Page 10

Folklór a nagyvárosban

Angyalföldön a két világháboszokást. Hollósy Sándor egy rú közötti időszakban még léegyszerű angyalföldi cipészAngyalföldi betlehemezés teztek azok a kisközösségek, mester gyermekeként még maamelyeknek jellegzetes, egy- Bevett gyakorlat, hogy a népszokásokat és ga is résztvevője volt egy ilyen mástól is jól megkülönböztet- általában a folklórt falun és egyre inkább a gyerekcsapatnak. Szavai nyohető szokásrendjük alakult ki. régmúltban keressük. A folklorisztika leg- mán elképzelést alkothatunk A Karácsony ünneplése fertá- újabb felfogása szerint azonban a nagyváro- arról, hogyan is zajlott mintegy lyonként, felekezetenként más sokban is érdemes körülnézni, mert meglepő fél évszázaddal ezelőtt a betleadatokra bukkanhatunk. Ezt bizonyítják a és más módon történt. Az ünhemezés. XIII. kerületben végzett kutatásaim is. nep környékén számos házaló, „Aránylag jól szavaltam, éneadománykérő, köszöntő egyén és csoport járta a bér- kelni is tudtam, így rám osztották az akkori Harmaházakat, kertes városrészeket. Solymossy Sándor- dik Fiú mókás, szakállviseléssel is járó, huncutkodó né, aki születésétől fogva egy újlipótvárosi bérház szerepét. Csoportos készüléssel tanultuk meg a szölakója, például arról számolt be, hogy a házukban veget, amelyet valaki a szüleitől ismert. Szép kéminden karácsony táján megjelent egy dudás(!). peskönyvből pompás betlehemes házikót hoztunk A körfolyosós épület udvarán néhány ismert dalt össze. Lombfűrészeléssel kialakult a kicsinyke, rojátszott, majd összeszedte a szokás szerint papiros- zoga házikó, ahol a Jézuska születésével kapcsolaba csomagolva ledobott pénzadományokat, és to- tos figurák mind-mind helyet kaptak. Tisztességből vábbment a következő házba. Sajnos egyelőre nem a mi házunk volt az első, ahol felléptünk. Ezt kösikerült kideríteni, honnan érkezett a muzsikus kö- vetően bejártuk néhány estén át az egész környészöntő. ket. Volt, ahol köszönöm volt a fizetség, volt, ahol Több adatunk is van arról, hogy egész Budapest finom falattal is megvendégeltek, volt, ahol csak egy területén fel-felbukkantak a betlehemezők, akik – simogatást kaptunk. Szeretném elmondani és kifalusi társaikhoz hasonlóan – nemzedékről-nem- hangsúlyozni, hogy nem a pénz volt a fontos a betzedékre a szájhagyomány útján sajátították el a lehemezésnél. Valami megmagyarázhatatlan oknál

„KARÁCSONYNAK ÉJSZAKÁJÁN” „Odahaza, Bukovinában, december 24-én, délután a legkisebb gyermekek kezdték meg az énekelést. A három-négy esztendőskék már jártak »paradicsomolni«. A kicsikék megállottak az ablakok alatt s elfútták az énekecskét, hogy »Paradicsom mezeibe...«, úgy, ahogy tudták. Azután a legbátrabb békopogtatott a házba. A bennvalók kiszóllottak, hogy tessék! Akkor a gyermek bément, köszönt: – Dicsértessék a Jézus Krisztus! – s szépen elmondta a versecskét. A háziasszon béhítta a többit es, a tarisnyacskába tett nekik egy-egy perececskét, egy-egy diócskát. A gyermekek megköszönték szépen, hogy »Isten fizesse!«, s futtak tovább, hogy teljék meg a tarisznya. Mikor bésetétedett, indultak a nagyleányok. Mind gyönyörűen felőtözve, teveszőr rokolyáson, összefogózva négyen-ötön es. Szebbnél szebb énekeket fúttak az ablakok alatt. Éjféli mise előtt megindultak a házasok es, bár a szüleiket megköszöntötték, osztán együtt mentek az éjféli misére. A legszebb méges a betlehemes vót. Úgy mondtuk, hogy csobánolás. Mikor a Szent Család, a Király s a pásztorok béjöttek a házba, a Királyszóga letette a betlehemecskét az asztalra, az ember úgy érzette, hogy ott van a Kisjézus. Most a népdalkörrel járunk Karácsony táján énekelni, betlehemezni. Művelődési házakba, templomokba, iskolákba hívnak. Szeretetotthonokban es voltunk többször. Nem eppe olyan, mint régen vót, de így es nagyon jó. Mikor tiszta szűből énekeljük az énekjeinket úgy érezzük, hogy ez most egy szent üdő.”

Jobb kezibe arany alma, Bal kezibe aranyvessző, Megzuhintá a vesszejét, Zúg az erdő, cseng a mező

Elmondta: Illés Imréné, a Népművészet Mestere, az Érdi Bukovinai Székely Népdalkör tagja Lejegyezte: Kóka Rozália

10

folkMAGazin

Sose láttam szebb termőfát, Mint Úrjézus keresztfáját, Mert az vérvel virágozik, Szentlélekvel gyümölcsözik

Köszöntő: Áldom s magasztalom az egeknek urát, Hogy megadta nékünk szent karácsony napját. Ragyogó fájával rakja meg udvarát, Szép piros hajnal hozza fel a napját. Ámen! Adják ki a perecet!

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

folkMAGazin 2000/4  

A TARTALOMBÓL: Hollókői Lajos: „Hogy a lélek rendben legyen”; Pesovár Ernõ: A karácsonyi pásztortánc; Kóka Rozália: „Bethlemnek pusztájában....

Advertisement