 8. Tel.: 214-64-60, fax: 201-51-64 e-mail: halmosb@mmi.hu, vavrinecza@mmi.hu dr. Halmos Béla • P. Vas János • Vavrinecz András

Táncházas fotókat várunk! A táncházmozgalom 30. évfordulójára a Hagyományok Háza egy visszatekintő kötet megjelentetését tervezi. Biztosak vagyunk abban, hogy otthoni gyűjteményükben sokan őriznek olyan képeket, amelyeket a könyv illusztrálásához fölhasználhatnánk. Szeretnénk személyesebbé és egyben dokumentum értékűvé tenni a kiadványt. Nem föltétlenül profi képeket várunk! Minden beküldött képet digitálisan archiválunk. A beküldött fotókat visszaküldjük. A képeket a fenti címen várjuk. A segítséget előre is köszönjük! Dobos Beáta, Sándor Ildikó - a kiadvány szerkesztői.

–- Népmese kategóriában pályázónak két produkciót kell közönség előtt, előadásszerűen - választása szerint irodalmi vagy tájnyelven - bemutatnia. Az egyik műsorszámnak a leadott dolgozat témájához kell kapcsolódnia, a másikat a zsűri a helyszínen választja ki a pályázó által benyújtott repertoárból. A lista tartalmazzon a népmese legfőbb műfajaiból egy-egy alkotást (tündérmese, trufa, novella-mese, állatmese, legenda, monda - ld. Néprajzi Lexikon III. kötet, 739. oldal). Tárgyi alkotóművészet kategóriában a pályázónak választott szakágában 5 egyedi tárgyat, vagy egy funkcionálisan összetartozó tárgycsoportot, vagy egy 5 darabból álló tárgycsoportot kell beküldenie. Nagyméretű tárgyak és köztéri tárgyegyüttesek készítői a pályamunkákat ábrázoló, legalább A/4 formátumú fényképeket küldjenek be. Bútorkészítők – amennyiben lehetőségük van a beszállításra – teljes bútoregyüttessel pályázzanak. Ha ez nem megoldható, akkor a szemléletes A/4-es fényképek mellett két reprezentatív tárgyat beküldeni szíveskedjenek. Az alkotók önálló tervezéssel, a népi alkotóművészet hagyományaira építő vagy azt felhasználó tárgyakkal pályázhatnak. A pályázatok benyújtása A pályázatokat (az önéletrajzot és dolgozatot, tárgyalkotóknál a pályázatra benevezett tárgyakat is!) 2002. április 30-ig beérkezően kell eljuttatni a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyének címére: 1011 Budapest, Corvin tér 8. A pályázatok értékelése A tárgyalkotók pályázatainak nyilvános értékelése május végén várható, természetesen mindenkit értesítünk a konkrét időpontról. A színpadi megmérettetés valamennyi előadóművészeti kategóriában egy időben, egy közös műsor keretében lesz, az összetett értékelés ezt követi még aznapon. Pontos idejéről minden pályázót értesítünk a dolgozatok értékelése után. A pályázatokkal kapcsolatban felmerülő kérdésekre készséggel válaszolnak a Hagyományok Háza Népművészeti Műhelyének munkatársai a 212-28-83-as (népzene, néptánc), illetve a 201-44-92-es (kézművesség) telefonszámon, munkanapokon 9 és 16 óra között.

Budapest, 2002. február 15.

Hagyományok Háza Népművészeti Műhelye

folkMAGazin

47


Népzenei és világzenei műsorok

„Fújjad, fújjad a dudát...” …bíztatnak bennünket ez évben is szerte az ország határán belül, s kívül. A Magyar Dudazenekar szinte haza jár Túrkevére, Szarvasra, a szentendrei skanzenba, a budai várba, Győrbe, és március 15-én ismét a Nemzeti Múzeum kertjében emlékezünk az 1848-as hősökre. Örömmel teszünk eleget valamennyi meghívásnak, amellett, hogy idén végre befejezzük a magyar bőrdudáról szóló ismeretterjesztő kiadványunkat, és saját CD-t jelentetünk meg. Adorján István vezetésével folytatjuk a dudás hangzó anyagok CD-re mentését. Kedd esténként pedig a megszokott helyen és időben (19.30) találkozunk az FMHban, hogy tapasztalatot cseréljünk, új nótákat tanuljunk többek között Lányi György, Csoóri Sándor, Kozák József útmutatásával. (Tímár Sanyi bácsit például arra kértük, hogy a martosi és domaházi táncokhoz kapcsolódó zenei anyagba avasson be minket.) Külföldi dudás fesztiválokra is készülünk. Ha sikerül a megpályázott célokat elérni, akkor Franciaország, Hollandia, Csehország, Finnország közönségeinek tudjuk bemutatni a magyar dudazenét. Programjainkról a www.folkinfo.net/dudazkr honlapon adunk tájékoztatást. Információ: Karakas Zoltán, 06 20/9474-087

FRANCIASALÁTA válogatás a legújabb frankofon zenékből páratlan szerda, 11.00-11.30, Magyar Ádám ANDROGÜN - a népzenétől a világzenéig szerda 18.00-19.00 Dobos Réka, Zubreczky Dávid CSAK A FÜLÉNAK HIGGYEN! népzenei és világzenei ajánló csütörtök 15.00-16.00 Harmónia Rádió Műhely szerkesztői KELTA ZENEI ÓRA csütörtök 18.00-19.00 Farkas Bíborka, Pál Viktória és barátai BARANGOLÁS A VILÁG NÉPZENÉI KÖZÖTT páros péntek 18.00-19.00, Várnagy Anikó MAGYAR NÉPZENEI ÖSSZEÁLLÍTÁS páratlan péntek 18.00-19.00 Bottlik Zoltán AFRICAFÉ - afrikai magazin páratlan péntek 22.00-23.00, Miriam, Pákay Viktória BALKÁN NÉPZENEI ÖSSZEÁLLÍTÁS szombat 18.00-19.00, Ziku Evantia, Eredics Gábor és a Söndörgő együttes tagjai

„Táncos Történetek Tea Mellett”

Vagabond

Érdekel neves táncoktatók, koreográfusok vagy kutatók életútja? Szívesen érdeklődnél munkájukról, terveikről? Szeretnél bepillantást kapni mindennapjaikba?

Játékfilm a táncházak világáról Több évtizedes tapasztalat és anyaggyûjtés után Szomjas György úgy döntött, hogy filmet forgat a fõvárosban mûködõ táncházak és a még létezõ táncházmozgalom világáról. Szomjas eddig tíz filmet forgatott; egyik népszerûbb lett, mint a másik. A Talpuk alatt fütyül a szél, a Kopaszkutya, a Roncsfilm felnövekvõ nemzedékek meghatározó ifjúkori élményeivé váltak. A most készülõ, Vagabond címû filmje, egy, a táncházi-népzenei világba ágyazott, a mai valóságot tükrözõ - krimi és szarkasztikus elemeket sem nélkülözõ - történet, a periférián, illetve újgazdag miliõben élõ fiatalokkal. A filmet majdan megnézvén a táncházak közönsége természetesen tükörben láthatja mindennapjait, de a produkció ennél is fontosabb hozadéka, hogy ezt a világot kevésbé ismerõ nagyérdemû is végre találkozhat a moziban és a filmet övezõ sajtóban saját népzenéjével, saját kultúrájával. A forgatás 2002. április 8-án kezdõdik. A helyszínek között közkedvelt fõvárosi táncházak is szerepelnek majd. A filmben a táncházi világ legnépszerûbb elõadói játszanak, mint a Tatros, a Vujicsics, a Kalamajka és Halmos Béla, valamint a világhírû Muzsikás együttes. A mûfaj legkiválóbb énekesei jelennek meg, mint Sebestyén Márta és Berecz András, és olyan eredeti paraszt-, illetve cigányzenészek, mint Pál István, Zerkula János vagy a Szászcsávási Zenekar. A zenei szerkesztõ Kiss Ferenc. Ha valaki szeretne részt venni a forgatásokon, illetve kíváncsi az események menetére, figyelje a sajtó híreit, nézze a www.biomusic.hu/vagabond oldalakat. A film producere az RF Produkciós Kft. E-mail: vagabond@mentha.hu Web: www.biomusic.hu/vagabond

48

Akkor Neked is el kell jönnöd! Ebben az új programsorozatban kiemelkedő táncpedagógusok, koreográfusok, folkloristák mesélnek életükről, munkájukról, mestereikről, műveikről, főképp az érdeklődők kérdéseinek megfelelően. Egy beszélgetős este a táncról, zenéről, művészetről minden hónap utolsó kedd estén 18.30-tól a Budapesti Művelődési Központ (BMK; Budapest, Etele u. 55.) művészklubjában. Vendégeink voltak: Tímár Sándor, Borbély Jolán, Németh Ildikó, Szabó Szilárd. További vendégeink lesznek: Zsuráfszki Zoltán, Lévai Péter, Varga Zoltán, Farkas Zoltán „Batyu”. A belépés díjtalan, s vendégül látunk egy csésze teára is! Házigazda a Budapest Főváros Bartók Táncegyüttes, rendezi a Bartók Kulturális Táncegyesület. Támogatja a Budapesti Művelődési Központ és a XI. kerület Önkormányzata. Sok szeretettel várunk!

Eredeti csángó viseletek kölcsönzése felnőtt és gyermek méretekben. Cím: Gyepűk Népe Alapítvány 2040 Budaörs Szivárvány u. 8. Tel.: 23/422-019 vagy 30/260-9467

folkMAGazin


FELHÍVÁS! A bonyhádi Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ, a Magyar Rádió Rt. Bartók Adófőszerkesztőség Népzenei Szerkesztősége, valamint a Hagyományok Háza 2002. szeptember 20-22.között rendezi meg Bonyhádon a

X. ORSZÁGOS NÉPZENEI TALÁLKOZÓT

Az elmúlt télen kettős jubileumot ünnepeltek emlékezetes koncerttel a bonyhádi Művelődési Ház színpadán. Szabó László 25 évvel ezelőtt lett a népzene szerelmese, és most, 50. születésnapja alkalmából közös zenélésre hívta össze egykori és mai zenésztársait, barátait, tanítványait. Közel négyszáz érdeklődő jelenlétében a Bartina zenekar az Animato együttes, Kisi (Kisvárdai József), Halmos Béla és az egykori Szélkerék együttes lépett fel az est folyamán. (Fotó: Máté Réka) *

GYÖNGYÁG A TÁNC VILÁGNAPJA ALKALMÁBÓL A Tanac Néptáncegyüttes műsora a Pécsi Nemzeti Színházban 2002. április 29-én, este 7-kor. Vendég: a Jászság és a Vujicsics együttes, valamint baranyai és drávamenti énekesek, zenészek. Inf.: www.tanac.hu • Jozsef.Szavai@aok.pte.hu * A Belvárosi Ifjúsági Ház 2001. december 31-én jogutódlással megszűnt. A jogutód: Aranytíz Ifjúsági Centrum. – A KALAMAJKA TÁNCHÁZ (szombat, 17.00-02.00), a néptánctanfolyamok (hétfő, szerda, csütörtök), a népi ének tanfolyam (szerda) továbbra is várja az érdeklődőket a MOLNÁR U. 9-ben (tel.: 3175-928, Ötvös Györgyi)

A Tükrös Zenekar... 2002. április 9. és május 6. között ismét Ausztráliában turnézik. A távoli kontinens több városába (Sydney, Canberra, Melbourne) – akárcsak két évvel ezelőtt – a Kengugro Táncegyüttes és zenészei szervezik a programokat. A koncertek és táncházak mellett április 11. és 15. között Sydney-ben szatmári népzenei és néptánc-tábor kerül megrendezésre.

Hagyományaihoz híven továbbra is a még kevésbé ismert hangszeres együttesek és szólisták számára szeretnénk megméretési lehetőséget kínálni, felnőtt és ifjúsági kategóriában. Ez utóbbit elsősorban az ország több városában jól működő népzenei iskolák növendékei számára szervezzük. Az ifjúsági kategória felső korhatára 16 év, zenekarok esetében ez az átlagéletkorra értendő. A fesztivál keretében citerazenekarokkal és pávakörökkel nem áll módunkban foglalkozni. Várjuk tehát a hagyományhű vagy feldolgozott népzenét játszó zenekarok, valamint énekes és hangszeres szólisták jelentkezését. A színpadon bemutatandó versenyprodukció szólisták esetében maximum 8 perc, zenekaroknál maximum 15 perc lehet. Jelentkezési határidő: 2002. augusztus 16. Nevezési díj: A fesztivál szűkös anyagi lehetőségei miatt a résztvevők személyenként 1.000 Ft befizetésével járulnak hozzá a költségekhez. Úgy gondoljuk, hogy ez a jelképes összeg senkit nem terhel túlzottan, a fesztivál lebonyolításához viszont óriási segítséget nyújt. Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ 7150 Bonyhád, Széchenyi tér 2. (74/451-455 Fax: 74/451-021) A TÁNCHÁZ EGYESÜLETTÕL REPÜLÕGÉPES UTAZÁSOKHOZ NAGYBÕGÕTOK BÉRELHETÕ! Tel.: (06.1)214-3521 E-mail: tanchaz@mail.datanet.hu

folkMAGazin

49


Dobos Károly széki prímásról Tíz éve, húsvét másodnapján kísérték utolsó útjára az örökké vidám, csillogó szemû Dobos Károly széki prímást. Több mint negyven éven át a felszegiek méltán megbecsült muzsikása volt Ádám „István” Sándor kontrással és Dobos János gordonossal. Az eltávozott széki zenészek „nagyjainak” sorát – Ferenczi Márton „Zsuki”, Gyurica, Ádám István „Icsán”, Moldován „Ilka” György – õ zárta 1992-ben. Szomszédok voltunk, jól ismertem. Gyermek- és legénykoromban szinte minden nap találkoztunk, õ is olyan volt, mint bármelyik széki ember, élte a paraszti sors nehézségeivel megtûzdelt ünnepés hétköznapokat. Kapált, hízókat tartott, néha házakat vakolt és kenyérsütõ kemencéket rakott Széken vagy környékén. Bizonyára sokan és sokat mesélhetnének róla, én az alábbi történetnél voltam jelen, ezzel szeretnék emlékének adózni. 1976 nyarán az utcabeli emberek úgy döntöttek, hogy a közeli Újhegy-dûlõbõl fakadó kristálytiszta és jéghideg forrásvizet a Padút utca minden házának udvarába beviszik. Véget vetnek az örökös vállnyúzó vízhordásnak. Ezt Dobos Károly bácsi is igen helyénvalónak tartotta. Pár nap múlva szinte már mindenki befejezte a ráesõ 75 méter vizesárok kiásását, de Károly bácsi még csak el sem kezdte. A szomszédok némelyike már felelõtlenséggel,

50

lustasággal vádolta õt, mások meg szótlanul ásni kezdték a kimaradt részt. Én is beálltam, és legény módjára csákányolni kezdtem a nehezen szakadó válykos földet, hiszen pár nap múlva befejezem a konfírmálást, és ha úgy hozza a sors, még „cigányfogadó” is lehetek „Birtalan” estéjére, nem árt néhány jó pontot szerezni a prímásnál... Már az ebéd elköltéséhez bontogattuk tarisznyánkat, mikor megérkezett Károly bácsi, vállán egy göcsörtös nyelû, rozsdás élû ásóval, aminek láttán a jó szerszámmal bíró, mindig földmunkával foglalkozó szomszédaiból igen nagy derültség tört felé. – Látszik, hogy ked sohasem dógozatt ásóval, mindég csak a nyirettyût húzogatta! Hát az munka kednek? Károly bácsi közben mellénk telepedett, rögvest cigarettát és tüzet kért, s miután ránk köszöntötte az otthonról hozott literes üveget, a csipkelõdésre is válaszolt: – Ide hallgass, te Sükösd János! Hónap vosárnop van, íppen lakadalmat muzsikálok, gyere te is velem, dílbe a võlegínyes házhoz. A te kezedbe adak két nádszálot, hogy ne legyen neked nehéz, éggyik akkora lesz, mind a nyírettyû, a másik pedig amekkora az én muzsikám, s csak az lesz a dógad, hogy húzagasd éggyiket a másikán vosárnop díltûl egíszen hétfû dílutánig. Ha addig kibírad, égy hétig csak neked muzsikálok... Soós János

folkMAGazin


Moldvai csángó dudások („síposok, csimpolyosok”) - II. rész A moldvai dudák elnevezései: Érdekes, hogy a ploszkucéni Dima Mihály és Minuc Péter „magyarossan síp, oláhul csimpoly” a – tudomásom szerint – utolsó északi csángó nyelvjárást beA Bákó környéki falvakban használták a duda régies magyar szélő dudások kizárólag „csimpolynak” nevezik a dudát, nem nevét a „síp” elnevezést. Eddig a következő falvakban jegyez- használják és nem ismerik a „síp” nevet. Nem tudhatjuk, hogy tem föl a „síp” szó használatát: Külsőrekecsin, Csík, Újfalu a ploszkucéni dudák román eredetére utal-e ez, vagy pedig a (Dózsa György), Klézse, Somoska, Forrófalva, Nagypatak. „síp” szó merült-e egyszerűen feledésbe (vagy el sem jutott Már a XIV. századi latin-magyar Schägli szószedetből is kide- oda) az erősen románosodó északi csángó dialektusban. Dima rül, hogy a síp szó dudát is jelentett. (Éri Péter szíves közlése). Mihály dudájának sípszárvégén elmondása szerint kis pipaszeMóricz Zsigmond még alighanem ismerte a duda síp elneve- rű fölcsucsorodás volt, ami Nicolai Mircea háromszéki román zését. Az Árvácskában „egy öreg azt mondja a kis Csöre Du- dudás dudájára emlékeztet. Magában azonban ez sem bizonyít dás nevű nevelőapjáról a csendőrnek: Sipos, vagy valami ilyen román eredetet. Dima Mihály 2000 nyarán tett egy bizonyhangszerje vót neki a nevében. Dudás no...”. Moldvában tovább talan kijelentést, miszerint az apja román embertől kapta volél a furulya archaikus sültü (süvölna a dudáját, amit aztán ő örökölt tő, süvöltyü) neve is, és ezt hasztőle. Hangsúlyozta azonban, hogy nálják a duda sípszárának megnenagyon halvány az emléke erről. vezésére is. A „síp” elnevezés vaMinden valóságalapot nélkülószínűleg a tömlősíp (tibia utriculöz Tobak Ferenc azon állítása, laris) rövid változata. A duda elnemiszerint a kettős sípszárú dudát vezés a 16. sz. közepétől kezd csak „sípnak”, az egyes sípszárút csimteret hódítani (Manga, 1968) a mapolynak neveznék a csángók, ilyengyar nyelvterületen. Minden jel arformán valamiféle ösztönös néprajra utal, Moldvába nem jutott el. zi megkülönböztetést téve magyar Mesterke Gergely külsőrekeés román duda között. Egyszerűen csini dudás 1973-ban sípnak és bizonyos falvakban (pl. Külsőrecsimpolynak nevezte a dudáját: kecsin, Klézse, Csík, Nagypatak) „magyarossan síp, oláhul csimmég használják a duda régi magyar poly”. A csángók mindenütt hasz„síp” elnevezését, párhuzamosan a nálják a románból átvett csimpoly román csimpoly szóval a dudára, (cimpoi) kifejezést is, ami valófüggetlenül attól, hogy azt milyen színűleg a szimfónia görög szóból etnikai csoport használja. Más falered, csakúgy, mint az olasz zamvakban (pl. az elrománosodás előrepogna, spanyol cinfonia, francia haladottabb fokát képviselő Ploszshifonie, grúz csiboni. A héber kucénban, ahol az északi nyelvjányelvű ószövetségi hangszerek körást beszélik), már csak a román zött „sumponyah” alakban szerecsimpoly szót értik. Tobak ezt az pel. A görög források szümfoneiállítását Gusás József újfalusi (Dóonnak neveznek egy dudaszerű zsa György és nem Ferdinánd fahangszert, a rómaiaknál sympholu!) csobán állítólagos kijelentéséDima György, Dima Mihály apja, az 1954-ben meghalt niacusnak hívták a dudást. A szimre alapozza. Ennek ellentmond az ploszkucéni csimpolyos csángó viseletben. fónia szó együtthangzást jelent és a felvétel, amelyet 2000 nyarán kéStuber György reprodukciója a duda több sípjának együtthangszítettem Gusás Józseffel. Akkor zására utal. Hasonló okból hívták szimfóniumnak a tekerőlan- ezt mondta (a lejegyzés digitális videó és „minidiszk” felvételtot is (Pávai, 1993). Csimpolyának viszont nem hívják a dudát ről történt): Moldvában, csak csimpolynak. Kizárólag Nicolai Mircea, ma- „Stuber György (mutatja Mesterke Gergely kettős sípszárú gyarul kiválóan tudó háromszéki román dudástól hallottam a csángó dudáját): Mi volt ennek a neve, emlékszik? „csimpolya” kifejezést Zabolán: „Ügyes, szép csimpoly vót, Gusás József: Nem, nem. úgylehet a legjobb csimpolyám volt.” S. Gy.: Nem mondták neki, hogy csimpoly vagy síp? Az idősebb csángók közül többen emlékeztek a „sípra”, pl. G. J.: Csimpolynak is mondták, de sípnak mondták. Kotyor Péter (Külsőrekecsin), aki 1973-ban az ötvenes éveiben S. Gy. (egysípos román dudát mutatva): Ezt minek mondták? járt és Csicsó Márton (Külsőrekecsin) akkor hatvan év körüli G. J.: Mindcsak sípnak mondták. Sípnak. csángómagyar. Duma (Porondi) János, akkor 82 éves nagypa- S. Gy.: Mindegy, hogy kettő vagy egy, mindcsak síp? taki moldvai csángómagyar dudástól hallottam 1974-ben és Pa- G. J.: Mindcsak síp. lack Antal, akkor 38 éves nagypataki csángómagyar furulyástól S. Gy.. És oláhul? 1991-ben, hogy a külsőrekecsininél archaikusabb nyelvjárású G. J.: Oláhul csimpoly.” (déli csángó) Nagypatakon is „sípnak” hívták a dudát. Ők is Fehér Márton (Külsőrekecsin-Dumbrovény), Mesterke Gerhasználták a román csimpoly nevet is. Az 1991-ben nagyjából gely (Külsőrekecsin-Dumbrovény), Palack Antal (Nagypatak) negyven év körüli klézsei Istók György szerint Klézsén is ezt a és Istók György (Klézse) egyaránt megerősítették, hogy ilyen kifejezést használták a dudára. megkülönböztetés nem létezett. Mindegyikről videó és hang-

folkMAGazin

51


felvétel tanúskodik. A duda, függetlenül a sípszár jellegétől magyarul síp, románul csimpoly a Bákó környéki csángó falvakban. Ploszkucénben pedig csakis a csimpoly kifejezés használatos. A moldvai „sípok” elterjedtsége Az adatok arra utalnak, hogy Moldvában még két generációval ezelőtt is erősen elterjedt volt a duda. A valamikor gazdag dudakultúra egészen az 1950-es évekig fennmaradt, s a szemünk láttára tűnik el. Lőrinc Györgyné, Hodorog Luca néni, Kallós Zoltán híres klézsei adatközlője hatvan-egynéhány esztendős korában, és a hozzá hasonló korú Molotázs Györgyné klézsei énekes aszszony is mesélték 1975-ben, hogy Klézsén és Csík faluban is voltak „síposok” régebben. Istók György 1991-ben még tudott a klézsei „síposokról” és „sípnak” mondta a dudát. Emlegették még Mesterke Ferenc külsőrekecsini, Dodán György, Bezsán János és Kotyorka Antal klézsei, Boglár (mások szerint Bognár) József csíki, (később újfalusi), Ádám János 1998-ban elhunyt és apja, Ádám György, a hatvanas években elhunyt magyarfalusi, Budu György diószéni, Molnár János nagypataki, Dima György, 1954-ben elhunyt, és Bácsu Péter 1942-ben meghalt ploszkucéni dudásokat is. A sor valószínűleg nem teljes. A Sípos név nem ritka Moldvában és Csimpolyár nevűek is vannak Bukilán. Mivel Mesterke Gergely nagyapja Máriafalváról hozta a dudáját, elképzelhető, hogy ott is voltak dudások. Ugyanez igaz Aknavásárra is, ahol Istók György szerint rabok készítettek dudákat. Minden valószínűség szerint elterjedt volt a kettős sípszárú csángó „síp”. Erre utal, hogy – Duma (Porondi) János Rózsa lánya szerint – a második világháború előtt volt olyan időszak, amikor csak Nagypatakon négy sípos lakott, Molnár János, Duma (Porondi) János és fiatalon elhunyt fivére, valamint id. Zsitár (Csurárka) Márton. A muzsikus Zsitár család egyik tagjával Zsitár (Csurárka) Jánossal 1991-ben készítettem hegedűfelvételeket. Elmesélte, hogy édesapja sípos volt és bátyja, ifj. Zsitár (Csurárka) Márton is tudott a sípon valamelyest, de igazán kobzon és hegedűn játszott. Péter öccse pedig cimbalmon. Kobzukat és cimbalmukat is maguk készítették. Később, 1997-ben Gábor Antal kalagori kobzossal meglátogattuk Zsitár Mártont. Az ifj. Csoóri Sándortól kölcsönkért kobzon játszott, miután tükörképszerűen áthúrozta a hangszert. Kiderült, hogy kb. harminc évvel azelőtt találkoztak is Gábor Antallal: egy lakodalmon egyiküket a „nyirásza” (menyasszony), másikukat a „nyirellő” (vőlegény) családja fogadta meg. Elmesélte, hogy apjának kettős sípszárú „sípja” volt, mit még ő is meg-megfújt, de magát nem tartotta síposnak. Kikutatatlanok még a Románvásár környéki északi csángó falvak a duda múltbeli elterjedtsége szempontjából. Román dudások minden bizonnyal laktak Moldva-szerte. Szucsáva környékén és Onyesttől délre egyaránt emlegettek román dudásokat. Az említett, ma is élő „elcsángósodott” román dudáson kívül, aki Bârlad környékéről települt oda, még emlékeznek idősebb csángók egy Dumitru Rotaru nevű román dudásra, aki állítólag Ketris faluban lakott és ott halt meg a hatvanas években. Nem sikerült megtudnom, milyen típusú dudát használt.

52

Az adatok arra utalnak, hogy a csángók között voltak ügyes dudakészítők, akik a magyaros jellegű, kettős sípszárú dudákat gyártották. Nem tudjuk eldönteni, hogy hozzáértő mesterek megrendelésre csinálták-e a sípot, vagy a korábbi falusi dudások maguk készítették. Az előbbi feltételezés mellett szól, hogy az általam megismert csángó dudások közül egy sem készítette maga a duda fa-alkatrészeit. A csángó dudások tehát nem feltétlen készítették maguk a hangszerüket. Mesterke Gergely Máriafalváról hozott dudája szinte teljesen azonos Duma (Porondi) János nagypataki dudájával. A külsőrekecsini és pataki dudák nagy mértékű hasonlósága és szakszerű, igényes kivitele arra utalhat, hogy hozzáértő mesterek gyárthatták a dudákat és árulhatták a csángók körében. Természetesen abban sem lehetünk biztosak, hogy csakis a csángók körében létezett ez a fajta kettős sípszárú duda, de moldvai románoknál tudomásom szerint nem került elő ilyen hangszer. A repertoár A moldvai csángó dudások repertoárja elsősorban a helyi románnal azonos, vagy az ahhoz nagyon hasonló csángó tánczene dudán játszható darabjaiból áll, de játszottak olyan csángó dalokat is, amelyeket csak „a fehérnépek énekeltek a szájukból”. Mesterke Gergely 1973-ban már csak három dallamot tudott: 1. „Édes Gergellem, kedves Gergellem...”, 2. dedoj vagy mokanyászka, 3. dojna (Dorul vailor3). 74-ben és 75-ben ugyanezt a hármat játszotta kivett sípszáron (a bőr használhatatlan volt, kb. tizenöt évvel azelőtt használta utoljára). Akkor már 15 éve nem muzsikált. Mondta, hogy annak idején sokkal többet tudott. 1993-ban újra elkészíttettem Mesterke Gergely dudáját egy kiváló magyar dudakészítővel és Gergely bácsi még azon a nyáron a tánccsoporttal Magyarországra utazott. Ennek hatására 1994-ben már egy polkát és az „Estve jő, szürkül bé” kecskés (musama) táncot is játszotta. Dima Mihály horea-t, horea bataia-t, sârba-t, kecskést (mosuma, „Estve jő, szürkül bé...”), korogyászkát, bulgárost, keservest (doina) és urálást említett. Játszani a következő sorrendben játszott nekem magnóra: doina, sârba, horea bataia, urálás barabui, polka. Érdekes összevetni repertoárjukat a háromszéki Zabolafelszegen lakó Nicolai Mircea román dudáséval. Számos egyezést találunk. Játszotta például az „Estve jő, szürkül bé” kezdetű mosoma dallamot, amit Moldva-szerte énekelnek a csángók. Ő mosamavának nevezte. 2000 nyarán kérdeztem Nicolai Mircea-t, aki akkor 65 esztendős volt, hogy miket játszott. Briasa és brâu, (= öves táncok), sârba, ciobanaș (= csobános), hora – mondta. Hozzátette, hogy énekeket is játszott. 2000 nyarán a következő sorrendben játszott dudán: briu, calabriasu (kettős tánc), hora, doina („Mikor a csobán elvesztette a juhokat”). Utóbbit a csángók, (pl. Jánó Anna lészpedi énekes) éneklik magyar szöveggel. Kizárólag egymagában játszott mindig az összes általam talált dudás, elmondásuk szerint. Egyikük sem tudott megélni a dudálásból, de Dima Mihály és Mesterke Gergely is mesélte, hogy apjukat még gyakran hívták bálba, lakodalomba pénzért muzsikálni.

folkMAGazin


Akkor tesszük be edénbe, s rivá öntünk egy kilo hidegvizet. S összehabarítjuk, s a főzünk fel, mondjuk ha nagy, sok borcsot csinálunk, vagy tíz litert szoktunk csinálni, tíz liter vizet, vizet, de jó forrót, de forró, jó nagy forró, rotyogó vizet, s öntsük riva. Akkor az öszszekeverjük, még teszünk meggyágat, s kéthárom órába az savanyú lesz. De nemcsak a borcskeserűt tesszük, ha még teszünk melléje egy jó nagy tál búzakorpát. búzadercét, hogy mondják maguk, búzakorpa vagy búzaderce. A borcskeserű mellé még kell tenni újra búzadercét. A borcskeserü az egyfélle élesztő. Az a régi borcsnak a fenekén van meg. Há, mikor az lefogyott...”

Mesterke Gergely, 71 éves külsőrekecsini „sípos” és Fehér Márton 60 éves külsőrekecsini prímás életükben először együtt muzsikálnak. 1994, Dumbrovény, Moldva. Stuber György felvétele

A duda készítése A két román dudás, Nicolai Mircea és Petru Ghiurca maguk készítették a dudájukat. Ezzel szemben az általam megismert öt csángó dudás: Mesterke Gergely, Palack Antal, Duma (Porondi) János, Dima Mihály és Minuc Péter közül egyik sem. Közülük Mesterke Gergely és Dima Mihály viszont maga nyúzta a bőrt, és mindketten sípokat is készítettek nádból (lásd „A duda nádsípjainak készítése” fejezetet). Istók Pál klézsei barátom felesége, Léna megérezte a Petru Ghiurca dudáján a „borcskeserű-búzakorpa” szagát. Mesélte, hogy régebben maguk csináltak borcskeserűt otthon és azt használták az ételek savanyítására: „Régi borcsnak a fenekiről, az a borcskeserű. Túloldali képünk: Az ikrek. A külsőrekecsini (feljebb) és a nagypataki (lejjebb) kettős sípszárak. 1991, Nagypatak, Moldva. Feltehetőleg egy kéz készítette őket. Stuber György felvétele

Tisztelt Szerkesztőség! Stuber György MAG-ban megjelent cikke, a „Moldvai csángó dudások…” első része juttatott odáig, hogy olvasói levél írására adjam a fejem. A cím izgalmas tartalmat ígér, különösen annak, aki maga is dudás. A cikk érdekesen is indul, bár inkább a szerző tevékenységére összpontosít, nem a moldvai dudazenére magára. Ez természetesen még semmit sem vonna le az írás értékéből, csakhogy egy adott ponton a szerző témát vált, és immár nem a saját érdemeit sorolja tovább, hanem a moldvai dudások egy másik lelkes és igencsak hozzáértő híve és kutatója, Tobak Ferenc ténykedését kezdi taglalni, rendkívül rossz képet festve Tobak mun-

A csángó dudák nádsípjai Az egynyelvű nádsípokat arra megfelelően kemény nádból készítették kés segítségével. Mesterke Gergely meg is „pergelte”, azaz rövid ideig, (néhány percig) vajban megsütötte a sípokat. Ez a bolgár dudásoknál is szokás, akik alighanem a világ legjobb sípjait készítik. Valóban, Gergely bácsi sípjai is működtek kb. 30 évig. A többi általam talált moldvai dudás nem sütötte ki a sípokat. Mesterke Gergely „sipkának”, Dima Mihály „szipókának”, a vele egyfalusi Minuc Péter viszont románosan „triskának” hívta a sípokat (trioca = nádsíp románul). Csicsó Márton külsőrekecsini furulyás magyarázta 1973-ban, Küslsőrekecsinben, amikor Mesterke Gergely dudájáról mesélt: „Kis sipka kell neki be fejibe ott. Kell kis sipka, azok szólnak. Nádból. Nádból vannak ezek.” Duda és hegedű Mesterke Gergely 1973-ban már csak három dallamot tudott („Édes Gergelyem”, mokanyászka és doina) akkor már 15 éve nem muzsikált. Mondta, hogy annak idején sokkal többet tudott. Ezért 1994-ben összehoztam Fehér Márton külsőrekecsini prímással, valamint Gábor Antal lujzi-kalogari prímással. A közös muzsikálás (ami nem autentikus, azelőtt sosem játszott dudás hegedűssel!) valóban elő is hozta az elfelejtettnek vélt dallamokat. (Befejező rész következik.) Stuber György

kájáról. Ezen én annyira megütköztem, hogy még a jelen olvasói levél megírásától sem riadtam vissza Legyen bármi is a szerző véleménye Tobak Ferencről, az semmiképpen sem tartozik a nyilvánosságra. Éspedig azért nem, mert állításait az olvasó ellenőrizni nem tudja, így könnyen megmaradhat a „nem zörög a haraszt…” alapon feltámasztott gyanakvásnál. Vagy, ha ismeri Tobak ténykedését, mint ahogy én ismerem, akkor nekiáll olvasói levelet írni, hogy valahogy mégiscsak védelmébe vegye a megtámadottat. A szerzőt tehát véleményem szerint felelősség terheli kollégája ellenőrizhetetlen befeketítéséért. Mindezt pedig távolról sem azért írom, hogy most nyil-

folkMAGazin

vános és senkit sem érdeklő bizonykodás kezdődjön a lap hasábjain Stuber vádjainak igazolására, ill. cáfolatára. Éppen ellenkezőleg – azért írom, hogy fontolja meg véleményemet mind a szerző, mind a szerkesztőség, és a jövőben tartózkodjanak a személyeskedő írások közlésétől. Tudom, hogy az ehhez hasonló véleményeknek a cenzúra fenyegető rémét szokás ellene szegezni, de úgy vélem, az adott esetben sokkal inkább a szerkesztők felelősségét kellene megvizsgálni, továbbá az olvasó jogát ahhoz, hogy a nyakába zúdított vádak igazságát valahogy mérlegelhesse. Remélem, a javasolt elvek alkalmazása nem az én olvasói levelemet fogja először a kukába juttatni. Baráti üdvözlettel: Juhász Zoltán

53


TABLE OF CONTENTS Page 17 CIOFF Council elects Hungarian president Szigetvári József has been elected president of the council of this international organization famous for sponsoring and organizing international folk dance festivals all over the world. The next meeting of this international council will be held in mid March in the town of Szászhalombatta (and will include a visit to the annual dance house festival). In 2004, Hungary will host the next large-scale CIOFF international folk festival in the city of Pécs. Announcement by Szigetvári József Page 18 Conversation with Bodza Klára The singer, Bodza Klára, active and well known as both performer and teacher, celebrates her 60th birthday. Amongst many other endeavors in her career, she founded and has been leading the singing group, Tátika, for 15 years. She inherited her love of traditional song from her parents who were from the Hungarian Plain. She says, „devotion, preservation and passing on our inheritance.....my most important task is still teaching, working with the younger generations.” Article by K. Tóth László Page 21 Gyimesek vidéke (the Gyimes region) - by Váradi Péter Pál and Lőwey Lilla, is the 8th volume in a series of books on selected areas of Transylvania. This newest volume, like the others, is a book of photographs, familiarizing the reader with the terrain, architecture, people, costume and customs unique to each region. The authors - both from Transylvania - are their own publishers and distributors. Gyimes, an area nestled in the mountains on the eastern edge of Transylvania (east of Csíkszereda), is inhabited by Csángó Hungarians. Review by Abkarovits Endre Page 24 Dance in Hungarian art An exhibition of dance in pictures is being organized by the City Gallery - Deák Collection of the city of Székesvár to be exhibited 2002 August 15 - October 27. Curator of the exhibit is dr. Nagy Zoltán, art historian. The exhibition shall draw primarily on materials from museum collections, but the curators are open to consideration of materials appropriate to the exhibit from the collections of private individuals. (see article in Hungarian for telephone numbers) Page 37 The Jászság verbunk, part III In these articles, we are witnesses to Kócsán László’s academic detective work towards reconstruction the verbunk of his home region, the Jászberény area. Here eight references to the verbunk are cited from historical re-

cords from the Jászság area (due east of Budapest) between the years 1778 and 1859. Most references cited involve recruiting endeavors and the verbunk (translated as „recruiting dance”). Page 38 100th year anniversary of the birth of Muharay Elemér The speech by Vitányi Iván printed here, celebrates the life and work of this important figure in folk dance and folk culture movements in the periods before the dance house movement. In 1944 or so, he had ‘hoped to...establish a center within the framework of which a professional folk dance company, archive and organizational body could all function.’ At that time he wasn’t successful in founding such a center. But he went on to be a tireless supporter of the local tradition preserving groups, and many, many other things. The speech was given on November 30, 2001 at the Hungarian Heritage House in Budapest. Page 39 The dances of Felsőgyékényes in the Mezőség region of Transylvania. After first seeing a group of people from this village performing improvised dances at a folk festival in the Transylvanian town of Dés (Dej) in 1992, Bodó-Bán János spent some time from June through the end of October 2001, visiting this village, getting support from the local leaders, finding musicians. He was able to organize a time to make video recordings and photographs documenting the dance repertoire from this village - 6 couples were photographed dancing in costume. The organized session then spontaneously turned into a ball, with almost 60 people in attendance, almost all of whom could dance. The documented materials will be in the collection of the Hungarian Heritage House. Page 44 The dance house and the hussars This is the story of a rock loving Budapest teenager in the mid 1970’s whose friends led him to a dance house and how that eventually led to the founding of something called the Historical Equestrian Association - an association involved in revival and preservation of Hungary’s illustrious horseman’s past. It is Fülöp Tibor’s description of how the táncház movement awakened a lasting pride in a his own culture that has carried into other areas of his life. By Fülöp Tibor Zoltán Page 50 About Dobos Károly - fiddler from Szék (in Transylvania) by Soós János This fiddler who died in 1992, the last of the

Következõ lapzárta: 2002. május 17.

54

folkMAGazin

great Szék fiddlers, was Soós János’ neighbor. Soós tells the story of how residents of their street in Szék had decided to bring water from a nearby spring directly into all their yards. This entailed digging a series of trenches, and when they all pitched in to help the fiddler dig his section of trench...... Page 51 Bagpipers of Hungarian Moldavia part II. by Stuber György A second helping of information on bagpipers of this isolated ethnic group of Csángó Hungarians. Sections of this article discuss: What bagpipes are called in this part of Moldavia Popularity of the bagpipe in this area The repertoire About how bagpipes are made The reeds of the Csángó bagpipe Bagpipe and violin Page 53 In a letter to the editors, Juhász Zoltán points out that editorial license and responsibility could have been exercised by the folkMAGazin editorial staff in regards to a certain recent article (in MAG dec. 01) by Stuber György. Sue Foy

®

folkMAG azin 2002 Tavasz, IX. évfolyam, 1. szám Megjelenik negyedévente Kiadja a Táncház Alapítvány Alapítványi gondnok: Nagy Zoltán Felelős szerkesztő: K. Tóth László Tervező-szerkesztő: Berán István Munkatársak: Bakonyi Erika, Gősi Anett, Sándor Ildikó, P. Vas János Budapest, I. ker., Corvin tér 8. Levélcím: 1255 Budapest, Pf. 153. Tel./fax: (36.1) 214-3521 folkmagazin@mail.datanet.hu www.folkmagazin.hu Tücsi Nyomdaipari és Szolgáltató BT. 2132 Göd, Sződi út 41. Tel./fax: 27/336-809 ISSN - 1218 - 912X Bankszámla szám: OTP I. ker. fiók MNB 11701004 Táncház Alapítvány, B 82678 Támogatónk a Nemzeti Kulturális Alapprogram Népmûvészeti Kollégiuma


folkMAGazin

FONÓ Records www.fono.hu

HCD 32065

HCD 19453 HUNGAROTON CLASSIC www.hungaroton.hu

KALAMONA • liptakp@freemail.hu

GWCD 01 • Tel.: 06-30-912-7684


folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

folkMAGazin 2002/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Rég megunt hagyományok?; Tündik Tamás: Gyepûk népe; Nyári táborok; Juhász Erika: „Szivárványos az ég alja....

Advertisement