__MAIN_TEXT__

Page 30

Bár emlékezete maradjon meg... Csorba János könyve Székrõl Csorba János 1925. február 15-én született Széken, szegényparaszti családban. Iskolát keveset, csak két osztályt járt. Édesanyja – akitől a dalait is tanulta – kilenc gyereket hozott a világra, ő volt az utolsó előtti. Pásztorok mellett szolgált, majd ostoros szolga lett. Mikor jött a háború, elkerült a falujából Magyarországra. Keserves hányattatások után orosz fogságból került haza 1948-ban. Megnősült, két fia született. Amikor 1960-ban megszervezték Széken is a termelőszövetkezetet, már az első évben becsapták, ezért Szamosújvárra költözött családjával. Ott a szeszgyárban talált magának munkát. Kallós Zoltánnal való megismerkedése volt az első láncszem, melynek révén kapcsolatba került a magyarországi néprajzosokkal (Martin Györggyel, Hofer Tamással, Andrásfalvy Ber-

talannal). Ekkor jött rá – saját szavai szerint –, „hogy hát ezek biztosan nem ok nélkül jőnek, hanem itt ténylegesen valami kincs ez a hagyomány, a népviselet, a népdal. Ettől kezdve aztán még jobban igyekeztem mélyebbre visszamenni a dolgokba, hogy a legtisztább forrásig visszajussak. Úgy aztán dajkáltam, csináltam és nem restelltem. Nagyon sok gyűjtővel tanálkoztam, jöttek oda fiatalabbak is, gyerekek is, idősebbek is, de mindenkinek örömest énekeltem. Nagyon, nagyon örömest.” Szamosújvári háza mindig nyitva állt a gyűjtők előtt, s énekesként is gyakran öregbítette a széki hagyományok hírnevét a Magyar Rádióban, magyarországi népművészeti rendezvényeken. 1999-ben elnyerte a Népművészet Mestere címet. (Részlet Sebő Ferenc elõszavából)

Zsúki Nem vagyok túlbuzgó keresztény, de teljesen pogány sem. Sokan (főleg a szektások) azt mondták gyermekkoromban a táncról, hogy az bűn, hiábavalóság. Lehet, hogy van igazuk, nem tudom – Uram, bocsásd meg bűnemet –, de azért merem állítani, hogy az öreg Zsúki Márton muzsikájából, habár cigány is volt, soha semmi hiábavalóság, illetlen léhaság nem származott. De még a beszédjiből sem lehetett megróni, mert cigány. Mindég úgy beszélt az ifjúsággal, mint jó tanítómester. A nagyját biztatta muzsikájával, beszédjével, a kisebbeket meg sokszor maga köré gyűjtötte, kecsegtette, egy-egy kis tempót húzott nekik. Igaz, hogy a kicsik is tehetségük szerint egy-egy pak dohányt vettek összepótolva. Az öreg beszédjében korrekt, munkájában meg szorgalmas volt mindég. Úgy

vigyázott a tekintélyére, hogy a munkájával kiérdemelje az elsőséget a többi muzsikások közt. Ezért versengés volt Zsúkiért az utcák között. Amit én tudok, a legtöbbet Csipkeszegen meg Felszegen muzsikált. Talán nem is azért, mert a forrószegiek nem fogadták volna meg szívesen, de ezekben az utcákban talán jobban érezte magát. (Azért muzsikált Forrószegen is.) Jótermetű, barna, jó cigánykinézésű, de magatartása és a háztartása alapján akármelyik előkelő széki családdal össze lehetett volna hasonlítani. Ha nem ismertem volna, talán én sem hinnék többet róla, mint a kurjantgatásba szoktak mondani, hogy: Húzzad, cigány hegedűs, A te kezed sem ezüst Se nem ezüst, se nem réz, Hanem csak egy cigánykéz! Pedig voltak olyanok, akik így dúdalták a magyart az öreg után: De szépen szól a muzsika, Nekem kedvem mégsincs soha. Zsúki Márton hegedűje Száradt volna az erdőbe! Ezt bizonyítja egypár tempó, csárdás, magyar, amit hanglemezre vettek az öregtől, hogy a mai széki muzsikások nem tudnak az öregnek a nyomába lépni. De szerintem még sokkal szebben is muzsikált olyan esetben, mikor olyan kedve volt. Akik szeretnék megtanulni, zenetudósok vagy népi muzsikások olyan vonásokkal meg olyan taktussal, mint az öreg, úgy nem tudják kihúzni a muzsika száraz fájából sem az örömet, sem a bánatot. Lehet, hogy a kezükbe sem áll úgy, mint aki cigány muzsikásnak született és annyi sok adottsággal, amit ő maga sem tudott értékelni, sem hasznosítani életében. Ferenczi Márton Zsuki (1941) Dincsér Oszkár felvétele

30

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

folkMAGazin 2001/1  

A TARTALOMBÓL: Sárosi Bálint: Ne csináljunk Budapesten csíki néphagyományt!; Hollókõi Lajos: Novák Ferenc 70 éves; Mohácsy Albert: „Túlbuzgó...

Advertisement