Page 41

különbözõ tájairól. Tehát valamennyit Erdélybõl, ahol a trianoni trauma arra ösztönözte az embereket, hogy még a folklórt is mitizálják. Ahol a népmesék valójában dokumentumok egy-egy faluról, az ottani emberek jellemérõl, felfogásáról, világlátásáról, vágyairól, törekvéseirõl. Ahol az emberek a mesét, mint közösségi hagyományt formálják mûvészi értékûvé. Talán ennek köszönhetõ, hogy egészen a hetvenes évek végéig itt még élõ népmesét lehetett találni. Sõt, csakis felnõttek, fõképp férfiak meséltek egymásnak. Így futottam rá valóságos asszonycsúfoló-rágalmazó mesékre, amelyekbõl nemcsak az derül ki, hogy a nõk lusták, makrancosak, fortélyosak stb., hanem az is, hogy falusi közösségben az asszony verve jó, és hallgass a neve... A fonóházban a nõk meséltek. S ha be-betört is a realizmus olykor a mesékbe, nem mindegyik mesemondónak hitték el, amit mond. Annak mindenképp rátermettnek, kiválasztottnak kellett lennie. Az én Gyõri Klárám ilyen volt. Történeteibõl, amelyek olykor pletykák, olykor novellák, máskor élménybeszámolók vagy csak tréfák, mindig kisejlik a paraszti értékrend. Így készült el a Parasztdekameron c. kötetem, valamint az Újabb parasztdekameron... – Ifjúsági regényei is igen népszerûek voltak. Úgy hallottam, a „Vadvizek”, a „Lányok a bentlakásban” címû mûvek fõhõseit saját gyermekeirõl mintázta. – A „Vadvizek” fõhõse Laci fiam, akit tragikus körülmények közepette, 31 éves korában veszítettem el. A saját házunk elõtt ütötte el a vaksötétben egy kivilágítatlan autóbusz... Az egyik lányom színésznõ lett Sepsiszentgyörgyön, immár nyugdíjas, a másik Bukarestben él, a fiam Nagyváradon építészmérnök. Egy unokám van csak Magyarországon, a többiek mind maradtak Erdélyben. Jómagam ’87 óta özvegyen élek Kolozsvárott... – A Ceausescu-rendszert hogyan vészelte át? – Kétszer ,,szúrtam szemet’’ nekik. Elõször megúsztam pénzbírsággal, aminek az összege akkora volt, mint a fizetésem. Másodszor bevezettek kihallgatásra. Azért, mert azt mondtam egy összejövetelen a felszólalásomban, hogy a nyelv õreinek (íróknak, költõknek, tanároknak, papoknak, újságíróknak) itthon kellene maradniuk. Reggel kilenctõl este kilencig faggattak, még egy csésze kávéval sem kínáltak meg. Este kilenckor utamra bocsátottak. Megkérdeztem tõlük, nem félnek, hogy kinn az éjsötétben bajom esik, míg hazafelé kutyagolok? Hazavittek autóval... Krekity Olga Szabad Hét Nap, Újvidék

Ojánna Kanalas Éva Hang-színháza Nehéz olyan zenei világról írni, amely egyértelműen egyetlen zenei irányzatba sem sorolható be. Nos, Kanalas Éva új CD-je épp ilyen. S remélem, hogy a zene szakértőit nem fogom megsérteni, ha azt mondom: azoknál bizonyos szempontból lényegesen több. Például a mai, modern világból száműzött lelkiség szempontjából. Ami nem más, mint ahogy Szabados György a CD-hez írt méltatásában fogalmaz: „az árva végtelen megzendülése”. A természettől eltávolodott ember számára szokatlan rezgések, rezdülések szólalnak meg Kanalas Éva CD-jén, s a hangszeres kíséret időnként a dzsesszre emlékeztet. De ami „mögötte” van – megint csak Szabados György szavait idézve: „az Ég megzengetése” –, az jóval több, mint egy életérzés. Az ezoterika és a misztériumok iránt fogékony emberek sem tudnák szavakba önteni, mit is hallanak pontosan Kanalas Éva nemrég megjelent lemezén. Én sem teszem. De megpróbálom leírni azokat a benyomásokat, gondolatokat, amelyek a CD és a koncert hallgatása közben bennem ébredtek. Hátha valaki kedvet kap, hogy meghallgassa, és saját fantáziáját követve élje meg ezt a rendkívüli élményt. Gyógyító zene Kanalas Éva új zenei anyaga egy szokatlan világba vezet el bennünket. Oda, ahol a közismert, az iskolában a fejünkbe vert szabályok, törvények már nem érvényesek. Énekeit hallgatva egy izgalmas, az érzékszervi tapasztaláson túli világ tárul elénk. Valami olyasmi, aminek egy-egy pillanatnyi megnyílásáért például a kábítószer-élvezők egészségüket, normális életvitelüket is odaadják. Az éneklés is gyógyító erejű lehet, ha átengedjük magunkat a rezonanciának, az együttrezgésnek. A zeneterápia, mint módszer épp erre az elvre épül. Kanalas Éva munkássága arra mutat példát, hogy a magyar népzene és a felfogásban rokon keleti népek sámánénekei is legalább annyira használhatók lelkünk gyógyítására, mint a „hivatalos” zeneterápiában bevett komolyzene. A sámánok technikájának nyomai Ázsia eldugott területein maradtak fenn. Kanalas Éva – a folkloristákhoz hasonlóan – az „utolsó órában” indult gyűjtőútjára, hogy megörökítse, eltanulja és számunkra is bemutassa ezt a világot. Éva éneke bizonyítja, hogy az érzékenyebb lelkű, az ősi kultúránk iránt érdeklődő honfitársaink, Éva előadásainak rendszeres látogatói könnyen ráhangolódnak erre az éneklési formára. Mert egyetlen Kanalas-koncert sem múlhat el anélkül, hogy a végén a hallgatóság be ne álljon dobolni, csörgőt csörgetni, együtt „eljátszani” az éneklés közben előtörő érzéseket, mozdulatokat. Aki ezt vállalja, koncentrációval és örömteli énekszóval maga is rezonálhat a felső szellemi világgal. Rezonancia A lélek is képes rezonálni. Kanalas Éva, aki altáji gyűjtőútja során tuvai sámánokat is meglátogatott, egy szokatlan úton indult el: népdal-énekesi pályáját módosítva a Hang mágikus erejét kezdte kutatni. Hang, szó, logosz, Ige – mind a Teremtés pillanatait idéző fogalmak. Arra csábítanak, hogy vágyjunk vissza abba a meleget adó és szeretetteljes biztonságba, ami a megszületés előtt, az anyaölben vesz körül bennünket. „Ó, teremtő Istenünk, hallgasd meg énekünk!” – szól az ima, miközben a keleti kereszténység dallamvilágát idézi. Szinte végtelennek tűnő ismétlések és monotónia. Akárcsak népballadáinkban, siratóénekeinkben. Ha megpróbálod együtt énekelni a szokatlan dallammeneteket, kellemes érzések ejtenek rabul. Ha ismered a Kárpát-medencében élő emberek és a csángók zenéjét, énekeit, még könnyebben megy. Kanalas Éva olyan Hang-színházat rögtönöz, amely feledésbe merült ősképeinket, elfojtott érzéseinket és feszültségeinket hozza felszínre. Meglepő hanghatásokkal nevettet és megríkat, gyógyít és örömet ad. A magyar hagyományhoz és a sámánok éneklési technikájához viszszanyúlva megelevenednek népdalaink, archaikus imáink, gyógyító rigmusaink, gyermekmondókáink. Szeretettel ajánlom minden zenei kísérletre fogékony népzenekedvelő figyelmébe. /ZA/

folkMAGazin

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

Advertisement