{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 26

Első Erdélyi Táncfórum Szegényes körülmények, gazdag tartalom Erdélyben jelenleg négy hivatásos táncegyüttes működik, alakulásuk sorrendjében a Maros Művészegyüttes, a Háromszék Táncegyüttes, a Hargita Állami Székely Népi Együttes és a legfiatalabb Udvarhely Néptáncműhely. A romániai viszonyok ismeretében állítom, az elmúlt 10 év folyamatos küzdelmet jelentett minden táncegyüttes számára. Annak ellenére, hogy az erdélyi magyarság lelkes közönsége a néptáncnak, a táncművészetnek (az 1990 óta Erdélyben fellépő budapesti hivatásos együttesek ezt igazolni tudják), az elmúlt tíz év alatt sem a pénzügyi gondok, sem a szakmai-művészeti hiányosságok nem tudtak megoldódni. Mind a négy együttes állami pénzből fenntartott költségvetési intézmény, a Maros Művészegyüttes kivételével a polgármesteri hivatalokhoz tartoznak. Romániában nem létezik magyar táncosképzés, a nagyobb városok balettiskoláiban a klasszikus balett az uralkodó, nincs néptánc- vagy színházi tagozat a budapesti Táncművészeti Főiskola mintájára. A költségvetési pénz kevés, a táncosok „éhbérért” dolgoznak, táncos-, pedagógus-, koreográfusképzés hiányában nem vonzó e művészeti pálya. Ezzel szemben az erdélyi magyar színjátszás több mint 200 éves múltra tekint vissza, Kolozsváron előbb volt magyar kőszínház, mint Pesten. Magyar színésznek lenni Erdélyben egyrészt ügy volt és hivatás, a templom és az iskola mellett a megmaradás zálogát is jelentette a színház, s kilencven után fokozatosan fellendült a színész-, rendező-, dramaturgképzés. 2000. május 25. és 27. között Sepsiszentgyörgyön a 10 éves fennállását ünneplő Háromszék Táncegyüttes volt a házigazdája az Első Erdélyi Táncfórumnak. A program gazdag és érdekes volt: az első két nap két-két együttes lépett fel két produkcióval, míg a harmadikon a Háromszék 10 évét ünneplő gála zajlott előadással. Délelőttönként a szakmai tanácskozások célkitűzése a jelen elemzése mellett a továbblépés, a gondok orvoslása lett volna. Sajnos, a mintegy 30 meghívottból három érkezett meg Sepsiszentgyörgyre. Deák Gyula, a Háromszék igazgatója körültekintően és végiggondoltan választotta ki a meghívandókat, elsősorban magyarországi szakembereket, koreográfusokat, vezető táncosokat, néprajzosokat, Erdélyből pedig szakemberek hiányában elsősorban a politikai élet szereplőit (országgyűlési képviselőket, polgármestereket) és a kulturális élet irányítóit. Úgy is mondhatnám, Románia kellene fenn-

tartsa anyagilag az erdélyi magyar táncművészetet, Magyarországról kellene érkezzen a művészeti-szakmai támogatás. Ugyanakkor szeretném megjegyezni, a határon túli magyar színházak támogatási rendszere mellé tíz év után a magyar kulturális kormányzat létrehozhatná a táncegyüttesek támogatási rendszerét is. (Tudomásom szerint ez még idén megvalósul.) A távolmaradók miatt felmerült a Táncfórum időpontjának nem megfelelő megválasztása. Romániában a helyhatósági választásokra készültek, s főleg a polgármestereket érintette a kampány, míg az anyaországiak egy része jelezte az ez időpontban lévő elfoglaltságát. A Táncfórumra mind a négy társulat táncszínházi előadást hozott: Sodrásban – Történet a katonákról alcímmel, Maros Művészegyüttes, koreográfus Könczei Árpád; Váróterem – Háromszék Táncegyüttes, koreográfus Román Sándor; Csodálatos furulya – táncjáték Konsza Samu népmesegyűjtésének nyomán, Hargita Együttes, koreográfusok Kozák Albert és András Mihály; Tragédia – Udvarhely Táncműhely, rendező-koreográfus László Csaba. Izgalmasnak tartom a táncszínház térhódítását, még akkor is, ha maga a műfaj vitatott. Természetesen mindegyik együttes műsoron tart úgynevezett folklórműsorokat is. Mivel érintett vagyok, nem vállalhatom sem a méltatást, sem a kritikát. Csupán egy összegzésre vállalkozhatok. Az elmúlt tíz év a Háromszék Táncegyüttes évtizede volt Erdélyben, 13 bemutató, köztük a Váróterem, az Ábel, legutóbb a két díjat is kapott Vérnász, elsőként nyitás a táncszínház felé, sikeres beépülés az erdélyi, de a magyarországi művészeti, kulturális életbe is, szerény, ám fontos nemzetközi elismertség. Mindezekhez jó minőségű, szépen kivitelezett műsorfüzetek, plakátok, audio és videokazetták társulnak, mutatva, hogy profi társulatról van szó. Ennek ellenére marad a pénzhiány, a táncos, zenész, koreográfus, művészeti vezető hiány, de sajnos Erdélyben egyre több területen van hiány. Fontos és tanulságos volt az Első Erdélyi Táncfórum, talán lesz közösen gondolkozás, majd cselekvés is, összefog a négy erdélyi hivatásos táncegyüttes, talán majd lesz odafigyelés is, talán beérnek az elmúlt tíz év eredményei és sikeresebb, maradandóbb tíz év következik.

E T N O F O N Records Tel.: 266-5091 Fax: 429-0324 etnofon@mail.datanet.hu w3.datanet.hu/~etnofon Levélcím: 1055 Bp. Falk Miksa u. 16.

26

folkMAGazin

Könczei Árpád

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

folkMAGazin 2000/3  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Japán, Japán...; Timár Mihály: A Timár Kamara Japánban; Lányi György: Hurrá, turnézunk; Mesterkurzus a Fon...

Advertisement