Page 35

HAGYOMÁNYŐRZÉS A VÉGEKEN

Harmadik folklórfesztivál Végváron Végvár valóban a végeken elterülő, poros alföldi falu, rossz tömegközlekedéssel, távol a világtól. A jobbára református magyar lakosság minden negatív tényező ellenére máig megtartotta identitását. Szoboszlai Gáspár István fiatal lelkész és matematika szakos felesége, mindent megtesz, hogy hívei magyarok maradjanak. A felnőtt és a gyermek lélek egyaránt fontos számukra, ezért tánccsoportokat szerveztek iskolás gyermekek számára. Kettőt is: egy ifjúságit és egy iskolást. Engem az Aradon székelő Erdélyi Magyar Kulturális Egyesület vezetője – egy magyar színésznő – hívott először Nagy Albert javaslatára, hogy vegyek részt fesztiváljukon és segítsem csoportjaikat a színpadi viselet kialakításában. Szívesen vállalkoztam arra, hogy tőlem telhetően támogassam ezt a régiót, ahol sem Martin György családi gyűjtőútjain, sem más rendezvényeken soha nem jártam. Azt azért tudtam, hogy e korábban is vegyes lakosságú – délszláv és sváb – településeknek nincs karakteres népviselete. Így került sor arra, hogy Nagy Albert koreográfussal és családjával, Gombos András néptánckutatóval, a Szeged Táncegyüttes zenekarával és az Eben-Guba csoportjának kamaraegyüttesével részt vegyek a III. Végvári Folklórfesztiválon 2000. szeptember 22. és 24. között. A lelkész házaspár által szervezett rendezvényen Temes megye magyar és román kulturális életének prominens képviselői

Végvár (Tormac) a Bánság nagy kiterjedésű, széles utcájú faluja. Távol a világtól élnek itt a magyarok, ahová a század elején Erdélyből és a Dél-Alföldről telepedtek családok. A II. világháború után a betelepített románsággal még tarkábbá vált a lakosság etnikai összetétele. is megjelentek, a helyi polgármesterekkel együtt (egy román és egy magyar). Természetesen ott voltak a falu lakói is, akik oly sokan jöttek el, hogy a több száz vendég befogadására alkalmas színházterem kicsinynek bizonyult. Ez az érdeklődés mindannyiunkat meglepett. Öt magyar tánccsoport (legtöbbjük iskolai) készült a megmérettetésre. 145 gyermek – a temesvári „Bokréta” és „Rezeda”, az újszentesi „Vadrózsa” és „Tulipán” és a végvári „Muskátli” – tagjai. Az öt fellépő csoport hét számot mutatott be. Volt itt több szatmári, Nyárád menti, mezőségi és marosszéki koreográfia többféle feldolgozásban. Sajnos, a táncokra még nevük után sem lehetett ráismerni, habár a többnyire gépzenei kíséret sejtetett valamit. Egyedül a végváriak „nagy” csoportja érdemelt figyelmet, akik Nagy Albert tanítása alapján színpadra állított dél-alföldi táncokat mutattak be, óriási sikerrel! – A látottak alapján volt is miért tapsolni nekik. A színpadi kosztümök változatosak voltak, de jellegtelenek. Helyenként feltűnt egy-egy műmagyar-pártás viselet is. Üdítő színfoltot jelentett azonban az újszentesi „Vadrózsa” tánccsoport két táncos leánya, akik a nagyszülőktől szerzett székely rokolyában léptek fel. A végváriak a viseletben is jeleskedtek. Szép kékfestő jelmezüket Nagy Albertné Nellike segítségével készíttették. A színpadi programot a Szeged Táncegyüttes színvonalas fellépése zárta. A fesztivált szakmai megbeszélés követte. Itt a helyi együttesvezetők – óvónők és tanítónők – elpanaszolták, hogy munkájukhoz kevés a szakismeret, amelyből meríthetnének, és a személyes segítség, amelyre támaszkodhatnának. Messze vannak az erdélyi táncosoktól, táncházaktól, szakemberektől. Nagy Alberten és Gombos Andráson kívül itt még a madár sem járt – kivéve Kallós Zoltánt, aki az egyik fesztivált megtisztelte jelenlétével. Természetes, hogy ezek után a megbeszélés központi kérdése a továbbképzés feltételeinek megteremtése lett.

folkMAGazin

Szeptember 22-én 10 órától 24-én délig három csoportban, megállás nélkül, kb. napi hat órán át, hatalmas energiával, de annál is nagyobb lelkesedéssel táncolt a sok gyermek. Gombos András néptánckutató, a Szeged Táncegyüttes néptáncpedagógusa nagy türelemmel, kitűnő pedagógiai érzékkel, játszva tanította a dél-alföldi csárdás és oláhos mozgásanyagát, miközben a táj stílusának jegyeit is érzékeltette velük. A végén a kicsikből és nagyokból álló csoport egymással versengve, improvizálva mutatta be, amit két nap alatt tanultak. Nagy Albert szigorú következetességgel, szuggesztivitással koreográfiákat készített a végvári csoportok repertoárjához, amit nem sokan tudnának utána csinálni. Végezetül a frissen elkészült műsorszámokat újból bemutatták a szülőknek, a falunak. Az emlékezetes est koronája a Nagy házaspár és ifjabb Nagy Albert zárószáma volt. Meg is érdemelt minden hálát és köszönetet Végvár magyar lakossága. A 145 gyermeket, a felnőtteket és a vendégeket becsülettel ellátták három napon keresztül. A szállásról a református egyház gondoskodott az iskolában illetve a parókián. Az étkezést a gyerekek szülei és rokonsága biztosította. Hazaindulás előtt Temesváron, a helyiek kérésére, még egyszer felléptek a szegediek. Magyar műsorszámok mellett magyarországi és erdélyi román táncokat is bemutattak. Sikerüket hitelesíti az a tény, hogy a helyi román szakemberek Nagy Albertet és Gombos Andrást együttműködésre kérték fel. Ez egyben annak az önzetlen munkának, szép missziónak elismerése volt, amelyet a Szeged Táncegyüttes a Bánságban végez. Az ekkor született megállapodás szerint minden második hónapban újból találkoznak a bánsági táncosok és szegedi oktatóik. A tanítás Végváron és Temesváron folyik majd. E munkával párhuzamosan, dr. Felföldi László és Gombos András irányításával kutatómunka kezdődik a helybeli román és más nemzetiségű szakemberek bevonásával. Hála a szegedieknek, Végvár nem lesz mindig a végeken. Pár év múlva oda is érdemes lesz elmenni táborba, fesztiválra vagy színpadi fellépésre! Bízunk benne, hogy az önzetlen segítségnek ezen eredményei is gazdagítani fogják az erdélyi táncmozgalmat. Ha kéz a kéznek „kezet nyújt”, ha testvér segíti a testvért, a világ is szebb lehet. Borbély Jolán

35

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement