Page 16

ERDÉLYI HAGYOMÁNYŐRZŐK BUDAPESTEN Régiók napja sorozat a Millenárison Kelemen László, a Hagyoa helyi lakodalmi szokásoBudapesten bizony kevesen ismerik az mányok Háza főigazgatója kat bemutató záró napot. egykor önálló Erdély történetét, kultúráját, precíz szakmai programot Sajnos, zenészeik közül táncait. A 2001. július 6-i parkavató óta tervezett. Várható, hogy az éppen Budapesten, a jövőre a kárpátaljai, vajdamillenniumi rendezvényen több vasárnapon ezt az elmaradást segített sági és a nagyobb tájegysémuzsikáló Horváth Eleket pótolni a Régiók napja című rendezvénysogeken belüli magyarországi most nem hallgathattuk rozat, melynek keretében Palócföld, Felsőkülönlegességek is sorra meg, pedig legalább egy Tisza-vidék, Alföld, Nyugat-Felföld után kerülnek majd. zenekari szám erejéig érdeAz augusztus végi két Gyimes és (a Kárpátokon, tehát Erdélyen mes lett volna meghívni est kapcsán a székelyekről a környék egyik legjobb túli) Moldva, Székelyföld, Felső-Marosés hagyományaikról szemente hagyományait, táncait ismerhették prímását (zenekarának két retnék elmondani néhány péterlaki is tagja, valamint meg a városi fiatalok, a népzenekedvelők, érdekességet. Beszédüket, a harmonikás és cimbalmos a népi kultúra iránt érdeklődő közönség. szokatlan szóhasználatukat Bóné Sándor amúgy is ott már a Partiumban is csovoltak a Millenárison, mivel dálkozással fogadják, a mai Magyarországon pedig a Bekecs együttessel váltva egymást több csoportnak is értetlenül vagy megmosolyogva hallgatják. Tudni való az biztosították a zenei kíséretet). is, hogy nemcsak a Csíkban (pl. Csíkszentdomokoson), A nyárádselyeiek is izgalmas ízelítőt adtak táncrendSóvidéken (Parajdon, Alsó- és Felsősófalván, Pálpatakán) jükből (verbunk, sebes forduló, csárdás, korcsos, szökős, és Udvarhelyszéken (Székelyszenterzsébeten, Búnban), cigánycsárdás) saját prímásuk muzsikájára, akit a hanem a Maros-mentén élő magyarokat is székelyeknek színpadon ez alkalommal Vavrinecz András, a Marosnevezik. A két terület különválasztását tehát nem az menti gyűjtések szakértője nagyszerűen egészített ki. A emberek különbözősége, hanem a – szakmai körökben műsorban a selyeiek Istvánt, a mártír szentet karácsony elfogadott – táncok szerinti rendszerezés indokolta. idején köszöntő hagyományából, az „istvánozók” A forgatós hazájának, a Maros-mentének lakodalmi énekeiből is megismerhettünk néhányat. szokásairól, táncairól és a külföldiek előtt is oly népszerű Essen szó a határterület, a székely Mezőség autentikus parasztzenéjéről is emlékezzünk meg. A zene képviselőiről is. Mezőkölpényből most csak zenészek már a felhangzás pillanatában megnyerte az iskolában a érkeztek, akik aszimmetrikus „románost” muzsikáltak Kodály-módszer szerint zenét tanuló magyarországi nézők el. A mezőpaniti csoportot bekonferáló László Csaba (az tetszését. A dallamok ismerősen csengtek, hiszen az Udvarhely Táncműhely vezetője) tréfásan megjegyezte, Édesanyám rózsafája…, az A malomnak nincsen köve… hogy a mesébe illően szépen táncoló csoportot „Jancsi és az Erdő mellett nem jó lakni… kezdetű népdalok az és Juliska” (a paniti Deák házaspár) vezeti. A csoport általános iskolai énekkönyvben is szerepelnek. cigány szólóénekese, Sikó Jóska először szerepelt Magyarországon, mégis úgy énekelt, mintha már a A fellépő csoportok színpadon született volna – nagy taps lett jutalma. A jobbágytelkieket „sáskának” is csúfolják a zöld szoknya és az emberek (férfiak) harisnyájának (testhez Maros-menti lakodalom simuló nadrágjának) és mellényének zöld díszítései, A nap egyik különlegessége egy Maros-menti lakodalom hímzései miatt. Balla Antal az 1958-as népi együttessé élethű bemutatása volt. Sokaknak megtetszett a gyöngyös alakulás óta tagja, majd később vezetője a jobbágytelki lájbit (mellényt) viselő asszonyok természetes színeket hagyományőrző csoportnak. Az együttes tagjai már a felvonultató ruházata. A posztóharisnyában és zsinóros világ sok tájára eljutottak, és a Folk Center Alapítvánnyal lájbiban táncoló vőfélyek egy pár szóval „ismertették”, közösen immár harmadik éve házigazdái a marosszéki miért is gyűltünk össze: a mezőpaniti Gáspár, és neje, néptánc tábornak. Anti bácsi büszkén hirdette, hogy már Ilona esküvőjére. A lakodalmi menet útját most is 1884-ből vannak emlékek, amelyek a helyi tánccsoport annak rendje s módja szerint „elkötötték” a lakodalmi működéséről szólnak. Szalmakalapos táncosainak ezúttal mulatság helyszínéhez vezető utca fiai, s csak bor, az egyik közeli falu, Nyárádmagyarós posztókalapos no meg pálinka ellenében engedték tovább. Amúgy legényei, kékszoknyás asszonyai is segítettek, így mindenki egészséggel „használta” a pálinkát, próbálta a közönség 15 pár hiteles Nyárád-menti táncában megszöktetni a menyasszonytánc során a menyasszonyt, gyönyörködhetett (táncrendjük részei: lassú, forgatós, és a násznagyasszonyokat is megtáncoltatták, méghozzá négyes-hatos-nyolcas, bekecsalji csárdás, szöktetős). tréfásan, ölbe kapva. Minden attrakcióért a házigazdák Külön dicséretet érdemel a kísérő péterlaki zenekar, „meg kellett pótolják” a hangulatot fokozó táncosoknak, Csiszár Aladár prímással az élén. énekeseknek az italát. Ha ne hagyj’ isten elfelejtették, A sebes fordulót most csak a marossárpatakiak máris megszólalt a reklamáló hang: „bort kértünk mi, előadásában láthattuk, mivel a vajdaszentiványiak nem az üres üveget!” otthon irányították a hagyományőrző és tánctáborukban Záhonyi András

16

folkMAGazin

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

Advertisement