Page 24

Azok a fránya körülmények ifj. Vitányi Iván a Táncháztalálkozóról

Megint eltelt egy év: ebben a szakmában az „év” nem naptári év, nem is színházi évad, hanem Tánc ház ta lál ko zó tól Táncháztalálkozóig tart. Ekkorra kell (aján la tos, ildomos) elkészülni az új le me zek kel, a nyári tá bo rok programjaival. Az ideitől kü lö nö sen féltem. Ne he zen tudtam el kép zel ni, ho gyan lehet majd a mezőgazdasági és ipari vásár számára tervezett épületekben kulturális rendezvényt tartani. A sport számára tervezett sem volt az igazi, de azt már megszoktuk. Táncháztalálkozó szá má ra tervezett épület még – egy elő re – nincs, tehát az eredmény mindenképp felemás. Olyan hangokat is hallani, hogy ezt az egészet nem is kellene forszírozni, ilyen körülmények között ez nem reklám a műfajnak (szakmának, mozgalomnak stb.), hanem blamázs. Akit eddig csak szimplán nem érdekelt a népzene, az ezután sikítva fog előle menekülni. Itt még soha senki senkit nem hallott jól játszani. (Ha véletlenül valaki mégis jól játszott, akkor sem lehetett hallani...) De nem is lehet! Tíz-tizenöt perces műsorok méltatlan körülmények között. Mire a zenész megszokhatná a lehetetlen akusztikát, meg hogy ha a kontrollból egyáltalán szól valami, az sem az, amit ő szeretne, mire a hangmérnök megtalál minden hangszert a keverőpulton (már ha egyáltalán keresi – elnézést a kivételektől), mire a közönség elhelyezkedik, feláll, leül, abbahagyja a járkálást, és végre kezdődhet a tánc vagy a koncert, már jön is a következő, s kezdődik minden elölről. Hogy ezek ellen mit lehet tenni, azt én sem tudom. Van olyan vélemény, hogy inkább kevesebb program kellene, de azt csináljuk meg jól. Csak ugye, ki legyen az a kevés, és miért pont ők, s ki fogja ezt eldönteni, és miért pont így, ahogy. Sajnos, akkor a dolog seregszemle mivolta vész el. Számomra például az egyik legfontosabb, amiért érdemes eljönni, éppen az, hogy itt szinte mindenkivel lehet találkozni. Olyanokkal, akik messze laknak, meg olyanokkal is, akik annyira közel, hogy akár most is beugorhatnék hozzájuk. Ezért aztán nem ugrom be (majd inkább holnap, vagy a jövő héten). Ide, egyszer egy évben mindenki eljön.

fotók: Hatlaczky Balázs

24

Kedves fiatal és már nem egészen ifjú tán co sok, zenészek, e Táncháztalálkozó min den részt vevője! Nehéz ott megszólalni, ahol ezer szó nál is töb bet mond egy mozdulat, egy fordulat, egy zengő húr. Amióta vi lág a vi lág, egy leány és egy fiú táncával közölte pár já val – Af rikától a skandináv par to kig – az Dávid Ibolya igazságügyi miniszter elmondhatatlant. És ha az elmondhatatlant mégis szóba akarjuk foglalni, akkor egy idézet jut eszembe, amelyik arról szól, hogy a tánc nem más, mint egy fiúnak és egy lánynak jelzése arra, hogy „meg akarják kóstolni” egymást. De ha nem hu mo ro san sze ret ném ki fe jez ni a tánc gyönyörűségét, akkor nekem is illik olyan költőhöz, Berzsenyi Dánielhez, fordulnom segítségért, aki így írt Széchenyihez intézett levelében, éppen 170 évvel ezelőtt a táncról: „Én a magyar muzsikában és táncban ideált látok, s azt hiszem, hogy nemzetünknek valaha esztétikai kultúrájának kellett lennie; ez a tánc oly gazdag különféleséggel bír, hogy minden kigondolható szép mozdulatokat, szép érzelmeket egyaránt magába foglal.” Berzsenyi Dániel nagyon jól tudta, hogy mit beszél, hiszen maga is, miként írja: „egykorú társaim között legelső magyar táncos voltam, lovat, embert, asztalt átugrani nekem játék volt.” Nagyrabecsült zenészek, nagyrabecsült táncosok! Öröm így látni a balkáni, a sváb hagyományőrző táncosokkal együtt a bu da pes ti cigány énekesek és szlovák tán co sok tár sa sá gá ban a me ző sé gi, a vaj da sá gi, a kü kül lő men ti, a gyimesi, a gömöri, - szlovák, román, szerb, horvát és magyar fiatalokat együtt! Gyönyörködni ebben az igazán változatos európai gazdagságban, e megőrzendő kulturális sokféleség virágcsokrában. A Színházi Világnapra írott üzenetében Michael Tremblay kanadai drámaíró a globalizáció, az egységesülő világ ízlésdiktátoraitól óvja az emberiséget. Önök, kedves zenészek és táncosok, az eltérő ízlés, a szép hagyományok demokratizmusát szegezik a kultúra despotáival szembe. Te szik ezt hittel, elemi erővel, ezer fé le kép pen fogalmazva meg ugyanazt: az ember törhetetlen életkedvét, igényességét, szépérzékét és a szép iránti vágyát. „Nézd a tánc nemeit, mint festik játszi ecsettel a népek lelkét s nemzetek ízleteit!” – kiállt fel Berzsenyi Dániel az A Táncok című versében. A tánc e „játszi ecsetjével” való kedvderítéshez kívánok min den ki nek jókedvet, hitet Önök nek a XIX. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár Hagyományőrző Gáláján, amelyet legnagyobb örömömre és legnagyobb megtiszteltetése mre magam nyithattam meg! Legyen a szó a zenéé, a táncé, Önök pedig érezzék igazán jól magukat!

folk MAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Országimázs Központ avagy »dízájnszentör médin hangöri...«; Szigetvári József: Profik amatőr fesztiválokon...

folkMAGazin 2000/2  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Országimázs Központ avagy »dízájnszentör médin hangöri...«; Szigetvári József: Profik amatőr fesztiválokon...

Advertisement