__MAIN_TEXT__

Page 30

Forog-pörög a Motolla Hangulatjelentés 2000 őszén Debrecenből Motolla: a megfont fonal lemérésére és motringba rendezésére szolgáló eszköz. Van kézi és kerekes. Lényege: a mozgás-forgás egy központi tengely körül és maga a folytonos számolás-mérés, amely a kerekes motolláknál egy ügyes szerkezettel is könnyített és megoldott. Mindkét változatban működés közben a kör-kereszt forma íródik ki mind a használónak, mind a múzeumi szemlélődőnek, emlékeztetve arra, hogy milyen is e világ legősibb alapképlete, hogyan is működik az a kezdetek végtelenje óta. Ennyit a régi-ősi eszközről, a ma már „kitudjaholhasználjákmég” tárgyról. De a Motolla nem múzeumi látvány vagy eldugott falvak szúette valósága. A debreceni Motolla az más, az egy valóságos csapat…., persze nem foci!

Mottónk: „Szól a világ, mit hajtok rá Úgy ég a tűz, ha tesznek rá” Nézzük talán előbb a tényeket, persze igencsak röviden. Tíz évig működött egy meglehetősen lepusztult általános iskola rajztermében a „Karácsony Sándor Pedagógiai Kör” kb. 10-15 fős létszámmal, vezetője a rajztanár (jómagam) volt. Ez a kezdet, az előzmény. A Kör létezési tere (Csontváry nevét viselő rajzterem) méreténél fogva is elsősorban csak előadások lebonyolítására volt alkalmas, de haladva a kiszabott időben, ahogy sorban születtek gyermekeink, néhány kiállítás, kirándulás is színesítette a lassanlassan gazdagodó palettát. Ebben a teremben kezdődtek el az újévi hangos regölések is, amit mi, felnőttek varázsoltunk

30

tanítványainknak, gyermekeinknek és néhány hozzánk be-betérő kollegánknak. A termet 10 év után elhagyva (új iskolába mentem tanítani), kinőve annak többféle értelemben is igen szűkös voltát és a Szeredás Népzenei Együttest egy regölés alkalmával megismerve kölcsönös igény mutatkozott az Újra való szerveződésre. Új helyszín (Pedagógus Művelődési Ház – igaz, itt is csak szűkös és ezért kényes helyzetű albérletben –, új név (Motolla Egyesület – Debrecen), jóval gazdagabb és változatosabb alkalmak, műsorok. És sokkal-sokkal több lélek, sokkal több ember, család. Csecsemőktől az aggastyánokig, korhatár nélküliek vagyunk. Emberlánc... Ötödik félévünket kezdjük most el szeptemberben. Rászorulva igencsak a pályázati támogatásokra (az árvíz itt is veszélyes helyzetet teremtett), emberi jó szándékokra, felajánlásokra, jóindulatokra. Munka mellett-után-közben, teljesen „ingyér” (sőt...) hangyaként építgetünk valamit, talán egy majdani népfőiskolát? Mindenesetre valami jót szeretnénk, de még csak álmodunk erről. Óvónők, tanítónők, tanárok, művészek, kézműves mesterek, zenészek, táncosok, szabadon úszók (elég mély a víz még nekik is) alkotják a szervezők gerincét, az álmodozók csapatát. A város lakosságát megcélzó alkalmainkra (2 hetente, szombatonként du. 15-22 óráig) 150-250 lélek jelenik meg, igen sok közöttük a gyermek. A családokra épülünk és építünk. Délutánjainkon gyermek játszó- és táncház az „első menet”, utána jön a felnőttek táncháza és a Szellemi Műhely (előadások, kiállítások, megbeszélések), mely a régi, jól „bevált” Karácsony Sándor nevet viseli. Kiállításokat, külön előadóesteket, koncerteket, kirándulásokat, szüretet, disznótort, majálist szervezünk az érdeklődőknek, vagyis saját magunknak. A Láncos Miklós éppúgy nálunk szokott járni, mint a betlehemesek, vagy a regösök. Kapcsolódunk sok szálon az egyetem (Kossuth Lajos Tudomány Egyetem vagy a mostani elnevezése:

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

Advertisement