Page 35

A f o l ko p e ra ü rü g y é n . . . – V IS S Z AEM L ÉKEZÉS EK – Inkább harminc, mint huszonöt éve történt. Mert úgy 1971 körül lehetett, hogy Juló bácsi, Jánosi Andris édesapja suhanc-zsúrt rendezett. Andrissal együtt jártunk a gödöllõi agrárra. A drága Pötyi néni – szül. Wolcsánszky Erzsébet, Simon Tiborné, csupaszív, csupa tudás erdélyi asszony – alig korholt, amikor még az õ élvezetes növénytanóráiról is ki-kiszöktünk Andrissal kószálni a Gödöllõi-dombság lankáira. Nemcsak az oroszórákról, azokról egyfolytában. Így is többet tanultunk Pötyi nénitõl, mint bárki mástól. Nem annyira növénytant, mint emberséget, erdélyi melegséget, a dalolás szeretetét és a gerincesek törzsfejlõdéstani kategóriájához való vonzódásunkat a gerinctelen világban. Csatangoltunk Andriskával és népdalokat énekeltünk. Õ már akkor is tudott olyasmiket, mint az új és régi stílusú népdalok stílusjegyei. (Akkortájt hagyta ott az egyetemet, elõbb lócsiszárnak, majd dugógyári munkásnak is beállt, hogy aztán megmérgelõdjön és a legkiválóbb prímások egyikévé nõje ki magát.) Összegyûlt húsz-huszonöt egyetemistakorú fiatal, hagymászsíroskenyér és tea mellett hallgattuk Buday Miki felvételeit. Akkor jött haza Erdélybõl. Kristálytiszta, ismeretlen varázsú dallamok, mások, mint amiket az iskolában tanultunk. És fõleg: más elõadásmód. Hiteles, eredeti, a dallammal összecsiszolódott éneklés. Amennyivel jobban szerettük Pötyi néni vadvirágait is a tudományos gyûjtemények sápadt, megfakult, préselt példányai helyett a mezõn, napfényben meggyönyörködni! Két vendég érkezett némi késéssel. Az egyik okos szemében Arany Jánosi, babitsi szelíd klasszicizmus, a másikéban Ady, József Attila, Nagy László szilaj tüze ragyog. Nem sokat „böcskõdnek”, a „Babits” húzni kezdi egyszál hegedûn, a tûzszemû pedig járja. Csak bámuljuk

ra irigyelt) fiataljai a hippi világ természetes melegségével válaszoltak a fogyasztó-õrületbe induló polgári világ ridegségére, úgy védekeztünk mi ösztönösen táncházakkal a pártállam butítása ellen. Az elõírt hallgatás ellen, amellyel a hatalom az erdélyi magyarság sorsát, kultúráját körülvette. Erdélybe, Moldvába indultunk, kertek alatt, titkon járva a falvakat, barátkozva a falusiakkal, magnóra mentve énekeiket, beszédüket, sorsuk történetének kincset érõ töredékeit (szándékosan kerülöm a „gyûjtés” szót...). Adtuk tovább a magnófelvételeket, fényképeket a „Zenetudományinak”, a „Néprajzinak”. Megmutattuk Domokos Pál Péternek, Tinkának, Mangának, Keszi Kovács Lászlónak, Sebõ Ferinek, Halmos Bécinek. És fordítva: amikor csak kellett, megkaptuk mi is tõlük a legértékesebb felvételeket. Sebõ Feriék megszerezték, és bárkinek ingyen átmásolták a Pátria kiadványok legjavát. Kicsicsoóri is összeszedte szinte az összes létezõ dudás felvételt és így bárki szabadon lemásolhatta tõle. Az soha senkiMoldován Ilka György nek az eszébe sem Archív felvétel Bodor Ferenc hagyatékából jutott (akkor még), sötét teleken. Elkapott a gépszíj. Ami hogy pénzt kérjen ilyesmiért valakitõl. Ekkor, 1973-ban találtam meg az akkortájt beindult, páratlan volt: a táncházvilág (kerülöm ezt a „mozga- elsõ moldvai dudást, ahogy õk mondlom” szót...). A legvonzóbb, legõszin- ják „sípost”, Mesterke Gergelyt a moldvai tébb, autodidakta, mindenkit befoga- Külsõrekecsinben. Akkor még élt néhány dó, mindenkit észrevétlenül magtanító magyar dudás a Felvidéken, õket Csoóri önszervezõdés, amivel csak életemben Sanyiék még Pestre is elhozták. Sanyival, találkoztam. Akárcsak a népi írók a dik- Adorján Pityuval találtunk rá egy vélettatúra alatt is túlélõ szelleme és mun- len folytán az utolsó, határokon belül élõ kássága, a betiltás és megengedhetõség magyar dudásra, Pál Pista bácsira, aki – határmezsgyéjén jött létre, és adott értel- hála Juhász Zoltán szeretetteljes „menedzselõ” munkájának – új lendületet adott met a fiatalságunknak. A buta diktatúra (én nem szeretem, ha a magyarországi dudáséletnek. A moldvai csángó dudásokról azonígy utólag szépítgetve „lágynak” becézgetik, legföljebb nyákos puhatestû volt, ban nem tudott a néprajztudomány. amõboid mozgású, alaktalan, kártékony) Azóta összesen hat moldvai dudásról évein átsegített, vigasztalást, erõt adott. hoztam hírt, közülük öt csángó és egy Amint a szabad Nyugat (általunk annyi- román. Akkoriban még titokban kellett taglejtéseinek hitelességét, természetes varázsát. Andriskával azonnal odamegyünk: Hol lehetne megtanulni ezt a... „Sûrû tempót” – segíti ki a „Babits”, azaz Sipos Misi. „El kell jönni a táncházba, és kell egy kicsikét gyakorolni is” – toldja meg a pulikutya-képû, akit – mint késõbb megtudtam – csak Kicsicsoórénak becézett szeretõ keresztanyja: a fekete-piros mesefalu, Szék városa. Nem sejtettem akkor, hogy e két jókedvû vendég rövid látogatása meghatározó lesz az életemre. Nemcsak az enyémre, sokunkéra. Végigkísér a világban, felmelegít a skandináviai hideg,

folkMAGazin

35

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

Advertisement