Page 40

Néprajzi árverések

A

korábbi években a Táncháztalálkozókon vagy a Mesterségek Ünnepén rengeteg cseréptányért és egyéb régi néprajzi tárgyat kínáltak az erdélyiek, de más helyeken is lehetett találkozni portékáikat árusító, leginkább Székrõl érkezett asszonyokkal. A kilencvenes évek elején például a Moszkva téren is sokan igyekeztek pénzzé tenni a magukkal hozott darabokat. Ma már azonban csak elvétve találkozni régiségekkel a különbözõ rendezvényeken, mert Erdélyt mára sajnos gyakorlatilag kifosztották, mely szomorú tény, bár szerencsére ott is élnek gyûjtõk, akik megtartották a kollekciójukat. A táncházak közönségétõl sem idegenek ezek a tárgyak, de ma már régiségboltokra, bolhapiacokra szorítkozhatnak azok, akik szívesen vásárolnak néprajzi tárgyakat. Árveréseken viszont nemigen találkozni táncházasokkal. Talán mert hallanak a csillagászati árakról, a több millió, több tízmillió forintért gazdát cserélõ tételekrõl, melyek ennek a körnek - honfitársaink túlnyomó részéhez hasonlóan - megfizethetetlenek. Ám a néprajzi árverések ebbõl a szempontból kivételt képeznek, hiszen az e mûtárgytípust képviselõ darabok közül jó néhányhoz pár ezer forintért is hozzájuthatunk. Jellemzõ, hogy míg a legmagasabb áron elkelt festményért 70 millió, bélyegért 38 millió, érméért 7 millió forintot adtak ki, a néprajzi tárgyak kategóriájában a fenti összegek töredéke, 400 ezer forint (plusz 15% jutalék) jelenti a csúcsot. Két tárgyat ütöttek le ennyiért, mindkettõt a Nagyházi Galéria és Aukciósház 1998. november 5-én tartott árverésén: egy Nyugat-Magyarországról, a

XIX. század elsõ felébõl származó kétajtós tölgyfa szekrény 320 ezer forintról, egy 1899-es datálású hartai festett fenyõfa tálalószekrény pedig 160 ezer forintról indulva érte el ezt az árat. A BÁV Bizományi Kereskedõház és Záloghitel Rt.-nél egy 180 ezer forinton kikiáltott XVI. századi erdélyi szász ácsolt láda tartja a rekordot, melyet 320 ezer forinton ütöttek le 1999. május 20-án. Ám szemezgessünk inkább a maximum 20 ezer forintért elkelt tételekbõl az elmúlt egy esztendõ nagy néprajzi árverései alapján. Színes fényképekkel illusztrált katalógusban is bemutatott nívós anyagot a már említett két társaság árverezett az adott idõszakban. A Nagyházi Galéria legutóbbi, november 29-én megtartott aukcióján 9 és 14 ezer forint közötti árakon keltek el Felvidékrõl származó, a XVIII-XIX: században készült kovácsoltvas szerszámok, egy-egy beütött díszítésû szekerce, bárd, kapa és két fejsze, 18 ezerért egy karcolt díszítésû, 1907-es évszámot viselõ szaru sótartó, ugyancsak ennyiért egy, a XIX. század végén készült székelyföldi bokály, két zilahi bokály pedig 15-15 ezer forintért, s egy pásztói mázas cserép vajtartó 16 ezerért. 2000. november 4-én rendezett árverésén két tordai bokály a XIX. század második felébõl, illetve végérõl az induló 10 ezer forintos árán cserélt gazdát, szintén abból a korból származó tányérokat, tálakat 8-14 ezer forintért ütöttek le. Szûrõtál, tarkedlisütõ 11-15 ezer forintot taksált, egy el nem kelt szûrõtálat 10 ezerért meg lehetett volna venni. A társaság 2001. április 5-i aukcióján remek felhozatal volt butellákból, melyek közül jó néhány el sem kelt. Legtöbbjüket egyébként 10-20 ezer forint közötti összegért meg lehetett volna venni, illetve párat ennyiért ütött le a kalapács. Két cserép kacsasütõért 14 ezer, illetve 18 ezer forintot fizettek ki, egy lakodalmas fazékért (Békés megye, XIX. század második fele) 15 ezer forintot. Néprajzi árverésen üvegtárgyak is szerepelnek, ez alkalommal például egy erdélyi fekete hutaüveg kancsó (XVIII. század vége) a 16 ezer forintos kikiáltási árán váltott tulajdonost. Egy 1838-as dátumot viselõ bronzcsengõt 12 ezer forintért vitt haza új birtokosa, s néhány ruhadarab is szerepelt a kínálatban. A BÁV 2001. május 31-én megrendezett árverése kitûnõ cseréptárgyakkal indult. Egy XIX. századi tatai ikercsupor 6500 forintért, egy erdélyi kantáros fazék 7 ezerért, egy nyeles szûrõ és egy csíkmákszûrõ ugyanennyiért kelt el, a szintén múlt századi kuglófsütõk 4 ezer és 8 ezer forint közötti árakat értek el. XIX. századi zöld kalotaszegi és kalocsai kályhacsempéket 5 ezer és 11 ezer forint közötti értéken ütöttek le, egy alföldi karikás ostort 9 ezerért. Egy 1896-ból származó dél-alföldi citerát (faragott fa, lombfûrészelt dísszel) 6 ezerért, a három darab mézeskalács ütõfát 12-15 ezer forintért. A téli szünet után indul az új árverési évad, s a régi néprajzi tárgyak szerelmesei e közölt árak alapján eldönthetik, hogy ellátogatnak-e aukciókra. K. Tóth László 1. Tálalószekrény, Harta, 1899. Nagyházi Galéria, 1998., 160.000,-/400.000,2. Erdélyi szász festett láda, ácsolt bükkfa, XVI. sz. BÁV 2001., 220.000,- (nem kelt el) 3. Korsó, Mezõtúr, 1897., 6.500,BÁV, 2001. 4. Mézeskalács ütõfa, XIX. sz. BÁV 2001., 15.000,-

1

40

5. Kantáros fazék, Erdély, 7.000,6. Szûrõtál, Dél-Alföld, 16.000,7. Csíkmák szûrõ, Dél-Alföld, 7.000,Mindhárom XIX. sz., BÁV 2001.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

Advertisement