Page 32

Vajdasági Magyar Folklórközpont A valódi, értékes népi motívumok viszont háttérbe szorulnak, mert nem annyira csicsásak, túldíszítettek, mint a piacorientáltak, hanem az egyszerűség, a letisztult formák jellemzik. Mint Nagy István, a folklórközpont vezetőségi tagja elmondta: minden évben a Békés megyei egyesület 10-12 vajdasági hímzőt, szövőt, fafaragót hív meg ingyenesen a táborába. Nagy István szerint a vajdasági tárgyalkotó népművészetben az lenne az igazán jó megoldás, amit a hímzők már 4-5 éve bevezettek, vagyis, hogy egy éven át havonta egy-egy hétvégén rendszeresen találkozzanak. Az ezeken az öszszejöveteleken tanultakat egész hónapban otthon alaposan, elmélyülten begyakorolhatják. Mindegyik beszélgetőtársunk szóba hozta, hogy decemberben a Kátaitanyán több mint harmincan vettek részt a fafaragóknak szervezett kétnapos képzésen, most viszont mindössze tizenketten gyűltek össze a szabadkai táborban. Olyan vélemény is elhangzott: ennek oka, hogy a népi faragóművészet még idegen, szokatlan számukra, s a témának ez a kötöttsége kevéssé vonzó. Persze minden kezdet nehéz, s ez most az alapok lerakása volt (az Illyés Közalapítvány támogatásának köszönhetően). Hisszük azt, hogy ha a többi fafaragó látja, hogy milyen gyönyörű, a népi értékekhez ragaszkodó tárgyak készültek itt, kedvet kap ahhoz, hogy jövőre ő is itt tanuljon, alkosson e festői környezetben egy héten keresztül. m. k.

A nyelvvesztés állapotában Néprajzi felmérés a szerémségi magyarságról

E

gy hétig járta Maradékot egy magyarországi néprajzos csoport, hogy átfogó társadalomnéprajzi dokumentációt gyűjtsön a szerémségi magyarság legnagyobb településén. – Miután társadalomnéprajzi kutatásként indult monografikus igénynyel – mondta Klamár Zoltán etnográfus, muzeológus, aki 11 budapesti és szegedi egyetemistával látott hozzá a munkához –, ezen belül a változásvizsgálatra irányult az érdeklődésünk. Amikor azonban a munka elindult, kiderült, hogy a hagyományos területeket is fel kell dolgozni. A szerémségi magyarság kevésbé ku-

32

tatott népcsoport, és egy évvel ezelőtt néhány beszélgetésből már le lehetett szűrni, hogy sajátos helyzettel áll szembe: az idősebb, a hatvanon felüli korosztály tökéletesen kétnyelvű, a harminc-ötven évesek viszont már nehezen használják anyanyelvüket, és tetten érhető az is, hogy szerb nyelven gondolkodnak. A legfiatalabbak már a nyelvvesztés állapotába kerültek: többnyire értik anyanyelvüket, de nemigen beszélik. E miatt úgy éreztük, hogy érdemes kutatást szervezni, és megvizsgálni hogy a népi kultúrában, a népi tudatban mindez mit jelent. A budapesti egyetem doktori iskolájának hallgatóiból kutatócsoportot szerveztem, és július elején elindultunk Szerémségbe. Mindjárt a kutatás elején kiderült, hogy a tervezett egy hét nem lesz elegendő a felvázolt feladatokra. – Ki kell emelnem – mondta Klamár Zoltán –, hogy a maradékiak nagy szeretettel fogadtak bennünket. A legnagyobb mezőgazdasági munka ellenére is szívesen beszélgettek velünk, jegyzetelhettünk. Ahogy haladtunk, mindinkább világossá vált, hogy hosszabb időre lesz szükség, egy hét alatt lehetetlen az egészet feldolgozni. Egy nap voltunk Satrincán és Dobradóban is, és munkánkat szeretnénk kiterjeszteni e két magyar falura is. A kutatás szervezője vajdasági származású, topolyai és kanizsai gyökerei vannak. – Fontosnak tartom, hogy tudásommal, kapcsolataimmal azt a közösséget is szolgáljam, amelytől a sors szeszélye folytán messzire kerültem. Remélem, hogy legalább egy kicsit sikerül így hozzájárulnom ahhoz, hogy megerősödjön e közösség magyarságtudata. Simon András, a szegedi egyetem néprajzi tanszékének hallgatója nem először járt néprajzi kutatótáborban Jugoszláviában. – Kutatóként Magyarországon kívül megfordultunk már Erdélyben, a Muravidéken és Bánátban is. Mindenütt sikeres volt a munkánk, és minden jel szerint Maradék is sikeres állomásunk lesz. A csoport minden tagja az általános tájékozódáson kívül egy-egy témakört is felvállalt. Úgy érezzük, sikerült általános képet kapni a faluról és a vidékről, de volt arra is idő, hogy saját témájában olyan személyes kapcsolatokat teremtsen minden-

folkMAGazin

ki, amelyek azután lehetővé teszik a további kutatást. A maradékiak fontosnak tartják, hogy érdeklődünk egykori és mai életük iránt. A két kutató még elmondta, hogy hihetetlenül gazdag tárgyi anyaggal találkoztak, amelyből be lehetne rendezni egy tájmúzeumot is. Véleményük szerint még legalább három évre lesz szükség, hogy teljes egészében feltérképezzék a három falut. Ezenkívül időnként is le kell majd látogatni egyegy lakodalomra, keresztelőre, vagy a szüretre. A kutatást a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány támogatja, de a kutatók nem mulasztották el megemlíteni, hogy munkájukban sok segítséget kaptak Béres Károly lelkésztől. P. I.

Ivánovics Tünde CD-je Valódi forrászene, szólóban!

A

z igényes és személyes zenét kedvelők ínyére való lesz ez a kitűnően kivitelezett, a budapesti Periferic Records gondozásában megjelentetett, s a legminőségibb hazai, újvidéki vároldalon található stúdióban felvett gyönyörű zenei anyag. Ivánovics Tündét nemhiába hívják úgy, ahogy, mert ezúttal valóban tündököl. Ő – s mily büszkeség ma elmondani – 3 éves kora óta énekel, s a lemezen is dokumentált, az óvónéni harmonikakíséretében előadott, első fellépése óta bizony nagyon sokat fejlődött. Ő, aki simán lehetne akár operaénekesnő is, azóta egyre csak felfelé igyekezett, s szerényen hű maradt a magyar népdalhoz. Azaz nem is csak szerényen, hiszen nagyon is perspektivikus szakterületet választott: a folk, azaz ethno, illetve világzene manapság egyik legkeresettebb irányzatát képviseli. A budapesti Periferic kiadó kapva-kapott az egyrészt önköltséges, másrészt – többek között – az Illyés Közalapítvány által finanszírozott, már kész anyagért. A CD-n és kazettán – amelyre Tünde a tudásának és önfeláldozó igyekezetének legjavát sűrítette – egy hiteles előadó, egy született énekesnő évtizedes munkája szólal meg, aki elérte, hogy beírja a Vajdaság szót a zenei szakkönyvekbe is. Egy nagy-nagy lányé, aki képes volt identitását a legnemesebb értelemben megőrizni, aki nevét a siker érdekében nem váltotta sem Tündé-re, sem bármi másra, s

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

Advertisement