Page 47

TOROCKÓ

székely eredetre utal. Nos, valamikor valóban élErdély Hollókője tek itt székelyek, Torockó (románul Rimetea) nevét valószínűleg min- méghozzá Kézden olyan magyar ismeri, aki csak kicsit is érdeklődik diből, s Felvinc a magyar népművészet, a népviseletek iránt. De gya- volt a központnítom, hogy személyesen még azok közül is kevesen juk 1876-ig. Bár keresték fel, akik egyébként szívesen járnak Erdélybe. a székelyek manapság egy tömbE mellőzöttségnek fő oka, hogy To- ben élnek, de valamikor határőr szerockó félreesik a szokásos turista út- repet töltöttek be, s a történelmi Mavonalaktól, s megközelítése még ma gyarország más helyein is megtelesem egyszerű. Legtöbben valószínű- pedtek, még a Nyugat-Dunántúlon, leg Torda felől érkeznek. Tordáig jó út sőt, a Felvidéken is. Pontos eredetükvezet, onnan meg az Aranyos, majd ről és kezdeti elhelyezkedésükről a tua Torockó patak mentén elviselhető dósok máig vitáznak, de Aranyosszék minőségű. Ugyanez nem mondható középkori történetének velük kapcsoel a dél felől Torockóra vezető útról. Nagyenyed felől jőve igencsak nagy megpróbáltatásnak teszi ki magát autós és autója. De ez úgy látszik, nem újdonság, mert már a hetvenes években nyomtatott Panoráma nagy útikönyv sem ajánlja ezt az útvonalat. Kár, mert a Kőköz, amelyen áthaladunk, igen érdekes táj. Azonban ezúttal mégsem a szokásos megközelítést választottam. Ko- latos része ismert. 1289-ben a tatárok lozsvári ismerőseim tanácsára nem elleni védekezésben nyújtottak segítmentem át Kolozsváron és Tordán, séget Torockó várának, s ezért IV. hanem egy kevéssé ismert úton már László a székelyeknek ajándékozta a Kolozsvár előtt délnek fordultam Ma- várat és környékét. Innen a Székelygyarlónánál, s a Jára patak völgyében kő, illetve a Székelyvár elnevezés. Kémentünk Borrévig. Ez egész kellemes, sőbb azonban elnyomták őket, s a kisforgalmú útnak bizonyult, ráadásul szomszédos Torockószentgyörgy föllehetőséget adott arra, hogy a szá- desurai, a Torockayak megfosztották momra eddig ismeretlen kalotaszegi őket szabadságjogaiktól. Ebbe a lakosMagyarlóna és Magyarfenes templo- ság a következő évszázadokban sem mait is megnézzem. Különösen a ma- tudott beletörődni, s gyakran kiújulgyarfenesi katolikus templom közép- tak a harcok, míg végül a XVIII. szákori freskói jelentettek váratlanul nagy zad elején a labancok felgyújtották a élményt. Borrévnél érkeztünk az Ara- települést, mely ekkorra korábbi váronyos völgyébe, s fordultunk néhány si rangját is elvesztette. kilométer után újra délnek, s hamaTorockó azonban a középkorban rosan feltűnt előttünk a Székelykő ko- nem volt kizárólagosan magyar vápár, de mégis fenséges tömege. De ros, ellenkezőleg: sokan német városmiért is hívják ezt a hegyet Székelykő- nak tartották. Mivel az egész Erdélyi nek, hiszen a Székelyföld jó távol esik Érchegység fontos lelőhelye volt az még innen? aranynak (ma is az!), ezüstnek, vasTorockó az egykori Aranyosszék ércnek, már a rómaiak óta működtek területén található. A „szék” nevű köz- errefelé bányák. Torockón a középigazgatási egység már önmagában is korban Felső-Ausztriából érkezett bá-

folkMAGazin

nyászok telepedtek meg, s állítólag a település lakosságának jó részét négy osztrák családra lehetett visszavezetni. A lakosság akkor vált egységesen magyar anyanyelvűvé, amikor 1480 körül felvették az unitárius vallást. Akkor viszont felvetődik a kérdés, hogy Torockó népviseletében, népművészetében magyart vagy németet tiszteljünk. Malonyay Dezső 1909-ben megjelent ötkötetes „A magyar nép művészete” című munkájában így foglal állást: „Mert, aki azt állítja, hogy Torockó népe német, mert hiszen III. András alatt körülbelül a XIII-ik század elején vándoroltak be, azoknak igazuk van, viszont, igazuk van azoknak is, akik azt állítják, hogy Torockó népe magyar, hisz a legszebb magyart beszéli széles e hazában…” Népművészetét is ugyanolyan joggal lehetne németnek vallani, mint magyarnak. De Malonyay szerint nem az a fontos, hogy egyes formák, motívumok honnan erednek – ez sokszor kideríthetetlen, meg a különböző együtt élő népcsoportok motívum- és formakincse keveredik egymással –, hanem a formák összeépítése a fontos. Malonyay szerint meddő kísérlet, hogy „a magyar oltványt a német termő tőkéről lefűrészeljük, s ezáltal mindkettőnek életét egyszerre elvegyük.” Egyébként is nem csak német és magyar, hanem a magyaron belül is székely, kalotaszegi, tiszántúli elemek is vegyültek e hely népművészetében, ami által igen sajátos karaktert kapott. Férfi viselete hasonlít a székelyekéhez, a női alapvonalaiban inkább német, színgazdagságában viszont inkább magyar. Mielőtt azonban közelebbről szemügyre vesszük a népművészeti alkotásokat a múzeumban és magánházaknál, magát a települést szemrevételezzük. Eleinte az ember nem tudja levenni a szemét a Székelykőről, mely a falu fölé tornyosul 1130 méter magasságba. Úgy mondják, „Torockón kétszer kél a nap”. Egyszer a hegy bal oldalán, majd eltűnik a hegy mögött, s később újra felbukkan a hegy fölött. Tetején Torockó várának romjai. Egy

47

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

Advertisement