{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 11

Hagyomány, vagy lehetõség ...avagy miért kell a néptáncot tanítani?!

L

ehet-e tánc nélkül élni? A válasz megegyezik azzal, amit ugyanezen kérdéskörben a zenérõl tettek föl: lehet, de minek! Láthatjuk, hogy a XXI. században a „fejlett” társadalmakban megjelenik az igény a kommunikáció sokféle ágára, többek között a tánc is, mint nem verbális kommunikáció igen elterjedt és divatos. Azonban semmiképpen nem lehet ezt a táncot sem tudásban sem identitásában öszszehasonlítani a paraszti társadalom sajátos szórakozásformájával, hiszen az ebben szereplõk szorosan összefüggõ (komplex) kultúrában élték életüket. A helyzet azonban a mostani környezetünkben gyökeresen megváltozott. A tudás alapú társadalom nem, vagy nem abban a szemléletben veszi figyelembe a tradícionális kultúrák által összegyûjtött szellemi javakat, amelyekben azok érvényességüket kiteljesíthetnék. A tudásanyag, amely a modern társadalmakban leginkább kognitív tudásanyag, egészen más módszerekkel keresi saját kiteljesedésének formáit. Ezeknek a „tudáshelyeknek” a neve ma az iskola. Az iskola, melynek funkciója a XX. század végén igen csak fölértékelõdött, hiszen nemcsak abban teljesedik ki, hogy a tankötelezettség ma már 18 éves korig tart, hanem abban is, hogy olyan szlogenek jelennek meg a pedagógiában, mint az „élethosszig tartó tanulás”, vagy a „tudásfelhasználó társadalom”. Ebbe a közegbe csöppen bele a néphagyomány, melynek egyik legkifejezõbb megjelenési formája a tánc. A XX. században a hagyományos tánc helyei és szereplõi erõteljesen megfogyatkoztak és ma már visszafordíthatatlannak tûnik az a folyamat, hogy ezek az „adatközlõk” sajnos magukkal viszik a bennük fölhalmozódott tánc és egyéb hagyományokat. Abban viszont mindenki egyetért, hogy ez a tudásanyag nemcsak a társadalom egy rétegének sajátja, hanem egy egész nemzet kultúráját is reprezentálni hivatott. A nemzeti kultúra pedig megjelenik minden olyan helyen, ahol arról számot lehet adni. A számadásra való fölkészítés egyik helyszíne ma már az iskola, és egyre többféle dologgal foglalkozhatunk iskolai keretek között. Erre kiváló lehetõséget nyújt az úgynevezett kerettanterv, mely csak nagy vonalakban vázolja föl az oktatás menetét, és minden iskolának ki kell dolgoznia egy sajátos tanmenetet, tantervet ( helyi pedagógiai program, helyi tanterv ), mely a kerettantervhez igazodva, vagy attól éppen eltérve maga jeleníti meg a megszerezhetõ tudásanyag mikéntjét. A mûvészeti iskolák megjelenése (1992) óriási lehetõséget adott pedagógusaink kezébe, hogy a nemzeti kultúra tanítását, hagyományozódásának miértjét és mikéntjét földolgozzák és oktassák. Az oktatáshoz azonban a rendszer egészébe illesztése szükséges, tehát elõször tantárgyat kell belõle „kreálni”. A folyamat megértéséhez meg kell ismernünk, hogy mi a tantárgy definíciója: „Egy, vagy több

tudományágnak, mûvészetnek, technikáknak, tevékenységeknek olyan komplex, kiválasztott, elrendezett anyaga, amelyet a nevelõ a tanulókkal együtt dolgoz föl az iskola képzési céljai, a tanulók sajátosságai és a rendelkezésre álló idõ figyelembevételével.” (Fehér-Lappints: Pedagógiai fogalomtár) A nagy kérdés az, hogy a mûvészeti iskolák alkalmasak lesznek-e ennek a feladatnak a végrehajtására, illetve milyen lehet ennek az egész iskolai rendszernek a tartalma. A megvalósulás érdekében kettõs célunk lehet: egyrészt újabb és újabb generációknak kell átadni a táncmûvészet, néptáncmûvészet hagyományos, tehát organikus ismeretanyagát, melyben újra és újra át kell gondolni a tánchagyomány, értékmegõrzés-fejlesztés, improvizáció, iskolai tanmenet és tanterv fogalmakat, valamint olyan felnövekvõ nemzedékeket kell nevelni, akik értik és használják a paraszti tánckultúra mozgásanyagát. A gyakorlatban ez azt jelenthetné, hogy az a közönség, aki elmegy egy hivatásos, vagy amatõr néptáncegyüttes mûsorát megnézni, jelen pillanatban – hozzáértés híján – csak azt tudja eldönteni, hogy a szoknyák eléggé fölperdülnek-e, netán egyszerre emelkednek-e a lábak, vagy megtörtént-e a dinamika végletes fölfokozása a mûsorest végére. Ezeket a szempontokat messze túlhaladja azoknak a kritikája, akik maguk is tanultak táncolni, ezzel hitelesen eldönthetik, hogy amit látnak, az valóban olyan-e, amit maguk is meg tudnának csinálni, persze alacsonyabb mûvészi színvonalon, vagy legalább eldönthetik, hogy a valóságos táncképhez mennyi köze van a látottaknak. Milyen szép is lehetne, ha például az Antológiát nemcsak az a mintegy kétezer „bennfentes” nézné meg, hanem sikerülne becsalogatni a „civil” nézõket is. Beláthatjuk, hogy amíg nincs személyes kötõdése az embereknek ehhez, addig ez csak ábránd. Ezért is kell táncot tanítani! Ehhez viszont átgondolt koncepciók, tanmenetek, tantervek, megújuló pedagógiai szemlélet szükségeltetik, hogy a tánc, a néptánc ne csak egy tantárgy legyen az amúgy is túlterhelt gyermekek iskolaidejében, hanem egy jól átgondolt struktúra, melyet tartalommal a saját kultúránk, és a pedagógiai szemlélet tölt meg. Ez nem fogja kizárni azt a lehetõséget, hogy legyenek olyanok, akik maximális elmélyültség igényével nyúlnak a néptánc hiteles interpretálásához, legfeljebb megteremti a szélesebb közönséget ezekhez az alkalmakhoz. Mindezt persze egyszerre nem lehet megvalósítani. Ehhez sok idõ kell, legalább 15-20 év és biztosan sokan türelmetlenek. Iskolára viszont állandóan szükség lesz, tehát ez az a rendszer, amelyet ki kell használnunk és meg kell töltenünk tartalommal, hogy ne csak üresen csengõ tantárgynevek és diszciplínák jelenjenek meg, hanem az egymáshoz tartozó, egymásra épülõ pedagógiai elképzelések és a gyakorlati megvalósítások olyan egysége, mely biztosíték lehet sajátos kultúránk és pedagógiai tevékenységünk összekapcsolásához, megértetéséhez és rendszerbe állításához. Lévai Péter

folkMAGazin

11

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

folkMAGazin 2001/4  

A TARTALOMBÓL: Káplár Tamás: A spanyolviasz (?); Abkarovits Endre: Beszélgetés Kallós Zoltánnal; Lévai Péter: Miért kell néptáncot tanítani?...

Advertisement