Page 34

Vacsora a cserényben Zichy István gróf vidéki gyűjtőútjai 1901. és 1910. között A folkMAGazin korábbi számaiban (1996/1,1999/2) már foglalkoztunk gróf Zichy István életútjának elemzésével. Azok ban az írásokban főként a művész sze ren csé sen fenn ma radt, az 1940-es évek végén fogalmazott nap ló já nak se gít sé gé vel a Ka lo ta szeg hez kapcsolódó történeteket elevenítettünk fel, valamint beszámoltunk arról is, hogy a Néprajzi Múzeum Adattárában szám szerint 7 darab, a művésztől 1907-ben vásárolt festményt illetve vázlatot találtunk. Azért tartjuk fontosnak ezen időszakok alapos elemzését, mivel úgy ítéljük meg, hogy Zichy István gróf mű vészeti és későbbi tudo má nyos te vé kenységének Gyermekkoráról annyit tu dunk, hogy szülei – apja gróf Zichy István hadapród, a hainburgi Zichy Zsigmond gyermeke, anyja Szőgyén Mária – nem rendelkeztek nagyobb vagyonnal. Apjának a katonai pálya sem ho zott sem szakmai, sem anyagi el is me rést, hi szen egy bal eset nyo mán (bokatörés) a szá má ra nem éppen kívánt katonai karrier is kettétört. Bábolnai, székesfehérvári, kecskeméti ál lo má so zá sát kö ve tő en 1889-ben a megtakarított pénzükön kisebb birtokot vá sá rol tak a Veszprém megyében, a Somló hegy déli lábánál lévő Kisjenőn. Már ekkor felfedezhető az ifjú művész életében a kap cso lat te rem té si haj lam környezetével, hiszen a falu közössége annyira meg sze ret te, hogy bírónak akarták választani, amit csak fiatal kora ellenére utasított vissza. Napokat töltött el kovácsműhelyekben, és több barátot szerzett a zárt kis ne me si tár sa dal mú községben. „Harmadik barátom nevére sem em lék szem, de úgy sejtem, hogy a Gőgösök nem zet sé gé hez tartozott. Születésére »jenei nemesember« volt. Fiatalkorában elment hazulról és beállt juhásznak; mellesleg – egy darab ideig – valami »járókelőkhöz« (ez volt a ba ko nyi be tyá rok neve) csat la ko zott. Végül mindenből ki vé nült, ha za jött Jenőbe – ahol már semmije sem volt –, a falu szegénye koldulni járt a vidékre; de Jenőben soha sem kol dult. Szép szál egyenes tartású öreg ember volt, göndör haja és Kossuth-szakálla, keskeny szabályos arcot vett körül. Persze jól kipödrött bajuszt is viselt. Többször is megtörtént, hogy koldulóútjáról való visszatértében, kint, a tagot kettéválasztó mezei úton találkoztam vele. Ilyenkor vagy harminc-negyven lépésnyire tőlem megállt. Letette koldusbotját, nyakából kikanyarította koldustarisznyáját, mire

34

elem zé se kapcsán a „vidékhez”, az akkor gyö ke re sen átalakuló paraszti világhoz való kapcsolata elsődlegesen fontos. Az elemzésünk fő forrása természetesen az a napló, amelyet már előbb említettünk, így a mindegy 170 oldalas kézirat azon megállapításait, leírásait tesszük elemzésünk tárgyává, amelyek megmutatják, hogy a szer ző milyen tanulmányutakat szervezett a XX. század első tíz évében, mi lyen kap cso la tot teremtett az ak ko ri Ma gyar or szág vidéki társadalmával. Életútján belül szám talan olyan momentummal találkozhatunk, amelyek meghatároz ták művészeti, és tu dományos pályájának alakulását.

helyet foglalnak el a XIX-XX. század magyar grafikai művészetében.* Szintén szerepet játszhatott Zichy művészeti stílusának alakulásában, hogy a Hollósy Simon vezette mün che ni művészeti iskola tagjai nyaranta – így 1901-ben is – Nagybányára költöztek, ahol a magyar művészet törté ne té ben egy új festői természetlátás lehetőségeit teremtették meg. (Ekkor még alkalmas volt a természeti környezet arra, hogy új művészeti irányzatokat teremtsen!) Erről Zichy így számol be naplójában: „Reggeli után nekiláttunk a lakáskeresésnek. A Hollósy iskola tagjai akkor – ritka kivétellel – Nagybányának a Zazaron túl fekvő falusias jellegű részén, bá nyász há zak ban vettek ki szobákat. Je gye sem és barátnéja valamint mi is ilyenekben helyezkedtünk el. A bányászok kékremeszelt fazsindelyes parasztMezőkövesd házai, gyümölcskertektől voltak körülv– koldussága jelvényeit levetve – már éve. A kertek, a hegyvidéki levegőben, nyugodtan jött felém és »jó napot adjon egész nyá ron át meg őriz ték dús zöld Isten, gróf uramöcsém«-mel üdvözölt. lombjukat. Úgy, hogy ez a sokféle zöld, a Mert hiszen most már csak a magyar közte világító kis kékremeszelt házakkal nemes állt szemben a magyar nemessel. adta meg a vidék jellegét. Egy igen kedves Többször is lerajzoltam az öreget, ki egy jó becsületes magyar bányászcsaládnál volt pohár bor mellett, szívesen elbeszélgetett lakásom. Házigazdám fontos személyiség régi életéről. Soha sem vallotta be, hogy volt. Ő szállította a robbanóanyagot az járókelő volt, de ha azokról beszélt, egyik bányába...” „A művészkolónia tagjai köznéha kicsúszott egy-egy »voltunk« vagy ül leg többet Ferenczy Károllyal jöttem »mink«, amiből megtudtam, hogy ő is össze. Fe ren czy nem csak jó festő, de részt vett az elbeszélt kalandban.” művelt ember és – bár inkább szűkszavú Ekkor már egy rövid budapesti minta – mégis kellemes társalgó volt. Házánál rajziskolában eltöltött időszakot követően csendes, előkelő hang uralkodott. Rajta Hollósy Simon müncheni mű vé sze ti kívül leg in kább még Grünvald Bélánál is ko lá já ba jár, ahol a kép ző mű vé szet több ágával ismerkedik meg. A Magyar érintkeztem. Velük rándultunk fel egyNemzeti Galéria grafikai gyűjteményében szer a Rozsályra. A Rozsály, a legtöbb őrzik ma azokat a korai grafikáit (Pitvar, nagy bá nyai művész szemében, már Nyírfacsoport, Magányos nyírfa, kapáló * Keserű Katalin 1993, 139. lány), amelyeket Kisjenőn rajzolt vázlatai Zichy István önéletírása elé alapján ebben az időszakban alkotott. Ke- In: Gödöllői Városi Múzeum Évkönyve 1992., serű Katalin szerint ezek a művek előkelő Szerk. Varga Kálmán. Gödöllő, 1993.. 138-145

folkMAGazin

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement