__MAIN_TEXT__

Page 42

Agócs Gergely

„A kutyadudának a nótája” A dudazene stílusa és előadásmódja a vonószenekarok gyakorlatában 2. Az előző részben bemutatott kürti „kutyadudának a nótája” példánkkal kétségkívül rokonságban áll a következő délalföldi román táncdallam (itt is szövegtelen dallamként ismerik). A párhuzam egyben arra is utal, hogy a duda korlátozott zenei adottságai révén, valamint azáltal, hogy a Kárpát-medencén belül lényegében egységes a hangszer típusa, korábban nagyobb „átjárhatóságot” biztosított az egyes népcsoportok hangszeres muzsikája között.

Az első három dallamot (a zsérei, a nagyölvedi, illetve a kürti dudanótát) a földrajzi közelségen túl még legalább két tényező közelíti egymáshoz. Az egyik az, hogy mindhárom táncdallam, és – mint már említettem – a helyi hagyományban nincsenek meg a vokális változatai. A másik egy egységesnek mondható játékstílus, mely konkrétan a dudautánzás technikáját, a dudazene sajátos interpretációs gyakorlatát meglepően hasonló módon tárja elénk. A szöveges párhuzam hiánya ez esetben szerintem azzal is magyarázható, hogy a cigányzenészek kezén itt a dudások dallamkészletének egy olyan gyakori darabja hagyományozódott tovább, amely már maguknál a dudásoknál is szöveg nélkül élte életét. Megfigyelhető, hogy a dudazenénél oly sokszor emlegetett közjátékok, apráják, cifrák, bejátszások, interludiumok sokszor már-már strofikus szerkezetű dallamegységekbe szerveződnek, illetve, a más vidéken szöveges dallamként ismert motívumsorok egy-egy dudásnál szövegtelen közjáték szerepét töltik be. Az általam behatóbb vizsgálat alá vett tereskei (Nógrád m.) Pál István repertoárjában is több ilyen dallam található. Mindegyik valamelyik dudás alakjához köthető. Pál István meg is tudja mondani, hogy ezek közül melyik kinek a „bejátszása” volt. Ez azt jelenti, hogy környezetében minden dudásnak volt egy „bejátszó nótája”, amely egy-egy hosszabb zenei szakasz, ha úgy tetszik egy-egy tánc alá dudált ciklus bevezető dallamaként szerepelt. Ezek kaphattak ugyan emlékeztető szöveget, mint például Pál István édesapjának a bejátszása:

42

Bizonyos viszont, hogy az ilyen szövegegységek, ha létre is jöttek, a dudások között – úgymond – csak „belső használatra” készültek, ezért érthető, hogy a bekezdő nóták általában szövegtelen változataikban hagyományozódtak a faluközösségek, illetve a vonós hangszerek felé. Mivel minden zenélési folyamat elengedhetetlen és kiemelt helyen szereplő tartozékai voltak, alkalmasaknak bizonyultak arra, hogy bekerüljenek a dudautánzás eszköztárába. Az eddig bemutatott dudanóták játékstílusa a következőkben jellemezhető: a hangszer mély hangtartományában, a vastagabb húrokon, de harmadik fekvésben szólal meg (illetve a dallam innen indul ki), tehát úgy imitálja a duda hangzását, hogy a mellette megszólaltatott mélyebb üres húr az adott dallam alaphangjánál egy oktávval mélyebben, azaz a bordósíp elképzelt helyén zengjen (a hegedűnél a g), vagy ennél egy kvinttel feljebb (ez esetben a hegedű d húrja), s így a sípszár lezárt kontrájának helyén szólaljon meg. Ezzel párhuzamosan alkalmazzák a dudautánzásnak azt az általánosnak mondható technikai elemét, melynek lényege, hogy a húron a kívánt főhangot nem tartják ki a maga teljes időbeli értékében, hanem mintegy díszítményként az egyes lépések közé be-beiktatják az adott húr alaphangját. Ez a „nyitott ujjrendű hegedülés” pedig a zárt ujjrendű dudálás technikájának hatását hivatott kelteni. Ez utóbbinál ugyanis az elképzelt dallamvonal mellett minduntalan megszólal a sípszár alaphangja is, amit itt az aktivált húr alaphangja helyettesít. Mint látni fogjuk, e játékstílus elemei más vidékek dudautánzó technikájában is megjelennek. A következő dallampéldáknál a mély és magas hangtartomány váltogatását tapasztalhatjuk, részben az imént leírt hangszerkezelési gyakorlat elemeinek felhasználásával. Az első példát Marosszéken, Magyarpéterlakán rögzítették, a dallamot az előadó dudautánzásnak, vagy cseh táncnak nevezte, és elmondása szerint a nagybátyjától tanulta, aki viszont a hadifogságból „hozta magával”.

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement