Page 15

Táncháztól a remixig A Ghymes a saját útját járja Az Egerben megrendeze II. Országos Maratoni Folk Hétvége egyik sztárvendége a Ghymes együes volt. Népszerűségük egyre nő, pedig négy-öt évvel ezelő még alig ismerték őket Magyarországon, különösen vidéken. A Galántán és környékén lakó szlovákiai magyar zenészek akkor még főleg táncházas zenét játszoak, ma már viszont a világzene (world music) műfajában tartják számon őket. Olyannyira, hogy az elmúlt év végén legújabb CD-jük, a „Smaragdváros” immár az EMI gondozásában jelent meg, eddig – hazánkon kívül – hat országban adták ki, s márciusban az európai kereskedelmi rádiók világzenei slágerlistájának 11. helyén állt. Szarka Tamást, az együes prímását először a kezdetekről faggaam. – 1978 óta foglalkozom népzenével, a középiskolában kezdtem, nem tudatosan. A gimnáziumban volt egy zenekar, és o négy éven keresztül játszounk népzenét is. Ez az együttes egy esztrádcsoport volt, mely a „Sorrentói emlék”-től pontozókon át, csárdásokig mindenfélét játszo. A népzene a négy év ala fokozatosan „eluralkodo rajtunk”. – Az együes magját azóta is alkotó, a nyitrai főiskolán végze Szarka fivérek, Gyula és Te, valamint Buják Andor nagyjából egy korosztályba tartoztok. A másik Buják testvér, Krisztián sokáig tagja volt az együesnek, de mostanában nélküle koncerteztek. Ő kivált a csoportból? – Igen. – Hogyan indult a táncházi karrier? – Mikor leéreségiztünk, Nyitrán alakult egy tánccsoport, de nem volt zenekara. Szóltak Gyulának, hogy össze kellene hozni egyet, ez le a Ghymes. És akkor minket elkapo a táncházmozgalom szele, mely végigsöpört Szlovákián is. Az erdélyi muzsika eltalált minket, totálisan. A hangszereink is épp megfeleltek egy jellegzetes erdélyi együes felállásának. Szlovákiában a mozgalom a nyolcvanas évek közepén indult, mi ’83-’84-ben alakultunk, s akkor kezdődö a táncoktatás is. Volt állandó táncházunk több éven keresztül Nyitrán, Pozsonyban pedig a belvárosban egy szlovák kultúrházban. – A pozsonyi Iú Szívek Táncegyüessel, melynek sokáig kísérő zenekara voltatok, mikor kerültetek kapcsolatba? – 1984-ben. – Tart még ez a kapcsolat? – Nem, privatizálták őket. – Hogy alakult ki az együes? – Nagy volt a fluktuáció. Az induló

csapatban hármunkon kívül o volt Bohus Zoli, Rusznák Gábor. 1985-86ban jö Behr Laci, Gábor pedig kivált. Écsi Gyöngyi énekelt velünk, de nem volt soha zenekari tag. Ezt ő maga mondta ki így. Az utolsó három lemezünkön Kiss Bernade volt az énekesünk. Ő a Ki-mit-tud?-on tűnt fel, nagyon szép hangjával maximális pontszámokkal nyert. Az előző években nyugaton volt, ezért nem tudtunk rendszeresen találkozni vele. Talán erre a jövőben több lehetőség nyílik. A cimbalmosunk most már évek óta Pukkai Aila. 1986-ban jutounk ki Svájcba táncosokkal, először a vasfüggönyön túlra! Ahogy Magyarországon, a táncház nálunk is összefüggö az ellenzékiséggel. Amit Svájcban láunk, az tovább erősítee bennünk az ellenzékiséget. – Szoktátok mesélni a fellépéseiteken, hogy a szlovák közönség is szeret titeket. – Igen, sőt lehet azt mondani, hogy van szlovák közönségünk is. A klubunkban most már fele-fele arányban vannak magyarok és szlovákok. – De szlovák népzenét is játszoatok? – A lemezeinken nem, de egyszer egy japán turnén együ szerepelt a Szlovák Népi Együes és az Iú Szívek. Volt szlovák, magyar, német, cigány népzene is a műsorban, kb. olyan arányban, ahogy a mai Szlovákiában élnek a nemzetiségek. O szlovák népzenét játszounk egy szlovák prímás vezetésével. Magyarországon a folklórban is van egy Budapest centrikusság, Szlovákiában a vidék erősebb. Pozsony meg egészen sajátos város. Közel van Bécshez, de Budapesől sincs messze. Háromnyelvű, és egy kicsit kilóg Szlovákiából. De ez így van jól.

folkMAGazin

– Nem nehezede rátok olyan nyomás, hogy szlovák népzenét is játsszatok? – Kifejezeen nem. Baráti szinten elhangzoak ilyen kérések, s elvileg nem is zárjuk ki, nyitoak vagyunk. Közönségünk egy része kérte, hogy nem énekelnénk-e szlovákul? De mi a koncertjeinken mindenhol csak magyarul énekelünk. Jó viszont, hogy az említe turnén közel kerültünk a szlovák népzenéhez. Annak ellenére, hogy mi sok pofont kaptunk magyarként, kaptunk szeretetet is a szlovákoktól. Jönnek a fiatalok, és látjuk rajtuk, hogy nyitoak, hogy szeretni akarnak, hogy nem fáj nekik, hogy magyarul beszélünk. Ez nagyon szimpatikus és fontos. Egyfajta hidat képviselünk akarva, akaratlanul. Meghívtak minket a terchovai fesztiválra, ahol autentikus szlovák népzene van főként és erős nacionalista légkör. Egy-két ember fújjolt nekünk, de az 5000 néző többsége tapsolt. – A stílusotokkal együ változik a népszerűségetek Szlovákiában? – Igen, ez is segít. Elhívtak minket Besztercebányára, a még mindig dívó Szlovák Nemzeti Felkelés ünnepségére is. Persze o is magyarul énekeltünk. Mindig elmondjuk ezeken a koncerteken, hogy ugyan mi ismerjük a szlovák népzenét, és el is tudnánk énekelni szép szlovák népdalokat, de előünk és utánunk ezt autentikusabban teszik szlovák zenész barátaink, mi viszont a magyart tudjuk játszani a legjobban. S ezt általában meg is értik. A legfontosabb az, hogy jó zenét hallanak tőlünk Besztercebányán. Magyarországon sokan nem tudják, hogy a szlovákokat általában irritálja a magyar szó. Nem az, ha mások nem értik a szlovákot, vagy más nyelven beszélnek, hanem kifejezeen a magyar szó. De ezt meg kell szokniuk, hiszen Szlovákia déli részében o az a sok magyar. Ha megszokják az ö, ü, a, e hangjainkat, az fontos nekünk. Sokan beiratkoznak a Magyar Intézetbe magyarul tanulni, hogy a szövegeinket értsék. Szeretnénk erkölcsileg teljesen tisztába tenni a dolgot. Nemcsak nekünk kellene megtanulni szlovákul, hanem nekik is magyarul. – Valamikor ez természetesen működö a történelmi Észak-Magyarországon. Magyar és szlovák családok cserelátogatásra küldték egymáshoz gyermekeiket, hogy tanulják a másik nyelvét.

15

folkMAGazin 2001/2  

A TARTALOMBÓL: Kallós Zoltán köszöntése; Záhonyi András: Kinek szól a színpadi tánc?; ifj. Vitányi Iván: Ismét Rece-Fice tábor; Hagyományain...

folkMAGazin 2001/2  

A TARTALOMBÓL: Kallós Zoltán köszöntése; Záhonyi András: Kinek szól a színpadi tánc?; ifj. Vitányi Iván: Ismét Rece-Fice tábor; Hagyományain...

Advertisement