Page 29

MAGYAR DZSESSZ Azt a címet, hogy „Magyar dzsessz”, Dresch Dudás Mihály a ’98-as Révészem, révészem... címû albumának tervezte adni. Ami – mint korábban a Zeng a lélek és legutóbb a Mozdulatlan utazás – ebben a mûfajban szívügyem lett. „Soha nem akartam megtagadni – beszélgettünk a Mozdulatlan utazás kapcsán –, hogy itt születtem és itt élek: ezt tekintem a sorsomnak, amit hol örömmel, hol bánattal élek meg. Azt az életet élem, amit ez az ország fel tud kínálni, együtt a jó és a rossz hagyományaival. És ennek a népnek megvan a maga zenekultúrája, ugyan az az aranykor, amit az erdélyi muzsikusok valamelyest még õriznek, már múlandóban van. De akkor is, az a fajta lelkület, ami a magyar népzenét jellemzi, az egy nagyon fontos lelkület, és én erre szeretném a zenémet építeni, ezért merem óvatosan kijelenteni, hogy magyar dzsesszt játszom.” – Ez azt jelenti, hogy a magyar népzene elemeire épülnek a darabjaid? – „Igen, tetten lehet érni majdnem minden darabban. Ha nem is hangról hangra, de bizonyos dallamtípusok azért kerültek a zenémbe, mert megérintették az érzékeimet.” – A népzenén keresztül jutottál a dzsesszhez, vagy fordítva? – ”Gyermekkoromban vidéken nevelkedtem, és a keresztanyám fõzött a lakodalmakban. Abban az alföldi falucskában nem a születésnapokat, hanem a névnapokat ünnepelik, és a névnapok során általában zenészt fogadtak. Talán még most is, bár nem hiszem. Gyerekkoromban sokat hallgattam, és bár nem tisztán népzene volt, az, ahogyan az emberek élték ezeket a nótákat, az számomra népzenei gyökerû. Annyira természetes volt az a közeg, és annyira szerettem visszajárni

a nagyszüleimhez, hogy bennem így maradt meg. Annak, hogy a nagyszüleimnél nevelkedtem, az volt az oka, hogy amikor a szüleim fiatalon összeházasodtak, nem volt lakásuk, mindketten dolgoztak, és nem tudtak rám vigyázni. De iskolába Pesten jártam, és akkoriban már tudtam, hogy zenész akarok majd lenni. Éreztem,

hogy a gépipari szakközépiskola nem fog kielégíteni egész életemre, és megkértem az apámat, hogy vegyen nekem egy bendzsót, mert nap mint nap, amikor fölébredtem és anyám készítette a reggelit, ilyen bendzsózenék szóltak a rádióban, és nagyon tetszettek nekem. Ezen keresztül jutottam el a dzsesszhez, aztán amikor tizenhét éves koromban meghallottam Johnny Griffin tenorszaxofonos királyt, teljesen a hatalmába kerített.” – Akkoriban éltek még benned a népzenéhez fûzõdõ emlékeid? – „Nem, az teljesen leállt. Korábban sem kimondottan amiatt mentem a lagzikba, de amikor meghallottam

folkMAGazin

Johnny Griffint, csak az volt a zene.” – Abban, hogy a népzene és a dzsessz találkozott, mekkora szerepe volt a Szabados Györggyel való munkakapcsolatodnak? Ha jól tudom, õ az elsõk között foglalkozott ezzel tudatosan. – „Igen, az elsõ volt, és óriási hatással volt rám a munkássága, de elõtte még elvégeztem a dzsessztanszakot, és az évek során rádöbbentem, az nem megy, hogy hallgatom, mit játszanak a fekete mesterek, aztán én is elõveszem a szaxofont, és lejátszom ugyanazt. Rájöttem, hogy a zene egész embert kíván, beleértve, hogy honnan jön, kiktõl jön, milyen körülmények között él. Az fog a hangszeren megszólalni. Rájöttem, hogy én soha nem fogok tudni ugyanabból az indíttatásból muzsikálni, mint Coltrane, Griffin vagy a többi nagy mester. Így támadt arra igény, hogy önmagamat, a saját élményeimet játsszam. Tudniillik gyakorlás közben feltûnt, hogy miközben az elsõ kis darabjaim létrejöttek, a nagyszüleimre gondoltam. Azóta is fontos ez az irány. Hogy az én szeretteim mindig ott legyenek a lelkemben. Nagyvonalakban ez a motivációja a muzsikámnak.” – Fontosnak tartod követni, hogy merre tart a dzsessz a világban? – „Fontosnak tartanám, de az utóbbi években nem követem figyelemmel. Anyagilag nem vagyok olyan helyzetben, hogy megvásárolhassam a CDket. Ha bemegyek a Fonóba, belehallgatok egy-egy lemezbe, amúgy el vagyok maradva. De ezt nem traumaként élem meg, inkább arra gondolok, hogy ez van, és hogy a nagyapám sem nagyon mozdult ki otthonról – csak amikor a háborúkba vitték –, és mégis, olyan sok mindent tudott a világról.” Marton László Távolodó (Részlet az Érintés c. kötetbõl)

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

Advertisement