__MAIN_TEXT__

Page 3

A TAR TA LOM BÓL: 4 - 5. Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál 2. 8 - 9. K. Tóth László: Merre muzsikál a Muzsikás? 1 0 - 1 4. TÁBORBARÁTOKNAK 1 5. Csontos Gabriella: Van miről muzsikálni 1 5. Gordos Anna: Háború vagy tánc... 1 6 - 1 7. Záhonyi András: A legjobb tanító a zenehallgatás 1 8 - 1 9. Árendás Péter: Szatmári népzene az 1900-as évekből 2 1. FONÓ-ÚJDONSÁGOK 2 2 - 2 4. A FIDDLER MAGAZIN RIPORTJA

3234-

36-

38-

40-

46-

48-

2 7. Lenkey Csaba: Népzeneoktatás a Miskolci „Konziban” 2 8. Kaposi Edit: A közelmúlt tánctörténetéből... 2 9. Takács András: Az Aranykert muzsikája 3 1. NESZ-NAPTÁR 3 3. Juhász Erika: Keleti szél 3 6. G. Szabó Zoltán: Vacsora a cserényben 3 7. Fehér Viktor: Első gyűjtésem története 3 9. Juhász Katalin: Most jöttem Moldvából 4 1. Kocsán László: Múltidéző 4 4. Soós János: Törlesztő vallomás 4 5. Gombos András: Az apátfalvi Kardos István 4 7. Szerényi Béla: „Tudományos” levelezés 4 9. NYÁRI TÁBOROK 5 0. Sue Foy: Kivonatos angol nyelvű ismertető 5 1. PERIFERIC-ÚJDONSÁGOK

Profik amatõr fesztiválokon? Az 1999. november 21-22-én Szolnokon megrendezett XIX. Alföldi Néptáncfesztivál után (és alatt) egyre többször került sor beszélgetésre, heves véleménycserére együttesvezetők, táncosok között, egy olyan új keletű jelenségről – sokaknak problémáról –, amely meglehetősen megosztja a néptáncos szakmát.

A

vélemények az érin tett ség től függően teljesen különböznek, ezzel együtt az el múlt időben szin te alig vol tam olyan nép tán cos ren dez vé nyen, ahol ez újból és új ból elő ne jött volna. Mivel az elmúlt időben szám ta lan eset ben fordult elő, hogy szak mai fó ru mo kon ké nyes té má kat feszegettem, lassan kezdem magam úgy érezni, mint a szakma örök háborgója, aki hol az együttesek viselkedését feszegeti, hol egye be ket tesz szóvá – né me lyek szerint felfújva bizonyos dolgokat, mások sze rint épp el len ke ző leg, na gyon helyesen. Nos, ebben a témában is úgy érzem, időszerű lenne valamit tenni. Épp ezért gondoltam arra, hogy a tisztánlátás, a helyzet egyértelművé tétele érdekében, valamint számtalan kollégám biztatására, ké ré sé re, a kérdést or szá gos vi tá ra kel le ne bo csá ta ni. Az elmúlt évek sza po ro dó „je len sé ge”, hogy egyre többször találkozhatunk hivatásos együttesek tagjaival amatőr fesztiválokon. (Mivel hosszú éveken keresztül a profi együttesek a Táncművészeti Főiskola végzett növendékeiből biztosították tagjaikat, ezért ez egyszerűen nem fordult elő.) Amióta a hivatásos társulatok amatőr együttesekből szerzik „utánpótlásukat”, ez eleinte szórvány jelenségnek számított, nem is volt szembeötlő. Az utóbbi években azonban olyan mérteket öltött, amely a többség szá má ra meg le he tő sen furcsa hely ze te ket teremt. Ki vált kép pen érzékenyen érinti ez a résztvevőket olyan versenyfesztiválokon, amelyeket amatőr néptáncegyüttesek számára írnak ki. A kezdeti időben mindez ar ról szólt, hogy az együttest váltó egykori amatőr „visszaállt helyére” anyaegyüttese versenyműsorában. Ez egy-egy táncost érintett, így tehát alig volt szembeötlő. Mindez mára agrárollóként kezdett el kinyílni: Szolnokon olyan díjazott együttessel is találkoztunk, amelyik valójában nem rendelkezett a koreográfia

bemutatásához elegendő táncossal, épp ezért tánckarvezetőjük segítségével annak hivatásos együtteséből töltekeztek olyan táncosokkal, akik soha nem voltak tagok ebben az együttesben. Egy másik társulat olyan művet mutatott be, amelyik olyan táncosok tudására épült, akik valóban hajdani táncosuk volt, ma azonban ők is hivatásos táncosok, egy egyébként kiváló profi együttesben. Mindezt többféleképen lehet értelmezni. Szólhat ez arról is, hogy milyen felemelő dolog, hogy a profikká váltak visszajárnak anyaegyüttesükbe. (Én is úgy gondolom, hogy valóban erkölcsi példa lehet, ha az együttes otthoni vagy egyéb bemutató műsorában, esetleg külföldi útján történik mindez.) Akkor sem tartok benne semmi kivetni valót, amennyi ben egy kifejezetten koreográfiai versenyen – ahol csak a koreográfusokat díjazzák – szerepelnek profi táncosok. A koreográfus érdeme, ha egy ilyen ügynek hivatásos táncosokat is meg tud nyerni. Olyan versenyen azonban, ahol együttesi teljesítményt díjaznak, sem mi fé le formában nem tartom etikusnak profik sze rep lé sét. Tisz tes ség te len nek vélem olyan együttesekkel szemben, akik saját erőből nevelik táncosaikat, akikkel hetente alig (vagy csak) két alkalommal, és sokszor hétvégeken pró bál hat nak. Ez nem egyenlő azokkal szemben, akik naponta több időt töltenek kiváló mesterek irányításával a próbateremben, mint amatőr társaik egy hét alatt. Természetesnek tartom tehát a csak amatőrökkel dolgozók felháborodását, méltatlankodását (hát még akkor, amikor a másik megoldással élő együttesek viszik el a fesztivál díjait, illetve az amatőröket megillető szólista díjakat is). A sport világában mindezt sokkal egyér tel műb ben ke ze lik: aki leigazolt hi va tá sos, az nem indulhat amatőr versenyen. Legfeljebb, ha az „nyílt verseny”.

Címlapfotó: Tükrös együttes – Kása Béla felvétele folkMAGazin

3

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement