__MAIN_TEXT__

Page 45

SZÉKI KÉPESLAPOK 1. Sok száraz fája és serény fűtője lehet a Fennvalónak – mondják a székiek –, mert egy csöppet sem szűkölködik tüzelés dolgában. A tikkasztó hőségtől szinte lebeg a falu. A megrakott szénásszekeret komótosan vontató bivalyok kérődző szájáról hófehér hab csurog a poros útra. Időnként megmakacsolják magukat, térdre ereszkednek, és nincs az a szó, amitől újra moccannának egyet előre. Hiába kínálja meg őket a gazda a bőrostor csípős végével, hiszen a vasvillanyél jókora suhintásait is csak dicséretnek akarják felfogni... A bivallyal nem lehet alkudozni, furfangos egy állat, ha fejés előtt pálinkát iszom, azonnal megérzik és nem „adják le” a tejet – meséli a maga nyugtatására is a megfáradt férfi, majd lassan kifogja a két állatot a járomból és a Nyercuj-bányató felé veszik az irányt. 2. „Székvárosi templom torony, jaj de messzire ellátszik” – harangja éppen delelőre szólítja a mezőn szorgoskodókat. Úgy látszik azonban, hogy hiábavaló a harang hosszantartó kondulása, mégsem tud mindenkit az elemózsiás tarisznya köré gyűjteni. Van, aki éppen hazafelé indul, van, aki éppen most érkezik. Pár évvel ezelőtt még lenézően tekintettek arra, aki a reggeli harangszó után indult a mezőre, vagy az esti harangozás előtt tért haza... „Már csak a harangszó a régi, már csak ő tudja itt rendesen elvégezni a dolgát!” A széki határ is elvesztette egységét. Óriási sakktáblára hasonlít, hátán szétdobált játékfigurákkal. A falu földjeit minden oldalról erdők határolják. „Mi vetünk, a vadak aratnak! Azért a pár véka máléért, magyaróért, fuszulykáért vetéstől a betakarításig a földemen kell háljak. Én terelem a vadakat, a feleségem Pesten takarít, hogy valahogy eltartsuk magunkat, s hogy jövőre újra szánthassunk, vethessünk, mert a föld nem maradhat, csak úgy, semmi nélkül...” 3. „Kinek nincsen szeretője, menjen ki a zöld erdőbe” – éneklik a vőfélyek a büszke vőlegényt kísérve, aki kaján mosolyával adja tudtunkra, hogy őneki már ilyen „apróságokkal” többé nem kell foglalkoznia. Amíg az ifjú pár az oltár előtt is örök hűséget fogad egymásnak, mi áldomást iszunk rájuk a templomkert „szakállszárítójában” a vőfélyek lájbizsebéből előkerülő finom lakodalmi pálinkából. A hangszerüket hónuk alatt szorongatva panaszkodnak a széki zenészek, hogy „kezd lemenni

a csillaguk”, már alig fogadják meg őket, s ha igen, akkor is csak a lakodalmas menet utcai kísérete az ő dolguk, a mulatságban legtöbb helyütt a „cigánypad” fölötti szegekre akasztva árválkodnak hangszereik. Átvette helyüket az elektromos orgona és a dob. Már közös éneklések is alig vannak, „van egy fogadott idegen, aki a mikrofonba azt énekel, amit akar, s az emberek csak esznek, isznak, s hallgatják...” Korán bomlik a lakodalom, reggel korán már mindenki fut valamerre. 4. Négy napon keresztül szólt a zene az immár hatodszorra megrendezett Széki Napokon. A tágas, parkettázott tornaterem és a rendezők (ezúttal vérbeli mulatós széki fiúk) örömmel nyugtázták volna, ha az a száz-százötven fiatal is a hajnalig tartó kocsmázás helyett a rendezvény vidáman mulató vendégeinek sorait gyarapította volna. Jó volt látni és hallani, ahogyan táncoltak, énekeltek a nehéz munkából hétvégére hazatért fiatal házasok (30 év körüliek), akik annak idején még saját utcájuk táncházából „köszönhettek ki” a lakodalmuk előtti vasárnapon. A széki zenészeknek is töltést adott ez a pár nap, örömmel muzsikáltak az egykori „cigányfogadóknak”. 5. A rendezvény gálaműsora a falu Szent István napi ünnepségének jegyében zajlott. A református templom alatti „Bagolyvárban” egy igazi mezőségi vigadalom vette kezdetét, a székiek ugyanis együtt énekeltek, táncoltak az ördöngösfüzesi, magyarszováti, magyarpalatkai és mezőkeszűi vendégeikkel. „Hajnal hasadt s kakas szólt az udvaron”, mikor hazafelé indultunk, különben csend volt a faluban. Ám velünk együtt a mező sem pihent. A kukoricatáblák végeinél fényes lángnyelvek sürgették a lassan felszálló sötétséget, hogy a vadakat riasztó férfiaknak se kelljen már sokáig kongatniuk hasadt vasfazekaikat... Soós János

folkMAGazin

45

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement