Napló helyett
a bonchidai hegyen keresztül, hogy mielőbb bejussunk a kolozsvári kórházba. A román szót anyám nem érA második világégéskor Széken tette, így hiába is érdeklődött is egy „röpke hétig” az orosz kahogylétem felől a fehér köpetonák verték a port, de leginnyesektől. Néhány nap után iskább a bolt ajtaját, hogy valami mét a széki hadirokkant „sánta” harapnivalóhoz jussanak. Csakdoktor villant az eszébe, aki még hogy az az egy bádogteknő – alazt is gyakran mondogatta, „dráján az avasodó, ujjnyi kerékzsírga asszonyom, a reményt soharal – visszavonulásra kényszerísem szabad eldobni”… tette őket. Megelégelve az idegen gyereA szemközti patika kecses kek szoptatását, anyám egy kogyógyszer- és kenőcstartó tégera hajnalon kilopott a kórházból lyeire azonban úgy rajzottak, mint és hazavitt. Még aznap, a legyek a mézes tejre. a sötétség leple alatt, A Mezőségen zsákmávelem a karján, bekonyolt kenyérmaradékapogott Ungváry Gyuikra jó gazdagon kenrihoz, aki egykoron – tek a mindenféle ízű a kuláklista megjelenéés színű kenőcsökből. séig – a budapesti orMegebédeltek a mavosi karon tanult kiguk módján, aztán se tűnő eredménnyel, de szó se beszéd, szétrebazóta „osztályellenségbentek és lecsatolt nadként” a tsz. állatainak rággal villámként csaegészségéről volt köpódtak be a legközeteles gondoskodni, az lebbi kukoricásba... ő megfigyeléséért peEgy hozzájuk csatladig a helyi pártvezetőkozni kívánó „elvtárs” a ség és milícia kezeskepajtából félve leskelődett. dő öregembertől tudaA falu minden lakolózik bátor hangon: kója tudta, hogy éj– Hé bátyám, az elvtárszakánként betegeket sakat hol találom? „lopnak” be Ungváry – Irány a sárga csík! – istállójába, akiket dipjött a válasz. loma hiányában, titok* ban gyógyít. Anyám Apai nagyapámról kerimánkodására engem veset tudok, csak fényis bevállalt, ezzel elkezképről ismertem. dődött pár hetes éjszaSzületett 1911. okJuhos Márton Szék, Forrószeg kai gyógyításom. Igaz, tóber 23-án, meghalt 1956. január 6-án. 1944-ben né- hogy fizikai megterhelést még a marhaoltó tű rostává degrapes családjából kiszakítva vit- egy törött szárnyú angyalnak dálta bőrömet, de meggyógyulték a muszkák Széktől Salgótar- sem okozhattam volna az én tam. Hallottam, Ungváry „doktorjánig, elkobzott szekere mellett kéthónapos szűk egy kilómmal. gyalog, „erőltetett menetben”, s Betegségemet és annak okozó- nak” hatalmas temetése volt, a onnan őt is egyenes út vezette ját senki nem ismerte. A helyi szűkebb Mezőség magyar és ronégy évre egy szovjet láger szö- „sánta” doktor már nullás szitá- mán lakói ott álltak levett kalapgesdrót kerítése mögé. Hazatér- vá lyuggatott, „ami nem hasz- pal a koporsója körül. A milícia a te után a torokgyík kerítette nál, az nem is árt” – okította „demokratikus rend” veszélyezfogságába és ragadta el örökre. anyámat, aki továbbra is töret- tetésétől tartva, a megyei pártbi„Huszonöt évet éltünk házaséle- len maradt életrekeltésemet il- zottságtól kért és kapott erősítet, ezalatt született nyolc fiunk letően. Egy napon karjára vett, tést 1962 koranyarán. Soós János és megdöglött öt tehenünk!” – és elindultak apámmal gyalog,
42
pótolta hozzá nagyanyám nyolcvanhét éves korában. * Ha anyám akkor megtörik, „együttérző” szomszédaink alighanem az angyalokkal vitettek volna engem az örök békesség – szalonna, kenyér és pálinka fejében megásott – mély gödrébe. „Csak betetőznéd vétkeid asztag-sorait, ha tovább kínoznád ezt a gyermeket, szerencsétlen ártatlant a megmaradásért! Hadd énekeljen az angyalokkal...” Hallomásból tudom azt is,
folkMAGazin