Page 3

A TARTALOMBÓL: 7. Beszélgetés Kallós Zoltánnal Abkarovits Endre 11. Miért kell néptáncot tanítani?! Lévai Péter 12. „... mulatni Bécsben...” Henics Tamás 13. Pesovár Ernõ köszöntése Felföldi László 17. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes bemutatója 19. Utolsó Óra leltár Árendás Péter 21. Téka 25 K. Tóth László 22. Beszélgetés Fogarasi Lajossal K. Tóth László 24. Az Ifjú Szívek bemutatójáról Sebõk Géza 25. VI. Vicei Néptáncfesztivál László Z. Csaba 26. ÚJ CD-LEMEZEK 29. A tizenkét hónap meséje Kóka Rozália 31. A Barozda 25 éve Abkarovits Endre 34. Széki telek Soós János 36. Szappanos Lukács (1886-1973) Felföldi László 38. A jászsági verbunkról II. Kocsán László 40. Néprajzi árverések K. Tóth László 43. Moldvai csángó dudások I. Stuber György 47. Torockó Abkarovits Endre 50. Angol nyelvû ismertetõ Sue Foy

A spanyolviasz (?) Azok a gondolatok, melyekrõl ebben a cikkben írok, meglehetõsen régóta foglalkoztatnak, sok ismerõsnek, barátnak beszéltem már róluk. A visszajelzés nem volt egységes. Akadt, aki jónak tartotta, és volt, aki szerint kivitelezhetetlen. Sajnos ez utóbbiak voltak ez idáig többen. De hát ilyen kicsinységektõl az ember nem retten meg, úgy-e? Ennek megfelelõen most megpróbálom megosztani az ötletemet a nagyobb nyilvánossággal, remélve, hogy kedvezõ fogadtatásra talál, és esetleg meg is valósul. Elképzelésem tárgya a táncházak rendjének, rendszerének finomítása, átalakítása. Úgy gondolom, hogy manapság a táncházak hangulata egyre egyhangúbb, fogy az a lelkület, ami szükséges a táncházi hagyomány hosszú távú fenntartásához, annak virágzáshoz. Természetesen eme kijelentésem nem lehet igaz minden táncházra, ezért most gyorsan le is szûkíteném azokra a budapesti táncházakra, ahova gyakorta járok. Van azonban egy olyan gyanúm, hogy nagy valószínûséggel azért máshol is hasonló problémákkal küszködnek. Véleményem szerint a városi táncházak „ellaposodása” több okra vezethetõ vissza. Elsõsorban arra, hogy a táncházak túlságosan nyitottak, és nincs egy állandó törzsközönség, amely a jó hangulat gerincét adná. További okok a mulatság vagy táncház helyszínének és idõpontjának rossz kiválasztása. Ez utóbbi boncolgatásába nem szeretnék túlságosan belemenni, de bizonyos, hogy ez is megérne egy külön cikket. Tisztában vagyok vele, hogy a táncház nem hoz akkora bevételt a helyszínt biztosító vállalkozásnak, mint egy popzenei koncert. Feltehetõen ezért is van az, hogy nagyon kevés zenekar talál olyan helyet a táncházának, ahol az odalátogatók kellemesen kikapcsolódhatnak. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a táncházba járó, szórakozni vágyó emberek magasabb belépõdíjakat is elfogadnának, ha biztosak lehetnének benne, hogy a pénzükért kul-

túrált, jól megközelíthetõ helyen tartalmas kikapcsolódást kapnak. De hadd térjek vissza a szerintem legfontosabb okra, vagyis a táncházak túlzott nyitottságára, mely probléma boncolgatása késztetett ezen cikk megírására. A néptánc általában, de a magyar néptánc különösen az önkifejezésrõl, az evilági és túlvilági, valamint az érzéseink és gondolataink közötti harmónia megtalálásáról szól. Minden néptánc hordoz olyan vonásokat, melyek az adott nemzet, kis közösség sajátjai. Mesterkéltség, tervezettség kevéssé jellemzi. Ha mégis, az az idõ során letisztul, és elõbb-utóbb kezdi magán viselni a fent említett közösségre utaló jegyeket. Ezen sajátos szokásvilág pedig megfelelõ eszköztárat nyújt az érzések, érzelmek kifejezéséhez, ismerkedéshez („...kinyílt az ég háromfelé...”, „..Sír az apa, sír a testvér, s szeretõ, mikor lesz már teli az a temetõ…”, „...ha leülök melléje, megfogja a kezemet...”). Ennek megfelelõen a néptánc, a népdal annak és arról szól, aki táncolja, énekli, nem pedig a figyelõ közönségnek. Sajnos a táncházakban kezd kialakulni egy olyan szokás, hogy a legényest táncoló táncost megtapsolják. Ez engem mindig nagyon bosszant, mert a néptánc lényegét látom veszni benne. Kétségtelen, gyakran látunk bámulatos koreográfiát, tökéletesen kivitelezett pontokat, de legtöbbször ezen táncosok neves együttesek fõállású mûvészei, így nem csoda, ha ilyen ügyesek. Ha mindez nem a táncházban esne meg, nem is zavarna a dolog, sõt, én is szívesen csatlakoznék a tapshoz. Engem valójában az bosszant, hogy ez a „szokás”, még ha alakulóban van is, versenyt fog hozni a táncházba. A versenyeknek pedig van gyõztesük és vesztesük. Az én megítélésem szerint viszont a magyar néptánc (és talán a többi sem) nem a versenyrõl szól. Említettem, hogy a versenynek vesztese is van. Bele lehet gondolni, hogy

A címlapfotó Geleta László felvétele folkMAGazin

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

Advertisement