Page 32

KELETI SZÉL A közel 30 éve mûködõ táncházmozgalom je len tõ sé gé rõl már többen írtak a MAG ha sáb ja in (lásd Kiss Ferenc: A népzene, mint zenekultúránk része I-III. folkMAGazin 1998. évi számai). Fontosnak tartom hogy az eltelt idõszakban – a táncházak, a táborok, késõbb a zeneiskolák nyújtotta le he tõ sé gek ered mé nye ként – sorra ismerhetünk meg tehetséges tán co so kat, zenészeket, énekeseket. Errõl tanúskodnak a Táncháztalálkozó valamint az „Új élõ népzene” sorozatok évrõl évre megjelenõ antológiái, a Táncháztalálkozó azon koncertjei, ahol bemutatkozási lehetõséget kapnak a még kevésbé ismert zenészek, énekesek, az országos szin tû ta lál ko zók, pályázatok, ver se nyek (gondolok itt például a Népmûvészet Ifjú Mestere pályázatra vagy a Gödöllõn már két alkalommal megrendezett zeneiskolák országos népzenei versenyére). A Keleti szélen élõ fiatal tehetségekrõl szeretnék e címszó alatt tudósítani – gondolván arra, hogy akár a Nyugati, Déli vagy Északi szélen is történnek olyan figyelemre méltó események, melyekrõl e lapon keresztül értesülhetünk, esetleg alkalmat teremtve arra, hogy a színvonalasan dolgozó zenekarok, szólisták az ország más vidékein is bemutathassák mûsoraikat. Ebben – a késõbbiekben remélhetõleg sorozatban – elsõként Bárdosi Ildikó „Készülj, asszony, készülj ...” címmel bemutatott ballada estjérõl szeretnék beszámolni. Bárdosi Ildikó az erdélyi Dicsõszentmártonból került a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképzõ Fõiskolára. Magyar-ének szakos diplomát szerzett, de bekapcsolódott a fõiskolán 1991. óta mûködõ népzenész képzésbe is. Tagja volt a fõiskolai hallgatókból alakult Galagonya énekegyüttesnek, ugyanakkor szólistaként is énekelt. Fontos volt számára, hogy szûkebb hazájának – a Küküllõ vidékének – népdalanyagát is jól ismerje. A fõiskola befejeztével Debrecenben telepedett le. Népdaléneklést tanít Hajdúböszörményben a zeneiskolában, emellett továbbra is énekel

HÍREK A KELETI SZÉLRÕL A nyíregyházi Bessenyei György Fõ is ko la Ének-Zene Tanszékén e tanév végén szerez diplomát ének-zene- népzene tanári szakon a má so dik ként in dí tott levelezõs cso port. A Dip lo ma-hangverseny 2000. má jus 12-én, 18 órakor kez dõ dik a fõ is ko lán. Min den érdeklõdõt szeretettel várunk. Az 1996-ban végzett ének-zene-népzene sza kos di ák tár sa ink ré szé re erre az idõ pont ra „osz tály ta lál ko zót” szervezünk.

32

és gyûjtéssel is foglalkozik. 1995-ben nyerte el a Népmûvészet Ifjú Mestere címet. 1994 óta rendszeresen hallhatjuk a Táncháztalálkozó, valamint az „Új élõ népzene” lemezein. Eddigi pályájának szép állomása – talán összefoglalása is – önálló ballada estjének be mu ta tá sa (az elõ adást Deb re cen ben, a KLTE szín ház ter mé ben tar tot ta 1999. december 8-án). Nem könnyû manapság al kal mat találni balladák elõadásához. Nincs elég türelmünk a hosszú éne kek hallgatásához. Mindennapi fontos futkosásaink közepette sajnálunk idõt szánni egy kis megállásra, elcsöndesedésre, mások iránti figyelemre – ami talán még ránk is hatással lehetne. Ahhoz idomítanak bennünket, hogy mindig va la mi szen zá ci ós, ed dig még nem volt kü lön le ges ség tör tén jen az elõ adá so kon. Balladákat, hosszabb szövegû keserveseket ritkán lehet koncerteken hallani, így merész vállalkozásnak tûnhet egy mûsor keretében csak balladákat bemutatni. Az elõadás azonban meggyõzött arról, hogy énekkel, prózával, furulyaszóval, egyszerû díszlettel, mindenféle túlzott drámai hatás nélkül hogyan lehet egy színházteremben 100 - 120 ember ré szé re ben sõ sé ges han gu la tot te rem te ni. Az el hang zó balladákon kívül – melyek nagyobb részt Kallós Zoltán Balladák Könyvébõl, valamint Györgyhorváth László Kis-Küküllõ vidékén gyûjtött anyagából és Ildikó saját gyûjtésébõl válogatott anyagok – olyan felvezetõ, illetve összekötõ szövegek hangzottak el, melyek énekes asszonyok vallomásai az éneklésrõl, az ének lélekkönnyítõ erejérõl, az élet megp róbáltatásairól, nehézségeirõl. A szöveget és az éneket színesítette, olykor oldotta Juhász Zoltán furulyajátéka. Mindezt sallangmentes, hiteles, õszintén átélt elõadásban láthattukhallhattuk az elõadóktól. Az elõadás kapcsán beszélgettem Ildikóval, milyen indíttatásból jött létre ez a mûsor, mi lyen szempontok alapján válogatta és szerkesztette az elõadás anyagát, mi a véleménye mai életünk, kultúránk, és hagyományos kultúránk kapcsolatáról. „Elsõ élményem Magyarsároson volt: Pataki Józsefné énekelte a Török asszony balladáját. Meg ren dí tõ volt számomra, az elõtt még senkit sem halottam balladát énekelni. Nagyon megtetszett nekem ez a mûfaj, rájöttem, hogy hamarabb megtanulom egy ballada szö ve gét, mint egy lí rai dalét. A mostani mûsor elõz mé nye, hogy a Nyír bá tor ban nyaranta megszervezett Szárnyas Sárkány Hete Fesztiválon több alkalommal énekeltem bal la dá kat. Azt ta pasz tal tam, hogy a balladákban rejlõ tragikum nem csak rám

van akkora hatással, hanem a hallgatóság is érzékeny erre. Késõbb ez adta az ötletet, hogy átgondolt, szerkesztett mûsorban mutassam be ezeket a klasszikus történeteket. A debreceni Szeredás együttessel közösen mutattuk be ezt a mûsort. A néhai Vadász György, illetve Pap Gábor el gon do lá sa alap ján az év kör csil lag je gye i hez kap csol ha tó bal la dák hang zot tak el, s közöttük átkötõ zeneként széki muzsika szólt. Azon ban túl nagy kont rasz tot érez tem az ének és a vonószene között, de a 12 ballada is sok volt egy mûsorban. Két évig érleltem magamban a gondolatot, míg összeállt bennem, hogy milyen szempontok alapján építsem fel a mûsort. Úgy éreztem, akkor lesz igazán hiteles, ha saját életemre alakítom, ha az eddigi tapasztalataimat, ér zé se i met, mos ta ni éle tem hez való vi szo nyu lá so mat tu dom meg fo gal maz ni. Gyûjtõ élményeim is megerõsítettek ebben, hiszen számtalanszor tapasztaltam, hogy az énekesek a dal történetét is gyakran elmesélik – melyik nótát mikor éneklik, miért és kik. Ki de rült, hogy szin te mind egyik ének hez személyes sorsok, élethelyzetek kapcsolódnak. Az éne kes min dig sa ját éle té re, illetve a környezetében megélt valóságra vonatkoztatja az általa ismert dalokat. Erdélybõl jöttem, s itt te le ped tem le, Magyarországon, itt alapítottunk családot. Mégis egyfajta identitás-zavarral küszködök, fájó él mény ként élem meg, hogy nem mentem haza, s ebbe a mai napig nem tudok beletörõdni. Bár a családalapítás, a családi élettel kapcsolatos gondok épp ezért talán érzékenyebben érintenek, mégsem egyedi a helyzetem, hiszen minden hasonló korú aszszony átéli az ezzel járó problémákat. Hogy milyen nehézségekre gondolok, azt a mûsorban elhangzó balladák fogalmazzák meg, talán nem csak a számomra. A »Nagy hegyi tolvaj« – mely a mûsor címét is ihlette – számomra azt fogalmazza meg, hogy eladtam magam. Nem a szüleim, hanem én saját magam adtam el, azzal, hogy idejöttem férj hez. Ezt kö ve ti a Kõ mû ves Ke le men bal la dá ja, az asszo nyi ál do zat vál la lás példájával. A Kádár Kata történetéhez olyan változatot választottam, amelyben magyar és román szöveg váltakozik. Ehhez kapcsoltam egy számomra nagyon kedves máramarosi román dallamot. Nem találtam idegennek ebben a közegben a román szöveget, a román dallamot. Érdekes módon többször megtörtént velem itt Magyarországon, hogy román szót hall va ha za i nak érez tem, és ott ho nom ra gondoltam, habár azelõtt ez épp ellenkezõ érzéseket váltott ki belõlem. Ezt érzem a már említett identitás-zavarnak.

„Saját életemre alakítom”

folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement