Page 12

„Kapun belül, kapun kívül” Sikerrel zárult a VII. Székelyföldi Néptánc-tábor

B

arabás László néprajzkutató, a tábor egyik meghívott előadója könyvének címében egy vasárnap reggeli profán szertartásra utal, amelyet 6-7 évesen maga is rendszeresen megélt: először az udvart – átvitt értelemben önmagunkat – kell „kitakarítani”, s a külvilág dolgainak rendbetétele csak azután következhet. A mai ember erről sajnos gyakran elfeledkezik. Világ- vagy családmegváltó tervei aztán pszichoszomatikus betegségek, stressz, depresszió, alkoholizmus miatt nem valósulhatnak meg. Aki azonban ellátogat a felsősófalvi néptánc táborba, a gyakorlatban tapasztalhatja, hogy mekkora örömet, kiegyensúlyozottságot élhet meg az, aki ismeri a fenti fontossági sorrendet. Elég csak rápillantani a konyha előtt hagymát vágó, pityókát pucoló hivatásos lánytáncosokra, vagy a váratlan helyzeteket is humorosan és székely nyugalommal megoldó László Lujzára, a tábor háttérből mindent irányító szellemi motorjára, és máris világossá válik, miért látogat el annyi magyarországi és nyugat-európai vendég minden évben a sóvidéki táborba. Itt nem számít, mennyi pénz van a zsebedben, hány osztályt jártál ki, hány éve koptatod magad értelmes vagy értelmetlen feladatokkal a munkahelyeden – nem a városi világ erkölcsi rendje és tekintélytisztelete szabja meg, ki mulathat tiszta szívből, kinek telhet igaz öröme a táncban, az éneklésben. Itt azt tisztelik, aki kortól, nemtől függetlenül minden tőle telhetőt megtesz magyar hagyományaink hiteles megőrzéséért, s ráadásul remekül is érzi magát, jól beilleszkedve a házigazda székelyek közösségébe.

Aki belül már „rendben” működik, és szeretné ezt a belső harmóniát a többiekre is átsugározni. A fiatalabbak harsány önbizalommal és exhibicionizmussal, az idősebbek alázattal és a másikra odafigyeléssel. Mert a boldog élet titka csak ennyi – Szabó Feri bácsira, a legvirgoncabb hagyományőrző táncosra pillantva ez azonnal nyilvánvalóvá válik. Amikor jókedvében felugrott a padra, ketten kellett tartsák azt, amíg eljárta a pontozót. Őszinte csodálkozással és tisztelettel figyelték a fiatalok, hiszen szüleik példájára pillantva érzik, hogy 60 év körül nem biztos, hogy fizikailag még képesek lesznek ilyen mozdulatokra, ritmikai kunsztokra, mint Feri bácsi. A jókedvet meg már most is irigyelhetik tőle… Idén Bodó Bán János és felesége vezetésével szásznagyvesszősi, László Csaba és Polgár Emilia vezetésével búni táncokat tanulhattak a haladók, a kezdők pedig sóvidékit (a táncmesterek Mátéfi Csaba és Zita voltak). A gyerekekről se feledkezzünk meg: Papp Zsuzsa – aki Bartha Ildikó mellett az énekeket is tanította a táborlakóknak –, valamint Bajkó László türelmes és alapos munkájának köszönhetően a kicsik is bátran beállhattak az esti mulatságok kezdő sóvidéki rendjébe, hiszen alaposan elsajátították a legfontosabb figurákat, improvizatív lépéskötéseket. A Csalóka zenekar, Kóré Géza és bandája, a Palló, valamint zenei tudása, precizitása miatt az egész világon ismertté vált Szászcsávási zenekar (melynek szakmai fejlődését Pávai István népzenekutató előadásában ismerhettük meg) olyan élő muzsikát biztosított a táncolni vágyóknak, hogy

a többi tábor és a nagyvárosi fesztiválok is bizony irigyelhetik ezért a sófalvi hangulatot. A szászcsávásiak a téli napfordulón tüzes kereket eregetnek a dombtetőről, s a legügyesebbeket hősként ünnepli a falu közössége. A szertartásban résztvevők és a nézők nagy része már nem is tudja, hogy miért is csinálják mindezt – de büszkén vallja, hogy az ősei is így tettek, és neki folytatni kell a hagyományokat, akármilyen országban, bármilyen nyelven is tanítanak neki az iskolában „oly fontos dolgokat”. Mert tudja, hogy a kultúra nem ismer határokat, és hogy a nemzetköziség nem a helyi és ősi elfelejtése, és az éppen divatos átvétele, hanem saját értékeink megmutatása, majd elismertetése és beépítése a világkultúrába. Ahogy azt például Vincze Zoltán filmjében Neti Sándor prímás tette, amikor a kommunista diktatúra idején a kalotaszegi szaporában elhúzta a Himnusz dallamát is. Csak az hallotta bele, akinek szólt – akinek nem, az „csak” táncolt reá… A Felsősófalvához közeli Sószoros kincseinek széthordása, a vallási és szellemi hagyományok elfeledése (mint Szász Tibor református lelkész a székely nagycsaládok történetének bemutatásakor figyelmeztetett erre) sajnos mind-mind rossz irányt jeleznek. Ezért volt nagyon frappáns a László Csaba irányítása alatt működő Udvarhely Táncműhely tábornyitó előadásának a címválasztása: csak Együttélésben – mások szokásait tiszteletben tartva, a sajátjainkat ugyanakkor büszkén vállalva, azokat minden áron megőrizve – lehet elképzelni a békés és reményteljes jövőt. Záhonyi A.

Jó minőség a legkedvezőbb áron! Puha- és keményszárú csizmák, karaktercipők, közvetlenül a készítőktől! Tanka Tamás és Bárány Szilveszter 8300 Tapolca, Béke utca 4. Tel.: 87/321-304; 06-30/2869517

12

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

folkMAGazin 2001/3  

A TARTALOMBÓL: ifj. Vitányi Iván: A szakma presztízse; K. Tóth László: Beszélgetés Kelemen Lászlóval; Hollókõi Lajos: Kulturális kavalkád; V...

Advertisement