__MAIN_TEXT__

Page 17

II. Temesvári Táncháztalálkozó November 11-én a Guzsalyas Néptáncegyüttes ismét megrendezte a bánátiak táncháztalálkozóját. A több mint ezer temesvári magyar nemzetiségű diák nagy örömére az Illyés Alapítvány és a Határon Túli Magyarok Hivatala idén is lehetővé tette (igaz, a tavalyinál szerényebb) támogatásával, hogy színvonalas gálaműsort láthassanak a megjelentek. A felcsíki, mezőségi és szatmári tánctanítás után a végvári Csűrdöngölő Táncegyüttes gyermekcsoportjának dél-alföldi és (meghökkentő módon hófehér viseletben előadott) széki táncai, a Guzsalyas ízes magyarózdi pontozója és szegényese, valamint bonchidai ritkája jól készítette elő a profi szinten teljesítő Szatmári Táncegyüttes, verbunkból, friss csárdásból, cigánybotolóból és párosból álló „hazai” táncait. A kolozsvári Zurboló arról gondoskodott, hogy a tematikus tánc se maradjon ki a műsorból. Virtuóz kalotaszegi cigány és román táncaik bemutatása közben még az sem okozott fennakadást, hogy a szólótáncos nadrágja nem bírta a színpadi szereplés okozta feszültséget és az oldalsó varrás mentén térdig szakadt. Az egyenjogúság jegyében három leány is eljárta a legényest az egyetlen fiúval, aki még azt is hősiesen elviselte, hogy a városiasan öltözött lányok egyszerűen ölbe kapják, és zárásképpen kivigyék a színpadról. A váratlan fordulatok mindenesetre elterelték a figyelmet az erején felül sokat vállaló, több csoport kíséretét csupán egyetlen próba után ellátó zenekar bizonytalankodásairól. A gálaprogram csúcspontját a csíkszeredai Hargita Állami Székely Népi Együttes műsora jelentette. A közép-európai turnéjáról nemrég visszatért tánccsoport – mely a Hannoveri Világkiállításon Magyarországot és Romániát is képviselte produkciójával – Ádám Gyula Küküllő menti pontozójával indított. István Ildikó érzelmekkel teli székelyföldi éneke után Timár Sándor kőrispataki koreográfiája következett. A Magyar Állami Népi Együttes hajdani művészeti vezetője nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Az ünnepi műsorára készülvén több, a „hőskorból” származó, emlékezetes Timár-koreográfiát is műsorára tűzött a Hargita, így a sárközi karikázó, a kalotaszegi, majd dél-alföldi oláhos és csárdás az idősebb nézőknek még a nosztalgiázásra is lehetőséget adott. István Ildikó csángó éneke után szatmári és makkfalvi blokk következett. Óriási taps jutalmazta a szatmári ismétlést, amelyhez a virtuóz táncosoknak a zenekarra sem volt már szükségük: maguk diktálták hozzá metronóm-pontossággal a ritmust. Záhonyi András

E L ŐS Z Ó * Az első kötet lírai dalai után a négy kötetre tervezett Vajdasági magyar népdalok második kötetében balladáink, betyár- és pásztordalaink válogatását találhatja a népzenekedvelő közönség. A sorozat célja a vajdasági magyar népdalkincs átfogó megismertetése, népszerűsítése. Ezúttal is olyan hagyomány bemutatására törekszünk, mely szövegeiben, dallamaiban méltán képviseli nemcsak a vajdasági, hanem az egész magyarság népzenei értékeit. Az eddigi közlések és a még napjainkban is folyó gyűjtések lehetővé teszik a vajdasági magyar népesség balladáinak, betyár- és pásztordalainak áttekintését, reprezentatív válogatását. Teljességre most sem törekedhetünk, bár az összegyűlt anyag igen bőséges, területi szempontból mégsem egyenletes. Lehetőség szerint igyekeztünk minél több hozzáférhető magyarlakta helyet képviselni. Másrészt, a nálunk előforduló balladatípusok járulékos dallamai nem feltétlenül érdemesek mind népszerűsítésre, minthogy a népzenei hagyomány törzsökös rétegét nem mindegyik képviseli egyenrangúan. A kötet anyaga zömmel legrégebbi népzenei örökségünket öleli fel, melyet az új stílusú népdalréteg és a megváltozott életvitel mára már szinte teljesen kitörölt a hagyományőrzők emlékezetéből. A népi gyakorlatban csak kivételesen hallható. Ez az anyag nem csak dallamaiban, szövegeiben, hanem előadásmódjában is kivételes értéket képvisel. „Félig ismeri zenei anyanyelvünket, akiben nem él az eredeti hallásképzetekből alakult teljes képe a

folkMAGazin

népdalnak, aki édeskeveset, vagy éppen semmit sem hallott közvetlenül a néptől. A papírról vagy másodkézből való tolmácsolás (...) előadásmódban, felfogásban nem elégséges. A hagyományos előadásmód jóval hamarabb tűnik, pusztul, mint a hozzá tartozó dallamanyag; bár vidékenként, korosztályonként, sőt személyenként változó mértékben” – írja Olsvai Imre. A teljesebb megismerés érdekében a kötethez hangzó anyagot is mellékelünk. Ez remélhetőleg népzene-kedvelő fiataljainknak is segít abban, hogy a számukra nehéznek tűnő dalok előadásával megbirkózzanak. Ez a kifejezésmód a vele született dallamanyaggal együtt nem csak a nép zenei életét látta el. „Köze van még az élethez, mindnyájunk mai életéhez. Megvan benne a magja, terve egy nagy nemzeti zenekultúrának. Ennek kifejlesztése, teljessé tétele a művelt réteg dolga. De csak a néppel való lelki egységben lesz rá ereje. Hogy nemzetté lehessünk, előbb újra meg újra néppé kell lennünk.” A hagyomány formái változhatnak, de lényege ugyanaz marad, amíg él a nép, amelynek lelkét kifejezi. A népdal „igen gyakran remekmű (…). Nem kezdetlegesség, hanem évezredes fejlődésben kiérlelt, leszűrődött művészet. Tökéletes, mert kiegyensúlyozott egység az a kultúra, amely létrehozza” – vallja Kodály Zoltán. Kötetünk összeállításában nagy segítségünkre volt a Jugoszláviai Magyar Művelődési Társaság és a Zentai Városi Múzeum keretében az Illyés Közalapítvány támogatásával létrehozott Vajdasági Magyar Népzenei Archívum. Ez tette lehetővé a forrásanyag áttekintését és a hiteles előadást illusztráló hangzó példák összeválogatását. De köszönet illeti a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézet Népzenei Osztályának munkatársait is, akik ebben a munkában nélkülözhetetlen, értékes segítséget nyújtottak. Kötetünk 382 balladát, betyár- és pásztordalt tartalmaz. 206 dallammal, és összesen mintegy 680 változatot ölel fel. Kívánjuk, hogy a válogatásban az olvasó ugyanakkora örömét lelje, mint anyagának válogatója. Az előadást illusztráló felvételek pedig technikai és emberi gyarlóságaik ellenére is, nyújtsanak élvezetes hangzó élményt, szolgálják a teljesebb stílusismeretet és a hiteles, romlatlan tolmácsolást. Sok sikert az újbóli életre keltéshez! Valamennyiük becses népzenei értékeinket képviseli, méltó arra, hogy közművelődésünkbe beépüljön, értékes hozzájárulása a vajdasági magyarságnak a magyar népzene egészéhez. Bodor Anikó

17

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement