{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 25

meket – egy nemzetközileg is érthető produkciót láthatunk. Amint már fentebb írtam, a fellépés mellékes, de fontos részletei is igencsak nagyszabásúak. Lenyűgöző a táncosok technikai tudása, folklórtáncanyag-ismerete, Hégli Dusán vizuális alkotói készsége. Egy-egy művét látva mindig elfog a lelkesedés, majd a szomorúság, hogy jeles elődeihez hasonlóan ő is felhagy a „tiszta forrással”, beleesik a népi táncot megjelenítő művészek örök csapdájába: valami olyat akar majd kifejezni folklóreszközökkel, amit nem lehet. Aggodalmam, úgy látszik felesleges. Hégli Dusán ugyan fiatal, de fölényes szakmai tudása és művészi zsenije, úgy látszik, ötletekben kifogyhatatlan. Hogy mennyire az, azt a „Muzsikáltam én...” előtti félidőben láthattuk. Az első szám egy szép, pontos, hiteles gyimesi tánc(rend) színpadra alkalamazása volt, utána egy zenekari szám, majd egy cigánytánc-összeállítás következett, a félidő egy áji-magyarbődi éneklés-táncolással zárult. A gyimesi koreográfia pontos is volt, hiteles is volt, olyan, amit a jobb tánccsoportoktól megszoktunk. A cigány-összeállítás viszont egy – feltehetően rövidített – darab lehetett. Színház. Minden virtuozitása mellett vagy ellenére, nem egy táncot láttunk, hanem egy felvonást. A Gyöngyösbokréta - Tavaszi szél mozgalom kombinációjából született áji kórus (meglepően jól éneklő táncosokkal) és magyarbődi tánccsoport kombinációjánál is színházat látunk, látjuk a hetvenes évek törekvéseit, múltat felevenenítő próbálkozásait, amin ma már tán mosolygunk, sőt a köcsögduda-pótló hengeren, az egyszerre mozduló énekeseken, a sorokat váltakozóan éneklő férfi-női karon, s a tánc végén énekelt „a bőrkabát, a bőrkabát...” kezdetű slágeren hangosan is derülünk, mégis tudjuk, hogy ezek a mozgalmak alapvetően járultak hozzá folklórértékeink fennmaradásához, s az alkotó ilyen értelemben is bemutatja ezt a kort. Gondolom, Hégli Dusánnak több műsornyi megvalósításra váró ötlete van. A „Muzsikáltam én...” kapcsán hadd zárjam mégis szubjektív beszámolómat egy óhajjal: Minél előbb szeretném látni a „Gyűjtõttem én...” című előadást. A két rendkívüli estét pedig ezúton is köszönöm. Sebők Géza

A mezõségi magyarság ünnepe VI. Vicei Néptáncfesztivál Mit jelent a Mezõségen egy néptánc és népdalfesztivál? Nagyon sokat, sokkal többet, mint a Székelyföldön, ahol a kulturális identitás megõrzésének útjában nem állott és áll annyi akadály, mint a dombokkal és tisztásokkal körülvett Mezõségen, ahol a magyarság a legnagyobb csapásokkal kellett szembenézzen a történelem során. Az évszázadokig magyarlakta településeken rövid idõ alatt óriási változások mentek végbe, és a magyarság ma már szórványban él, kultúrájának, értékeinek fennmaradásáért óriási harcot vív. A vicei fesztivál ezeket az értékeket szeretné újraéleszteni, az elavult kútfõket feleleveníteni, menteni a menthetõt.

A

találkozóra évente a Mezõség különbözõ településeirõl jönnek el csoportok, hogy bemutassák azt, amit õseiktõl tanultak: táncokat és dalokat adnak elõ, amelyek hosszú ideje naponta kiszínezik a mezõségi ember életét. Az ünnep az idén sokkal nagyobb jelentõséggel bírt, hiszen nem csak a kulturális találkozó zajlott le, hanem a vicei iskola névadó ünnepségére is sor kerülhetett. A 37 évig szünetelõ vicei elemi oktatás két éve indult újra, az iskola ettõl az esztendõtõl kezdve pedig Wass Albert nevét viseli, aki a Vicétõl mindössze 10 km-re fekvõ Cegén született. Az iskola udvarán szobrot is avattak – ezentúl Wass Albert mellszobra vigyázza és inti a diákokat. A rendezvényen részt vett Wass Albert rokonsága is, majd különbözõ felekezetek lelkészei áldották meg a szobrot, amelyet Bodó Levente, szentegyházi képzõmûvész készített. Az avatóünnepséget az író munkásságát méltató beszédek tették emelkedetté, majd az új névvel ellátott iskola fiatal diákjai adták elõ rövid mûsorukat. A fesztivál kulturális jelentõsége óriási, éppen ezért szervezésében a közélet szereplõi és az egyház is óriási szerepet vállalnak. A vicei plébánia (Lõrincz Károly plébános) mellett, a csíksomlyói plébánia (Gergely István plébános) is kiveszi a részét évente a szervezésbõl, de jelentõs szerepe volt az idén az immár Wass Albert nevét viselõ iskola igazgatójának, Kulcsár Istvánnak is. A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes évente kialakult hivatástudattal vesz részt a fesztivál szervezésében, és fellép a vicei mûvelõdési ház színpadán.

folkMAGazin

Az idei, „Hagyaték” címet viselõ, hatodik alkalommal megrendezett találkozón 16 együttes lépett föl, s ebbõl 11 képviselte a Mezõséget. Dalokkal és táncokkal jelentkezett Magyarpalatka, Bálványosváralja, Beszterce, Óradna, Ördöngösfüzes, Magyardécse, Dés, Szék, Cegõtelke, Szépkenyerûszentmárton és Vice. Ezen kívül más együttesek is eljöttek, többek közt a magyarországi Békésszentandrás gyermekegyüttese, melynek kis táncosai dél-alföldi ugrós táncokat adtak elõ, valamint csíksomlyói és kalotaszegi együttesek. A vicei Mûvelõdési Ház hátsó része egész nap ropogott a táncosok lábai alatt, visszhangzott a kis falu a muzsikától, tánctól, énektõl. Fiatalok és vének egyaránt felléptek a színpadon, a legfiatalabb táncoktató, a bálványosváraljai Molnár Árpád még nem lépte át a kamaszkor küszöbét. Valódi ünnep volt ez, a mezõségi magyarság ünnepe. Az együttesek nagy része óriási nehézségekkel küzd, Óradnán például magyar oktatás sincs, Bauer Ilona hétvégeken tanítja magyar szóra a gyerekeket. A dési csoport vezetõje, Dezsõ Attila pedig elmondta: jövõre nem biztos, hogy eljönnek, nem engedhetik meg maguknak az ezzel járó utazási költségeket. A magyar települések néhol 50-60 km távolságra találhatók egymástól. A gondokat, bajokat a találkozó alatt azonban mindenki elfeledte és vidáman táncolt a hegedûszóra. A találkozó jelszavát az egyik csoport vezetõje mondta ki, és így hangzik: „Fiaim, csak énekeljetek!”. László Z. Csaba Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes

25

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

Advertisement