{' '} {' '}
Limited time offer
SAVE % on your upgrade.

Page 36

összecsókolja az arcomat. Ez az erőszakos csókolódzás annyira kellemetlen volt, hogy fel éb red tem. De a csókok még akkor sem szűntek meg, mert egy előző este született kisborjú nyalogatta végig a képemet. Másféle meglepetés is ért, mikor először aludtam cserénynél. El voltam arra készülve, hogy mosdás nélkül fogok felkelni, és azt majd később, a pusztaháznál fogom kipótolni. E helyett egyszerre csak bádogmosdótálat, vizet, szappant és törölközőt hoztak és mosdással kínáltak. Miután ennek eleget tettem, láttam, hogy a számadó és bojtárjai is egymás után vetik le ingjüket és derékig megmosdanak. Közben távoli kocsizörgés hallatszott. A számadó odaszólt a kisbojtárnak: nézze ki, hogy »mi jár odakinn a pusztán?«, mert a gulya már nagyrészt lábon volt és így nem lehetett jól kilátni. A gyerek kiszalad, visszajön és azt mondja: »Valami paraszt!« Közben én is kinéztem és láttam, hogy egy jómódú kecskeméti gazda jön, könnyű szekerén, jó pár lovával. De hát a pásztornál nincs gőgősebb arisztokrata, és ő mélyen lenéz mindenkit, aki testi munkával foglalkozik.” Ipolyvisken 1908 nyarán vendégeskedett a szerző, aminek nyomát megtaláljuk a Néprajzi Múzeum rajzgyűjteményében. Az oldalról és szemből vá szon ra fes tett azonos női port rén ki vá ló an tanulmányozhatók a XX. század eleji palóc női viselet reprezentatív darabjai (R.5422). Úgy véljük, a felsorolt példák jól mutatják, hogy a művész milyen tervszerűen látogatta végig az akkori Magyarország nép mű vé sze té ről híres táj egy sé ge it. Na po kat, heteket, né hol hó na po kat töl tött el, s kiváló kap cso lat te rem tő ké pes sé gé nek birtokában gyorsan be tudott illeszkedni az adott vidék mikrotársadalmába. Néhol viseletet is öltött, Körösfőn még ragadványnevet is kapott („Pali Pista”), ugyanazt ette, mint vendéglátói, ugyanott – például Bugacon a pásztorok között a tűz mellett a földön – aludt, így természetes körülményeket tudott teremteni munkájához. Eközben minden bizonnyal részletes leírásokat készített az adott közösség életmódjáról, amelyek ismeretében már nem meglepő, hogy mű vé szi al ko tá sa in a legapróbb részletek is hitelesnek tűnnek a kutató szá má ra. Hisz-szük, hogy a megmaradt nap ló rész le tek to váb bi nép raj zi, művészettörténeti, művelődéstörténeti elemzése sokkal közelebb visz bennünket a vizsgált személy élettörténetének feltárásához, így az adott korszak művészeti és tudományos életének alaposabb megismeréséhez. G. Szabó Zoltán

36

Valós mese Fedémesen

Elsõ gyûjtésem története E cikk szerzője 17 éves diák. Írásának színvonala, stílusa és a fiatalember aktív érdeklődése a népi kultúra iránt újabb bizonyítéka annak, hogy nem kell tartani az utánpótlás kiveszésétől. Az egész úgy kez dõ dött, hogy 1997 no vem be ré ben Be recz And ris meghívott vendégként eljött az egri Kerekes tánc ház ba és felemlítõdött, hogy a mi csa lá dunk Fedémesrõl való. Erre õ na gyon meg ör ven dett, így adódott, hogy elvittük a faluba népdalokat gyûjteni. Elõször apai nagymamámtól vett fel szép énekeket, majd édesapám hozott két fajin férfi énekest Dancsák Jóska bátyám és Bíró „töki” Lajos személyében. La jos bá tyám hozta a for má ját, de Szörnyû Jós ka (ez a gúny neve) elég „meredt” állapotban volt, így nem tudott kibontakozni. Ám egy másik al ka lom mal benéztünk a kocsmába, s az öreg olyan jó hangulatban volt, hogy csak úgy ontotta a régebbnél régebbi pásztornótákat. El is határoztam: én ehhez az emberhez még eljövök gyûjteni. Úgyhogy mikor eljött a nyár, felkerekedtem egy magnóval, két Raks kazettával, és felültem az EgerFedémes menetirányú, helyközi járatú Ikarusz típusú gépjármû egy más által el nem foglalt, leghátsó, kissé megkopott ülé sé re. Sze ren csé sen meg ér kez tem Fedémesre, nagymamámékhoz. Innen le men tünk nagy pa pám mal együtt Pócsra, ahol a kukoricaföld van. Ott közösen megkapáltunk vagy harminc sor kukoricát. Másnap reggel tíz órakor átsétáltam a kocsmába. Jóska bátyám ott ült a sa rok ban, szo ká sa szerint, három deci fröccs mellett. Köszöntem neki illedelmesen, majd leültem melléje. Megkérdeztem: – Hogy van, Jóska bátyám? – Hát, nem valami jól, fáj a torkom – mond ta, és hörpintett egyet a poharából. – De látom, öblögeti. – Ettõl meggyógyul, ne félj! – mondta nevetve. – Azért a nóta csak megy? – kérdeztem. Erre nem felelt, csak a fejét bal oldalról egy félfordulattal jobb oldalra tette. Rögtön láttam, hogy ebbõl nem lesz nagy gyûjtés, de azért elõvettem a magnót az asztalra, s a többi ember már mondta is: – Aha, itt má’ nótafelvétel lesz! – No, Jóska, énekeld csak el neki az „Akácos út”-at, az nagyon régi nóta, azt biztos nem ismeri! – kiabált ki a pult mögül a kocsmáros. – Nono! Jós ká nak most azt kell

folkMAGazin

Fedémes, 1975.

elmondani, hogy „Hogyha nékem sok pén zem lesz”, ezt még biztos nem hallotta! – szólt közbe Berci bátyám, aki most is a fajin barna svájcisapkában volt. Mindenki sorolta a „jobbnál-jobb” dá ri dós mû nó tá kat. Jóska bá tyám megunta a nagy szólingatást, és hirtelen azt mondta: – Na, most! – és intett az ujjával, hogy vehetem. Bekapcsoltam a gépet, az öreg pedig kezdte a nótát: Ablakba is nyílik virág, Nemcsak üvegházban. Kunyhóban is van boldog... Már a má so dik sor ból meg ál la pí tottam: – Na, ez se Etelközbõl maradt ránk.

A nevem Fehér Viktor, 17 éves vagyok és Egerben élek. 1995-ben alakítottuk testvéremmel, Fehér Zsomborral a Kerekes együttest. Az együt tes jelen pil la nat ban négy tagú: Fehér Zsombor (furulyák) Fehér Viktor (gardon, dob) Námor Csaba (kobza) Csarnó Ákos (brácsa) Gyimesi, felcsíki és mold vai nép ze nét játszunk.Két éve fordult fi gyel mem Pa lóc föld gazdag népzenéje felé, és azóta rendszeresen gyûjtök Fedémesen, ahonnan családunk származik. Saját örömömre tanultam meg furulyázni és flótázni. Fedémes legjobb énekesei közül próbálok minél többet magnóra rögzíteni, míg a kör nye zõ fal vak ban még élõ furulyásokat keresünk testvéremmel közösen. Ezen kívül négy éve gyûjtünk Gyimesben. Három éve rendszeresen tartunk táncházat Egerben.

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement