Page 29

KÖNYVESPOLC „1910 õszén 94 1951 decembere. Az Aranykert muzsikája dal la mot jegy zett le Ka rá csony utáni Nagymegyeren”, s õt elsõ mun ka nap. Két kö vet ték Lajtha Lász ló, Pongrácz Zoltán, fiatal, Ág Tibor pozsonyi 22 éves, Takács András sajótibai 20 éves legény találkozik Manga János, Molnárné Csízi Jolán nePo zsony ban a Cse ma dok Köz pon ti ves kutatók a század elsõ felében, majd Tit kár sá gán, hogy ne ki vág jon az elsõ az újkor néprajzgyûjtõi: Szomjas-Schiffert 10 napos dal-, zene- és tánchagyomány György, Olsvai Imre, Mar tin György, a után ku ta tó „nép raj zi gyûj tõ” út já nak Magyar Tudományos Akadémia népzene – Szlo vá ki á ban, a ma gyar ság éle té ben és néptánc tudós kutatói. Ág Tibor meg Csallóközbe egy ál ta lán az elsõ ilyen cél za tú út nak. (Nagy me gyer re) költözve úgy mond „házi Mind ket ten a Cse ma dok al kal ma zott jai vol tak. Tibor pe da gó gi ai gim ná zi u mi gyûjtõje” lett a tájnak. A mintegy 550 oldal terjedelmû érettségivel ének-zenei szakelõadó, András 4 éves miskolci NÉKOSZ-ista, és 1 éves könyvben a következõ csoportokba sorolja Szlovák Állami Népmûvészeti Együttesbeli az anyagot: - gyermekkor folklórja, táncosi múlttal néptánc szakelõadó. - jeles napokhoz kapcsolódó szokások, Hát, ez a két fiatalember találkozott Fellegi - kötetlen zenealkalmak dallamai. István fõtitkár szobájában, Pozsonyban. A feldolgozásban – a könyv Megkapták az eligazítást: „Menjetek fiaim, kutassátok és gyûjtsétek fel a múlt ének-, ter je del mé nek kisebb felét elfoglaló zene-, tánc- és viseletemlékeit, keressétek gyermekmondókák és játékok szövegein és a te het sé ges éne ke se ket, tán co so kat, dallamain felül – mintegy 350-400 „felnõtt” zenészeket, de ne áruljátok el nekik, hogy dallamanyagot is közöl, hangsúlyozva, hogy hová akarjátok õket vinni, mire kellenek a „Kötetünkben szándékosan nem használtuk fel a nyom ta tás ban már meg je lent felgyûjtött emlékek.” Nem árultuk el, á, dehogy, nem!! Hiszen népdalokat. Ilyenkor csak néhány helyen a koloni Süttõ bácsi csa lád ja ne vé ben hi vat ko zunk. Sa ját gyûj té sün kön kívül, még írásbeli igazolást is adott arról, hogy ahol ezt szükségesnek tartottuk, beiktattunk nem csakúgy szereztük, hanem a magyar a Csemadok népzenei adattárából is néhány nép tõle-tõlük ajándékba kapta az akkor felvételt, melyeket az 1970-80-as években rendezett Nyári Néprajzi Táborozásokon felgyûjtött dalokat, táncokat. részt vevõ olyan lelkes fiatalok rögzítettek, Ez volt az indulás! Ág Tibor, az asztalomon levõ mint Ürege Mária, Jókai Mária, Schuszter csodálatosan szép és értékes könyv – melyrõl Éva, Weiszer Eszter és Simon János.” Ezt fontos hangsúlyozni, mert ép pen szól ni akarok –, Az Arany kert muzsikája szerzõje volt az életútra indított alátámasztja azt a tényt, hogy a munka nem Csallóköz dal- és zenehagyományának társ. Nem akarom elemezni azt az utat, melyet összefoglaló kiadványa, hanem Ág Tibor mindkettõnknek be kellett járnia – nem itt Csallóközben gyökeret eresztett pozsonyi a helye –, csak ér zé kel tet ni sze ret ném, polgárnak, hazai népdalkutató tudósunk hogy hon nan in dult az az em ber, aki élet mun ká já nak csallóközi ered mé nye. Az Arany kert muzsikája – Csal ló köz Meg azt a tényt is bi zo nyít ja a munka, dal gaz dag sá gát tar tal ma zó köny vet, a hogy nekünk, itt a Felvidéken élõ magyar magyar néphagyomány elõtti tisztelgésként, nem ze ti sé gi ek nek a Cse ma dok volt a a millenniumi évforduló elõestéjén letette a „Tudományos Akadémiánk” is, a munkához fõleg hitet adó, alkalmanként lehetõséget is magyar nemzet asztalára. Neki köszönhetjük, aki ma már közel nyújtó fedõszervezetünk. Tiszta szívvel ajánlom e könyvet 50 éves szorgalmas népdalgyûjtõ múlttal a háta mögött sok-sok ezer Felvidéken feltárt mindenkinek; egyszerû földi halandónak és fel gyûj tött dal lam anyag gal bír, hogy és szakmabelinek egyaránt, mert mindenki, e mér he tet len értékû ha gyo mány kincs aki kezébe veszi, örömét leli benne – lesz a ma gyar ság egy sé ges dal- és zenei aki önmagát, önmaga õrizte dallamkincsét hagyománykincsének szerves része, min- ismeri fel, lesz akit hagyományszeretetébe n gazdagít, gyökerében erõsít, tudásában denki számára hozzáférhetõ érték. el iga zít, s lesz, akinek „csak” lelki Ebbõl a „rengetegbõl” állt össze Az Aranykert muzsikája címû könyv is, mely megnyugvást ad. Megjelent a Kalligram Könyv- és a nagyon szûkre szabott bevezetõjében, a Nép ze ne gyûj tés a Csal ló köz ben Lapkiadó Kft. gondozásában, a Koncsol tanulmányban igyekszik alapos áttekintést László szerkesztette Csallóközi Kiskönyvtár nyújtani a nagy kiterjedésû tájegység etnikai sorozat 20. könyveként. Kivitelezése olyan egységességérõl, a területen végzett népdal- gondos, hogy csak az elismerés legmagasabb és zenei gyûjtésekrõl és gyûjtõkrõl, akik köz- fokán lehet róla szólani. Takács András ött Bartók Béla nevét is megtalálhatjuk:

folkMAGazin

Kaposi Edit: Bodrogköz táncai és táncélete 1946-48 A modern szemléletű és szervezetten folyó néptánckutatás korai, 1947-48-as periódusának egyik jelentős dokumentuma Kaposi Edit fél évszázaddal ez előtt szü le tett írása. Kései híradás arról a nagyszabásúnak induló, de rövid életű vállalkozásról, amely nemcsak előzménye, de előképe is volt a 1950-es évek elejétől újrainduló, a változó körülmények között is folyamatos munkának. A kétéves intenzív munka eredményeként a 4 fős kutatócsoportok – melyeknek tagjai között ott volt Kaposi Edit néprajzos, Vass Lajos zeneszerző, Szentpál Mária táncíró és Teuchert József film ope ra tőr is – tizenként tájegység, illetve etnikai csoport táncéletét, tánczenei hagyományát tárták fel és örökítették meg a táncokat a maga ide jé ben je len tős, cca. 3000 mé ter nyi film fel vé te len. Emel lett a tár sa dal mi gyűjtőhálózatra támaszkodó kérdőíves módszer tájékozódó felmérése az ország településeinek majd egyharmadán volt eredményes. Így mintegy 1300 táncra vonatkozó információ alapján tervezhették volna meg a kutatás további feladatait. Erre azonban már nem kerülhetett sor abban a politikai légkörben, amely többek között Teleki Pál szellemi örökségét is megtagadta, és megszűntette az általa ala pí tott ku ta tó bá zis jog utód ját, a Néptudományi Intézet. Kaposi Edit az első olyan képviselője az új kutató generációnak, aki a néprajz sza kot el vé gez ve a korszerű folklorisztikai kutatás elveit már táncos felkészültséggel értelmezte és alkalmazta tu do mány águnk ban. Ezt bi zo nyít ja „A néptánckutatás újabb fel ada tai” című, 1947-ben megjelent írása, és erről tanúskodik a Bodrogköz táncait és táncéletét bemutató, 1949-ben elkészült munkája is. Az a „kismonográfia”, amely nemcsak tudománytörténeti szempontból jelentős, hanem mint tánchagyományunk tár sa dal mi kör nye ze tét, tör té ne ti alakulását, sajátos vonásait is árnyaltan elemző, tanulságokban gazdag munkának is számít. A kötet három szervesen összetartozó fő részből áll: Kaposi Editnek a táncról és a táncéletről, Vass Lajosnak a tánczenéről szóló írásából, valamint Szentpál Máriának a filmre vett táncokról készült lejegyzéséből. Kaposi Edit munkája tánc kul tú ránk olyan el tűnt világát idézi fel, amely nélkülözhetetlen a Bodrogköz hagyományával ismerkedő olvasó számára, és biztos támpontot ad a további vizsgálódáshoz.

Gombos András

29

Profile for folkMAGazin

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

folkMAGazin 2000/1  

A TARTALOMBÓL: Szigetvári József: Profik amatõr fesztiválokon?; Szigetvári József: XIX. Alföldi Néptáncfesztivál; K. Tóth László: Merre muzs...

Advertisement