Page 24

VÉRNÁSZ Lorca és az őrkői cigányok 2000. október 13-án a budapesti Thália Színházban a sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes rendhagyó produkcióval lépett színpadra. Az előadás Vérnász címmel Federico Garcia Lorca verseinek felhasználásával az őrkői cigányok tánchagyományait mutatta be. Lorca a spanyol bölcsődalok kapcsán így ír a népdalról: „A történelem indulati elemei, dátumokhoz és fényekhez nem kapcsolódó fényei a dallamba és az édességekbe menekülnek. A spanyol szerelem és a spanyol szellők az énekben és a mézes mandulakenyérben élnek tovább, ezek hozzák magukkal a holt korok eleven életét, nem pedig a kövek, a hangok, az emberek jelleme, sőt még a nyelv sem.” Nem mondható-e el ugyanez a mi népdalainkról? Ha nagyító alá vesszük a kérdést, már könnyen érthetővé válik, hogy egy spanyol költő versei miként adhatnak keretet a Sepsiszentgyörgy szélén élő őrkői cigányok táncainak, hagyományainak megjelenítéséhez. Spanyolország társadalmi fejlődése sok tekintetben hasonlatos hazánkéhoz.

24

A hajdani világhatalom hanyatlásának elhúzódó, hosszú korszakában évszázadokon keresztül alig változott az élet, a feudális kötöttségek szívósan továbbéltek, a gazdaság fejlődése megtorpant. Ugyancsak közös vonás a lakosság etniNagy László, aki nem véletlenül fordította Lorca verseit, így vélekedik saját költészetéről: „A folklórban az édes és könnyű sablon helyett keresem az összetettebb, dinamikusabb szöveg és dallamritmust, az abszurditásig teljes képet, a komor de szabad lendületet.” Lorcaról írt verse tömör és frappáns bizonyítéka lelki rokonságuknak. LORCA Álmodom a csodák korát hol a halál se halál kaszabolt fejek ti dicsők véres hó suhog alá hol a szalagok közt tovább dalol a metszett torok zsugorodnak zsoldos-pofák rogynak a ló-tomporok hol a tépett haj s hó-zene seregre tébolyt hozó tábortüzek fulladnak el s nem tud elállni a hó királyi arc attól bomol fekélye minden pehely hol naiv álom teljesül bűnös a bűnért felel

folkMAGazin

kai sokszínűsége. A spanyol korántsem egységes nemzet, vannak közöttük andalúzok, aragóniaiak, kasztíliaiak, asztúriaiak, baszkok, katalánok..., ahogyan nálunk is megtalálhatók németek, szlovákok, románok, cigányok, szerbek, horvátok stb. S mindkét ország befogadta azt a népet, amelyet Európa szerte „vándor” jelzővel illettek, és a mai napig jórészt megőrizte különállását: a cigányt. A táncukat Martin György így jellemzi: „A cigánytáncok általános előadási sajátossága ez az elemi erejű, túlfűtött, olykor az extázisig is fokozódó átélés, amellyel ma már szinte csak az Európán kívüli népek körében találkozunk. Az érzelmi, hangulati túlfűtöttség az arcjátékban, a hangkitörésekben éppúgy megnyilvánul, mint a lazább, szertelenebb magatartásban, valamint bizonyos obszcén mozdulatok, gesztusok gátlástalan alkalmazásában.” Lorca a dél-spanyolországi flandriaiakról (akiket cigányoknak vagy flamencóknak is hívnak) pedig a következőket írja: „...akár énekelnek, akár táncolnak, akár hangszeren játszanak, tudják, hogy semmiféle hevület nem lehetséges a ’duende’ nélkül.” Ilyen duendében lehetett része annak, aki 1970-75 között látta An-

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement