Page 44

Kocsán László:

Szűcsök, subák emlékezete Kerek az én subám alja, de drága, Nem takarja be a leányt hiába, Új subámnak kerek alja A rózsámat betakarja. Áldja meg az Isten őtet, Az én kedves szeretőmet! Irhás subámnak az alja Cifrával van körülrakva! Bunda, bunda, apró szőrű bunda, Nem adnálak hat ökörért oda, Mert az ökör csak járomba való, De a bunda szép leány takaró! énekelte: Tamás Gerzson, 1923 Jászkisér (Csete Balázs nyomán) Talán országosan is az egyik legismertebb jászsági kézműves foglalkozás a szűcsmesterség. A múzeumokban megtalálható női, férfi subák, ködmönök aprólékos, elkészítése, szépsége, a hajdani szűcsmesterek legapróbb részletre odafigyelő tekintete, az alkalmazott technikák pontossága, a hímzések mesteri kidolgozása emelte elismerésre, rangra a jászsági szűcsök munkáit. A szépséget gyorsan, könnyen észreveszi az ember; így voltak ezzel a Jászságot körülvevő területeken (Galga mente, Tápió mente, Ceglédbercel) élők is, és a megrendelések a jászságon kívülről is folyamatosan érkeztek. „A jászberényi szűcscéh privilégium levele 1634-ben kelt... A megkésett ipari fejlődés miatt a jászsági céhek a XVIII-XIX. században élték virágkorukat. A taglétszámuk ugrásszerűen megnövekedett, jól mutatják mindezt a korabeli összeírások számadatai: Jászberényben 1826-ban 129 magyar és 2 német szűcs működött, 1847-ben 215 szűcsmester dolgozott... 1880-90es években mintegy háromszáz főt regisztráltak.” ( Misi ÉvaSzabó Pál Antalné: Jászsági szűcsminták textíliákon, Jászberény 1998 ). Elismerésre méltó adatok, ha figyelembe vesszük, hogy csak a Jászság fővárosában munkálkodtak ennyien. A Dancsa család Jászberény egyik leghíresebb szűcs-dinasztiája. Dancsa András (sz: 1909) a következőképp vallott 1981-ben szakmájáról: „Kérdezték édesapámat, mit akar a gyerekeiből? Ő papnak szánt engem, így szeretett volna továbbtaníttatni. Osztályfőnököm pedig azt mondta: van magának jó mestersége, maradjon mester a fia! No én akkor azt mondtam, ne féljen édesapám, nem nyugszom addig, amíg nem füstöl a gyár kéménye! – Leszegődtetett. Édesapám Benkééknél tanulta a szűcsséget, apai nagyapám csizmadia volt. Laczkó Bálint, anyai nagyapám szűcs volt, de ő fiatalon meghalt. – Valamikor a bőrt úgy készítették, hogy felkötötték kötélre, s ilyen „gamó”-val fél lábbal törték. A kötél elszakadt, hanyatt esett, eltörte a gerincét. Nyolc gyerek maradt

44

utána. – A fiai ennek ellenére folytatták mesterségét, a nagybátyáim mind szűcsök voltak. Mi testvérek is, mind szűcsök lettünk. Hát jó szakma is ez. Édesapámnak – ahogy említettem – Benke János volt a tanítómestere. Ezek hárman voltak testvérek, mindnyájan kitűnően hímeztek. Édesapám elvitt hozzájuk a műhelybe, amit ők „méhely”-nek hívtak. Ott hímezgették a bőröket fehér gatyában, ingben, mezítláb. Az a deszka – amin dolgoztak – olyan hófehér és tiszta volt, mint a gyúródeszka. Oda csak mezítláb lehetett fellépni, kiléptek a papucsból, hogy ne piszkolják el a bőrt. Egy munkadarab kihímzése hetekig is eltartott. Turai ködmönöket, mellényeket hímeztek. Maguktól rajzolgatták a mintákat, nem voltak mintakönyveik... A Jászság valamikor mezőgazdasági vidék volt, suba az majd minden háznál akadt. Télen kocsin takarónak használták, nyáron meg azon feküdtek, az istállóban leterítették a jószágtartó gazdák, s abba burkolóztak. Télen a templomba járó öltözet is a suba volt, a módosabbaknak pedig a díszített suba. A férfiak bő gatyában jártak, csízmában, az ing tetejére vették a subát és az volt a gála-öltözet. Emlékszem a subában tudni kellett járni, mert aki szépen járt benne, annak úgy ringott a subája. – Az asszonyok ködmönben jártak. A módosabbak, a szegényebbek nagykendőben. Rangot jelentett a faluban, hogy milyen ködmönben mentek a templomba. Mutogatták is kinek milyen volt. Bizony elég drága volt egy hímzett ködmön, hónapokig készült egy-egy darab. Még édesapám mesélte, mikor Benkééknél ilyen turai ködmönöket csináltak, akkor előlegbe hoztak egy kocsi gabonát a mesternek. Végül aztán pénzzel, meg ezzel-azzal egyenlítették ki az árát.” (Pethő László: Dancsa András míves mestersége, Jászkunság 1981)

folkMAGazin

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

Advertisement