{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 8

KISPIRICSI FALUVÉGEN „Nyíres” nyarak

No, igen… Belevágtunk. Még egyikünk sem tudta, mi fog kialakulni a kósza ötletből, de abban biztosak voltunk, hogy szükség van ránk. Vagy lesz… Reméltünk és dolgoztunk. Szerveztünk, pályáztunk, lelkesen beszéltünk barátainknak új ötletünkről: „A kertünkben kinn a falu végén lesz a TÁBOR! Gyerekeket fogadunk majd, itt töltenek egy hetet, táncolunk, muzsikálunk, megismerkedünk egymással.” Dohányt főztünk, rettenetesen mocskosak voltunk, a dohányzsír és az augusztusi por csípte a bőrünket. De már nem éreztük, édesanyámmal azt tervezgettük, hol lesz a sátrak helye, hogyan oldjuk meg az ellátást, ki fog táncot, kézművességet tanítani… Ennek már hat éve… Egyetlen fillér nélkül született az ötlet. Szüleim, akik ekkor lettek munkanélküliek, nem tudták elképzelni, hogy segélyből éljenek, a végkielégítésből – nem volt miniszterekéhez mérhető – földet vettek, virágpalántát, fűmagot, facsemetét. A tábornak szépnek kell lennie. Pajtát építettünk, legyen hol táncolni meg ebédelni, vacsorázni is, ha esik az eső. Megalakult az egyesület is, Nyíres névre kereszteltük a közeli tanya után, ahol gyermekkorunk oly sok nyarát kóboroltuk át. Gólyaszappant szedtünk. Ismerik? Apró, világoskék virágú kis növény, ha tenyerünkbe vesszük és ráköpünk, jól összedörzsölve habzik. Mint a szappan. De nem tudom, hogy a gólyák szoktak-e vele mosakodni… Végre eljött az idő! Az első csoportunkat vártuk. Kedves néptáncos és népzenét tanuló gyerekek voltak Polgárról, Hajdúhadházáról. A tábori előkészületek utolját az ő segítségükkel végeztük el. A fiúk fűrészeltek, édesapámmal leverték az utolsó deszkákat a „táncparketten”. A lánykák az ebéd elkészítésében segédkeztek. Végre megnyugodtunk, bár a neheze csak most kezdődött! Mi, a család, hajnaltól talpon voltunk, reggelit, ebédet készítettünk, futottunk a kis trabival Nyírbátorba, ha valami elfogyott, meg képeslapért, ruhafestékért… Baji Mária keramikus a kézműves foglalkozásokat vezette. Ifj. Péter László Szanyból érkezett az első táborozókhoz, faluja táncait tanította. Édesapám, mint táborvezető és az egyesület elnöke, kézbe vette a tűzrakás és a kemenceépítés munkálatait. Felejthetetlen napok voltak. Hertz Vili és Barna Évi, a Debreceni Népi Együttes kiváló táncosai, csoportjukkal mindvégig nagy segítségünkre voltak. Az esti táncházak, vetélkedők, játékok szervezésében, kirándulásokon, strandoláskor. A Nyíres arról is híres, hogy itt mindes este „megrakják a tüzet”. Körbe lehet ülni, beszélgetni, mókázni, lehet rajta szalonnát sütni, lehet mellette melegedni, énekelni, születésnapot, névnapot köszönteni. Sőt még aludni is! Együtt lehet tölteni csendesen vagy vidáman azt a néhány estét. Ennek híre is ment, a gyerekek és a felnőttek egyaránt jól érezték magukat. Hazavihették a kis agyagcserepeiket, a viaszba mártott hibiszkuszvirágot, a maguk faragta bodzasípot, a batikolt könyvjelzőket és a bőrrel fűzött tolltartókat. És a következő nyáron visszajöttek. Sokan, sokfelől érkeztek már, a pilisvörösváriak családostól, többen kicsi gyerekkel. Táncosok jöttek, népzenészek is, Dévaványáról, Nyíregyházáról, Debrecenből, Újtikosról. Először

8

inkább gyerekek, akik kicsi hegedűvel, félszegen vártak az első foglalkozásra, vagy csodálkozva nézték eddig ismeretlen oktatójuk táncát. De két-három nap múlva már bátran és vidáman énekeltek, táncoltak, muzsikáltak a Nyíres zenekar tagjaival az esti táncházban. Harmadik évben már sokan tudtak rólunk, de alig nyertünk pályázatot, pedig szakmailag jelentős eseményre készültünk. A nemrégiben megismert Csiszár Aladárt és zenekarát hívtuk meg tanítani a Nyíresbe, e lap olvasóinak aligha kell őket bemutatnom. E táborban Vavrinecz András barátom volt segítőnk, aki régi jó ismerője a péterlakaiaknak. Hála az ő és a Néptáncosok Szakmai Háza segítségének, anyagi értelemben sem fizettünk rá erre a vállalkozásra. A következő évben újra meghívtuk a péterlakaiakat, de már Körtvélyfájáról táncosok is érkeztek, Csizmás János, felesége és lányuk Emőke, akik saját falujuk táncait tanították a gyerekeknek. Ez motívumgazdagságban ugyan nem vetekedhet például a vajdaszentiványi táncokkal, de a tájegység anyagával való ismerkedésre kiváló alapot ad. E táborunk hirdetésénél már az internetes lehetőséggel is éltünk, így külföldi zenészeket is vendégül láttunk 2000 nyarán. Itt is voltak táncos segítőink, Csige György Debrecenből, Talpas István Csengerből, akik kiválóan értettek az ifjúság nyelvén, az esti táncházainkat pedig Babinecz Sándor vezette. 2001 nyarán is megnyitjuk táborunkat az érdeklődők előtt, szívesen látunk előzetes egyeztetéssel tánccsoportokat edzőtáborozni, családokat, baráti társaságokat nyaralni, népzenészeket muzsikálni. Ez évben tervezzük hagyományos családi kézműves táborunkat, mesemondó és játszótábort gyerekeknek, amely a falu szülöttéről, a nagy mesemondóról, Fedics Mihályról kapta nevét, és augusztus második felében, immár harmadszor a Péterlakai Népzenei Tábort, főleg népzenészek részére. Mivel egyesületünk és táborunk idén öt éves, szeretnénk ezt méltóan ünnepelni. Tesszük ezt a KISPIRICSI FALUVÉGI NAPOK rendezvénysorozattal, mely egész nyáron folyamatosan zajló kulturális és népművészeti programokat foglal magában. Lajtiné Szabó Adrien

folkMAGazin

Az egyesületről és táborainkról bővebb felvilágosítást kaphatnak: NYÍRES Hagyományőrző és Természetvédő Kulturális Egyesület 4375 Piricse, Táncsics u. 87. Tel./Fax.: 06/42/280-405 www.taborozas.hu

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

Advertisement