Page 41

– És azt lehetett cserélni? – De nagyon furcsa ám az magába ja (mármint a főkötő kerepély nélkül), ha nincs az ott a... Ide meg (a fékető hátsó részére) kemény papírt tettek e, hogy hagy tarcsa magát ugye, meghát jó nagy haj vót, kontya oszt tele vót vele... Még vót olyan is akié bele se ment, itt lógott e (a kerepély alján). Énnekem is derékig ért a hajam. Vót lilába, bordóba, kékbe... Drága vót ám e... tudja a Jézuska (mibe került). Ugye mán a péz is más vót akkor... 20 pengő. – Egy pengő mit ért akkor? – Hát az rengeteget. – Ön itt született Alattyánon? – Itt hát. – És a szülei, nagyszülei? – Mind, mind, itt vannak eltemetve, kezeljük is a sírjukot. A szegény öregapám harminc éves dohányos vót a báróná, oszt a harminc éves dohányos életibül meghalt neki 17 éves jánya, meg meghalt neki egy fia, oda vót a fronton háborúba, hazahozták azt itthon meghalt. – Milyen zenére mulattak fiatal korukba? – Cigán, há vót, bizon... Mind a hárman arra vannak temetve az én uram felé... Csak az vót nekik hegedű, meg az a nagybőgő... Vót amikó hófehérbe vót mind (mulatságban zenélni), vót amikó barnába vagy szürkébe, mindig na... – Hol voltak a mulatságok? – Ott vót egy nagy épület ahun mos van a... kocsma, ahogy gyün erre e, a kocsma ott van. Annak a helyin vót egy irtó nagy kocsma. Meg ahun van a tsz irodája, abba a nagy épületbe, abba lakott a gazdája, Burka Matyi. Oszt egyem meg a drága szívit ott vótunk odabe, bevitettek a legínyek. Sétáltunk az úccán, oszt a gyerekekkel, ilyen suhancár gyerekekkel vitettek be... oszt ugye akkó táncoltunk, ameddig bírtunk, aztán gyüttünk, hazakísértettek... Mondta a kis suhanc, kérdeztük, hogy ki visz be, ki vitet be, oszt mondta, hogy ki, oszt így mentünk be neki. De vót olyan, hogy nem mentünk be, ugye mikó má megmonta, hogy ki hí, vitet be akkó má nem mentünk ha más vitetett be... Akkó még jány vótam, a tanyán laktunk, oszt oda gyüttek értem ki, a legin is lóháton, hogy mennyek. A kalapná meg tuggya szalag, oszt lógott erreje, nemzeti szín szalag, meg minden, piros meg kík, á csuda szépek voltak... Árvjányhajat így odaszúrták ahun a vége vót a szalagnak, oda hátra, oda... Nem engemet kértek, hanem az anyámot, oszt én meg intettem neki, hogy anya, nem menek, jaj, intette, hogy a szemivel, hogy mennyi kell, bizon...Kikisértett a gyerek akkó má, a legin. Mondtam neki, hogy ne fáradj, maradj otthon...még csak azt se engedtem meg neki, hogy megkaroljon, vagy a vállba, hogy ott átulsóba... Hogy ezt ami máma van e megtettem vóna? Millió nem tom mié se, Magyarországé se hallja! Nem! Hogy éppen látom erre ahogy mennek e, hát egy tökéletes nincs má benne, nincs, ha hiszi, ha nem. Hogy mé lettek ilyenek, nem tudom... – És a behívás után mi történt? – Ott állt az ajtóba (aki behívta) oszt mingyá elkért, oszt táncoltunk... Má az ajtóná tudtam, hogy ki hí. Má ugye előbb is tudtam, mer a gyerek megmonta, há... Sorba szépen így körbe e, úgy táncoltunk, hogy férjen mindenki, bizon... má nem nagyon látok se, nem lesem mán a tévét, csak a rádjóban meghallgatom reggel, hogy mi van, meg hogy, oszt ádjon Isten, nincs tovább. – És van a rádióban olyan, amit régen énekeltek? – Van, néha, de nagyon ritkán. – A mulatságban összevesztek a legények a lányokért?

grafika: Ingesné Barkóczi Ibolya

– ...Még meg is szurkálták egymást... Az úgy vót, hogy vót az iparos kör, oszt akkor ott vótunk táncolni, oszt ugye én is táncoltam egy fiatal legénnye, Menyhárt Jóska, él még, de oda van a szeretetotthonba, oszt avva táncoltam, oszt így az ajtóná, oszt képzelje, odakirű meg gyütt az ellenség, aki haragudott, oszt mingyá a hátába vágta a kést. Olyan veszedelem lett, hogy a jányok összeszaladtak a cigányoknak a sarokba, ott vót egy ablak, a cigán kinyitta, hogy ugráljunk ki. Kiugrátunk oszt mentünk haza. Este meg má ugye gyütt a legin, hogy menjek a bálba oszt a csuda énekelte, hogy „A kis tyúkom ablakára kopogtatok...” Montam anyámnak, hogy híjjába kopogtat én el nem menek. Aszonta, drága jányom el kell mennyi, majd én elkísérlek. Nem akartam. Úgy fétem, hogy veszekennek... Mindig, mindig veszekedtek, ritka bál olyan vót, hogy az rendesen lejárt vóna. – A féketője megvan-e még? – Nincs. Elvitték (a rokonok)..., hogy el ne adjam, mikó mesétem magukrú... Sose szótak azóta, hogy hová tették... Nagyon messzi laknak Csörnyeföldön, Kanizsán túl, egész a határon. – Mit csinálnak vele? – Mutogatja ugye, hát nem láttak ott olyat. – Nem fáj a szíve, hogy elvitték? – Hát mondtam nekik, de aszonták majd visszahozzák, de nem lesz abbú semmi, á... Búsan legyintett egyet Erzsi néni, látszott rajta, hogy hiányzik neki. Ezért volt jó, hogy készült fotó 1998-ban. Megint elvesztett a Jászság egy eredeti viseletdarabot abból a nem sokból, ami megmaradt, azért, hogy valahol a Dunántúlon mutogassák, mint érdekes valamit, amivel nem tudnak mit kezdeni. Felidéztük egy kicsit a múltat, mindkettőnk örömére. Jól esett hallgatni Erzsi néni visszaemlékezéseit. Búcsúzásunkkor említette, hogy délután megy az orvoshoz, mert fáj valamije. Köszönöm a beszélgetést és jobbulást Erzsi néni.

folkMAGazin

Kocsán László

41

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement