Page 47

Debrecennek vannak szökőkútjai, vannak virágos parkjai, erdei, de természetes vize nincs. A puszta Hortobágy-patakja innen jó harminc kilométerre csordogál. A várost tisztelő pásztori bőkezűség rendelte ide. Debrecen pedig gazdája lett az őt körülölelő vidéknek, a Hortobágynak, a Sárrétnek, a Nyírség homokos-erdős lankáinak. Ezeknek a tájaknak a dalait szólaltatja meg hat neves nótafa: Törő Gábor (Püspökladány), Balázs Jánosné (Aradványpuszta), B. Nagy Ferenc (Nádudvar), Kurtyán Györgyné, Lázár Mihályné (Nyíradony), Tanka Gábor (Tiszacsege). Előadásukban a legjellegzetesebb dallamtípusokat halljuk, egyiket-másikat több változatban is. Köszönet illeti a gyűjtőket, akik rátaláltak a kincsekre, énekesekre, dalokra: Dr. Papp Jánost, Dr. Bencze Lászlónét, Czövek Lajost. Ugyancsak köszönettel gondolhatunk a 80-as években ismert és népszerű Debreceni Délibáb Együttes tagjaira, Szabó Violára, Dévai Jánosra és Rőmer Ottóra, akik az énekesek hangját szalagra vették 1981-ben. Legnagyobb szeretettel azonban azokra az emberekre emlékezhetünk, akik őrizték, továbbadták ezt a kincset. Így szólhatnak mások ajkán ma is ezek a dalok. Kodály Zoltán a magyar népdalt a lélek tükrének nevezte. Aki meg akarja ismerni ezt a vidéket, az itt élt emberek életmódját, foglalatosságait, szokásait, hallgassa meg ezeket a dalokat! (Joób Árpád)

(...) Erdélyben a régi típusú háromtagú vonósbandák (hegedű - kontrahegedű, illetve brácsa - nagybőgő) az utóbbi évtizedekben kiegészültek egyéb hangszerekkel is. Van, ahol a hegedűt és a kontrát megkettőzik és van, ahol cimbalommal, klarinéttal, újabban tangóharmonikával bővül a banda. Jellegzetes román felállás a dob-tölcséres hegedű kettőse, mely elsősorban Erdély nyugati részén, Biharban közkedvelt (7). A tölcséres hegedűnek nincs rezonátor teste. A hegedű lábáról gramofon hangszedővel veszik le a rezgéseket és azt továbbítják egy fém tölcsérbe, mely felerősíti a hangokat. Másik említésre érdemes román formáció a máramarosi hegedűdob-gitár trió. A gitárt zongurának, vagy ceterának nevezik és 4-6 húrját Á-dúr akkordra hangolják. Nagyon egyszerű, egyujjas fogással (barréval) lehet így megszólaltatni a dallam igényelte harmóniákat (1). Egyedülálló a gyimesi csángók (13) és a felcsíki székelyek (20) muzsikája. Gyimesben a hegedűt egy D tonalitásra hangolt húros hangszerrel, az ütőgardonnal kísérik. Jobb kézben tartott verővel a ritmus fő hangsúlyait ütik ki rajta, bal kezükkel pedig egy vékonyabb húrt csipkedve a ritmusképlet hangsúlytalan részeit szólaltatják meg. Felcsíkban nem csipkedik a húrt, hanem fémpénzzel teli cigarettatárcával kopogják ki a hangsúlytalan részeket. Moldvában több helyen kobozzal kísérik a hegedűst (16). Ennek a jelenleg magyarok kezén csak itt fennmaradt pengetős hangszernek Belső-Ázsiától a Közel-Keletig több változatát ismerik ma is a különböző népek. A régen énekmondásra is használt pengetős hangszert – érdekes módon – a románok közti népszerűségének köszönhetően őrizte meg a magyarság. A moldvai furulyások (11) és kavalosok (15) csak újabban jutottak a zenekarokban szólisztikus szerephez. Repertoárjuk igen nagy, játékuk virtuóz. Szólnunk kell az úgynevezett „dünnyögős” játékmódjukról. Elsősorban gyors táncdallamoknál ritmikusan belemorognak a hangszerbe, ami által bizonyos felhangok és kettőshangzatok képződnek. Így pregnánsabbá válik a ritmus és erősödik a tonalitás érzet is. (Kiss Ferenc)

folkMAGazin

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

Advertisement