Page 30

Önszervezõdõ közösségek

Családias táncházak három városban A nyirkos õszvégi és a fagyos téli idõszakban a két milliós Budapesten bizony elõfordult már, hogy egy táncházban csak huszon-egynéhányan verõdtek össze. A debreceni, miskolci, pécsi, gyõri és a kisebb városi táncházakban viszont ez az idõszak és a tavasz a legkedveltebb – a törzsközönséget al ko tó di ák ság már meg ér ke zett, a szo ro sabb em be ri kap cso la tok ra vá gya ko zó vi dé ki em be rek is szí ve sen lá to gat nak is me rõ se ik közé, ami kor nincs annyi ten ni va ló a kert ben, vagy a gyü möl csös ben. Az aláb bi ak ban há rom ilyen csa lá di as tánc há zat sze ret nénk be mu tat ni.

Miskolc Miskolcon, a Vian Klubban kéthetente felváltva moldvai és „vonós” zenére táncolhatnak az érdeklõdõk. Barsi Csaba kitartó munkával szponzorokat is kerített, hogy a keddi napokon többek között a Gajdos, a Tükrös és az Üsztürü zenéjére is rophassák a több néptánc-csoporttal is büszkélkedõ volt „acélváros” fiataljai. A két egyetemet is felmutató Miskolc igazi diákváros – jelzi ezt, hogy a Vian klubon kívül az Egyetemvárosban is van al kal man ként táncház. A mai, spe ci a li zált tu dós je löl te ket kép zõ világban nagyon is fontos, hogy a szer ves népi kultúra tel jes sé gé bõl ízelítõt kaphassanak a diákok, hiszen a természettõl elzárt városi életforma éppen kreativitásukat, ráérzéseiket zárja béklyóba – azokat a képességeket, ame lyek kel „vi lág meg vál tó” öt le tek születhetnek (lásd Neumann Jánost, a szá mí tó gép atyját, aki erdei sétái közben is magyarul gondolkodott, vagy Nagy Lászlót, aki népi kollégista volt és a „táncházmozgalom atyjaként” Budai Ilonka népdalénekesrõl is írt verset, a hagyományok õrzését és a falu fontos szerepét hangsúlyozva). A miskolci táncházba nincs belépõ – ez is igazolja, hogy a szervezõk a „haszonelvûség és megtérülés” divatos fogalmainál fontosabbnak tartják az ösz-szetartó, egy mást tisztelõ és segítõ közösség kialakítását.

Losonc Losoncon, a Salgótarjántól 30 kmre fek võ felvidéki városban minden hónap egyik szombatján összegyûlnek a kis gyer me kes családok, hogy apróságaikat agyagozásra, gyurmázásra, papírhajtogatásra és magyar néptáncokra taníttassák. Varga Norbert és Lia – a Rakonca gyermektánccsoport vezetõi – hûek elõdeikhez, a Füleken született Szvorák Katalinhoz, Agócs Gergelyhez, a közeli Sávolyra rokonaihoz járó Berecz Andráshoz: szûkebb hazájuk, Gömör palóc táncai mellett a könnyeb ben

30

megtanulható dunántúli táncokat is a hitelesség megõrzése jegyében tanítják. Amikor beléptem a losonci Magyar Kulturális Központ esztétikusan be ren de zett helyiségébe – ahol a kiállítási negyedhez illõen már nem a „Csemadokos idõkbõl” megszokott elhasznált asztalokat és székeket találtam –, elállt a lélegzetem is. Igaz, a mindenkit megilletõ zsíros kenyér még a régi idõkre emlékeztetett, de a falon már a gyerekeket igényességre nevelõ képek függtek, a világos színû bútorok pedig mindenkit jókedvre derítettek. A táncházban magyar könyveket is lehet vásárolni – köztük Puntigán József a fel vi dé ki kerékpártúrákat megörökítõ krónikáját. A könyvárusítás már önmagában is jelzi, hogy változott a világ: a mai fiatal mûvészgeneráció tagjainak, Ferdics Bélának, Szabó Ottónak, Gyõri Attilának már nem kopott falú kiállítótermekben kell „settenkedve” megjelennie az író-olvasó találkozók és megnyitók alkalmából, mint annak idején Grendel Lajos írónak vagy Bettes István költõnek. A szlovákiai magyarság elõbb említett, mára már elismert írói, mûvészei egyébként gyakori vendégei a felvidéki táncházaknak. Nem véletlen, hogy az anyagi nehézségek közepette elsõsorban az önszervezõdõ közösségeknek (például Nagykaposon, Szepsiben, Rozsnyón, Füleken, Losoncon, Dunaszerdahelyen, Nagymegyeren, Komáromban, Mar to son, Párkányban) si ke rült a táncházat és a néptánccsoportokat újraéleszteni, ugyanakkor a központi szerephez és támogatáshoz szokott, bü rok ra ti kus fõ vá ros ban mindez döcögõsebben megy. Kitekintésképpen hadd jegyezzem meg, hogy hasonló a helyzet Erdélyben is, ahol a magyar kulturális központban, Kolozsvárott a táncház rendszeres hetenkénti megrendezése – Kallós Zoltán közelsége dacára – gyakran ütközik nehézségekbe, pedig a Bolyai (bocsánat, Babeș-Bolyai)

folk MAGazin

Egyetem sok magyar anya nyel vû hallgatója mindig biztosítja, biztosítaná a teltházat. Székelyföldön nemcsak a rend sze res tánc há zak, ha nem a hivatásos tánccsopor-tok is mûködni tudnak – lásd a Maros Mûvészegyüttest, a Hargita és a Háromszék Együtteseket és a legfiatalabbat, az Udvarhely Tánc mû helyt, akiket május 25-27. között Sep si szent györ gyön, az I. Erdélyi Táncfórumon egy rendezvény keretében láthatott a közönség. Nos, úgy tû nik, hogy a nagy vá ros ok tól néhány ki lo mé ter re már minden „rendben” mûködik, bizonyítják ezt a kalotaszentkirályi, válaszúti és a volt nagyfödémesi táborok. Losoncra visszatérve: június 17-én a Kolompos együttest várják a táncházba – biztosak lehetünk benne, hogy egy gombostût sem lehet majd leejteni, oly sokan lesznek!

Esztergom Esztergom, a királyi város (Szent Ist ván szülõhelye) elsõ ismert lakói a kelták voltak, a Szentgyörgymezõi Kultúrházban mégsem ír vagy skót,

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Országimázs Központ avagy »dízájnszentör médin hangöri...«; Szigetvári József: Profik amatőr fesztiválokon...

folkMAGazin 2000/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Országimázs Központ avagy »dízájnszentör médin hangöri...«; Szigetvári József: Profik amatőr fesztiválokon...

Advertisement